Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-17 / 89. szám

/ A KÄRAMfcOL Csaknem egy éve történt, 1969. április 23-án délelőtt el­eredt az eső. Ekkor a Paksi Állami Gazdaság egyik dolgo­zója. Sebestyén György, a gazdaság erőgépeinek egyikét el­kötötte a gépudvarról, s Kcszőhidegkútra ment rajta láto­gatóba. Visszafelé a traktor motorja megállt. Sebestyén nem boldogult a szereléssel. A 11-es számú AKÖV gépko­csivezetője — Kemény János — megszánta és teherautójával meghúzatta az erőgépet. A traktor motorja járt; Sebestyén benyomta a tengelykapcsolót, — sógora, Francz István pe­dig el akarta oldani egymástól a kél járművet. Sebestyén lába lecsúszott a tengelykapcsoló pedáljáról, s így a traktor a segítőkész sógort a teherautóhoz szorította. Francz István igen súlyos sérüléseket szenvedett. | A Lenin-évfordulő jegyében A KÁRPÁTI SAS Sebestyén Györgyöt a szek­szárdi járásbíróság jogerősen öthónapi, háromévi próbaidő­re feltételesen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A bíróság tényként állapította meg, hogy a vádlott megszeg­te a KRESZ 34. §. (2) bekez­dését. Idézzük: „A közúti forgalom minden résztvevőjének éberen, kellő figyelemmel és úgy kell köz­lekedni, hogy magatartása a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat a közlekedésben indokolatlanul ne zavarjon, és a közút hasz­nálatában ne akadályozzon.” Az elmondott szomorú eset jól példázza, hogy a figyelem álló helyzetben lévő jármű ve­zetője számára is elengedhe­tetlen. Valljuk meg, nem szük­séges különös könnyelműséget tanúsítani ahhoz, hogy lábunk lecsússzék a kuplungpedálról.» Sebestyéné lecsúszott, s en­nek következményeként sógo­ra 66 százalékos rokkanttá Vált. A Szekszárdi Társadalom- biztosítási Igazgatóság a Pak­si Állami Gazdaság ellen fi­zetési meghagyást bocsátott ki. Ebben 120 000 forintot meghaladó összeget követelt, — részint a betegellátással kapcsolatos korábbi költségek megtérítésére, részint — téte­les jogszabály alapján — nyolc év alatt esedékes rokkantsá­gi nyugdíj fedezésére. A Pak­si Állami Gazdaság a fizeté­si meghagyás hatálytalanítása iránt nyújtott be keresetet a Szekszárdi járásbírósághoz. A gazdaság nagy buzgalom­mal igyekezett a teljes felelős­séget Sebestyénre hárítani. Elég merész okfejtéssel bi­zonygatta, hogy Sebestyén nem az állami gazdaság dol­gozójaként okozta a szeren­csétlenséget, hiszen a baleset napjára már nem kapott mun­kabért. A járásbíróság, per­sze, nem hagyta figyelmen kí­vül, hogy Sebestyént éppén a baleset miatt bocsátották el. A munkaviszony fennállásának szempontjából tökéletesen mindegy, hogy a munkaviszony tartamának valamelyik napjá­ra fizetnek-e bért, vagy sem. Az állami gazdaság ezen kí­vül azt erősítette, amit senki sem vitatott; jelesül, hogy Se­bestyén engedély nélkül vette használatba az erőgépet. Bi- csak Sándor kerületi igazga­tó a bíróságon azt adta elő, hogy a traktor eltűnését dél­előtt 10 óra tájban jelentette a rendőrségnek, majd bejelen­tését 15 órakor visszavonta, mivel addigra a traktor meg­került. Az időpontok nem stimmelnek: a baleset 15 óra 50 perckor történt. Már ennyiből sejthető a tény: a szekszárdi járásbíró­ság elutasította a gazdaság ke­resetét. Az ítélet indokolásá­ban a bíróság kifejtette, hogy a gazdaság csak akkor men­tesülhetne a kártérítés fizeté­se alól, ha a balesetet kizáró­lag dolgozójának vagy a bal­eset áldozatának vétkessége idézte volna elő. Az utóbbi­ról szó sincs; nem nagy fo­kú könnyelműség szétkapcsol­ni két, álló helyzetben lévő járművet még akkor sem, ha az egyiknek a motorja műkö­dik. A bíróság nem habozott tényként elfogadni, hogy Se­bestyén önkényesen vette használatba a veszélyes üze­mű gépet; — de éppen an­nak veszélyes voltára tekin­tettel mutatott rá arra, hogy a gazdaságnak megfelelő mó­don őriztetnie kellett volna a traktort. Igen valószínű, hogy nappali őr alkalmaztatása ese­tén Sebestyén nem meri el­vinni a traktort, — így egy ember nem rokkant volna meg égész életére, és a gaz­daság is megtakaríthatott vol­na több mint 120 000 forintot. Ezzel az üggyel kapcsolat­ban érdemes még rámutatni arra, hogy jogtalan használat bűntette miatt a szocialista szektorból feltűnően kevés feljelentés érkezik, -— jólle­het, a bűncselekmény elköve­tése vitathatatlan. E miatt a bűntett miatt 30 napon belül lehet feljelentést tenni; ennek elteltével késő a bánat!... Szamuely! Vlagyimir Cmit- rijevics Boncs-Brujevics várta a Brjanszki pályaudvaron, a Szovnarkom automobiljával. Az állomás körül elterjedt a híre, hogy a magyar szovje­tek képviselője érkezett meg. A tömeg éljenezni kezdett, de Vlagyimir Dmitrijevics autó­ba ültette a vendéget és el­robogott vele a borogyinói híd irányába. Tibor érkezésének napján Moszkvában nagy ka­tonai ünnepre készülődtek. A Vszevobucsról, az általános ka­tonai oktatásról szóló dekré­tum évfordulója volt. A kö­rül frontokban álló tanácskor­mány óriási súlyt fektetett a munkásság, parasztság és dol­gozó polgárság katonai kiokta­tására. A moszkvai Vszevobues pa­rádézott a város terein és ut­cáin. Tízezrekre menő mun­kásfiatalság szuronyerdeje ren­gett a házak alatt. Ellepték a tereket, és zászlódíszben tet­tek fogadalmat, hogy megvé­dik az októberi győzelem vívmányait. Lenin óriási je­lentőséget tulajdonított ennek a napnak és személyesen kí­vánt részt venni az ünnepsé­gen. Tibort egyenesen a Vörös térre vitte az autó. Egy ha­talmas teherautót neveztek ki mozgó tribünnek, azon éppen Lenin beszélt. Iljics ieen jó színben volt. Szeme csillogott, arca tele volt mosolygással. Az autón rajta kívül egy alacsony, beretvált képű, bőrruhás, bar­na emberke állott, aki le is nyújtotta Tiborért a kezét, mi­után Boncs-Brujevics megma­gyarázta neki, hogy a most érkezett sovány fiatalember nem más, mint Szamuely Ti­bor. Mikor Szamuely már a teherautón volt, az illető be­mutatkozott. — Lev Mariaszin, a moszk­vai Vszevobues parancsnoka. Lenin éppen bevégezte a beszédet. Felhívta a fiatal fegyveres proletárokat arra, hogy legyenek fegyelmezett harcosai a Vörös Hadsereg­nek. Szakítani kell a szerve­zetlenséggel és partizánkodás­sal. Példának állította Frunie elvtárs uráli győzelmét, amely­nek alapja a már megterem­tett osztályfegyelem volt. 1810 április 22-én szüle­tett az oroszországi Szbn- birszkben Vlagyimir Iljics liljanov. Az egész haladó világ meghatódva emléke­zik erre a száz év előtti dá­tumra és Leninre, arra a nagyszerű emberre, akinek nevétől elválaszthatatlan a szocialista társadalom léte, akinek nevével örökre ösz- szeforrt a kommunizmus eszméje. Iljics nem jelszavakkal fe­jezte be beszédét, mint szo­kás, hanem odafordult Sza- muelyhez, kezet nyújtott ne-: ki, majd akaratlanul átölelte fiatal bajtársát, és a közön-; séghez fordult: — Ebben a percben érke­zett meg hozzánk repülőgépen a Kárpátokon és Galícián át a mi testvérországunk egyik legbátrabb harcosa — Szamu­ely elvtárs, a magyar szovje­tek népbiztosa.» Egetverő, robbanásszer« hurrá követte Iljics szavait. — Halljuk Szamuelyt... hall-; juk a magyar tanácsok kül­döttét...! Szamuely érezte, mint szorul össze a szíve. A tömeg' őszinte szimpátiája azonban megtette a magáét. A tombo- lás eltartott egypár percig, és Tibor addig magához tért. Il­jics gyengéden fogta a karját, tekintete hol Szamuelyn, hol a zúgó emberáradaton nyugo­dott.-Végre egyszerre csak magá­tól beállott a csend. Szamuely beszélni kezdett! Hangja nem volt erős, de a csend visszhanggal válaszóUj minden szavára. Tibor a magyar kommünrő? beszélt. Sok minden volt a beszédében, amit közölni akart Iljiccsel is. A vezér most mel­lette állt, s ez arra ösztökélte^ hogy mondjon olyat is, ami­ről nagygyűlésen nem szokás beszélni. A beszédet nagy ovációval fogadták. A teherautó mái" ment is alattuk, de a tömeg sapkalengetéssel kísérte őket, Mariaszin parancsokat oszto­gatott az elhúzódó csapatok vezetőinek. (Részlet Zalka Máté, a „Bolygók visszatérnek” című regényéből). A Győzelem Zászlaja Berlinbe ér A Moszkvától Berlinig ha­ladó nemzetközi ifjúsági mo­torkerékpáros menettel az európai szocialista országok ifjúsági szövetségei a fasiz­mus felett győzelmet arató szovjet Vörös Hadseregnek, a 25 év előtti harcok hőseinek állítanak emléket. Demonstrál­ják a szocialista országok ne­gyedszázados fejlődését és népeink összefogását. A nemzetközi menetet két szakaszban bonyolították il­letve bonyolítják le. Az első szakasz 1969. augusztus 11-től szeptember 9-ig tartott és út­vonala Moszkva—Varsó—Bu­karest—Szófia volt. A máso­dik szakaszra 1970. április 17 és május 10 között kerül sor, Budapest, Prága, Berlin útvo­nalon. A Győzelem Zászlaját mo­torkerékpáros fiatalok, vete­ránok és újságírók kíséreté­ben viszik Berlinbe, ahol a Győzelem napján, május 9-én nagy nemzetközi ifjúsági an­tifasiszta demonstrációra ke­rül sor. Népújság 6 1970. április 17. CSEND Tétován feküdt az ágyon. A konyhából behallatszott a víz­csap monoton, egyhangú csöpögése. Már sokszor megszámolta. Tudta, hogy percenként kilenc csepp esik a kagylóba. Se több, se kevesebb, mindig kilenc csepp. A folyosóról tompa zajok szűrődtek be. Gyereksivítás, eré­lyes asszonyhang, léptek surrogása, aztán újra csend... Ezek ébresztették fel a semmittevésből. Tétován felkelt, s elindult a szekrény felé. Nem tudta, mit akar tenni, csak érezte, mene­külnie kell ebből a fojtó némaságból. Zajra vágyott, pezsgő életre. Szinte öntudatlanul, gyors, kapkodó mozdulatokkal fel­öltözött. Kisietett a folyosóra. A lépcsőházban kissé lassított, majd a megszokott tempóban ment tovább. Mikor a kapun kilépett, arcul csapta a langyos esti levegő S a vasárnapi utca kellemes derűje. Tétován indult meg: a folyó felé. Sokáig maga sem vette észre. Akkor felpillantott, kissé elmosolyodva. Igen, a film. Eszébe jutott a film. Még tavaly látta, Vele... Egy fiatal párról szólt, akik valami félre­értés folytán szakítottak. A főhős ezután sokáig élt magányosan. Egyszer minden indok nélkül elindult és ment, ment, míg oda­ért régi kedves padjukhoz. Ott leült. Szomorúan hunyta be szemét — látta maga előtt a film kockáit. Kis idő múlva fel­nézett, s hát a lány állt a pad mellett, és mosolyog rá! „Igen, mosolyog rá.” Alig gondolta végig, maga is megindult a vízparton. Kü­lönösképp szépnek látta a folyóh. A hullámok méltóságteljesen fodrozódtak a fuvallatban, a vizen táncolt a nyírfák szűz-fehér teste. Mindenütt csend és nyugalom. így ballagott tovább a parton, egészen a kettős hátú, sárga­zöld pádig. „A film, igen.jt filmr — és leült. Szemét kissé le­hunyta, a vizet kezdte nézni. A nap alkonyati sugarai már megszínezték a hullámokat. Kék, zöld, piros lovacskák szágul­doztak a tetején. Ült a pádon, elbódulva a természettől. Valami csodás érzés kerítette hatalmába. Az élmény varázsa. Valami csodálatos fog vele történni — érezte. Szemhéján száz apró csillag szi­porkázott, kavarogva szállt, örvénylett. Akkor megcsikordult közelében a kavics. — Ö jön! — gondolta. — Biztosan Ű jön. Annak a fiúnak is eljött, a filmen. Nekem is eljön. A lépések a pádhoz közeledtek. Csak szorította keményen a szemét, s érezte, hogy Ö jön, eljött, itt áll. Hirtelen elhatározással felnézett. Idős, foghíjas öregember törődött arca hajolt föléje. — Csak nincs valami baj? — kérdezte gyöngéden. Ám ő csak nézte hihetetlenül. Végül megrázta fejét, bo- csánatkérően elmosolyodva. — Köszönöm, nincs — mondta konokon a lány, aztán el­indult, öregesen, fáradtan. A nap már kihunyt, a nyírfák hallgattak a sötétben, a víz ellenségesen méregette, komoran meg-megcsillámolva. DEÁK RÓZSA (A Bonyhádi Közgazdász jubileumi számából.) * De most már egyetlen macskával se többet!

Next

/
Thumbnails
Contents