Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
150 millió—100 falu 100 könyvtár Irta : Kiss Jenő, az Országos Népművelési Tanács titkára a felszabadulás! évforduló fi gazdag kulturális programjából, a bemutatók, fesztiválok, pályázatok és vetélkedők sorából kiemelkedik az egész országot átfogó száz falu száz könyvtára mozgalom. Az Országos Népművelési Tanács 1969. augusztus 20-án hirdette meg és három hónap alatt 261 község jelentette részvételi szándékát a megyei népművelési tanácsoknak. Az ONT ' február 23-i döntése a jelentkezések elbírálásáról, illetve a központi támogatás felosztásáról nem az akció lezárását jelenti, de alkalom az eddigi eredmények összegezésére és a további tennivalók számba vételére. A mozgalom a falvak lakossága, a társadalmi, állami és gazdasági szervek erejét összefogva, a kis települések művelődési lehetőségeinek javításával, 100 faluban új könyvtár létesítésével kívánta méltóan és maradandó módon ünnepelni a 25 éves évfordulót. Az összefogás — és ez az egyik legfőbb eredménye — a mozgalom minden szakaszában érvényesült. A központi támogatási alapot a társadalmi és tömegszervezetek, a minisztériumok és országos főhatóságok adták össze, közöttük olyan szervek, (pl. a SZOT, a Fővárosi Tanács), amelyeknek „saját” kulturális feladataik is sok gondot adnak. Jelentkezett a Déryné Színház, hogy az avatási ünnepségen előadást ad a működési területén léA legtöbbet Hasznólt és a legtöbbször félreértett műkifeje- zés, marosak azért is, mert sok- értelmű, tehát sokfelé mutat. Hajdanán a klasszikus szó azt jelentette, hogy valami olyan műalkotásról, gondolatról, vagy történelmi vonatkozásról van szó, mely az európai kultúra bölcsőjére, a klasszikus görög- latin műveltségre utal. Később, a szó átértelmezésével, klasszikusnak mondták mindazt, ami mintaszerű, példamutató, tehát olyan tökéletes — legalábbis így vélekedtek hajdani eleink — mint a görög szobor, vers, dráma, vagy bölcseleti gondolkodás. A legutóbbi fél évszázad során a zenetörténeti, zeneelméleti írásokban a zenei klasszicizmusnak egy merőben új értelmezése bukkant elő. A szót, zenei klasszicizmus, esetleg ilyen változatban: bécsi klasszicizmus, a zenehistória egy bizonyos korszakára alkalmazták. Arra a háromnegyed évszázadra, mely Haydn működésével indiai, Mozart életművével teljesedik ki és a Beethoven-i alkotással szárnyal át a jövő század muzsikájába. Vajon miért éppen ezt a korszakot illeti a nagyszerű jelző: klasszikus bécsi iskola?! Nemcsak azért, mert a három nagy alkotó valóban mércét, iskolát, követendő példát jelent, hanem azért is, mert bár figyelmüket nem kerülték el az élet apró jelenségei sem, művükben mégis és talán elsősorban az ember nagy érzéseit, hatalmas gondolatait, legnemesebb szenvedélyeit foglalták ősz- sze. Haydn a bécsi és a népies derűtől eljut az emberi gondolat legmaqasztosabb csúcsaira: a Teremtésben a zene kimeríthetetlen eszközeivel a csodát jeleníti meg, amely az ős káosszal indul, s végződik az emberrel, Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk. amelyekben a tehetség jelét látjuk. tesülő intézményeknek. A Képzőművészek Szövetségének tagjai pedig műalkotásokat ajánlanak fel az új könyvtáraknak. A falvakban a termelőszövetkezetek és a tanácsok, a fogyasztási, a kisipari szövetkezetek és a vállalatok, a KISZ és a népfront, a lakosság minden rétegének összefogása tette lehetővé, hogy 150,5 millió forintot fordítsanak a tervezett intézmények létesítésére. A megyékben — a népművelési tanácsok szervezésében — megyei alapok születtek (pl. Pestben, Tolnában), a központi támogatásban nem részesülő intézmények berendezéssel való segítésére. Hajdúban a megyei szervezetek felhívására az ÁFÉSZ-ek berendezési tárgyakkal, a kisipari szövetkezetek az építés soron kívüli és jó minőségű elvégzésével segítik az emlék- könyvtárakat. A jelentkezett községek több mint a felében eddig nem volt művelődési intézmény, illetve a meglévő nem volt alkalmas a feladatok ellátására. A mozgalom tehát a kulturális „fehér foltok” felszámolását is segíti, éppen ott, ahol a legtöbb a gond és a legnehezebb aki — teremlőjének másaként — ugyancsak alkot, folytatja a teremtés munkáját. A csúcsra jutott Haydn megalkotja az Év- szakok-at, a klasszikus alkotás hídjával kötve össze a művészi alkotás leghatalmasabb formáit, s az egyszerű paraszti élet ezer- szinű, ezerhangú, kimeríthetetlen változatosságú világát. Mozart —- folytatva a klasszikusok útját, eljut a zenés színpadhoz, az operához. Élete csúcsán ugyanazt teszi, mint Haydn: a Varázsfuvolában tökéletes összhangot teremt a nép egyszerű fia (Papageno) és a legemel- kedettebb filozófiai gondolat (Sarastro) között. Beethoven mindkettőjüknél tovább megy: nemcsak leír, megjelenít, zenébe foglal, hanem célokat is tűz az emberiség elé. A Hősi szimfóniában a nagy eszmékért küzdő ember hőskölteményét írja meg. A Sors szimfóniában az igazi férfit, akit az istenek ereje sem törhet meg. S végül a IX. szimfóniában (csakúgy, mint Haydn a Teremtésben, vagy Mozart a Varázsfuvolában) az emberiség himnuszát zenditi. Énekel az életörömről, mely mindazoknak dija, akik önön érdekükön túltekintve az egész emberiség örömét keresik. Ez hát a zenei klasszicizmus mélyebb értelme. S ha ehhez hozátesszük még, hogy ez a korszak teremti meg, vagy legalábbis teljesiti ki mindazokat a formákat (szonáta, vonósnégyes, szimfónia, versenymű) amelyek mindmáig hangversenyműsoraink zömét teszik ki, akkor nagyjából előttünk áll a korszak és a korszak nagy mestereinek jelentősége. Persze nem tagadhatjuk, hogy közhasználatú a klasszikus szó oly módon is: komoly, értékes zene, vagy mondjuk így: hangversenydobogóra méltó muzsika, a pehelykönnyű, tiszavirágéletű múzsával szemben. Ez a szóhasználat nem nagyon szerencsés. Kerüljük is lehetőség szerint. Hnsmáliuk inkább abban az értelemben, hogy klasszikus, tehát mércét, példát jelent, vagy használjuk az előrelépés: a művelődési szempontból hátrányos helyzetben lévő megyékben és az apró falvakban. Több mint 50 községben eddig más célt szolgáló helyiséget, (pl. az összevonások folytán megszűnt tanácsházat, feleslegessé vált szolgálati lakásokat, körzetesítés révén megszűnt iskolákat) alakítanak át könyvtárrá, klubkönyvtárrá. Közel 80 község tervezi az eddig korszerűtlen (csupán nagyteremből álló, a célnak meg nem felelő) művelődési intézmény felújítását, jelentős korszerűsítését. Majdnem 100 a teljesen új, most létesülő klubkönyvtár, illetve könyvtár; sok közülük a leendő nagyobb művelődési intézmény első ütemeként épül. Az ONT a központi alapot 100 község intézménye között osztotta fel: berendezésre, felszerelésre, az induló könyv- állomány biztosítására. Ezek 40—200 ezer forintot kapnak berendezésre és 10—70 ezret könyvbeszerzésre; a lakosság számától, az intézmény nagyságától, a helyi erőforrások mértékétől függően. Ez az ösz- szeg biztosítja, hogy a fel- szabadulási emlékkönyvtárak külsőségükben, működési felzenetörténeti értelemben — a zene klasszikus korszaka a bécsi mestereké, akik olyan nagy elődök után, mint Bach és Händel, a zenét Shakespeare, Goethe magaslatára emelték. tételeikben is méltóan képviseljék az évforduló jelentőségét, például szolgáljanak a hasonló intézményeknek. Ezért nem lehetett az összeget valamennyi jelentkező között egyenlő arányban elosztani, ahogy azt több megyében is javasolták. A megyék sem egyenlő arányban részesültek támogatásban. Nehéz is lett volna a 100 „támogatott” intézményt a szokásos szempontok (a megye lélekszáma, települések száma, stb.) figyelembevételével igazságosan 19 felé osztani. Méltányos, ha a központi támogatás azokat segíti, akik a legnagyobb helyi erőt mozgatták meg. Hogy egy-egy megye három, vagy éppen nyolc intézménynek kapott berendezést, abban elsősorban ez, valamint a hátrányos helyzetben lévő és aprófalvas megyék támogatásának — a felhívás céljából következő — szándéka fejeződik ki. A jelentkezett városokat, nagyközségeket sem azért kellett figyelmen kívül hagyni, mintha ott nem lennének kulturális gondok, vagy közöttük méltó jelentkezők, hanem azért, mert ez a mozgalom a kis falvak segítését tekintette feladatának. A támogatás egyik lényeges feltétele volt, hogy a tervezett új intézmény valóban korszerű, a mai követelményeknek megfelelő, vagy azokat megközelítő legyen. Az előzetes vizsgálatok során több esetben is el kellett tekinteni egy-egy intézmény javasolásától, mivel nem felelt meg a mai igényeknek. Hasonlóképpen kizáró ok volt, ha az építés évekkel ezelőtt kezdődött vagy nem fejeződik be az évforduló esztendejében. Remélhetőleg ezek az intézmények is felépülnek, de felszabadulási emlékkönyv- tárrá való minősítésük az akció hitelét rontotta volna. A berendezés és felszerelés költségei hamarosan megérkeznek a megyékbe és ez meggyorsíthatja az intézmények befejezését. Egyharma- duknak avatását április 4-re tervezik, a többinek a befejezése áthúzódik az év második felére. A mozgalomban részt vevő szervezeteknek, községeknek most az építés befejezésére kell összefogniok erejüket. Ismerve az építkezés nehézségeit, ez sem lesz könnyű feladat. Az avatás után pedig következik a munka. A működési költségek folyamatos biztosítása, az induló könyvállomány rendszeres gyarapítása, az eleven kulturális élet megteremtése ugyanolyan összefogást igényel a jövőre is, mint amilyen » létesítésben megnyilvánult. Ma még nem lehet látni, hogy a mozgalom keretében hány „Felszabadulási Emlék- könyvtár” épül fel. Száznál, mindenképpen több, hiszen a megyed alapokból támogatott és a pusztán helyi erőből épülők is joggal tartanak igényt erre a címre. A jubileumi év végéig hátralévő 10 hónap még sok lehetőségei: nyújt, sok félig kész intézményt juttathat el a befejezésig. A mozgalomban részt vevő községek méltó módját választották a nagy történelmi évforduló megünneplésének. Korszerű művelődési intézményük minden használóját, a falu minden lakosát emlékeztetni fogja az évfordulóra. Meg arra is, hogy ha jó a cél, méltó az alkalom, a központi és helyi elképzelések találkoznak, van lehetőség az erők öasefogására, meg lehet találni a módját, hogy sokféle szervezet együttesen Segítse a falu művelődését. A közművelődés jövőjét illetően ez a „Száz falu — száz könyvtár” mozgalom legfőbb tanulsága. Tóbiás Dénes jóképű, magas, erős, értelmes fiatalember volt. A harmincas évek kínosabb végénél tartott, foglalkozására nézve üzletvezető, de elsősorban mindének- felett halálosan szerelmes volt feleségébe, született Krusnyák Matildba. Ez már így ment tíz esztendeje, és a szerelem nem csökkent, hanem napról napra fokozódott. Maga az asszony sótalan, színtelen, szagtalan, se nem kövér, se nem sovány, seszi- nű volt, az a típus, akinek hatszor mutatkozik be az ember, míg végre teljesen elfelejti. Néha együtt voltunk valamelyik vendéglőben, ilyenkor Dénes elemében volt. Semmi másra sem figyelt, csak az asszonyra, és elárasztotta kérdéseivel: — Jól ülsz, szívem? Nincs itt huzat? Hogy ízlik a hús? Nem innál egy kis bort? Ne hozzam be a kabátodat a ruhatárból? Nem fogsz magfázni? Hozzak egy párnát alád? A férfi nem volt megelégedve a lakással, mert huzatos volt és földszinti, ami helytelen, tehát eladta és OTP-kölcsönt vett fél, nagy erőfeszítéssel vett egy öröklakást, ami sokkal kényelmesebb. Boldog volt, mert tudta, hogy az új lakásban az asszony jókedvű lesz, mert a nők szeretik a szép lakást, az ékszereket meg a központi fűtést. Hogy a boldogság teljes legyen, az asz- szony kapott gazdag külföldi rokonaitól egy Volkswagent, de nem igazi boldogság az autó, ha Matild nem tud vezetni. A férj rvonnál átlátta a helyzetet és szerzett egy séfért, aki jó s’órrf vállalkozott arra, hogy r»"c*nnitjp * *"'11,101 vezetni. negyedik lecke után az asszony közölte férjével a tényállást: — Dénes, meg kell mondénom neked, hogy beleszerettem a sofőrbe, vagyis Laciba, ö is szeret engem, és ezért én még ma beköltözöm egyszerű kis négyes társbérletébe. A válópert indítsd meg te, mert nem tudok nélküle élni és nem is akarok. A férj sirt, mint egy lány, egy egész Maliid omlott össze benne. Mindenkit érhet sofőr, és a szerelem nem életbiztosítás. Két héttel az események után véletlenül találkoztam Mariiddal és új vőlegényével egy egyszerű vendéglőben. Meghívtak az asztalukhoz és ebédelni kezdtünk. Az asszony izgatottan leste új szerelmének minden pillantását. Szemlátomást boldog volt. A férfi csak velem beszélt, hosszon mesélte sofőr élményeit, és amikor a nő bátortalanul közbeszólt, olyanokat, hogy „igen" meg „ágy volt”, az új vőlegény ráordított: — Nem szeretem a duettet, fiam. Már ezerszer megmondtam, hogy ha én dumálok, ne szólj belel És miért nem eszel? Én már régen befejeztem, te meg csak piszkálsz az ételben! Nem fogom potyára fizetni a drága ebédet... — Igen... bocsás« meg, szívem, ne haragudj, kicsit elgondolkoztam — így Matild. Ez így ment az egész ebéd alatt. PersZé, a férfi nem volt mindig ilyen finom, alkalmazott erősebb kifejezéseket is. A feketekávénál, ismert tapintatommal, megkérdeztem az asszonyt: — Furcsa az élet. Volt férje a csillagokat naponta lehozta magának az égről, öröklakást szerzett a földön, ami nehezebb, e. gondolatait leste, én tudom legjobban, mennyire szerette magát. Mi volt a: mégis, ami hiányzott a házasságukból? — A gyengédség. rrm Muzsikáról röviden CT • 1 KLASSZIKUS ZENE Irta: Gál György Sándor 7. Királyhegyi Pál: NŐI LÉLEK
