Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-18 / 90. szám

A pedagógusok élet- és munkakörülményeinek tükre Lugossy Jenő, művelődésügyi miniszterhelyettes sajtótájékoz­tatót tartott a Parlament épületében a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek néhány kérdéséről. A miniszterhelyettes tájé­koztatójának mondandóját, egy, a Művelődésügyi Minisz­térium által az MSZMP Köz­ponti Bizottsága agitációs és propagandabizottsága elé ter­jesztett tájékoztató anyagából merítette. A Művelődésügyi Minisztérium felterjesztését, tájékoztató anyagának' el­készítését hosszas és alapos felmérések» tapasztalatszerzé­sek, kérdőívek, levelek és vé­lemények összegezése előzte meg. Miért olyan jelentős a bi­zottság állásfoglalása. s miért tartották olyan fontosnak a bizottság tagjai, és a Művelő­désügyi Minisztérium illeté­kesei is. hogy ezt a felmérést, ezt a tájékoztatót ismertessék a magyar újságíró-társada­lommal, a televízió és a rádió munkatársaival ? Az első és legfontosabb kö­rülmény, amely a széles körű ismertetés mellett szólt, az az, hogy a téma körülbelül száz­ezer magyar állampolgárt, pe­dagógust érint, akik munkájuk során nem túlzás azt monda­ni, hogy több millió emberrel érintkeznek nap mint nap, s akik több millió emberre hat­nak. Ezen kívül azért is, mert az anyag fontos és alapos megállapításokat tartalmaz. Miről beszél az agitációs és propagandabizottság által el­fogadott minisztériumj anyag? Szól, arról az alapvető feszültségről, amely a társadal­mi elvárások gyors fejlődése és az azzal lépést tartani nem tudó feltételek között van. Arról, hogy amíg a pedagó­gusokkal szemben támasztott igények egyre növekvöbbek, amíg feladataik számszerűen és mennyiségileg is egyre többsíkúak. egyre kevesebb idejük marad arra a felkészü­lésre — továbbképzésre, me­todikai megújulásra, új mód­szerek kikísérletezésére és al­kalmazására stb. —, hogy ezeknek a megnövekedett fel­adatoknak eleget tudjanak tenni. A feladatok pedig nem csekélyek. A szakmai oktatás soha nem látott rohamos ki­bontakozása, a szakember- képzéssel szemben támasztott igények mind több munkát várnak a pedagógustól. Ezzel egyidejűleg már-már rendkí­vüli méretekben nő az ad­minisztratív munka. A társa­dalmi és tömegszervezetek sóik olyan feladatot hárítanak a pedagógusra, amelyek vég­rehajtása nem volna köteles­ségük. S idetartozik még az is, hogy az iskolának túl sok gazdája van. Mindezek figye­lembevételével fogalmazza meg az anyag, hogy a peda­gógusok munkájához megfele­lő időt és fokozottabb védett­séget kell biztosítani. A minisztériumi anyag fog­lalkozik a pedagóguslétszám- problémával is. őszintén be­szél arról, hogy a távlati le­hetőségek sem kecsegtetnek jelentős változással ez ügyben. Részletesen taglalja a felmé­rés, hogy mi ennek a peda- gógushiánynak az oka. Tud­ják, hogy kicsi a képzőinté­zetek kapacitása, hogy sokan a végzett pedagógusok közül a népgazdaság más ágaiban helyezkednek el, s arról is pontos képet szereztek, hogy melyek azok a körülmények, amelyek az elvándorlást segí­tik és lehetővé teszik. Arról is sok szó esik ebben a felmérésben, hogy a lét­számhiány következtében al­kalmazott képesítés nélküliek jelentős száma miatt a pálya bizonyos fokig felhígult. S ez a felhígulás a rosszul ellátott községekben kísért leginkább, ott ahol a fizikai dolgozók gyerekeinek a legnagyobb szükségük volna pedagógus­segítségre. S mi következik ezután? Kontraszelekció. Szá­mos jó pontszámot elért je­lentkezőt nem vesznek fel a főiskolákra, egyetemekre hely hiányában. Ugyanakikor gyen­gébb képességűek is bejutnak az esti és a levelező tagoza­tokra azok közül, akik már képesítés nélkül tanítanak. A helyzet komolyságához tarto­zik, hogy bizony az esti vagy levelező tagozaton szerzett diploma, a hallgató legnagyobb jóakarata mellett sem lehet egyenértékű a nappalin szer­zettel. S ma a vidéken taní­tó pedagógusok egyharmada levelező úton szerzett diplo­mával rendelkezik. A pedagógusok lakáshelyze­tét js felülvizsgálták. Tudnak róla az illetékesek, hogy a szolgálati lakások többsége korszerűtlen, s hogy nagyon kevés van belőlük. Igaz az is, hogy e helyzet javítása érde­kében a tanácsok jelentős erőfeszítéseket tesznek egyre több helyen. S az is .nagy se­gítség, hogy évente 1000— 1100 pedagógus kap kedvez­ményes lakásépítési kölcsönt. Ez az akció az eredeti meg­állapodás szerint csak 1970. végéig van érvényben. A tár­gyalások azonban már meg­kezdődtek. folytatása illetve kiszélesítése érdekében. Külön szól a felmérés a kis­községekben élő pedagógusok helyzetéről, azokról a körül­ményekről, amelyek városban és nagyobb településeken élő kollégáik lehetőségei és kö­rülményei mögé szorítják a kistelepülések oktatóit, neve­lőit. Szól arról, hogy elavult ma már a területipótlék­rendszer, hogy csekély a le­telepedési segély összege. Külön fejezet tér ki a nö­vekvő és általános túlterhelt­ség következményeire. Meg­állapítja, hogy nem ritka az a pedagógus, aki heti 62—65 órát dolgozik, hogy sokan vál­lalnak és sok (úlmunkát, hogy egyre növekszik a járulékos feladatok mennyisége, ame- 'lyek elvégzéséhez nem szük­séges a pedagógiai képzett­ség. s amely rengeteg időt rabol el a pedagógustól. S szinte természetes, hogy mind­ez csupán a pedagógiai munka rovására történhet. Azt is megállapítja ez a je­lentés, hogy a demográfiai hullám elvonulása után sem változtak jelentős mértékben az oktatás, nevelés tárgyi fel­tételei. Az általános iskolák­ban a tantermek. 15,7 százalé­ka szükségterem. S az is meg­állapított tény, hogy az elő­írt taneszközöknek több mint 56 százaléka hiányzik. Mindezek után ismét külön fejezet gyanánt taglalja az anyag nagyon gondosan és alapos elemzéssel a pedagó­gusok társadalmi megbecsülé­sének helyzetét, s annak prob­lémáit. Az agitációs és propaganda- bizottság javasolta, hogy fél éven belül tűzze napirendjé­re a kormány ennek az anyag­nak a megvitatását. Az elké­szített és az újságírókkal már ismertetet* anyag a záloga és a biztositéka annak, hogy ha erre sor kerül alaposan- tár­gyalják majd meg közel száz­ezer pedagógus élet- és mun­kakörülményeinek legfonto­sabb Ikérdéseit. MÉRV RVA A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat elre a vállalat összes munkahelyeire: kőműves, ács, épületlakatos, könnyűgépkezelő, nehézgépkezelő, gépfelelős darukezelő, hegesztő, tapétázó, padlóburkoló, festő-mázoló, hidegburkoló, vízszerelő, fűtésszerelő, gázszerelő munkásokat, karbantartó villanyszerelőket, segédmunkásokat, kubikosokat. Jelentkezni lehet személyesen, vagy írásban az alábbi helyeken: Kaposvár, 48-as Ifjúság u. 5. sz., munkaügyi osztály, Siófok, Fő u. 200. sz., 5. sz. építésvezetőség. Balalonszéplak. 4. sz. építésvezetőség, Balatonboglár, 6. sz. építésvezetőség, Nagyatád, Ács u. 1—3. sz. építés­vezetőség. írásbeli jelentkezés esetén a brigádvezetőt személyesen felkeressük. í . ________________________________________________________________________________________(277) f ; ; dlT©3 Amíg egy pár kesztyű elkészül Kesztyűgyárthó Vince volt az- első magyar kesztyüké- szítö, akinek nevét Jiéi-uöl mcgorltiúfc a krónikák. A . tisz­tes ipar azonban érméi sokkal ősibb, a. legszerényebb szá­mítások szerint is legalább ezeri.clszáz- éves, hiszen a no- , mád népek' sólyrnászat a.rjha áj:.;.ülhettek megfelelő védő­kesztyű nőikül. Napjainkban a k.sztyűkészités már iparág, melynek épp Tolna megyében van egyik bázisa: a Pécsi ■ Kesztyűgyár dombóvári i'r.tme, ram jzgos, de elterjedt ne­vén „Dombóvári- Kesztyűgyáré Huszonhat munkafolyamaton megy át egy kesztyű, amíg felhúzható lesz. A munkafo­lyamatok megismeréséhez .— taxin.zás, tepszírczás, ataboní- rozás — az olvasónak meg kellene tanulnia „kesztyűsül Mi ehelyett a fényképes kifejezési formára törekedtünk és igyekeztünk megörökíteni a kesztyűkészítés legfontosabb . állomásait. Kelemen Zsuzsa szabász— aki a r-.... a kiváló tanulói­n ak országos vev.:rv'-.i eléri harmadik helyezése elismeré­séül sáron kívül ibadulí és lett segéd — munka köz­ben. Csizmadia János a présgépnél adja meg a kesztyű kí­vánt formáját. i A- varra4 igényű a legtöbb munkaerőt az üzemben. Itt dolgozik a gép riiellctt Kovács Ferencié is. Vg.v legújabb modell. " O. I. Foto: Komáromi Zoltáa I

Next

/
Thumbnails
Contents