Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám

Jubileumi tudományos ülésszak Szekszárdon (Folytatás az 1. oldalról). lalkozna. Mikor aztán hiva­tott az üzem katonai parancs­noka, Makár főhadnagy, neki is hasonlóképp nyilatkoztam. Meghiúsult a cipőgyár lesze­relése, a főhadnagy, az al­hadnagy és gépírójuk nyugat­ra távoztak.’’ A Tolnai Se­lyemgyárban 1944. november 28-án német teherautók álltak élő azzal a paranccsal, hogy a gyár legfontosabb felszere­léseit nyugatra szállítják. Amikor küldetésük nyilván­valóvá vált, a gyár néhány munkása leszerelte, majd a pincében rejtette el az üzem­képes orsókat. A német te­herautókra olyan ládákat rak­tak, amelyek használhatatlan orsókkal voltak tele, tetejükre szemfényvesztésül néhány jó orsót tettek. így sikerült meg­menteni a gyárat, s nem sok­kal a felszabadulás után meg­kezdhették a munkát. Feltárták, őrzik az adatokat a pusztítást megakadályozó nagymányoki bányászok tetté­ről, amikor a visszavonuló se­regeknek nem hagyták felrob­bantani a bányát. Munkásak akadályozták meg a máza- szászvári villamos erőmű fel- robbantását, sikerült a már aláaknázott medinai Sió-hidat is megmenteni. Hazájuk Magyarország Kritikai felülvizsgálat alá vonta az előadó a „Hűséggel a hazáért” mozgalom tömegha- tásának értékelését, bírálta egy korábbi tanulmány túlzó megállapításait. „Valóban Tol­na megyében született meg a német ajkú lakosság körében ez a mozgalom, amely a hit­leri nagynémet gondolattal szemben a magyar nemzeti gondolat védelmére szervező­dött. Ideológiai alapja az az eszme volt, hogy a magyaror­szági németek hazája Magyar- ország, amely nem lehet része a Német Birodalomnak. A mozgalom célul tűzte a nagy­német gondolat lejáratását. Első csoportjai 1942-ben ala­kultak meg Tolna megye te­rületén, a mozgalmat — és nem szervezeteiket — egy hét­tagú értelmiségi csoport irá­nyította.” Bizonyításképp idé­zett az előadó Tűrje István­Szekszárdon 1944 nyarán egyre határozottabban bonta­kozott ki egy kispolgári-kato­natiszti-paraszti-értei miségi el­lenállási csoport, amely első­sorban szervezettségében kü­lönbözött a többitől. Vezetői: Senye Sándor tartalékos kato­natiszt, Dániel Béla tartalékos szökött katonatiszt, Pók Imre hivatásos katonatiszt, a gé­ménél térség védelmére ki­rendelt magyar egységek pa­rancsnokhelyettese, Szabó Ádám szekszárdi kovácsmes­ter, Pásztor Pétemé őcsényi asszony, Klézli János szek­szárdi dolgozó paraszt. Tevé­kenységük központja Szek- szárd és az őcsényi repülőtér volt, de esetenként eljutottak Dombóvárra és a szomszédos Baranya megyébe is. — Írott programjuk nem volt, cselekvésüket a minden­kori helyzet határozta meg. Eszmei alapjuk, vezérfonaluk antihitleristla beállítottságuk. E csoport munkáját elemezve, körvonalazta az előadó tevé­kenységi körüket: menedéket adni a fasizmus üldözöttéinek. Tervbe vették a szekszárdi munkaszolgálatosok, emigráns nak, a mozgalom egyik veze­tőjének visszaemlékezéseiből. — E mozgalomnak is része volt abban, hogy Alsónánáról, Pelsőnáináról, és egyéb közsé­gekből többen megszöktek az SS-be kényszerrel besorozot­tak közül. Hőgyészen egy hű- ségmozgalmista bírta rá a né­metajkú fiatalokat, hogy a so­rozás elől a határba szökje­nek. Nagyszékelyen hatásuk­ra jelentették ki az ellensze­gülők a sorozóbizottságnak, hogy nem akarnak SS-katonák lenni, majd tiltakozásként el­énekelték a Szózatot. Bátaapá- tiból huszanhatan szöktek meg az SS-be sorozás elől, Kisdorogon több mint 200 név volt a listán, ennyien jelent­keztek előlük a magyar had­seregbe. A „Hűséggel a hazához” mozgalom csak kis része volt a megyében levő antihiüerista mozgalomnak. lengyelek szökésének megszer­vezését, s ehhez a kedvező időpont kijelölését. Megretten­ve visszaléptek ugyan a szök­ni szándékozók, de a csoportot összekovácsolta ez az akció. Ehhez a szekszárdi ellenálló csoporthoz került az 1944 őszén öcsény térségében lelőtt angol repülőgép pilótája is. Tájékoztattak a frontviszo­nyokról, s ehhez értékes hír­forrásnak bizonyultak Pók Imre parancsnokhelyettes in­formációt. Egyik legkockázato­sabb vállalkozásuk a németek őcsényi repülőterén végzett felderítés, a változások rend­szeres figyelése és az adatok továbbítása. A repülőgépek számát, fegyverzetét, tűzfegy­verek elhelyezését, a raktárak feltöltöttségét tartalmazó in­formációkat egy ma még is­meretlen személy közbejötté­vel továbbították a szövetsé­ges hatalmaknak. Valószínű­síthető, hogy a csoport ada­tainak felhasználásával intéz­tek 1944 augusztusában táma­dást a szövetséges hatalmak az őcsényi repülőtér ellen. A fegyveres ellenállás meg­szervezéséhez szükséges fegy­verzet beszerzésének forrása váratlanul — Horthy 1944. október 15-i proklamációjá- val — nyílott meg a csoport előtt. Ekkor határozott fellé­péssel, szinte minden erőfe­szítés nélkül jutottak fegy­verekhez a szekszárdi bevo­nulási központban. Tervbe vették az SS-parancsnokság, a Gestapo és a posta fegy­veres megtámadását, azonban a Horthy-proklamáció ér­vénytelenítése miatt el kel­lett álljanak terveiktől, mi­vel harcuk e helyzetben a csoport felszámolásához veze­tett volna. Ismertette még az előadó a gyönki antihitlerista ellenál­lási kísérletet, melyet Arba- nász Zoltán hadigondozó tiszt, tartalékos főhadnagy kezde­— A felszabadulást köve­tő hetek már a politikai ki­bontakozás kezdeti időszakát jelentették. A tagjaikat újra- toborzó ellenzéki pártoknál nehezebb ' helyzetben látott hozzá a politikai munkához a megtizedelt kommunista párt. Mindennek ellenére néhány hónappal a felszabadulás után, 1945. március elejére már több mint harminc köz­ségben dolgozott kommunista szervezet. Áprilisban meg­gyorsult az alakulás üteme, olyannyira, hogy az év köze­pén az MKP-tagok száma már meghaladta a 2500-at. Az első szervezetek tagjai­nak többsége tizenkilence- sekből, vagy az illegalitásban edzett kommunistákból tevő­dött össze. Jegyzőkönyvek nem maradtak fenn, mert nem azt tartották legfonto­sabbnak, hogy írásban rögzít­sék a megalakulás tényét, hanem, hogy meghatározzák a kibontakozás legfőbb helyi tennivalóit. Tolna megye első legális kommunista szervezete Szek- szárdon, teljesen öntevéke­nyen alakult meg 1944. de­cember 6-án. A párt megala- kítói közfunkciók betöltésére is kaptak megbízatást. Klein Kálmán főispán, Senye Sán­dor Szekszárd város első de­mokratikus polgármestere, Számos akadályt kellett le- győzniök, hogy szervezked­hessenek, hogy élére állhas­sanak az élet megindításáért, a kibontakozásért vívott küz­delemnek. Céltudatos eszköz­ként alkalmazta a reakció a megfélemlítést. Madocsán az 1919 augusztusi fehérterror megismétlődésének hangozta­tásával próbáltak visszatarta­ni, a terrorakciók színhelyén, — Szekszárdon, Pakson. Fad- don, Dunaföldváron, Dombó­váron, Tamásiban — pedig fő agitáciújuk az 1919-es vé­ményezett, aki a községben állomásozó 9/II. zászlóalj fe­lett átvette a parancsnoksá­got és utasítást adott a Volksbund-épület megszállá­sára. Kísérlete kudarcba ful­ladt. Értékelve a Tolna megyei ellenállási mozgalmat, az ér­demek elismerésének előre- bocsájtásával kifejtette az előadó a mozgalmakban sze­replő pártok, csoportok, sze­mélyek célja szerint indokolt bizonyos fokú megkülönbözte­tés szükségességét. — A legkövetkezetesebb harcosok a kommunisták vol­tak, akik a fasizmus elleni küzdelmet összekötötték az ország társadalmi, politikai rendszere megváltoztatásának igényével. Mások nem tűztek ki ugyan ilyen célokat, de gyűlölték a magyar függet­lenséget sárba tipró német fasizmust, s ezért felsorakoz­tak a többi antifasiszta erők mellé. A továbbiakban részletesen foglalkozott az előadó a szov­jet hadsereg óriási áldozatait követelő felszabadító hadmű­veleteivel. idézte a hadpa­rancsokat, és a hadászati ese­mények sorrendjében ismer­tette a Tolna megyei fel­szabadító harcokat. A már­ciusi német ellentámadás után Simontomya ismét gaz­dát cserélt, majd véglegesen az 1945. március 16-án kez­dődő szovjet támadás hozta meg Simontornya község és vele együtt egész Tolna me­gye felszabadítását. (Lapunk hasábjain korábban cikksoro­zat jelent meg a hadműve­letekről.) Dániel Béla pedig a politi­kai rendőrség vezetője lett. Az alakítókat a szekszárdi Molnár-nyomdában készített pártigazolványokkal látták el. A kis létszámú pártszervezet hozzálátott a közigazgatás rendezéséhez, a közellátás beindításához, megszervezte a polgárőrséget, a bűnügyi rendőrséget, a fasiszta szemé­lyek elleni eljárásokhoz létre­hozta a politikai rendőrséget, hozzáfogott a városba telepí­tett tábori kórházak fekhely- lyel, takarókkal való ellátá­sához. Sajátosság, hogy Szek­szárdon egy hónapon át csak a kommunista pártszervezet tevékenykedett, de soraikban ott voltak a felszabadulás előtti ellenzéki pártok veze­tői is, akik csupán Vas Zol­tán 1945. január 6-i szekszár­di látogatása, felszólítása nyomán alakították meg a koalíciós pártok helyi szerve­zeteit. — A kommunisták addig sem voltak tétlenek, amíg létrehozták saját szervezetei­ket, korabeli iratok utalnak arra, hogy segítséget adtak a szomszédos községek haladó erőinek is. A paksi kommu­nisták röviddel a község fel- szabadulása után a befagyott Duna hátán mentek át Kalo­csára, hogy képet kaphassa­nak az ottani munkáról, s a tapasztalatok alapján ők is hozzáfoghassanak. rengzések emlegetése volt. A megye középső és del' részén (ahol a Volksbund erős volt), menteni próbálták magukat volksbundisták és a nyilasok, s ők maguk kezdeményezték a kommunista pártszervezetek alakítását. Nem maradt ugyan hatás­talan a tömegekre az ellen- forradalmi rendszer kommu­nistaellenes propagandája és az új kísérletek sokasága, azonban ezeket a nehézsége­ket is képesek voltak le­győzni a kommunisták. — Minden lényeges mozza­natra éberen figyeltek, mind a gazdasági, mind a politikai kibontakozás élén ők álltak. Az MKP bonyhádi szerveze­tének 1945. január elsején kelt megbízólevele a cipő­gyári termelés kommunista ellenőrzéséről tanúskodik, a munkásokat pedig egy ötös bizottság képviselte a tőké­sekkel folytatott tárgyaláso­kon. A szovjet parancsnok­nak a napi 400 pár cipő ter­melésének növelését indítvá­nyozó kérését a tulajdonos elutasította, az ötös bizottság viszont megszervezte a ter­melés emelését. „Bennünket is meglepett az eredmény, rövid idő alatt a napi ter­melés 400-ról 600 párra, majd 800-ra emelkedett. A cipő­gyári munkások 1945. elején így válaszoltak a szovjetek kérésére” — idézte az előadó Kolpek Lajosnak, a cipőgyári ötös bizottság kommunista tagjának szavait. — A másik nagy, halaszt tást nem tűrő feladat a föld­reform volt. Élve a törvény biztosította jogokkal, Tolna megyében jóval az országos átlagot meghaladó mértékben vettek igénybe volskbundos és egyéb területeket. A nyi­lasoktól, a hazaárulóktól, a volksbundistáktól több mint 8600 gazdaságot, összesen kö­zel 200 ezer hold földet vet­tek el és juttattak az igény- jogosultaknak Tolna megyé­ben. (Gazdasági cselédek, me­zőgazdasági munkások, törpe- és kisbirtokosok.) A tudományos ülésszak meghívottai nagy figyelemmel hallgatták az ozorai földosz­tás 1945. április 3-i megkez­déséről tudósító, a „vörösre festett mezőgazdasági eszkö­zökkel, vörös díszbe húzott kocsisorokon” ünnepélyesen Fürgédre vonuló háromezer ember forró hangulatát pátosszal visszaadó kommunis­ta titkári jelentés felidézését. K. Balogh János az alábbi szavakkal fejezte be előadá­sát: — Tolna megye politikai élete nem maradt el az or­szágos átlagtól. Tény, hogy a megye lakosságának egy ré­sze cselekvő részese volt a fasizmus elleni harcnak és az új élet kibontakoztatásának. A tanulmányszámba menő, sok új adalékkal illusztrált, értékelő előadás — úgy vél­jük — nagy hasznára válhat a megyéhez ragaszkodó, ha­gyományainkat ápoló lakos­ságnak és hasznos segédesz­köze lehet a tanuló ifjúság hazafias nevelésének. Az alkotó, közhasznú mun­kát kifejtő tanácskozás Tol­nai Ferenc megyei titkár zár­szavával ért véget. (Az üjés- szak délutánján elhangzott korreferátumokra lapunk ha­sábjain visszatérünk, tartal­mukról tájékoztatjuk olvasó­inkat.) Somi Benjáminná Közéletünk A Szakszervezetek Tolna me­gyei Tanácsa tegnap délelőtt elnökségi ülést tartott Szek­szárdon, a városi művelődési házban. Piegl Ferenc, a 11-es AKÖV igazgatója tájékoztatta az el­nökséget a munkahelyükre autóbusszal bejáró dolgozók szállításának helyzetéről. Sopo- nyai János, az SZMT szerve­zési bizottságának vezetője az NDK-ból visszatérő fiatalok el­helyezkedésével kapcsolatos kérdésekről beszélt. Rácz La­jos, a pedagógus mb. titkára a munkás-paraszt származású és foglalkozású tanulók segíté­sének további feladatairól adott tájékoztató jelentést. Ellenállási mozgalom Szekszárdon Alakulnak a pártszervezetek A kibontakozás élén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents