Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

Szemelvények külföldi újságokból Az „qtlantizmüs" az európai- : biztonság ellen Nem valószínű, hogy bármelyik mai lexikonban, vagy értelmező, szótárban megtaláljuk az „atlantizmus” kifejezést. Pedig az a politikai koncepció, amely e meghatározás mögött rejtőzik, a második világháború utáni évek nemzetközi életében rendkívül nagy sze­repet játszott, és jelentősége ma sincs múlóban. Ez az elmélet'az oka annak, hogy — bár a fegyverek Euró­pában már negyedszázada elhallgattak —, öreg konti­nensünk még mindig nem ismeri a tartós békét és gondtalan biztonságot. Az ..atlantizmus” egyike azoknak a geopolitikai el­méleteknek, amelyek földrajzi — többnyire célzatosan megválasztott — meghatározásokkal kívánják igazolni az imperialista nagyhatalmaknak a világ egyik, vagy másik részére formált igényét. Az „atlantizmus” ame­rikai variánsa az Atlanti-óceán két oldalán élő nem­zetek „sorsközössége” ürügyén akarta megosztani a világot, elzárni a tőkés országokat a szocializmus ha­tásától, megerősíteni az Egyesült Államoknak, mint a világkapitalizmus központjának a hadállásait. Az elmúlt két évtized kétségkívül bebizonyította, hogy az „atlantizmus” Európa számára olyan rákos daganat, amely szétroncsolja a történelmileg kialakult gazdasági, kulturális, műszaki-tudományos kapcsolato­kat. Az államközi kapcsolatok gyakorlatába átültetett eszmék Európa megosztottságához vezettek. Európa térképén észak-dél irányban éles határvonalat húzott ez az elmélet, melynek két oldalán egymással szem­ben álló, hatalmas háborús szövetségek — az agresszív Észak-atlanti Szövetség és a védelmi jellegű Varsói Szerződés tömbje álltak. Az Egyesült Államok mind­máig beavatkozik nyugat-európai szövetségeseinek po­litikájába, igyekszik bevonni őket a maga kétes ki­menetelű külpolitikai kalandjaiba és arra a több mint 200 ezres létszámú hadseregre támaszkodik, amely még ma is Európában állomásozik. Végül az „atlan­tizmus” támogatja az NSZK revansista törekvéseit, a második világháború eredményeinek revíziójára irá­nyuló szándékokat. (Novoje Vremja) Svájc és külföldi vendégmunkásai A kicsiny, türelmes Svájc gyakran anakronizmus­nak tűrjik a kívülállók számára. Ugyanis az egyre fo­kozódó etnikai és faji viszályok korában a több nem­zetiségű Svájc lakosai nemcsak egymással jönnek jól ki, hanem a szomszédos országokból érkezett, külföldi munkások sokaságával is. Azaz ez volt a helyzet egé­szen az utóbbi időkig. Most azonban, miután a Svájcban élő minden hat személy .kpz*il|,^gy bevándorolt, a hagyományos svájci türelem úgy látszik 'e töréspontig jutott. Egyszeriben a svájciak ezrei kezdenek zúgolódni amiatt, hogy már nem érzik magukat otthon saját országukban. Az ultra-nacionaljsták pedig hadjáratot indítottak, azzal a jelszóval, hogy a „Made in Switzerland” valójában svájcit jelentsen. E hadjáratot, amelyet „a külföldiek túlnépesedése elleni mozgalomnak” neveztek, James Schwarzenbach regényíró és kiadó vezeti. Schwarzenbach, e jó meg­jelenésű, vallásos katolikus, azt javasolja, hogy a kö­vetkező négy év alatt kétszázezer fővel csökkentsék az ország külföldi lakosságának a számát, — főként azzal, hogy korlátozzák az újrabelépési vízumok kiadását a bevándorlók számára, és valamennyi kantonban maxi­málisan tíz százalékra csökkentik a külföldi lakosság számát. »A problémát nem annyira maguk a munkások okozzák, hanem az, hogy itt családot alapítanak, sok a gyerekük — fejti ki Schwarzenbach —, akiket azután iskoláztatnunk kell, gondoskodnunk kell továbbá be­tegeikről. Miként tudjuk ilyen nagy számban asszimi­lálni az olaszokat? Amellett sokan Olaszország déli ré­széről érkeztek; alig részesültek valamiféle oktatásban és néhányan közülük még írni-olvasni sem tudnak. S, noha az asszimiláció talán „emberséges”, vagy „he­lyes” dolog lenne, nem valami könnyű megvalósítani*. Schwarzenbach beszédei és javaslatai kétségtelenül bizonyos mérvű idegengyűlöletet váltottak ki a sváj­ciak körében. A külföldiekkel kapcsolatos kifogások széles skálájúak, kezdve bizonyos jelentéktelen pana­szokkal (túlságosan sok fokhagymarágcsáló és italozó külföldi tölti meg az utcai járműveket és vonatokat), a súlyosabb panaszokig, (miszerint az ország hatezer gyárában dolgozó sok olasz és spanyol munkás tag­könyvvel rendelkező kommunista). De bármilyen okból is emelnek kifogásokat a sváj­ciak a vendégmunkások ellen, a legutóbbi közvéle­ménykutatásból kitűnt, hogy minden tíz svájci közül hét aggódik e probléma miatt. Sok svájci azonban ag­godalmai ellenére, nem ért egyet Schwarzenbach szem­léletével. Amikor terve a közelmúltban a svájci par­lament elé került, pontosan egy szavazatot kapott: Schwarzenbachét. (Newsweek) Modern rabszolgakereskedők A lefüggönyözött ablakú, piszkosfehér, kétemeletes ház egykor .villa volt. Az elegáns kivitelű réztábla, amely a bejáratot keretező oszlopon függ, ezt hirdeti: „A francia—afrikai szolidaritás háza”. A szemközti ház bisztrójának tulajdonosa nem hajlandó nyilatkozni erről a rendkívül vitatott villáról, mely Párizs északi részén, Aubervilliersben található. „Csak azt tudom, ami az újságokban állt”. Néhány héttel ezelőtt öt afrikai halt meg itt. A Franciaországra semmiképpen sem tipikus figyelem az előzményekre irányult, a pénzéhes főbérlőkre, a szom­szédok és munkatársak faji és rangelőítélettől jellem­zett közömbösségére, amely nyomort szült és gyűlö­letet aratott. Az öt néger másik két honfitársával egy kis szobát osztott meg. Hét férfi egy ketrecben. A fűtetlen házban tüzelő hiányában papírral fűtötték a vaskályhát, az erős füsttől reggelre öten füstmérgezés­ben meghaltak. Az utca embere szomorú arccal olvashatná ezt a hírt, ha ezzel nem bélyegeznék meg drámai módon közel 50 000 afrikai vendégmunkás, számtalan észak­afrikai bevándorló, portugál és spanyol nyomorúsá­gos helyzetét. Mint munkaerők, nélkülözhetetlenek és gyakran ér­tékelik is őket. Sokan azonban — például a szomszé­dok és munkatársak —, csak megtűrik a vendégmun­kást, legtöbben közülük kénytelenek olyan szálláson élni, amely az európaiak számára elképzelhetetlen len­ne. A lakáshiány miatt a munkaadók csak a legrit­kább esetben tudnak szállást biztosítani. így — főleg ag afrikaiak részére — csak a nyomorúságos penziók, ho­telek és ügynököktől berendezett házacskák maradnak. Ezekbep gyakran 8, 10, 12, sőt 16 embert is bezsúfol­nak egy szobába, a legrosszabb esetekben villany­áram és fűtés nélkül, s minimális tisztálkodási lehe­tőséggel. (Die Presse) A Német Kommunista Párt Elnökségének nyilatkozata A Német Kommunista Párt az erfurti találkozó létrejöttét pozitívan értékeli. A találkozó annak a ki­fejeződése, hogy meghiúsult húsz év minden arra irá­nyuló kísérlete, hogy az NDK létét ismét hatálytala­nítsák, és polgárait a nyugatnémet nagytőke hatalmi körébe vonják be. Beigazolódott az, amit a kommunis­ták és az NSZK-ban élő más haladó és reálisan gon­dolkodó emberek évek óta mondtak, és amiért nehéz feltételek között harcoltak: az NDK-t nem lehet nem tudomásul venni. Országunk uralkodó körei évek óta mereven eluta­sították az NDK több mint száz tárgyalási javaslatát. Az erfurti találkozó bevezetője is egy NDK-indítvány volt: az NDK államfőjének, Walter Ulbrichtnak 1969. december 17-én Heinemann NSZK-elnökhöz intézett írása, amelyben az NDK és NSZK közötti, a nemzet­közi jog alapján nyugvó, egyenlő jogú, normális kap­csolatokról szóló szerződést indítványozott. Az NSZK- ban lévő demokratikus köröknek az NDK elismerésére irányuló több éves tevékenysége — az NDK növekvő erejével és mindig megújuló kezdeményezésével, va­lamint a világhelyzet alakulásával együtt — hozzá­járult olyan feltételek megteremtéséhez, hogy most már nem lehetett kitérni az NDK képviselőivel való közvetlen találkozás elől. Az erfurti megbeszélés szükséges és hasznos volt. Ugyanakkor a Német Kommunista Párt felhívja a fi­gyelmet, nemcsak arról van szó, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság képviselői beszéljenek egymással. A döntő az, hogy emellett lépésekre kerüljön sor a béke biztosí­tása, az NSZK és NDK békés és egyenlő jogokon alapuló egymás melletti létezése, a két állam békés egymás mellett élése érdekében. Ez mindenekelőtt az NSZK kormányának maga­tartásától függ. Alapvető irányváltozásra van szükség, gyökeresen szakítani kell a CDU—CSU által vezetett kormányok régi oolitikájával, a Bundeswehr maximá­lis felfegyverzésével, az atomfegyverekre való törek­véssel, a NATO kiépítésével, az Egyesült Államokkal szembeni alárendeltséggel, és véget kell vetni a re­vansista szervezetek és újnácik működési szabadsá­gának. A döntő kérdés: hajlandó-e az NSZK mindent megtenni azért, hogy az NSZK területéről ne indul­jon ki új háború. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy bár Brandt szövetségi kancellár erfurti beszéde alkalmával sok jól megválasztott kifejezést használt, még nem tette meg a döntő lépést. Bár elismerte, hogy szükség van a két állam közötti békés egymás mellett élésre és kapcsolataiknak az egyenjogúság alap­ján való, szerződéses szabályozására, mégis ismételten, kifejezetten visszautasította azt, hogy az NDK-t nem­zetközi jogilag elismerje és kötelezze magát arra, hogy nem avatkozik be belső ügyeibe, valamint tárgyal­jon az NDK-nak a napirenden szereplő és három hó­nap óta rendelkezésre álló szerződéstervezetéről* (DKP Pressedienst) FÓKUSZ liiHiiiiiHiiiiiiinmi Rejtvénykedvelők figyelmébe! A 9 fordulós Felszabadulási Rejtvénypályázatra összesen 4 500 megfejtés érkezett be. A 8 fordulót helyesen megfejtők között 1 db 2000, 1 db 1500, 1 db 1000, 3X400, 3x300 és 3x200 Ft-os vásárlási utalványt sorsolunk ki. A nyertesek névsorát az 1970. április 19~i számban közöljük. A Tolna megyei Népújság Szerkesztősége a rejt- vényfejtők kívánságára és a nagy érdeklődésre tekintettel felszabadulásunk 25. évében továbbra is megjelentet — nagyrészt Tolna megyei vonatkozá­sú — rejtvényeket a Szekszárdi Rejtvénykedvelők Klubja szerkesztésében. A helyes mégfejtők között hetenként könyveket sorsolunk ki. KERESZTREJTVÉNY Tolna megye történetéből. 1848. október 7-én je­lentős győzelmet aratott a még tapasztalatlan, ki­képzetten honvédő sereg Ozoránál. A győzelem ki­vívásában nagy szerepe volt a tolnai nemzetőrök­nek, akiket a vízsz. 54. szám alatti sorban sze-^ replő személy vezetett. Az Országos Honvédelmi Bizottmány leiratában köszönetét fejezte ki a tol­nai nemzetőröknek, .... (idézet a leiratból vízsz. 1., a függ. 93. és a 38. számú sorokban folytató­lagosan). FH „ __j H " I___ 4 <a> n n a 9 io n 11-\s ia 14 □ 15' ~ I m Hs 7* 17 1 jjpf 'V? 2ri 32. %f$}' 23 ___l Mi ■2S □ 33 vßlW 27 3& I Meghatározá­sok : Vízszintes: 1. Az idézet első része. 15. Gyen­geelméjű. 16. Fo­gyaszt. 17. öröm­teli felkiáltás. 18. Kettőzött tiltó szó 19. Római hatos. 21. Több spártai király neve volt. 23. Almafajta. 21. Dunántúli csa­torna. 25. Helyez­te vala. 27. A Bánk bán egyik szereplője. 29. Éva betűi. 39. Állami díjas ro­mán nyelvész (1900—Alexandru) 32. Számrendsze­rünk alapja 34. Növényneme- sítési mód. 37. Verskellék. 38. Mázol. 40. Görög törzs. 42. Tette­ink rugója. 44. Szovjet gépkocsi típus. 45. Bizal­mas megszólítás. 47. Európai nem­zet. 48. Rag. 50. Meggyőz. 52. Ki­ejtett mással­hangzó. 53. A budapesti villa­mosokon volt ol­vasható. 54. A tolnai nemzet­őrök vezetője. 59. Francia RT. 60. Szovjet város (Ukrán SZSZK). 61. Szabolcs me­gyei község. 62. Papírra vet. 64. Idegen férfinév. 66. Szovjet repü­lőgéptípus. 67. Gyógyszerféle. 69. Evőeszközt. 71. Fortély. 74. Hely­határozó rag. 75. Távirati Ő. 76. Malom jelző! 78. Nemrég elhunyt államfőnk személyneve. 80. Svéd és osztrák gépkocsik jelzése. 81. Divatos köszönés. 83. Ritmusa. 85. Keret. 87. Történelmi nevezetes­ségű európai folyó. 89. Olaj an­golul. 91. Ilyen szalonna is van. 93. Mondatfajta. 95. Ilyen tan is van, 97. Adóhegy! Függőleges: 1. Gyakori magyar családnév. 2. . . .óráig. 3. Cyranó- nak nem ez volt! 4. Bibliai bór- kás (—’). 5. Klasszikus kötőszó. 6. Forgatja a főzőkanalat. 7. Ré­gi területmérték. 8. Kukorica tu­dományos neve. 9. Nyelvtani mű­veletet végez. 10. Női név. 11. UH 12. Núbia nagyobbik fele. 13. Hegy Csehszlovákiában. 14. Kereskedel­mi fogalom. 20. Igevégződés. 22. Orosz kérdőszó. 25. Égetett sze­szes itaL 26. Átrak. 23. Férfinév. 31. Levegő angolul. 33. Izomkötő szalag. 35. Neked franciául. 36. Becézett női név. 38. Az idézet befejező része. 39. A csodák cso­dája. 41. Világmindenség. 43. Er- kel-dfjas zeneszerző, érdemes mű­vész. 44. Tolna megyei község. 45. Erősen megfog. 46. Leélte élete ja­vát. 47. Fehérnemű. 49. Francia névelő. 50. Rubrikája. 51. Samá- rium és oxigén. 53. Az Antilla tenger másik neve. 55. Lengyel gépkocsik jelzése. 56. Szilárd an­golul. 57. Afrikai folyó német ne­ve. 58. Kínai város (Kunming). 63. AsszonynévképzŐ. 65. Tegnap se, ..holnap se. 67. Ruhadarab. 68. Francia terrorszervezet volt. 69. Kúrált. 70. Biztos alapokon áll. 72. Szeriőz. 73. Évek száma. 75. A „Kövendi Sándor” Tolna megyei Cipész Ktsz AZONNALI BELÉPÉSRE KERES BÉR­ELSZÁMOLÁSBAN (lehetőleg) JÁRTAS DOLGOZÓT. Jelentkezés: a szövetkezet központjában, Szekszárd, Dózsa György u. 6. Telefon: 12—374. ______________________(141) L atin csont. 77. Pénzügy rövidít­ve. 79. Női név. 82. ... berek, ná­dak erek. 84. Sietség németül. 86. Előfordul. 88. Alma. .. 90. Lopva figyel. 92. Komárom megyei köz­ség. 93. Az idézet második része. 94. A birtokviszony kifejezője az angol nyelvben. 95. Lásd fiigg. 83. 96. Mendelevium. S& Olasz névelő. Beküldendő a vízszintes 51. sz. sor és a vízszintes 1., függőleges 93, 38. sz. alatti idézet. Beküldé­si határidő: 1970. április 22. A levelezőlapra kérjük ráírni: Rejt­vény. A Felszabadulási Rejtvénypályá­zat 8. fordulójának megfejtése: Kemény Sándor, Rózsa József, Kemény Gábor, Kajpál, Gróf Pál, Földvári, Takács, Kecskés, Mátai, Halász Lajos, Kemény Tibor, Kö­kény, Kepe, Szakály, Bencze. Nyertesek: Narr Józsefné Bony- hád, Perczel Mór u. 7. Fehér Fe- renoné Szedres, Rákóczi u. 26. Benkő Ferenc Szekszárd, Pf. 104. Dr. Kézdy Ottó Szekszárd, Tar- csay V. u. B/4. Molnár István Tamási, Építők u. 5/B. A könyveket postán küldjük eb A Bátaszéki Kádár és Fatömegcikk Ktsz felvesz azonnali belépésre női és férfi segédmunkásokat. Bérezés: teljesítmény szerint. Jelentkezés: a szövetkezet telephelyén. (83) Népújság 12 1970. április 1&

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents