Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

>TTTTT1f>tTTTTTTmTmTTTTTmrTTrTmmmTTTTTTTTm rfTTTTTTTTTTTTTm'TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT;

Gerencsér Miklós:

Fekete tél

36.

A csendőr főhadnagyra nézett semmire sem hasonlító tekintettel. Demeter Zoltán értett belőle. Alig észrevehetően biccentett Dobrainak. A nyilasak vékony kötelet szedtek elő, sűrű hurkokkal megkötözték Balogh Mihály kezét, lábát, majd újra a padlóra lökték.

Alaposan begyakorolta már Faragó az emlber- kínzás minden fázisát. Mestenségszerűen foglalkozott masinájával, semmi jelét sem mutatta annak, hogy tele van sérelemmel alantas szerepe miatt.

Tehetetlenül, gúzsbakötve hevert előtte Balogh Mihály. Ismét működésbe hozta az áramfejlesztőt. Az elektromosság hátborzongató zűrzavart okozott a szervezetben, összevissza kapkodtak a felriasztott reflexek, vadul tiltakoztak az áram támadása ellen. Balogh Mihály lehetetlen Idomokba forgatta testét, cibálta kötelékeit, velőt rázó üvöltésétől még a nyilasok is megborzongtak.

— Ne lármázz, beteg van a másik szobában! — szólt rá Faragó anélkül, hogy abbahagyta volna az áramfejlesztést.

A sűrű borzalmakban vergődő férfi véresre rágta a nyelvét, dúlt arca annyira eltorzult, hogy nem hasonlított önmagára. Amikor már eszméletlen volt, gépiesen rángott tovább az áram hatására.

— Hagyd abba — rendelkezett Demeter. — Locsoljátok fel. Kivisszük Ácsra házkutatást tartani. Meg kell találnunk azt a rohadt klisét.

Gyanújukat arra alapozták, hogy valamennyi röplapon felismerték Balogh Mihály ujjlenyomatát. A Nemzeti Számomkérő Szék politikai

főnyomozója perdöntő bizonyítékot akart, fitogtatni szerette volna kivételes szakmai talentumát. Ügy képzelte el a hadibírósági tárgyalást, hogy leteszi majd dr. Dominies Vilmos hadbíró őrnagy asztalára a József Attila Kör nyomókliséjét a lefoglalt papírokkal, festékkel együtt. Legszebb reményeit változtatta köddé a kommunista fiatalok tagadása. Tárgyi bizonyítékok helyett a puszta gyanúsításra lesz kénytelen alapozni a vizsgálat eredményét, ez pedig szarvas szépséghiba mindenféle nyomozati konstrukción. Abban persze nem kételkedett, hogy Dominies Vilmosnak a gyanúsítás is éppen elegendő az ítélet meghozatalához, de ő igényelte a csillogást, arra vágyott, hogy kiváló emberének tekintse Orendy Norbert, a Nemzeti Számonkérő Szék országos vezetője.

Az áram okozta reszketős után a hidegtől didergett Balogh Mihály. Annyira vacogott, hogy kezéből kihullott a ruha, amikor öltözködni kezdett a csendőr főhadnagy parancsára. Még azt sem engedték meg neki, hogy letörülgesse magáról a vizet, amelyet eszméletre térítésekor öntöttek rá. Bódult volt, a legegyszerűbb dolgokra is csak erőlködve tudott koncentrálni.

— Megyünk Ácsra — közölte vele Faragó. — Ha megtaláljuk a klisét a lakásodon, ott helyben foglak darabokra vágni.

Nem is értette pontosan, mit mondtak neki. Bizonytalan, lassú mozdulatokkal öltözött tovább. Tudatához mégis elérkezett a hallottak értelme és ettől egycsapásra visszanyerte uralmát a gondolatok felett. Mozgása remegőbb lett, de már a rémülettől. Ml lesz, ha valóban megtalálják a sokszorosító eszközöket? Akkor értelmetlenné válik minden tagadás, világos lesz az egész, következhet a halálos ítélet.

Letartóztatásakor is szörnyen megijedt, de az csak játék volt mostani félelméhez képest.

Vigyázott, nehogy elárulja a pánikot. Ezúttal szerencsének mondhatta borzalmas állapotát, eltorzult arcvonásai elvesztették azt a képességüket, hogy az érzelmek kifejezői legyenek. A vegetálás mentsvárába húzódott, tette, amit parancsoltak neki, tőle telhetőén gyorsította az események pergését, hadd essen át minél előbb azon, aminek meg kell történnie. Mindenre hajlandó volt, csak a beismerésre nem.

Demeter, Faragó és Bede Antal kísérték a Vármegyeháza udvarára. Második hete nem látta a szabad eget, második hete nem szippantott szenny nélküli levegőt. Még az ís újdonságnak hatott, hogy szemerkélt az eső, nyirkos hideg van és verebek gubbasztanak a tetőpárkány alatt. Megbilincselve betussdkoltáfc egy fakóra vénült sötétkék Opel személykocsiba. Bede Antaj mellétélepedett. Demeter a sofőr szomszédságában foglalt helyet. Faragó is megérkezett rövidesen: pórázon vezette Wolfot, az ajándék farkaskutyát és egyenesen a fogoly ölébe ugratta. A kutya betanultan helyezkedett el, szemét le nem vette Balogh MiháflyróL

— Egyetlen gyanús mozdulat és ez a kúlya áthanapja a torkodat — közölte Faragó.

Indulás után sokáig nem beszéltek. Lompos katonáik, elnyűtt járművek között haladtak ki a városiból, a rossz ablaktörlő akadozva söpörte le az üvegről az esőiét.

Faragót a házkutatás esetleges eredménye sem érdekelte, őszintén. Számára teljesen mindegy volt ez a kis részletkérdés a nagy katasztrófához képest. Ezegyszer igazat adott Weinhoffer- ndk: a legegyszerűbb lenne teketória nélkül tarkán lőni a tizenegy kommunistát. Csak abban merte kiélni őszinteségét, hogy szabadjára engedte az ellenállási csoport iránti gyűlöletét. Azt viszont nem merte bevallani magának, hogy ellenséges érzése inkább az irigységből fakad, mint a gyűlöletből. Bármennyire kínozhatták a tizenegy fiatalembert, számukra az élet értelmes folytatását jelentette a jövő, még akkor is, ha el keld pusztulniuk. Ö pedig hiába próbálkozott annyi vakmerőséggel, megalázkodással, kegyetlenkedéssel menekülni a végzet elől, utoléri akkor is, ha életiben maradhat a háború végiéig.

(Folytatjuk.)

AAA MiA a a a a A A A At A A AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA»

irta: Cs. Horváth T. rajzolta: Se bök I.

Munka közben igyekeztem MEGÁLLAPÍTANI, HOGY MILYEN CÉLT SZOLGÁL AZ OBJEKTUM. NEM KERÜLT NAGY FEJTÖRÉSBE. MÁM. HALLOTTAM ÁRBÓL, HOGY AMIÓTA A HAD/HEL VZET VÁLSÁGOSBA fobdult, a Gestapo És a TITKOSSZOLGÁLAT

földalatti bejtekhelveken

HALMOZZA FEL TITKOS IBATAIT. A LÁDÁK FEUBATA ABBA VALLOTT, HOGY ITT A SZOVJETUNIÓBA VONATKOZÓ DOKUMENTUMOKAT HELYEZTEK ÁT ÉB- TED,M/ÉBT MONDTAM EL EZT

NEKED 7 /SMEBJÜK EGYMÁS ÉHZELME/T... A BEJTEKNELY- BŐL TUDOMÁST KELL SZEREZNIE A SZOVJET HADVEZETO- SEGNEK. EBBE EGYETLEN LEHETŐSÉG VAN, GEOBG, NEKED ÁTKELI SZÖKNÖD AZ OROSZOKHOZ i .

PoLvrarjuK

Bátai aggodalmak

hevél érkezett szerkesztőségünkbe Bátáról: Szabó József azért méltatlankodik, mert a Bonyhád-körzeti Sütőipari Vállalat megszünteti a bátai kenyérüzemben a kereskedelmi kenyér sütését, s helyette máshonnan hoznak majd a faluba kenyeret. Megszokták, hogy a helyi üzem kiváló minő ségű kenyeret sütött, kora reggel már friss kenyeret kaphattak, s azt szeretnék, ha a vállalat megváltoztatná a tervét, Ugyanis attól tartanak, hogy nem tudnak majd kellő időben és megfelelő minőségű kenyérhez jutni, ha más lesz az ellátási rendszer.

A községi tanács elnöke, T. Sümegi István is azt mondta, hogy a lakosságot valóban nyugtalanította a tervezett intézkedés híre.

Pár héttel ezelőtt terjedelmes cikkben foglalkoztunk a kenyérellátás általános problémáival. Megírtuk, hogy az állam jelentős összetget fordít kenyérgyárak építésére, kapacitáshiány legtöbb helyen nincs is, ám annál gyakoribb a jogos minőségi kifogás, sőt, a kenyér nem mindig érkezik meg időben rendeltetési helyére. A bátai eset is ebbe a problémakomplexumba tartozik.

A vállalat igazgatója, Gász András a következőképpen magyarázza a bátai helyzetet: „Ismeretes, hogy Báta- szék községben új kenyérgyár épült, napi 80 mázsás kapacitással. A kenyérgyár 8 millió forintba került. Az üzem kapacitásának kihasználása jelenleg 70 százalékos, annak ellenére, hogy naponként 15 mázsa kenyeret és 2—3000 süteményt szállítunk Baja városába is. Ezért határoztuk el, hogy a bátai üzemben beszüntetjük a kereskedelmi kenyér termelését, és az ellátást a bátaszéki kenyérgyárból fogjuk biztosítani. Ugyanis a bátai üzemünk, amióta magánszektor is süt kenyeret a községben, mintegy 50 százalékban van leterhelve. A község sütemény ellátását már évek óta Bátaszékröl biztosítjuk, így a süteménnyel együtt a kenyeret is ki tudjuk szállítani a boltok nyitásával egy- időben.”

A bátai tanácsnál közölték, hogy a vállalat helyi üzemének vezetője, aki a kiváló minőségű kenyeret sütötte, a jövőben magánkisiparosként kíván dolgozni. Tehát többféle intézkedés is történt a falu ellátása érdekében. Voltaképpen az bonyolítja a helyzetet, hogy több igazság csapott össze:

1. A vállalatot arra kényszerítik a gazdasági feltételek, hogy a termelés elaprózása helyett a meglévő, és drága költséggel épített nagy üzemét minél jobban kihasználja. Ennyiben tehát nem lehet elmarasztalni a vállalatot.

2. A lakosság viszont joggal aggódik, mert az ellátás centralizálása másutt is zökkenőkkel szokott járni. Sajnos, nem is csak átmenetileg.

3. Mindenképpen helyes, hogy a tanács támogatja a magánkezdeményezést is a falu ellátása érdekében.

Reméljük, hogy a többféle intézkedés végül is ellátási megelégedettséget vált ki.

*—c