Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-12 / 36. szám
így kezdődött... Zongoraszó kellemes hangja töltötte be a termet. Minden arcon feszült figyelem. Mindenki érdeklődéssel hallgatta Husek Rezső előadásában Mozart: C-dúr szonátáját. így kezdődött január 29-én este Bonyhádon a hangverseny. — Hogyan kezdődött ez a pályafutás? A növények beültetése után az akváriumot töltsük fel vízzel — lehetőleg felforralt, lehűtött vízzel. Vigyázzunk arra, hogy a homokot ne keverjük fel. A víz betöltése után a halakat azonnal ne tegyük be az akváriumba. A szellőztető motor által meghajtott szűrőberendezést működtessük, hogy az úszó homokot, vagy egyéb szemcséket leszűrje. A halakat csak a víz letisztulása után helyezzük az akváriumba. Lehetőleg a szállítóvizet ne öntsük Rejtvény KÖZMONDÁSOK Induljatok el az A betűtől és lóugrásban olvassátok ősz- sze a szótagokat. Ha helyes útvonalon haladtok, két közmondást kaptok megfejtésül. Hogy szól ez a két közmondás? bele. Ügyelni kell arra, hogy a víz hőfoka állandó legyen, amelyet a hőszabályozóval működő fűtő bizitosít. Vigyázzunk, hogy a beteg, sérült hal ne kerüljön a többi közé, lehetőleg különítsük el. A halak betelepítése látszólag egyszerű, azonban ha hanyag munkát végzünk, halaink további fejlődésére káros lehet. A jövő héten különböző hal fajtákkal ismertetlek meg benneteket. N. V. A NOS NEM MINT JAN TÚ RÉB MIT JOBS TUD JÁ NULT ZOK CSI HOL VE EGY NEM JA MA TA AZT EGY NAP MEG Könyvismertetés Victor Hugo: NYOMORULTAK Bizonyára sokan láttátok a televízióban Victor Hugo nagy sikerű regényének filmváltozatát. Egy szökött fegyencről szól a regény, kinek jellemét testi-lelki szenvedéseit kísérhetjük végig. A regény hatalmas mondanivalót rejt magában. Az író saját száműzetésének valósággal kibírhatatlan szenvedéseit írja le e műben. Napoleon császár a főhőst igazmondásáért, a zsarnokság, a nagyravágyás ellen küzdő írót száműzi Francia- országból. Távol a szeretett hazától! Milyen érzést válthat ki egy őszintén érző emberből ? A szökött fegyenc elkeseredett harcát láthatjuk az izgalmas kalandok során. S az általunk megszeretett főhősnek győznie, vagy buknia kell. De hogy lehet egy bűnözőt megszeretni? Nos, a válasz egyszerű. Nem bűnözőről van szó, csak egy olyan emberről, aki azért, hogy családját megmentse az éhhaláltól, betör egy kenyérboltba. Ezért bűntett a bíróság gályarabsággal. Könnyebb büntetni a szegényeket, mint megelőzni pusztulásukat. Jobb dorbé- zolni, mint falatot adni a szegény kizsákmányoltak szájába. A cselekmény a múlt században játszódik, de sajnos, mai problémákat is felvet. Victor Hugo akaratlanul is olyan művet alkotott, amely egy jövendő század hibáit is feltárja. Talán nem is sejtette, hogy a modem tecnika korában is, több ország népének küzdeni kell az éhen halás, a nyomorúság ellen. NAGY VIKTOR Szekszárdi Állami Gazdaság Szekszárd — Borkombinát GYORS- ÉS GÉPÍRÓNŐT KERES FELVÉTELRE. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés a gazdaság személyzeti vezetőjénél. , (143) — Sétáltam. Egyszercsak zongoraszó csapta meg a fülemet. Any- nyira lenyűgözött, hogy földbe gyökerezett a lábam. Elragadtatással hallgattam a csodálatos hangszert. Arra gondoltam, hátha én is megszólaltathatom egyszer. Miért ne? — Ekkor 10 éves voltam. Beiratkoztam a zeneiskolába. így hamarjában el sem tudom sorolni, hogy hol is tanultam zenét. Végül a Zeneművészeti Főiskolára kerültem, ott 1949-ben végeztem. — És kinek, vagy minek köszönheti elért sikereit? — Nagyon sok tanárom volt, mindegyiktől sokat tanultam. De ahhoz, hogy ezt a pályát választhassam, és hogy sikereket is elérhessek, kitartás, szorgalom kellett. Hát 20 évvel ezelőtt így kezdődött — mondja Husek Rezső. A hangversenyen Mozart műve után Beethoven mindenki által kedvelt Patetique szonátáját játszotta Husek Rezső mély átéléssel. Amikor pedig a nyolcadik Liszt- rapszódiát szólaltatta meg, ujjai valósággal „táncot roptak” a billentyűkön. Ez, a nyolcadik Liszt-rapszódia különösen közel áll hozzánk, Tolna megyeiekhez, hiszen Liszt Ferenc Szekszárdon jártakor írta. De nemcsak az előadott zongoraművek, hanem az előadó is közel került hozzánk. A művész csodálatos játékával méltán érdemelte ki a sikert a közönség körében! Genczler Rozália úttörőriporter Különös állatok, különösségek állatokról Mesebeli állatok Narvál: Szarvának rendkívüli hosszúsága miatt valóságos legendák övezik. A világ egyik legtitokzatosabb állata. Egy időben már azt hitték, hogy kihalt, de aztán újra felmerült az óceán mélyéből. A narváiról — illetve a hímek óriási csontszarváról — költötték az egyszarvú legendáját. A vadászok régen beérték azzal, hogy fejszével levágták a narvál gyönyörű, olykor 3 méter hosszú szarvát. Az eszkimók ma már a zsírjáért is vadásszák a narvált. Kerek hátú bálna: Nem so embernek, nem sok tengerészne volt alkalma valaha is megtekin teni az óceán vizéből kiugró ke rek hátú bálna akrobatamútai vanyát, amint 30 tonna súlyán! megfeledkezve, a delfinek köny nyed szökellését utánozza. A Bei miidák vidékén a kerek hát bálnák — más bálnafajtáktól el teroen, amelyek csendesen űs2 kárnak egész ugrássorozatc kát produkálnak. A kerek hát bálna ugrásai már régóta fog lalkoztatják a tudósokat. Ner tudják eldönteni, vajon az ug rás a kerek hátú bálnák sajáto nyelve, vagy öjrömük kifejezése Vagy talán játék? A tudósokna mindmáig nem sikerült megfej teniük ezt a rejtélyt, amely olya régi, mint a kerek hátú bálná fajtája: 200 000 éves. Kőhal: Olyan gyorsan és tökéletesen elrejtőzik a tenger szirtes mélységében, hogy a fényképésznek legfeljebb csak nagy ügyességgel, detektívhez méltó találékonysággal és nem kis bátorsággal sikerül lencsevégre kapnia. Az ember tarka virágcsokornak nézné, pedig, a kis kőhal félelmetesebb, mint a polipok, vagy a bálnák, veszedelmesebb, mint a világ óceánjainak bármely halfajtája. A kőhal a trópusi vizek mélyén, vagy a kelet-afrikai partok mentén — kedvelt búvóhelyein — igazi tömegveszedelemnek tekinthető, mert dudoraiban veszedelmes fegyver rejlik: villámgyorsan kilövellő méreg, akárcsak a kobránál. A kőhal a tenger mélyét kutató emberek halálos ellenségei. Levelezőink írják A SZAKMUNKÁSKÉPZÉS ELŐSEGÍTÉSÉÉRT Pár héttel ezelőtt Gerjenben a szakmunkásképzéssel kapcsolatos szülői értekezleten Jeszenszky László, az 505-ös szakmunkásképző iskola tanára adott részletes, mindenre kiterjedő tájékoztatót a szülőknek a beiskolázásról. Már akkor felvetődött, hogy az ismertetést tovább kell folytatni. Ennek szellemében tartott ismét az iskola, a felsőtagozatos gyermekek szüleinek és a VIII. osztályos tanulóknak filmvetítéssel kísért előadást a különböző szakmákról. A vegyi, építőipari és forgácsoló szakmákat bemutató három diafilm megszervezésével, közreadásával a szülői munkaközösség kérése teljesült. További feladat: az V. osztálytól kezdve bevonni a tanulókat az előadásokba, és még több film beszerzése. A filmvetítéssel megismertetjük tanulóinkat olyan szakmákkal is, amelyek a községben nem találhatók. Látókörüket tehát így szélesítjük. Magó Jenő Gerjen EGY ÉRDEKES STATISZTIKA Érdekesen alakult a dombóvári járás szabálysértési staTengelic belterületének 1665 lakosa van. Ha a két italbolt havi átlagos forgalmának ősz- szegét elosztjuk ezzel a számmal, kiderül, hogy egy személyre — csecsemőtől aggastyánig — havi kilencvenkét forint jut. Felsőtengelicen száznegyvenen laknak. Ugyanez a mutatószám az ö esetükben havonta és fejenként háromszázhúsz forint. Jánosmajor, Katalinpuszta és Középhídvég közigazgatá'süag ugyancsak a faluhoz tartozik. Hatszáznegyven laltója a legtisztikája. 1969. évben a járás községeihez 270, a járási tanácshoz 126, összesen 396 feljelentés érkezett. Száz esetben került sor az eljárás megszüntetésére. Néhány adat a statisztikából : 261 elkövetővel szemben 58180 forint pénzbírság kiszabására került sor, melyből 3880 forint törlés mellett az év' végéig összesen 52 770 forint került befizetésre. A szabálysértési cselekmények megoszlását tekintve 68 esetben tulajdon elleni esetben tettek feljelentést Ipari, kereskedelmi 41, iskolai 31, honvédelmi 22, vásárlók megkárosítása ügyében 21 esetben fordult elő. (G—I) * A dombóvári áfész meghívására neves fővárosi előadó- művészek részvételével műsoros est kerül megrendezésre február 11-én este 20.30 órai kezdettel a „Vörös Csillag” étteremben. A „Fesztivál után” című vidám, zenés találkozót két részben hirdetik a plakátok, amelyen fellép Hofi Géza, ifj. Latabár Kálmán, Bodor Károly, Bodor Zoltán, Ha- vassy Viktor, Avar Mariann, Daliás István. Gaál István szebb reményekkel kecsegtetheti önmagát. Ha így folytatják, belátható időn belül elérik a felsötengelici szintet. s Most még „csak” kétszázötvenhat forintnyi szesz csurog le minden hónapban az itteni torkokon. Népújság 7 1970, február 12. Gyalogoskaland — megjegyzéssel Az öregasszony egy szatyor krumplival a kezében igyekszik át az úttesten. Az 50-es boltból jön az Otthon Aruház felé tárt. A benzinkút körül rengeteg kocsi parkol. Égy valósággal kiugrik közülük és hajszál híján elüti a nénit, aki feledve az eleséstől való félelmét, korát meghazudtolva futni kezd. Ha el nem kapja egy szemközt jövő férfi, elesik. A bordó Moszkvics vezetője elsuhan óban kiordít a villámgyorsan kinyitott ablakon: — Vén hülye, nem lát?! A hang tulajdonosa férfi. Mire a szemtanuk felocsúdnak, volt gépkocsi, nincs gépkocsi. Nem valószínű, hogy a vezető véletlenül sietett el. Ha marad esetleg és kiszáll négy kerekű „várából”, nyilván megkapja vigyázatlan sietségének diját. Igaz, nem történt baj. De történhetett volna. Gondolom, nem puszta időtöltés célzattal szokás nálunk fölhívni a gépkocsivezetők figyelmét az utak síkosságára, valamint arra, hogy ilyenkor fokozott figyelemmel és szabályosan közlekedjenek. Persze, nem teszik. Tisztelet a kivételnek — nagyon sokan nem teszik. A városközpont egyébként kiváló hely a megfigyelésekre ilyen szempontból: különös tekintettel a zebrán bonyolódó forgalomra, őszintén szólva nem csodálkoznék, ha a járókelők esetenként kihúznák a volán mellől a gépkocsi vezetőjét. Bár elítélem az önbíráskodást, alkalmanként nem sajnálnám tőlük a józanító nyaklevest. Egynémely esetben tán célravezetőbb is lenne, mint a bírságolás. Mire alapozom ezt a föltevésemet? Azt olvastam nemrégiben, hogy az NSZK-heli Neckarweihingerben két polgár alaposan elpáholt egy olyan gépkocsivezetőt, aki vad és mások testi épségét veszélyeztető rohanásával állandó rémületben tartotta a helység lakóit. Nos, miután az atyafi — ahogy mondani szokás — röhögve fizetgette a gyorshajtás és egyéb kihágásokra kiszabható pénzbüntetéseket, s esze ágában sem voR változtatni vezetési stílusán, összetalálkozott két ítéletvégrehajtójával. Arait kapott, megemlegette. De nézzük a folytatást. Az történt, hogy a helység hivatalos közlönyé oen a város polgármestere háláját és köszönetét fejezte kí a két igazságtevőnek, azt fejtegetve, hogy az ilyen „juialóEi* látszik legalkalmasabbnak az utak és utcák autós kalózainak megfékezésére. Sajnos, olyasmiről még nem hallottam, hogy egy benzingőztől megmámorosodott au- tóst azért büntettek volna meg, ’ mert hülyének és marhának aposztrofálta a gyalog közlekedőket. Kár. Szaporodnak ugyan nálunk a gépkocsik, de azért jó időre még a gyalogosok lesznek többen. Igaz, az önérzet, emberi méltóság le- bülyézésbő! eredő „elgázolá- sa” nem halálos végű baleset. Azért mégsem árt, ha kísérleteket teszünk az ilyenek megelőzésére is. . . Ámbár, a méltó „jutalmazás” sem rossz gyakorlat! —óa— Ifjú akvarista Tengelici arányok