Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
Szemelvények külföldi újságokból Mao .hazájában nincsen srex Mao közép-birodalmában nemcsak a koldusok ismeretlenek. Kínában nincsenek részegek, riincpefrek: bordélyok, nincsenek prostituáltak, nincsenek hippik, nincsenek miniszoknyák, nincsenek éjszakai mulatók és nincsen strip-tease. Azt mondják, a válás ritk^'. a házasságtörés szokatlan, a magzatelhajtás megijge- dett, de alig veszik igénybe. Az egészségügyi minisztérium egyik tisztviselője, biztosít, hogy a 25 év$s lányok legalább 90 százaléka érintetlen. Peking 'legnagyobb kórházának főorvosa megerősíti ezt. Mijf,störtént a többi 10 százalékkal? „ELtévelyedtek’”'— mondják. Mindez hihetően hangzik. Az ország a -Végletekig menő józanság és szemérmesség légkörében él, A külföldiek között köröz egy 18 éves atlétikai ha|nok- nő története, aki egy részeg láttán a szégyentől és undortól elájult. „Persze”, az illető részeg idegen volt, fehér. Csak nagyon ünnepélyes alkalmakkor hajtanak iel néhány pohárka rizsbort. J\ boncoknak egyáltalán ninos idejük barátnőket tartani. Szolgálati autóik benzinfelhasználását szigorúan ellenőrzik. Igazgatónak, gépkocsivezetőnek és benzinkutasnak kellene összefogni, hogy becsapják az „apparátust”. Ha ketten -közülük készen is lennének rá, a harmadik mindig buzgó vigyázonák bizonyul. A kulturális forradalom enyhítette a .nép fölött gyakorolt ellenőrzést, de nöVérte a büntetéstől való félelmet. Ha ma elkapják az em- úbért, már nem apparatcsikokkal van dolga, akik elfáradtak és hanyagok lehettek, hanem fanatikusokkal, akik egy megmerevedett rendszer romjaiból új világot akarnak építeni. Létezik ebben az „új világban” bűnözés? Tolmácsom, Ving azt mondja: nem. Mivel már elég jól ismer, eh/isz egy magas rangú bíróhoz, aki egy csöppnyi, ablaktalan, csupasz villanyégővel megvilágított kamrácskában fogad, mondván: „My name ist Mister Wu". Mister Wu ászt mondja, hogy egy 750 milliós népben nemcsak angyalok vannak, hanem aszóéi all- sok is. A bűnözés százalékaránya a rendszer esztendeje alatt állandóan csökkent. 10 évvel ezelőtt a kerékpárlopást még halállal büntették. A bűnözési statisztika ma évente nem regisztrál többet mintegy 80 ezer lopásnál. Ez messze alatta marad a Hong-Kong-i bűnözési aránynak, ahol négymillió lakos meilett napi átlagban 17 rablás, hetenként 11 gyilkosság és havonta 23 000 lopás fordul elő. Wu nézaete szerint Kínában a legtöbb; Nyugaton ható bűnre csábítás hiányzik. Senki nem lop, mert éhes, hiszen éhinség nincs többé. Senki sem ; rabol birtoklási vágyból, mesrt áéiikinek sihcs több, -mint a másiknak, —■ vamippersz£ <ssak nagy , yo^iälakbän állja .; /''t meg. a helyét. A beérkezett atomfizikus és a segédmunkás jövedelme közötti különbség 39:1. A régi milliomosok, akik gyáraikkal, bankjaikkal, malmaikkal és bányáikkal a rendszer rendelkezésére bocsátották magukat és nyilván technológiailag még mindig nélkülözhetetlen vezető tényezők, sokszoros privilégiumokkal'’élnek: van autójuk, villájuk, hajójuk, szolgájuk, hűtőszekrényük és tv-készülékük, kertjük és hátaslovuk, még a hivatalosan engedélyezett kurtizánt sem tagadják meg tőlük. Egyesek közülük ' saját halász- és vadászterülettel rendelkeznek. Tőlük bőven lehetne lopni: ékszert régi porcelánt, értékes tusrajzokat, szobrokat, óriási értékű selyemszőnyegeket. De hol lehetne az ilyen, „forró” árutól megszabadulni? Csak külföldiek vehetnék meg és a gondos .megfigyelés alatt álló követek óvakodnának tolvajok, vagy csalók fogadásától. DIE PRESSE Kína miliíarhta mámorban' Egész Kínában — az üzemekben és az intézményekben. a népi kommunákban és az iskolákban —, rendkívül széles körű propagandakampány bontakozott ki ..Mao Ce-tung legújabb útmutatásainak” tanulmányozására, pontosabban szólva — bemagolására. Ezeket az útmutatásokat a Renmin Ribao című lap, a Vörös Zászló című folyóirat és a Jiefang Jünbao című lap ,,A dicső hetvenes évek éléi” címmel közölt vezércikke tartalmazta. Mindjárt meg keil mondanunk, hogy nincs semmi különös úi ebben a cikkben. Csupán megismétli azokat az elcsépelt téziseket, hogy „a puska szüli a hatalmát” és, hogy állítólag összeesküvés jött létre az • amerikai imperializmus és a „szovjet, revízionizmus” között, magasztalja a „nagy, dicső és a helyes úton járó Kínai Kommunista Pártot”. A cikknek azonban van egy témája, amely ugyan nem új Peking számára, de most mégis igen baljósán hangzik. A témát ebben a tömör jelszóban fogalmazták meg: „Fel kell készülni“» háborúra”. Ezt a jelszót sokszor és különböző összefüggésekben rheg- isméílik és a legfontosabb politikai tételként hirdetik meg az ország minden közigazgatási és társadalmi. intézménye, minden tartománya és kerülete számára. Ennek a cikknek a publikálása — közli az Uj Kína hírügynökség —, olyan, mint „a harsonaszó, amely ü világ minden forradalmi népével együtt hősi harcra mozgósít bennünket az imperializmus, a revízionizmus és a reakció teljés és végleges eltemetésére”, Kínában a gátlástalan háborús propaganda mellett fokozódik az egész közélet és a termelőmunka totális militarizálása. Az ország egész munkaképes lakosságát mozgósítják a háborús felkészülésre. A Hong-Kong-i diplomaták értesülései szerint — állítja a Reuter hírügynökség tudósítója —, Kantonban a városi lakosok óvóhelyeket ásnak a 'házak mellett. Sanghájban a diákok és a gyári munkások minden nap katonai kiképzésben vésznek részt és a lakosság parancsot káp^/. H^y1 ^riindén utcában építsen helyet. A kínai lakosság között brosúrát osztogatnak, amely tanácsokat ad arra vonatkozóan, hogy mit kell tenni háború esetén. NOVOJE VREMJA A ’ Vietnamban harcoló amerikai katona békét és- kábítószert akar A csillagos-sávos lobogó merészen lengett egy tank páncéltornyán, amint az fújtatva kapaszkodott egy sáros útoii Saigontól északra. A toronyban derékig meztelenül egy amerikai katona állt. Jól kicsípte magát: hosszú pofaszakállat, nyaka körül pedig láncot viselt, melyről egy béke-érme lógott. „Azelőtt, ál- mélkodott egy veterán őrmester, aki az út széléről figyelte a tankot, — Szent Kristóf-érmeket, vagy keresztet hordtak á nyakukban. Most — hippiláncot”. Megrázta kefe-frizurás fejét és megjegyezte, hogy a fiatal amerikai katonák Dél-Vietnamban mindenütt, ujjaikból formált nagy V-betűvel köszöntik egymást. „Az- olyan zupások, mint én, többnyire azt hitték, hogy a „V” a kommunisták feletti győzelmet jelenti. Eltartott egy ideig, míg rájöttem, hogy a béke jelképének szánják” — tette hozzá. Az őrmester nyilván egyetértene velem abban, hogy a fiatal, háborúellenes harcosok, akik fittyet hánynak a tegnap katonai moráljára: „a hazáért jó- ban-rosszban”, az Egyesült Államok fegyveres erejének nyugtalanító, új jelenségei. Az 1970-es év ..új típusú^ közkatonája” a kábítószereket és a békét követelő plakátokat részesíti előnyben a konzervatív baj társai sör-imádatával és falra tűzdelt újságkivágásaival szemben. És ami a katonai gépezet szempontjából a legrosszabb, a fiatal katonák, amellett, hagy egyre nyíltabban adnak hangot a háborúval való szembenállásuknak, nyíltan tiszteletlenek is feljebbvalóikkal. „Nem kétséges” — vélekedett egy Vietnamban harcoló alezredes —, a „Mozgalom” (t. i. a háború- ellenes amerikai mozgalom) „végül is ideért és köny- nyen járványos méreteket ölthet”. Nem meglepő, hogy a közelmúltban Vietnamba érkezett katonák többsége az amerikai felső-középosztályhoz tartozó fiatalok életstilusát és magatartását követi. Egyre több olyan katona érkezik ugyanis Vietnamba, aki az egyetem padjaiból került ki és akit úgy soroztak be, hogy a válogató bizottság volt elnöke, Lewis Hershey altábornagy még távozása előtt, 1967 júniusában megszüntette a korábban rájuk vonatkozó behívási haladékot. Hiába kerültek azonban a káto- naság kötelékébe. sokan megőrizték antimilitarista magatartásukat, tiltott, háborúellenes újságokat olvasnak, amelyeket az ország legkülönbözőbb katonai támaszpontjain nyomnak és terjesztelek, s patronálják azokat a „háborúellenes kávéházakat”, amelyeket nyolc nagy amerikai katonai támaszpont szomszédságában nyitottak az elmúlt két évben. A közelmúltban zárták' be a helyi hatóságok azt a katonai kávéházat, amelyet a „nyilvános ' rendbontás fészkének"1 minősítettek. Ezzel ért véget a kétéves csatározás a kávéházat látogató híradós alakulatok és a közeli Fort Jackson-i parancsnokság között. NEWSWEEK A növényélettan — az ésszerű földművelés alapja Terméshozam és alapkutatás Tudománypolitikai irányelveink kifejtése kapcsán, Dj- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, egyik nemrégiben megjelent cikkében (Természet Világa, 1969. december) a következőkre figyelmeztet: „A termőföld területének csökkenő tendenciája közismert. Élelmiszer-termelésünk fejlesztésének tudo- ihányos megalapozásánál te- Hát a fejlesztés alapvető köz- gazdasági tartalma a területi Hozamok növelése.'’ Ebből egyértelműen következek, hogy a mezőgazdasági kutatás elsőrendű és alapvető feladata a hozamnövelést szolgáló kutatások fejlesztése. A növény- termesztés hozamának fokozásához, nélkülözhetetlenek a növények életfolyamatait egyre ia’Kább, .feltáró, növényélettani kutatások. Éppen ezért felkerestük a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Növényélettani Tanszékének vezetőjét, dr, Frenyó Vilmos egyetemi tanárt, ä biológiai tudományok doktorát, hogy megkérdezzük; — Véleménye szerint tud-e a növényélettan a területi hozamok növelésében elvi támogatást adni a gyakorlati mező- gazdaság s7.áv. ára? Hiszen a» emberiség létszáma évenként már most is több mint 40 millióval növekszik I — Az emberiség rendkívül meggyorsult szaporodása —; divatos kifejezéssel a demográfiai robbanás — aggodalmat kelt a borúlátókban a jövőt illetően. A tudomány és 4.; civilizáció inai szintjén azonban ma már elképzelhetetlen, hogy megengedje az emberiség /a katasztrófa kitörését amiatt, hogy' az élelem megtermelésében nem tud lépést tartani a szaporodással. Az említett aggodalom azonban mégis sok szempontból jogos, nyilvánvaló .tetiaí. hogy a tudományok n^gy^vexsenye- ben a biológiára • óriási sze-. rep hárul. A kielégítő táplálkozás a jólét elemi fokozata, az pedig az élelem láncolat ■ legkezdeté.n működő, növényi fotoszintézishez, álétves á-' növényi életfolyamathoz vezet. , A legtöbb eredmény tehát, amely ezek tánijü many ozása, során születik, potenciálisan a mezőgazdasági terméshozamok fefleozását segíthetik elő a jövőben. Ily módon valóra válnak a - nagy orosz tudósnak, Tyimirjázevnek ;a múlt században mondott szavai: „A növényélettannak az ésszprű földművelés alapjává kell vál ni a!” — A régebbi növényélettani kutatások közül vWnnak olyanok, amelyek a Inai növénytermesztés alapjává váltak? A régi idők erhbérei úgy^ gondolták, hogy ’ á hövény az‘ életéhez szükséges anyagokat, kizárólag-a talajból veszi fel. Ez . a téves, nézet egészen Arisztotelészig vézeihető • vi'sz- sza. és bámulatosán. sokáig) fennmaradt: Pedig senki sem tapasztalhatta,, hogy ‘á talaj,' fogyatkoznék ott, ahpl; nővé-; nyék vannak! Sőt énnek ellenkezőjét figyelhették meg, pl. az őserdőben, ahol a talaj inkább gyarapodni látszik, merf senki, sem .hordja el' az- ott., felgyülemlő szerves ahya- got, a növények termékét. Csupán 1840-ben bizonyította be J. Liebig, hogy a mező talajából minden évben elveszünk bizonyos mennyiségű szenet anélkül, hogy valahova is hozzátennénk valamit. A talaj szénmennyisége mégis évről évre szaporodik: bizonyos tehát, hogy ez a szén a levegőből ered. Ugyancsak Liebig szerzett nagy érdemeket annak megállapításában, hogy mi a szerepük a talaj ásványi anyagainak a növények életében. Azóta az elemek fontosabb szerepét pontosabban megismertük, és ez a tudás alapját képezte a különböző műtrágyázás'! eljárások alkalmazásának. — A mai növénytermesztés milyen konkrét támogatóst igényel a növényélettantól? — A tudomány részleteiben megismerte a növény anyagcsere-folyamatait. Az anyagcsere-térképek mutatják, hogy a növényi sejt élő állományában hogyan illeszkednek ösz- sze az egyes részfolyamatok, létrehozva az anyagcsere bo- .nyálult szövevényét. De miként válik ez a szövevény olyan komplex egésszé, amilyen a termesztett élő növényi test, a maga külső és belső differenciált részleteivel, arról bizony ma sem tudunk sokat. És éppen ez a kérdés szabja meg a növényélettani kutatások haladásának a fő irányát. A növényélettan, elvi, tudományos szerepe ma és a jövőben is főként az integrálás, vagyis annak az űrnek a kitöltése, ami a sejt és a teljes organizmus között tátong. Ezt ma még csak igen gyér tudásanyag kapcsolja össze. Ugyancsak hasonló irányú problémája a növényélettannak a növényi ásványos táplálkozás tanulmányőzása makro- és mikroelemekkel, a fotoszintézis jobb fényhasznosítása a széndioxid mennyiségének dúsításával vagy más utakon, továbbá a növényi víz- gazdálkodás és a hormonokkal irányítható fejlődés. Ezek azok a növényi életjelenségek, amelyek harmonikus és szakavatott befolyásolása útján a területi hozam fokozható. A növényt organizmusként kell szemlélnünk ilyen feladatoknál, mert hiába állapítjuk meg, hogy miben szenved hiányt a vizsgált növény- állomány, nem biztos, hogy a kérdéses tápláló elemet fel is fogja venni a növény, ha a hiányt pótolni akarjuk. Előfordul, hogy a hatalmas búzatáblán a nitrogénhiány tünetei mutatkoznak, egyszerűen azért, mért a felvett nitrogént a növény egy mikroelem hiánya miatt nem tudta feldolgozni. Ilyenkor a pétisó adagolása nemcsak felesleges, de káros is! A látszat szerint, pedig éppen ezt kellett volna adni; tudományos elemzés nélkül tehát nem lehetett volna megakadályozni a még nagyobb kárt. —1 A mesterséges fotoszintézis várható megvalósítása mennyiben fogja megváltoztatni a termelési körülményeket? — Egyelőre csak a vízbontás fotokémiai szakaszáig jutottak el a kutatók. Szó sincs arról, hogy fotokémiai úton már szénhidrátot állítottak: volna elő. Az eddig elért rész- eredmény sem jelentéktelen, de nem a földön, hanem az űrutazások vonatkozásában. A kutatók ezüstkloridba ágyazott klorofil molekulákkal el tudják érni a víz fokozott bontását, a szinte korlátlanul rendelkezésre álló fényenergiával. Ily módon oxigén állítható elő vízből, amit az űrhajók utasai használnak fel légzésre. — A növényélettan tehát az említett és még egyéb eredményeivel hozzájárul a világűr meghódításához is? — Igen, de addig még itt a földön is számos tennivalónk van. A budapesti Növényélettani Tanszéken egy vietnami aspiráns a mikroelemek és a fotoszintézis kapcsolatát vizsgálja. Máris sikerült fokoznia az oxigéntermelést, ami az űrhajózásban érdekes lehet ugyan, de a mi célunk a szénhidrát- termelés fokozása. Ha ez a jelek szerint sikerül, akkor nem kilátástalan a világproblémát jelentő fehérjetermelés kedvező befolyásolása a növényélettan segítségével, talán először éppen a sokat szenvedett Vietnamban — fejezte be nyilatkozatát dr. Frenyó Vilmos. Horti József Népújság 12 1970. március 8.
