Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-28 / 74. szám
WESSELÉNYI MIKLÓS: Fordul a történelem... Húsvéti tojásfestés Ifjú Boldizsár Gáborné uszodi asszony még leányt korában ismerkedett meg a pingálás müvészetévei. Kilene éve tagja a kalocsai Háziipari és Népművészeti Szövetkezetnek. Keze munkája nyomán eddig több ezer hímzett festett húsvéti tojást exportál tak külföldre. 1366-ban el-' nyerte a „Népi Iparművész” kitüntető címet. Legutóbb a salzburgi Magyar Heteken, valamint a brüsszeli Magyar Népművészeti Kiállításon képviselte az alföldi pingáló- asszonyokat. Képünkön: Holczer Erzsébet és Herbi Mária általános iskolás lányok Boldizsárné minden ecsetvonását megfigyelik, hogy ők is megtanulják a húsvéti tojásfestést. 6. Amíg odahaza, illetve a Vörös Hadsereg által még fel nem szabadított területeken, így Budapesten is a Szálasi rémuralom tragikus eseményei játszódtak le, addig a Horthy álltai kiküldött fegyverszüneti delegáció tagjai, s az időközben elmenekült katonák és politikusok azon fáradoztak, hogy ellenkormányt szervezzenek, amely a már felszabadított területeken átveheti a politikai élet irányítását és a polgári közigazgatást. Szovjet részről is felszólították a Moszkvában tartózkodó magyar politikusokat és katonákat, hogy a már régóta kint élő emigránsok bevonásával alakítsanak ideiglenes kormányt, amely visszatérhet majd az országba és ott átveheti az irányítást. Az emigránsoktól függetlenül a Szálasi előtti hatalmat (persze nem a magyar népet) a Hor- thy-féle háromtagú fegyverszüneti; delegáció képviselte. Ehhez csatlakozott az első magyar hadsereg parancsnoka DálnOki Miklós Béla. ö október 15-én myrU át a szovjet csapatokhoz és csakhamar meg is érkezett Moszkvába, valamint október végén Vörös János vezérezredes, vezérkari főnök, aki kalandos körülmények között szökött át az arcvonalon. És végül nem kevésbé kalandos körülmények között november második felében megérkezett Moszkvába Simonffy-Tóth Ernő vezérkari őrnagy is, akinek a Felszabadulási Front memorandumát és megbízottját kellett volna magával hoznia. Simonffy-Tóth ugyanis repülőgépen szökött meg Szálasiék elől, de sem af memorandum, sem a Front' küldöttje nem érte el őt, mert a megbízottat szállító autó de-’ fektet kapott, a repülőgépnek pedig a megállapított időpont- ba-n indulnia kellett, mert különben felfedezték volna szökését. Simonffy-Tóth tehát, miivel meghatalmazással nem rendelkezett, így nem is tudott megfelelő módon bekapcsolódni a tárgyalásokba, de részletes naplót vezetett, s így elsősorban az ő naplójából tudjuk'hogy ezekben az izgal- | mag napokban mi történt a moszkvai magyarok tájborában. Kormánylista természetesen sok készült. De ez volt a kisebbik baj, mert azzal mindenki tisztában yolt, hogy hazatérve a kormánylistát nyilván módosítani .kell. Abban js mindenki egyetértett, hogy háborús időkben a legjobb lesz katonát választani miniszter- elnöknek. De itt aztán már nagy harc alakult ki, mégpedig a rangidősség kérdése körül. Dálnokj. Miklós Béla azon az állásponton volt, hogy mint a magyar honvédség legrégebben kinevezett vezérezredese ő a rangidős, a miniszterelnöki tisztség tehát őt illeti meg. Vörös Jánosnak az volt a felfogása, hogy mint a vezérkar főnöke, a katonai szabályzatok értelmében rendfokozatától függetlenül megelőzi a rangban még idősebb katonákat is. Végül pedig Fa- raghó Gábor azon az állásponton volt, hogy a jelenlevő katonák közüj csak neki egyedül van írásbeli felhatalmazása a volt kormányzótól, tehát vele szemben a rangidősség kérdése ‘ fel sem merülhet. Simonffy-Tóth szerint a rangidősség körüli vita okozta mindazokat az ellentéteket, amelyek azokban a feljegyzésekben is megnyilvánultak, amelyeket a magyarok időnként eljuttattak a szovjet kormányhoz. Dalnoki Miklós és Faraghó álltak legközelebb egymáshoz. Viszont Vörös Jánosnak igen jó kapcsolatokat sikerült kiépítenie nemcsak szovjet katona; körökkel, de elsősorban az emigránsokból alakult moszkvai magyar bizottsággal. November 25-én éjjel folyt az utolsó viharos tanácskozás Szentiványi Domonkos szobájában,' amelyen Faraghó, Szentiványi, Teleki és Vörös János vettek részt. Miklós Béla tüntetőén távol,tar tóttá magát. A tanácskozáson két fő kérdésről volt szó. A miniszterelnök személyének problémája és a legfelsőbb katonai vezetés kérdése. Egyik pontban sem tudtak kielégítő módon megegyezni. December 5-én a vezérkar főnökének helyettesénél, Kuz- nyecovnál, újabb megbeszélés volt. Ezen a magyarok részéről Faraghó, Miklós'Béla, Teleki, Szentiványi és Vörös János vett részt. Kuznyecov a jelenlevő két férőt bemutatta a magyaroknak. „Bemutatom az uraknak — mondta — Gerő Ernő urat, aki most jött a Tiszántúlról, és bizonyára értékes segítséggel szolgál majd a felmerülő problémák megoldásában.” Jelen volt még Grigorjev követségi titkár is, eki tökéletesen beszélt magyarul. Ettől az időponttól kezdve a tárgyalások meggyorsultak. Miután kimerítően informálták a moszkvai magyarokat a hazai helyzetről, megindultak az érdembeli megbeszélések. Végül is megállapodtak abban, hogy a kormány elnöke: Miklós Béla. Paraghó közellátási, Teleki kultusz-. Erdei Ferenc belügy-, Gyöngyössy János külügy-', Nagy Imre földművelésügyi, Válentiny Ágoston igazságügy-, Vásáry István pénzügyminiszter lesz. Csak a fontosabb tárcákat töltöttek be, hiszen a kormányt odahaza majd ki kell egészíteni, ha az egész ország felszabadul. A jól végzett munka után nem sokáig pihenhették, mert éjjel léi háromra a külügyi népbiztos kérette magához valamennyinket. Itt ugyanazok voltaik jelen, mint a délutáni tárgyaláson és lényegében ugyanaz ismétlődött meg, csak ünnepélyesebb formában. Amikor a kormány és a nemzet- gyűlés székhelyének megállapítására került sor, Miklós Béla Szegedet, Faraghó viszont Debrecent javasolta. Rövid vita után Debrecen mellett döntöttek. Gerő Ernő ezután ismertette a politikai „menetrendet”. Bizottság alakul a választások előkészítésére, amelyeket már a felszabadult területeken nyomban megtartanak. összeül a nemzetgyűlés, megválasztja a /kormányt és a kormány deklarációt tesz. Ezután a külügyi népbiztos feltette a kérdést: van-e az uraiknak még valamilyen megjegyzésük? Hosszas csend után Teleki Géza megszólalt: „Milyen lesz a megalakuló kormány viszonya Horthy Miklós kormányzóhoz?” — A külügyi népbiztos nyomban válaszolt: „Szovjet-Oroszország négy évig háborúban volt Horthy-Magyarországgal, tehát mi Horthy-Magyarországról többé nem akarunk hallani”. Ezután csomagolás és bú- osúzkodás következett. December 7-én délután a szovjet hatóságok által rendelkezésre bocsátott különvonat a kormány tagjaival és kíséretükkel elindult Magyarország felé a felszabadult Debrecenbe. (Folytatjuk.) (MTI fotó — Bereth F. feivjí VISSZHANG A PANASZ JOGOS VOLT A Torna megyei Népújság már» cius 4-i számaoan „Semmiség*? cím alatt megjelent újságexkitbe- iii liíriappanaszt megvizsgáltam« Megállapítottam, hogy az abban foglalt panasz jogos volt, mert a hivatal a bejárati ajtó vasredőnyének 10—15 perces javítási idejére, a közönség megfelelő tájékoztatásáról nem gondoskodott. Megjegyzem azonban, hogy az említett rövid idő alatt is volt félfogadás az udvari bejáraton át, ahol a portás adott szóbeli eligazítást. A hivatalt a jövőbeni helyes eljárásra figyelmeztet^ tem. Postaigazgatóság Pécs Kántor Sándor igazgatóhelyettes, üzemviteli vezető rfffTnfffffffffTfmmTTmfffffmfmmTmTfmfT? ^▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼YYVYYYYYVYYYVYYYYYYYYTYYTYYYYYTTTVYVvirYY ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► Gerencsér Miklós: Fekete tél 20. — Faragó, testvér emberei, ő tudja — rándított a vállán Weinhoffer némi kelletlenséggel. A főhadnagy bizalmára vágyakozó Faragó sietett a megnyugtatással: — Vállalom értük a felelősséget. Nagyvonalúan vette tudomásul Demeter a kijelentést, s máris Dobrai Istvánra, a való- 'szinűtlenül óriás termetű csendőr őrmesterre vetette parancsoló tekintetét: Vezesse elő azt a munkaszolgálatost’ — Parancsára, főhadnagy úr! Ez a jelenet a gúnynál is jobban megszégyenítette Weinhoffert. Meg kellett érnie, hogy a saját szobájából, beosztását semmibe véve adjanak parancsot olyan ügyben, amelyben eddig korlátlan hatalma volt. Kedves pártszolgálatosai helyett a Nemzeti Számonkérő'Szék csendőrei vigyáztak a fogdákra, beléjük botlott mindenütt, tőlük kellett elkérni a kulcsot, ha kissé verekedni akart. Mintha alattomosan a letartóztatottak védelmére kelt volna Demeter főhadnagy. Az pedig mindennél világosabb, hogy ezzel az akcióval teljes csúfot űz belőle A nagy fogásra kiküldi a saját csendőreit, míg az ő pártszolgálatosainak csak a jelmezes próba marad. Mert minek tekinthetné, ha nem személyes megalázásnak ezt a bevezető komédiát? Tessék Szabadhegyre menni, tartóztassák le azt az egy szál bujkálót, addig ők, a Nemzeti Számonkérő Szék híres szakemberei látványos színházi előadással fogják gyönyörködtetni a fő fejeseket, egyszerre tíz kommunistára csapnak le a vagongyári szerszámgépüzemben ! Dobrai István csendőr őrmester egy gyűrött munkaszolgálatost taszított a szobába hatalmas mancsával. — Igaz, hogy maga elektromérnök? — kérdezte tőle szelíden Demeter főhadnagy. A munkaszolgálatost megzavarta a 'váratlanul szelíd hang és az a csodálatos tény, hogy magázták. 1 — Igaz kérem... — Mi a neve? — Geiger Aladár, jelentem alázatosan. — Valódi békebeli név — jegyezte meg szinte barátságosan a főhadnagy. — Remélem, szívesen segít nekünk. A zászlós úr majd elmagyarázza a feladatát. A már-már udvarias hangnem egyre jobban zavarba hozta Geiger Aladár elektromérnököt. Nehezen dönthette el, hamis-e, vagy valódi az udvariasság. Az a sovány, üvegszemű nyilas egyszer kegyetlenül; megverte. Az emberséges szavak minden átmenet nélkül emlékeztették önérzetére és nagyon kényelmetlenné vált számára. hogy arca ápolatlan, ruhája merő mocsok, bakancsa bűzlik a cella betonját borító ürüléktől. — Tessenek velem parancsolni... A nyugtalan, vibráló idegein uralkodni alig tudó Bede Antal zászlós a tőle .telhető legnagyobb türelemmel kérdezte: — Mondja, Geiger, készítene nekem egy egészen kicsi áramfejlesztő induktort? — Megpróbálhatom... — Mert szeretek kísérletezgetni. No persze meghálálnám a segítségét. Mire lenne szüksége egy ilyen induktorhoz? — Elsősorban egy autómágnesre. Ebbe építenénk a forgórészt egy könnyen kezelhető tekerőkarral. Még ,hét huzal kell, elvezetni a forgatáskor keletkező áramot és kész. Bede zászlós szerényen meghallgatta a magyarázatot. Érdeklődő arckifejezése láttán aligha gondolhatta bárki beavatatlan, hogy a csendőrtiszt számára semmi újat nem mond Geiger Aladár elektromérnök. Volt már egy induktora a zászlósnak, használta is bőségesen a Margit- körúti fegyházban Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kiss János altábornagy, Tafcsay Vilmos vezérkari százádos és Nagy Jenő alezredes vallatásakor, de kedvelt szerszámát a Nemzeti Számonkérő Szék naphegyi központjában felejtette, amikor elmenekültek Budáról. Rendben van, mérnök úr. Holnap reggel-' tői szabad mozgást biztosítok önnek a városban cserébe csupán arra kérem, hogy szerezze be az induktorhoz szükséges alkatrészeket. Huszonnégy órán belül átadja nekem a készüléket. Ugye megértette? — Parancsára... — Őrmester, kísérje Vissza, a mérnök urat — rendelkezett Demeter főhadnagy. , (Folytatjuk.) * * 4 4 4 4 4 4 l 4 4 4 4 4 4 , 4 4 4 ■4 4 4 < ■4 4 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA LAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA,
