Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

>TTTTT1f>tTTTTTTmTmTTTTTmrTTrTmmmTTTTTTTTm rfTTTTTTTTTTTTTm'TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT; Gerencsér Miklós: Fekete tél 36. A csendőr főhadnagyra nézett semmire sem hasonlító tekintettel. Demeter Zoltán értett be­lőle. Alig észrevehetően biccentett Dobrainak. A nyilasak vékony kötelet szedtek elő, sűrű hurkokkal megkötözték Balogh Mihály kezét, lábát, majd újra a padlóra lökték. Alaposan begyakorolta már Faragó az emlber- kínzás minden fázisát. Mestenségszerűen foglal­kozott masinájával, semmi jelét sem mutatta annak, hogy tele van sérelemmel alantas sze­repe miatt. Tehetetlenül, gúzsbakötve hevert előtte Balogh Mihály. Ismét működésbe hozta az áramfejlesz­tőt. Az elektromosság hátborzongató zűrzavart okozott a szervezetben, összevissza kapkodtak a felriasztott reflexek, vadul tiltakoztak az áram támadása ellen. Balogh Mihály lehetetlen Ido­mokba forgatta testét, cibálta kötelékeit, velőt rázó üvöltésétől még a nyilasok is megborzong­tak. — Ne lármázz, beteg van a másik szobában! — szólt rá Faragó anélkül, hogy abbahagyta volna az áramfejlesztést. A sűrű borzalmakban vergődő férfi véresre rágta a nyelvét, dúlt arca annyira eltorzult, hogy nem hasonlított önmagára. Amikor már eszméletlen volt, gépiesen rángott tovább az áram hatására. — Hagyd abba — rendelkezett Demeter. — Lo­csoljátok fel. Kivisszük Ácsra házkutatást tar­tani. Meg kell találnunk azt a rohadt klisét. Gyanújukat arra alapozták, hogy valamennyi röplapon felismerték Balogh Mihály ujjlenyo­matát. A Nemzeti Számomkérő Szék politikai főnyomozója perdöntő bizonyítékot akart, fitog­tatni szerette volna kivételes szakmai talentu­mát. Ügy képzelte el a hadibírósági tárgyalást, hogy leteszi majd dr. Dominies Vilmos hadbíró őrnagy asztalára a József Attila Kör nyomó­kliséjét a lefoglalt papírokkal, festékkel együtt. Legszebb reményeit változtatta köddé a kommu­nista fiatalok tagadása. Tárgyi bizonyítékok he­lyett a puszta gyanúsításra lesz kénytelen ala­pozni a vizsgálat eredményét, ez pedig szarvas szépséghiba mindenféle nyomozati konstrukción. Abban persze nem kételkedett, hogy Dominies Vilmosnak a gyanúsítás is éppen elegendő az ítélet meghozatalához, de ő igényelte a csillo­gást, arra vágyott, hogy kiváló emberének te­kintse Orendy Norbert, a Nemzeti Számonkérő Szék országos vezetője. Az áram okozta reszketős után a hidegtől didergett Balogh Mihály. Annyira vacogott, hogy kezéből kihullott a ruha, amikor öltözködni kez­dett a csendőr főhadnagy parancsára. Még azt sem engedték meg neki, hogy letörülgesse ma­gáról a vizet, amelyet eszméletre térítésekor ön­töttek rá. Bódult volt, a legegyszerűbb dolgokra is csak erőlködve tudott koncentrálni. — Megyünk Ácsra — közölte vele Faragó. — Ha megtaláljuk a klisét a lakásodon, ott helyben foglak darabokra vágni. Nem is értette pontosan, mit mondtak neki. Bizonytalan, lassú mozdulatokkal öltözött to­vább. Tudatához mégis elérkezett a hallottak értelme és ettől egycsapásra visszanyerte ural­mát a gondolatok felett. Mozgása remegőbb lett, de már a rémülettől. Ml lesz, ha valóban meg­találják a sokszorosító eszközöket? Akkor értel­metlenné válik minden tagadás, világos lesz az egész, következhet a halálos ítélet. Letartóztatásakor is szörnyen megijedt, de az csak játék volt mostani félelméhez képest. Vigyázott, nehogy elárulja a pánikot. Ezúttal szerencsének mondhatta borzalmas állapotát, el­torzult arcvonásai elvesztették azt a képességü­ket, hogy az érzelmek kifejezői legyenek. A ve­getálás mentsvárába húzódott, tette, amit pa­rancsoltak neki, tőle telhetőén gyorsította az események pergését, hadd essen át minél előbb azon, aminek meg kell történnie. Mindenre haj­landó volt, csak a beismerésre nem. Demeter, Faragó és Bede Antal kísérték a Vármegyeháza udvarára. Második hete nem látta a szabad eget, második hete nem szip­pantott szenny nélküli levegőt. Még az ís újdon­ságnak hatott, hogy szemerkélt az eső, nyirkos hideg van és verebek gubbasztanak a tetőpár­kány alatt. Megbilincselve betussdkoltáfc egy fa­kóra vénült sötétkék Opel személykocsiba. Bede Antaj mellétélepedett. Demeter a sofőr szom­szédságában foglalt helyet. Faragó is megérke­zett rövidesen: pórázon vezette Wolfot, az aján­dék farkaskutyát és egyenesen a fogoly ölébe ugratta. A kutya betanultan helyezkedett el, szemét le nem vette Balogh MiháflyróL — Egyetlen gyanús mozdulat és ez a kúlya áthanapja a torkodat — közölte Faragó. Indulás után sokáig nem beszéltek. Lompos katonáik, elnyűtt járművek között haladtak ki a városiból, a rossz ablaktörlő akadozva söpörte le az üvegről az esőiét. Faragót a házkutatás esetleges eredménye sem érdekelte, őszintén. Számára teljesen mindegy volt ez a kis részletkérdés a nagy katasztrófá­hoz képest. Ezegyszer igazat adott Weinhoffer- ndk: a legegyszerűbb lenne teketória nélkül tarkán lőni a tizenegy kommunistát. Csak abban merte kiélni őszinteségét, hogy szabadjára en­gedte az ellenállási csoport iránti gyűlöletét. Azt viszont nem merte bevallani magának, hogy el­lenséges érzése inkább az irigységből fakad, mint a gyűlöletből. Bármennyire kínozhatták a tizenegy fiatalembert, számukra az élet értelmes folytatását jelentette a jövő, még akkor is, ha el keld pusztulniuk. Ö pedig hiába próbálkozott annyi vakmerőséggel, megalázkodással, kegyet­lenkedéssel menekülni a végzet elől, utoléri ak­kor is, ha életiben maradhat a háború végiéig. (Folytatjuk.) AAA MiA a a a a A A A At A A AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA» irta: Cs. Horváth T. rajzolta: Se bök I. Munka közben igyekez­tem MEGÁLLAPÍTANI, HOGY MILYEN CÉLT SZOLGÁL AZ OBJEKTUM. NEM KERÜLT NAGY FEJTÖRÉSBE. MÁM. HALLOTTAM ÁRBÓL, HOGY AMIÓTA A HAD/HEL VZET VÁL­SÁGOSBA fobdult, a Gesta­po És a TITKOSSZOLGÁLAT földalatti bejtekhelveken HALMOZZA FEL TITKOS IBATAIT. A LÁDÁK FEUBATA ABBA VAL­LOTT, HOGY ITT A SZOVJETUNI­ÓBA VONATKOZÓ DOKUMEN­TUMOKAT HELYEZTEK ÁT ÉB- TED,M/ÉBT MONDTAM EL EZT NEKED 7 /SMEBJÜK EGYMÁS ÉHZELME/T... A BEJTEKNELY- BŐL TUDOMÁST KELL SZEREZ­NIE A SZOVJET HADVEZETO- SEGNEK. EBBE EGYETLEN LE­HETŐSÉG VAN, GEOBG, NE­KED ÁTKELI SZÖKNÖD AZ OROSZOKHOZ i . PoLvrarjuK Bátai aggodalmak hevél érkezett szerkesztőségünkbe Bátáról: Szabó Jó­zsef azért méltatlankodik, mert a Bonyhád-körzeti Sütő­ipari Vállalat megszünteti a bátai kenyérüzemben a ke­reskedelmi kenyér sütését, s helyette máshonnan hoznak majd a faluba kenyeret. Megszokták, hogy a helyi üzem kiváló minő ségű kenyeret sütött, ko­ra reggel már friss kenyeret kaphattak, s azt szeretnék, ha a vállalat megváltoztatná a tervét, Ugyanis attól tartanak, hogy nem tudnak majd kellő idő­ben és megfelelő minőségű kenyérhez jutni, ha más lesz az ellátási rendszer. A községi tanács elnöke, T. Sümegi István is azt mondta, hogy a lakosságot valóban nyugtalanította a ter­vezett intézkedés híre. Pár héttel ezelőtt terjedelmes cikkben foglalkoztunk a kenyérellátás általános problémáival. Megírtuk, hogy az állam jelentős összetget fordít kenyérgyárak építésére, ka­pacitáshiány legtöbb helyen nincs is, ám annál gyako­ribb a jogos minőségi kifogás, sőt, a kenyér nem mindig érkezik meg időben rendeltetési helyére. A bátai eset is ebbe a problémakomplexumba tartozik. A vállalat igazgatója, Gász András a következőkép­pen magyarázza a bátai helyzetet: „Ismeretes, hogy Báta- szék községben új kenyérgyár épült, napi 80 mázsás ka­pacitással. A kenyérgyár 8 millió forintba került. Az üzem kapacitásának kihasználása jelenleg 70 százalékos, annak ellenére, hogy naponként 15 mázsa kenyeret és 2—3000 sü­teményt szállítunk Baja városába is. Ezért határoztuk el, hogy a bátai üzemben beszüntetjük a kereskedelmi ke­nyér termelését, és az ellátást a bátaszéki kenyérgyárból fogjuk biztosítani. Ugyanis a bátai üzemünk, amióta ma­gánszektor is süt kenyeret a községben, mintegy 50 szá­zalékban van leterhelve. A község sütemény ellátását már évek óta Bátaszékröl biztosítjuk, így a süteménnyel együtt a kenyeret is ki tudjuk szállítani a boltok nyitásával egy- időben.” A bátai tanácsnál közölték, hogy a vállalat helyi üze­mének vezetője, aki a kiváló minőségű kenyeret sütötte, a jövőben magánkisiparosként kíván dolgozni. Tehát több­féle intézkedés is történt a falu ellátása érdekében. Volta­képpen az bonyolítja a helyzetet, hogy több igazság csa­pott össze: 1. A vállalatot arra kényszerítik a gazdasági feltételek, hogy a termelés elaprózása helyett a meglévő, és drága költséggel épí­tett nagy üzemét minél jobban kihasználja. Ennyiben tehát nem lehet elmarasztalni a vállalatot. 2. A lakosság viszont joggal aggódik, mert az ellátás centra­lizálása másutt is zökkenőkkel szokott járni. Sajnos, nem is csak átmenetileg. 3. Mindenképpen helyes, hogy a tanács támogatja a magán­kezdeményezést is a falu ellátása érdekében. Reméljük, hogy a többféle intézkedés végül is ellátási meg­elégedettséget vált ki. *—c

Next

/
Thumbnails
Contents