Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
T elevlzio 1970. Irta: Sándor György a Televízió müsorigazgatója A z országos népművelési konferenciát előkészítő viták visszatérő témája a televízió. Hatása kétségtelen. Városok forgalma csendesedik el. hagy egy-egy nagy sikerű sorozat közvetítésére kerül sor. De milyen célokat szolgál ez a rendkívüli vonzás? Vajon műveltebbé, érdeklődőbbé válik-e általa, vagy csak az olcsó örömöket keresi benne a néző? Sokan és sokféleképpen válaszolnak ezekre a kérdésekre. Itt ez alkalommal csak arról szeretnénk szólni, mit tervez a televízió az 1970-es évben közművelődés érdekében. Az egyik legfontosabb célunk a tájékoztató műsorrendszer javítása. Esténként mintegy hárommillió néző nézi a Tv-híradó első kiadását. A hazai és külföldi tudósítóhálózat bővítésével, a hírek, események kommentálásával, a napi hírbeszámoló gazdagítására törekszünk. Az új, harminc perces híradó korábban jelentkezik, s ígv mód nyílik arra, hogy az úgynevezett főműsort már 20.03 órakor kezdjük. Uj helyre kerül és új feladatkört igyekszik megoldani a Tv-jelenti című műsor is. A vasárnap esta 19.00 és 20.00 óra köeött jelentkező műsor egy-egy hét eseményeinek hátterére világít majd rá. Növeljük azoknak a műsoroknak a számát, ahol az illetékes vezetők válaszolnak a nézők felmerülő kérdéseire. A Fórum az év során nyolc-tíz alkalommal várja kamerái elé az egyes területek vezető munkatársait. Folytatjuk társadalmi életünk legkülönbözőbb területeinek elemző vizsgálatát „A hétköznapok demokratizmusa’* és a „Család és társadalom” című sorozatokat újabbak követik. Napirenden tartjuk a tanyákon élők gondjait, pedagógiai gyakorlatunk különböző problémáit továbbá azokat az erkölcsi, politikai kérdések vitáját, amelyekről napjainkban sok szó esik. Méltó módon szeretnénk megemlékezni a nagy évfordulókról. Valóságos „Történelmi lecké”-nek szánjuk nemcsak az ifjúságnak az Ur- bán Ernő vezette sorozatot hanem a többi emlékműsort is, ahol a kor dokumentumait az egykori küzdelmek szemtanúit szólaltatjuk meg. Képet akarunk adni arról, hogy gazdaságunk, tudományunk, művészetünk mivel gyarapodott az elmúlt negyedszázadban. Sokféle módon idézzük meg Lenin harcait és eszméit a tévé-képernyőjére. Eredeti dokumentumfilmek feldolgozásával bemutatjuk életútját. Az első félév egyik kiemelkedő irodalmi eseményének érezzük Gyurkó László tévéjátékát amely a forradalom előtti pillanatokban ábrázolja Lenint Méltó módon igyekszünk megemlékezni Bartók Béla halálának 25. évfordulójáról is. Az ismeretterjesztő tevékenységünk központjában a gazdasági reformot segítő közgazdasági ismeretek terjesztése álL Újra jelentkezik majd a képernyőn „Dr. Agy”, hosszabb sorozatban, ismertetve legfontosabb gazdasági céljainkat, terveinket Ismerve a közönség nagy földrajzi érd'',',Mését. több érdekes hazai és külföldi sorozatot t"7.ü.nk műsorra. Folytat’",k hazai tájaink, városaink bemutatót Tízszer harmton rv”-"p<j m "sorNorozzthan nd’mk ^o]nt arról a Pr,rvc*---pnirtlrifg " r .rrz’-l-^T* V»nrr»'iln pi o r%vnr p.rv>1 kerestük. De adunk afrikai, indiai és egyéb útibeszámolókat is. A 25 éves évfordulóhoz kapcsolódó történelmi műsorokon kívül bemutatjuk majd a „Századunk” legújabb öt filmjét, amelyek az ellenforradalmi Magyarország korszakába nyújtanak betekintést. A régebbi havi két alkalom helyett, havonta háromszor közvetítjük a „Deltát” és elindítunk egy úi népszerű ismeretterjesztő műsort, az „Antonnát”. A „Tudós Klub” ebben az évben érdekes társadalomtudományi témákat tárgyal. Gazdag programot kínál a művészi ismeretterjesztés is a nézők számára. Folytatjuk azt a sorozatot, amely legkiválóbb íróink számára teszi lehetővé a milliós nagyságú író—olvasó találkozót. Színvonalas szórakoztatást és olvasásra serkentést várunk azoktól az értékes filmsorozatoktól, amelyek Balzac, Zola, Glaswortv egy-egy regényét dolgozzák fel. Lényegében új profilt kap a szombat éjszakai filmműsor azzal, hogy olyan művek bemutatását biztosíthatjuk, mint egy-egy Fellini, vagy Berg- man-sorozat. Az utóbbi Időkben pozitív visszhangot váltott ki szakkörökben is mindaz, amit a komolyzene meg^ed ve! totóséért teszünk. Folytatjuk a nagy sikerű Bemsteí n-sorozatot, bemutatjuk a 25 év magvar zeneművészetén ok leniobbjait. úiabb portrék készülnek kiváló énekesninkről. táncosainkról. előadóművészeinkről. Nem hagyjuk abba a magyar r éndal né"sz»rű«(téséért elkezdett munkát sem. Uj, népszerűnek ígérkező képzőművészeti sorozatokat !s indítunk. Ezek közül érdemes felhívni a figyelmet a KISZ- szel közösen szervezett képzőművészeti feitörőműsorra, S arra az ősszel induló sorozatra, amelyhez a tévé-előadást kiegészítő, újonnan megjelenő könyvsorozat is csatlakozik. Sokat várunk attól az új vetélkedőtől, amely a legkülönbözőbb fiatal tehetségeknek (politikai ismeretektől az énekig) nyújt majd lehetőséget tartalmas, izgalmas versenyekre. Szeretnénk az 1970-es évben befejezni azt a társadalmi akciót, amely televíziókészüléket juttat minden tanyai és falusi iskolába. De az akció befejezése után sem fogunk megfeledkezni a hátrányos helyzetből induló gyerekekről, illetve országunk elmaradottabb részeinek kulturális gondjairól. Sok jel mutat arra, hogy ez a törekvésünk nagyon sokaknak helyeslésével és támogatásával találkozik. Ebben az évben indul útjára a délutáni műsoridőben jelentkező nyugdíjasok műsora is. Számottevő társadalmi rétegről van szó. Azt reméljük, hamar megtaláljuk a kapcsolatot idősebb nézőinkkel s így egy olyan réteg örömére dolgozhatunk, amely sokat tett az elmúlt 25 évben, s akiknek tanácsaira, segítségére ma is szükségünk van. Természetesen a nevelő és művelő műsorok mellett nem feledkezünk meg a kikapcsolódásról, a szórakozásról sem. I.esz tehát a műsorban táncdal és magyar nóta, krimi és kabaré. Megszívlelve a kritikákat arra törekszünk, hogy itt is magasabbra állítsuk a mércét. Nem akarjuk tehát clkomolyítani a televízió műsorát és teljesen természetesnek, jogosnak ismerjük e] a ózok igényét vidámságra, iz■ lomra, romantikus kalandrozatokra, sfcb. De szeretőnk valamivel igényesebben válogatni, és szeretnénk elérni azt is, hogy az úgynevezett komoly tájékoztató, vagy művészeti műsoraink közérthetőségükkel, érdekességükkel ugyancsak sok hívet szerezzenek. Terveink között szerepel, hogy erősítsük kapcsolatainkat a tájékoztatás, a művelődés különböző szerveivel. Rendszeresen felhívjuk a nézők figyelmét hasznos és érdekes olvasmányokra, színházi előadásokra és hangversenyekre, kiállításokra, a népművelés különböző rendezvényeire, tár- sad-imi szervezeteink hasznos munkájára, mert tudjuk, hogy íz az összefogás a hatékony nevelőmunka nélkülözhetetlen része. £s azt is tudjuk, hogy ezzel á nézők igényét is kielégítjük. Erősítjük kapcsolatainkat az Intervízió keretén belül, arra törekedve, hogy a baráti népek életéről, kultúrájáról az eddiginél érdekesebb, gazdagabb képet tudjunk adni. De kapcsolatban állunk más szervekkel is, hogy mindazt a kiemelkedő társada’mi, kulturális, sporteseményt közvetíthessük, amelyet az 1970-es év tartogat számunkra. íme, egy rövid felsorolás, amely talán segítséget ad ahhoz, hogy az olvasó maga válaszoljon a c kk elején felvetett kérdésre: vajon mit tesz a televízió a közművelődés érdekében? Tudjuk, hogy sok jogos igényt még nem tudunk kielégíteni és a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudjuk elkerülni a ránk váró kudarcokat, mégis az .h. fa olvasók és nézők pozitív válaszában reménykedünk. .................................. B ÁRDOSI NÉMET JÁNOS VERSEI: MAQYAR MÜZSA Balassitól a költő nálunk mindig strázsált, ahogy strázsálunk, siratta sorsát, s tollal, karddal viaskodott a csillagokkal. így, úgy, de folyton harcban állott, védve a hont, a szabadságot, prókátor volt a nép nevében, akiért én is annyit égtem. Kenyér, szabadság, így csatáztunk, pedig a szépség volt az álmunk, mélázni csöndes lombok árnyán. Magyar múzsa, virrasztva, árván, így vagy igaz és nemes fajta, fejed a csillagokra hajtva. (1945.) KÖDLOVAQOK ŐSZ IVÁN EMLÉKÉNEK Ügy merülnek föl emlékeimben, életen túl és halálon innen, mint másvilági csillag fiai, az ősük Krúdy s a táltos Ady. Vidéki város, hold és állomás. A kandallóban tűzláng ég, csodás. Utazni múltba, messze, cseng a múlt, s az álom-tájra hullt a hó, csak hullt. Aztán virradt és megszokott dolog, a hivatal várt s ha rágondolok, érzem a kávé aromája jó. Elvisz-e hozzá egyszer a hajó, a múltba vissza, zúgnak a bús fák, , téged átíratnak csalárd ifjúság. IIMI Muzsikáról röviden MM A KÖNNYŰ MÚZSA Irta: Gál György Sándor Senki sem vonta még meg pontosan a határt: hol végződik a könnyűzene birodalma és hol kezdődik a komoly muzsikáé. Két határos ország, amelynek térképe rendkívül bonyolult. Tartományai nem egyszer vitatottak: vajon ide tartoznak még, vagy már túlesnek az imént emlegetett határon? Beethoven nemcsak szimfóniaóriásokat alkot, hanem könnyeden pezsgő kontratáncokat és skót táncokat. Mozart nemcsak a hangverseny- dobogón és az operaszinpadon jelent klasszikus értéket. Német táncokat is komponált, amelyek a maguk idején nemesek a lelkes zenebarátokat gyönyörködtették, hanem a táncosokat is, akik „nem tisztelve” Mozart lángelméjét, bizony táncra kerekedtek a csodálatos hangzótok és ritmusok ösztönzésére. Schubert nemcsak dalaival irta be nevét a halhatatlanságba, hanem rövid lélegzetű keringőivei is, amelyeket 150 esztendővel ezelőtt nem koncertmuzsikusok játszottak, hanem egyszerű, jóra- vcló zenészek, valamelyik vendéglő ámbitusán, nyári helyiség lugasában, ünnepi alkalmakkor a bálteremben, az ifjúság őszinte örömére. Megannyi naoymes- ter. Szimfonikus alkotásaik példamutatók. Lóm ménse restelltek, hogy tánczenéiük bejária előbb szűkebb hazáinkat, aztán az egész vilánot. Fölmerül hát a kérdés: komoly muzsikusok, vagy könnyű zenészek?! Nyilván a leokomolyabbnif, a legsúlyosabbak, de erejük, mélységük, manassánokbn ragadó becsvágyuk egyáltalán nem tartotta | vissza őket attól, hoay a könv- nyű múzsának hódoljanak. A XIX. század során olyan mesterekkel találkozunk, mint a négy Strauss: id. és ifj Johann, Josef és Eduard Strauss. Világuk — a tánczene világa. Legmagasabb ambíciójuk: az operett. Vajon könnyüzenészek? Bizonyára azok. De valami olyasmit alkottak, ami nemcsak a zenének, de mindennemű művészetnek a legmagasabb rangját jelenti. Muzsikájukat átjárta Becs, tágabb értelemben: az osztrák nép zenei ihletése. Strauss zenéje a népben gyökerezett, aztán visz* sza is került a néphez, oly módon terjedve el, mint ahogy a nép alkotásai szívódnak fel egy társadalomban. Pár száz kilométerrel odébb, Párizsban Offenbach hódol a könnyű múzsának, vagy 100 operettel ajándékozva meg a világot. Könnyűzene? Bizonyára az. Műveinek javarésze mégis halhatatlan. Egy egész nép hangulatát, szellemét, gúnyos mosolyát, kénsavként maró iróniáját, naiv élelmességét, harsány kacagását, sőt: politikai gondolatait visszhangozta. A párizsi nép nem egyszer úgy érezte: Offenbach csak azt foglalja szilárd zenei keretbe, amit — a párizsi nép, vaqy kissé szőkébbre vonva a kört: a párizsi polgár aondolt. A könnyű múzsa itt tehát valami általánosat, átfogót mond. Ismét a nép hangját lesve el, moH fölerösitve, mondhatnák íay: kiélezve adja vissza illetőjének, a publikumnak. Strauss többet mond a hab'burai Béc»'5l, Offenbach Ili, Nanóleon Párizsáról, mint ezernyi könyv. P.s a XX. század könnyűzenéének óriás árama a iorz is felhers'"lhetntten fontos- sáaő. Néni félreérthet«!I«n. Fay fnlt-.-lryo, |«iná’oH, erejét muzsikává transzformáló nép zenéje ez. Bízvást mondhatjuk: a század zenéje, amelynek hatása alól nem vonhatja ki magát senki sem. Könnyűzene? Talán az. De gyökereit évszázadok, évezredek mélységére ereszti, s tán még nagyobb erővel fejezi ki a modern élet gigászi erőinek viaskodását, mint ahogy Strauss a ferencjázsefi Becs, vagy Offenbach a császári Párizs életét tükrözte. A könnyűzene nemcsak jelen századunkban, de Mozart, Bach, vagy Händel korában is megtermékenyítette a legnagyobb zeneszerzők szellemét. A Suitek beláthatatlan sora tanúskodik róla (Händel, Bach, vagy jelenünkben Bartók egy-egy alkotása), hogy a két birodalom határai összemosódnak. Mindez még nem útmutatás ebben az egyszerű kérdésben: mi legyen álláspontunk a könnyűzenével kapcsolatosan? Hiszen nem mindig Strauss, Offenbach lángelméjével találkozunk! A helyes válasz, azt hisszük igy hangzik: óvakodjunk a nagyképűségtől. Ha valami pehelykönnyű zene megragadott bennünket: ne szégyelljük. Ne fanyalogjunk, meghamisítva igazi, benső véleményünket. Ha majd elég gyakorlatunk lesz a zenehallgatásban, a talmit elutasítjuk úgy is. Aki Arany Jánosra, Ady Endrére, vagy József Attilára szokott rá, az úgyis elutasítja a fűzfapoéták ver- selését. Aki a near zeneköl'ök érzéseinek, szenvedéyeinek, alkotásainak sodrába kerül, az egészen biztos, hogy a könnyűzene terméséből is csak a legjavát vallja magáénak. Azt a zenét, amely az emberről szól, mégha ábrázolása szűkebb skálájú is, mint a nagy mesterek szinte határtalan palettája.