Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
ÉLJEN A LENINIZMUS, KORUNK MARXIZMUSA! A szekszárdi tudományos ülésszakon hangzott el... Az állami élet megindulása és az új hatalmi szervek tevékenysége a felszabadulás után ui. Kezükbe vették az irányítást A negyedszázados felszabadulási jubileumi ünnepségek alkalmából Szekszárdon rendezett esti egyetemi tudományos ülésszakon sorrendben a harmadik korreferátumot Szabópál Antal, a Tolna megyei Tanács vb-elnöke terjesztette elő. A korreferens mindvégig a hazai történelmi háttérrel összekapcsolva szólott a megyei eseményekről, szoros összefüggésben tárgyalta az ország és a megye államhatalmi terveinek kiépítését és harcok közepette történt erősödését. Bemutatta az egyező és eltérő vonásokat, méltatta a megyében öntevékenyen életre hívott új, demokratikus hatalmi szervezet tevékenységét. Részletesen kitért a nem egy ízben politikai harcok színterévé vált hatósági testületi tanácskozásokra, elemezte azokat, beszélt a közigazgatási villongások ellenére kivívott forradalmi tettekről és fokozatosan elért sikerekről. A központi állami szervek — a népgyűléseken választott 230 képviselő által 1944. december 21-én Debrecenben létrehozott Ideiglenes Nemzetgyűlés és az ott megválasztott, az ország ügyeinek intézésében széles körű felhatalmazást nyert kormány — intézkedtek a helyi legfontosabb szervezeti és működési kérdésekre vonatkozóan is. Tolna megyében a nemzeti bizottságok közvetlenül a fel- szabadulást követő időszakban jöttek létre, és azonnal hozzákezdtek a mumlkához. Megállapítható ez a szekszárdi városi képviselőtestületi ülés 1945. január 31-én kelt jegyzőkönyvéből is, amelyben már hivatkozás történt a - működő nemzeti bizottságokra. Szekszárdon az MKP városi szervezetének megalakító! és a Senye Sándor vezette ellenállási csoport tagjai már az 1944. deoemlber 6—10 között megérkezett első szovjet parancsnokkal felvették a kapcsolatot, közvetítették a lakosság érdekeit. Államigazgatási szempontból ig jelentőséggel bír. hogy a maroknyi csoport vállalta a közösséget és az együttműködést a szovjet csapatokkal. Davidov kapitány. a város és megye katonai közigazgatásának parancsnoka ajánlotta a kommunistáknak, hogy ne csak a pártszervezéssel foglalkozzanak, hanem segítsenek a köz- igazgatásban is, mert ott zűrzavar van. Valóban, a megyei szervek gyakorlatilag nem működtek, mindaddig, amíg december közepén az MKP szekszárdi elnöke, Klein Kálmán át nem vette a fő- ispáni tisztet. Az ellenállási mozgalom vezetője, Senye Sándor a város polgármestere lett, a mozgalom másik jelentős alakját, Dániel Bélát a politikai rendőrség megszervezésével bízták meg. A megyében 1944 decemberétől 1945 áprilisáig erősen korlátozott volt a mozgási lehetőség. mivel a dunaföldvári és gyönki járásban hadműveletek folytak, a megye többi része pedig mögöttes területnek számított Azoknak, akik a megye életének irányítását kezükbe vették, saját meggyőződésük, elgondolásaik, megérzéseik után kellett menniök és cselekedni. Jellemzi a viszonyokat, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés küldötteiért Szekszárdin indított gépkocsik nem érkeztek meg. nek ellenére jelentőssé vált tevékenységük. A termelési bizottságok gondoskodtak a gazdátlanul maradt földek megmunkálásáról, az érintettek ellenállását leküzdve segítettek a gépi és igaerő szétosztásával és felhasználásával. Az üzemi bizottságok — érintetlenül hagyva a tulajdonjogokat — beleszóltak a termelés megszervezésébe, a bérezésekbe, kezdeményezték az üzem megtisztítását a fasiszta elemektől és a nagyobb üzemekben az egész üzletmenetbe betekintettek. A korábban alakult népi bizottságok szervezői lettek azoknak az újabbaknak, amelyek még határozottabban demokratizáló feladatokat oldottak meg. A földigénylő bizottságok történelmi küldetésének méltatása után foglalkozott Szabópál Antal az államszervezet kiépítésében, a demokratikus rendszer védelmében jelentős szerepet betöltő, 1945. májusáig megalakult népbíróságokkal. Az igazoló bizottságok tevékenységét úgy értékelte hogy a célkitűzéssel ellentétben, nem voltak képeAz országossal alapvetően megegyező folyamat mellett különösen két tényező befolyásolta Tolna megye felszabadulás utáni közigazgatását. Ezek: a kitelepítések és a kisgazdapárt hagyományos többsége. Késleltették a kitelepítések a rendezett viszonyok megteremtését, előtte és azt követően is folyt a harc, hogy az őslakosság többnyire konzervatív képviselői, vagy az újonnan betelepített — és többnyire radikálisabb — egyének kerüljenek-e az elöljáróságok fontosabb beosztásaiba. Furcsa helyzetet teremtett, és politikailag zavarokat is okozott Tolna megyében a miniszterelnök 9560/1945-ös számú rendelete, amellyel viszonylag korán felfüggesztette a megyei önkormányzatot Április 21-én, kedden délelőtt Szekszárdon, a megyei pártszékház nagytermében kibővített ülést tartott az MSZMP Tolna megyei Bizottsága. A fontos napirendre való tekintettel, meghívottként részt vettek a pártbizottsági ülésen a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagjai is. A kibővített pártbizottsági ülésen Somi Benjamin megyei titkár elnökölt, K. Papp József, a pártbizottság első titkára adott tájékoztatást az MSZMP Központi Eizottsága és a kormány 1970. április 16-1 sek teljesen megtisztítani az államapparátust a fasiszta és népellenes elemektől, mert ezt a bizottságok reakciós tagjai gátolták. A vármegye törvényhatósági bizottságának a felszabadulást követő első ülésére 1945. június 25-én került sor, amikor a kommunista főispán felszólította a testület tagjait a politikai és gazdasági élet normalizálásának erőteljes elősegítésére. Az 1945, október 16- án lezajlott második tanácskozáson már jelentősebb eredményekről, a szorongás feloldásról, a vérkeringésről, a lendületet vett gazdasági életről, a mezőgazdasági munkák siettetéséről is számot adhattak. Szűkebb pátriánkban 1945 első felében megteremtődtek az új hatalom első intézményei, melyek magukon viselték az ideiglenesség jegyeit. Az államjogi stabilizálódás időszaka az 1945 novemberében tartott választásokkal kezdődött el és a reakció megújuló, időnként heves támadásai közepette, élénk harcban folytatódott. Az 1945-ös választásokat követően nem volt képviselőjük a baloldali erőknek a megye vezető közigazgatási funkcióiban. (Jóval később nevezték ki főispánnak az FGKP baloldalán álló Horváth Istvánt.) Három járásban — a központi, a dombóvári, a völgységi — kommunista főjegyző dolgozott a közigazgatás élén, így a kitelepítés által leginkább érintett helyeken érvényesültek a politikus, radikálisabb megoldások. Szólott az előadó a járásokban és községekben megmegütköző osztályerőkről. Ismertette a reakciós jegyzőkegyüttes ülésének döntéseiről. Referátumában részletesen tájékoztatta a megyei első titkár a pártbizottság tagjait és a meghívottakat a tanácsi munka és a választási rendszer továbbfejlesztésével, továbbá a lakásépítéssel és lakásgazdálkodással kapcsolatos központi elvekről, a KB legutóbbi állásfoglalása alapján. A napokban sorra kerülő városi-járási pártbizottsági üléseket követően, április 28-ig bezárólag gyors tájékoztatást kapnak az egész megyében a taggyűléseken a pártalapszer- vezetek tagjai. zottság ugyanis még az említett rendelet megjelenése előtt tartott második közgyűlésén a szociáldemokrata pártállása dr. Kelesy Dezsőt választotta a megye alispánjává, majd a rendelet megjelenését követően a belügyminiszter Szent- györgyi István személyében parasztpárti alispánt nevezett ki. Tette ezt anélkül, hogy az előző alispánt felmentette volna. Ennek következtében több héten át egyszerre kettő, és párhuzamosan funkcionáló alispánja volt a megyének mindaddig, amíg az újonnan kinevezett meg nem unta a helyzetet és vissza nem tért a Belügyminisztériumba. (Később Kelesyt B-listázták, majd újra visszatért a közigazgatásba, azt követően pedig felmentették.) A kisgazdapárt hagyományos ellenzékiségét, a demokratikus paraszti tömegek jóhiszeműségét átmenetileg sikeresen kihasználták a pártjukba került jobboldali elemek. Ennek folytán az FGKP a demokratikus és reakciós erők sajátos, szinte kibogozhatatlan együttesévé vált Népújság 3 1970. április 22. Föispáni hatalom, amely fölött nem állott kormány Rendkívüli érdekes, az ön- tevéikenységet bizonyító tény, hogy Tolna megyében 1944. december 13-án létesült egy olyan föispáni hatalom, amely fölött egy ideig n«m volt kormány. Debrecenben abban az időben még csupán az előkészítő tárgyalásoknál tartottak, akkor még nem jöttek létre az új központi állami szervek. A kormány megalakulása után Tolna megyében közvetlen irányítása még hosszú ideig nem érvényesült, a közvetett viszont igen, mert a rádió híred folytán tájékozódtak, a kiadványok és rendeletek. falragaszok formájában minden községbe megérkeztek és az abban foglaltakat a helyi szervek — a hadi eseményektől, a politikai és Az új rend első intézményei Az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelkezett a helyi közigazgatás újjászervezéséről és a nemzeti bizottságokat politikai szerveknek, a demokratikus pártok helyi szövetségeseinek tekintette. Az 1945. január elején kelt rendeletben kimondta, hogy a köz- igazgatási feladatok ellátása nem a nemzeti bizottságok, hanem az újjászervezendő helyi állami szervek, az önkormányzati testületek feladata. Gondoskodjanak a nemzeti bizottságok az újjászervezésről, adjanak ajánlásokat e testületek demokratikus összetételéegyéb viszonyoktól függően — végre is hajtották. Államigazgatási dolgokban 1945 tavaszáig kivételesen nagy hatásköre volt a főispánnak, elébe kerültek azösz- szes. megyei döntésre váró ügyek. Amilyen ütemben rendezték az új minisztériumok az irányításuk alá tartozó vidéki apparátus sorait, úgy csökkent a megnövelt főispánt hatáskör. Ennek ellenére a későbbiekben js komoly hatalmi tényező maradt, tekintettel arra, hogy a főispán egyben közellátási kormány- biztos is volt. Koalíciós megegyezés alapján a kormány 1945. április 5-ével Cser Sándor budapesti kommunista építőmunkást nevezte ki Tolna vármegye föispáni tisztségébe. hez. Megyénkben gyakorlatilag ennek megfelelően tevékenykedtek, a későbbiekben azonban egyre inkább vitatkozó testületekké váltak. A demokratizmus kiépítésének jeleként, új alapokra helyezve választották újjá a képviselőtestületeket, megalakították a termelési, a földigénylő az üzemi bizottságokat. A munka és a társadalmi élet beindításán fáradozó népi bizottságok kezdetben magukba foglaltak minden réteget, munkájukba átmenetileg nemegyszer a ' '’sákmá- nyolók is bekapcsolódtak. EnEltérések, Tolna megyei sajátosságok Kedden délelőtt kibővített ülést tartott az MSZMP Tolna megyei Bizottsága és a kitelepítés által érintett községek önkormányzatát. A megyei törvényhatósági biVillongások — ütközetek kel és a jobboldali beállítottságú (nemzedékeken át köz- igazgatási ismereteket szerzett), módos községi bírókkal folytatott szívós küzdelmet, ugyanakkor méltatta a haladó erőkkel együttműködő jegyzők, a demokratikus áramkörbe került, kiváló munkát végzett községi bírók tevékenységét. A megye sajátosságaiból is fakadó a konzervatív és reakciós egyénekkel, s csoportokkal folytatott küzdelem, a villongások nehezítették a közigazgatás demokratikus tevékenységét. Az államépítés terén útmutatást nyújtó MKP III. kongresszusának 1946 szeptemberi ülése, az osztályerőviszonyok egészséges alakulása meggyorsította az új hatalmi szervek népi és demokratikus jellegének erősödését. A tömegek megnyerése és az államosítások folytán, a termelési eszközök zömének társadalmi tulajdonba vételével kibontakozhatott Tolna megyében a népi demokratikus állam új funkciója: a gazdasági szervezés és kulturális nevelés. SOMI BENJAMINNÉ
