Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-12 / 36. szám
HARMAT fi Raszputyin rejtély Nem mindennapi segítőtársai találtai bérkövetelési mozgalmukhoz a belgiumi Waterschei szénbányászai, akik 15 százalékos fizetésemelésért küzdenek. A képünkön lát* ható kutya nyakában tábla hirdeti a követelést. (TEL-EFOTO — AP—MTI—KS) D-szupervitamin Június elején kelt a cámé első levele, amelyből félreérthetetlenül kiderül, hogy az elvetett mag jó talajra hullott. „Kérlek, Angyalom — írta férjének a frontra — hass oda, hogy Nyikoláj Nyikolájevics a te szemeddel lássa a dolgokat ... Hallgass Barátunk tanácsára, hiszen egyetlen hibáért valamennyien meglakolhatunk.” 1915. június 10-én váratlan — vagy talán számára egyáltalán nem váratlan — események siettek a sztarec segítségére. Felizgatott tömegek özön- lötték el Moszkvát. A szónokok azt követelték, hogy Rasz- putyint akasszák fel, a cámé vonuljon kolostorba, a cár távozzék külföldre és Nyikoláj Nyikolájevics nagyherceg III. Miklós néven üljön a Roma- novok trónjára. — Ha nem állítjátok meg Nyikolását a hatalom felé vezető úton — mondta a sztarec Alekszandrának — bizonyosan megöl engem. És akkor mi lesz a cáreviccsel? Érdemes alaposabban nyomon követnünk a cárné Miklóshoz írott leveleit. LEVELEK A FRONTRA 1915. június 11., egy nappal a moszkvai zavargások után: „Kérlek, Angyalom, tartsd szemmel Ny-t (Nyiko'áj Nyi- kolájevicset — a szerk.). Remélem, nem haragszol ezért a tanácsért, de tolmácsolnom kell barátunk kívánságát, hiszen végzetes lenne számunkra és az országnak, ha ez a kívánság nem teljesülne. Ö tudja, m>t mond és ezt a dolgot nagyon komolyan veszi’'. Június 12., tehát már másnap: „Bár változtatná meg az Ur Ny-t, hogy ne fordulna szembe Isten Emberével..." Június 16: „Egyáltalán nem bízom Ny-ben. Nem elég okos és azzal, hogy Isten Embere ellen fordult, tanácsain és tettein sem lehet áldás (tipikus — a sztarec által a cáméba oltott logika!) Oroszország nem nyerheti el az Ég segítségét, ha uralkodója megengedi, hogy Isten Emberét megöljék. Te pedig ismered Ny. gyűlöletét Raszputyin iránt.” Június 17., másnap: „Ny. és Vitte hibája, hogy a Duma létezik és ez több gondot okoz Neked, mint örömet. Gondolni sem szeretek arra, hogy Ny-nak beleszólása van belső kérdésekbe. Olyan kevéssé ismeri országunkat (Alekszandrától ez aztán meggyőzően hangzik. Talán sehol sem derül ki ennyire, hogy a cámé egyszerűen Raszputyin szavait ismétli a maga kenetteljes, bakfisos stílusában): Hangoskodásával, gesztikulálásával befolyásolja a minisztereket. Lassan senki- sem tudja, ki is a cár.” A cár reagálása szokásos volt Egy ideig ellenállt felesége szívós ostromának, aztán engedett. ELBOCSÁTÓ SZÉP ÜZENET A levelet maga Polívánov hadügyminiszter vitte el a nagyhercegnek. „Cári Fenség, A háború kezdetén politikai, meggondolások akadályoztak meg abban, hogy eleget tegyek személyes vágyamnak és azonnal magam vegyem át a hadsereg főparancsnokságát Ezért adományoztam önnek a főparancsnokságot valamennyi szárazföldi és tengeri haderő felett. Cári Fenséged, mint Oroszország láthatta, az egész háború alatt nagy bátorságról tett tanúságot és kiérdemelte a cár és a nemzet bizalmát. Az Ön nevét együtt emlegetik a győzelmekkel és hadiszeren- cséveL Most viszont, hogy az ellenség (érdemes megfigyelnünk ezt a farizeus fordulatot) mélyen behatolt birodalmunkba, kötelességem az ország iránt, amelyet Isten a gondjaimra bízott, hogy átvegyem a harcoló csapatok főparancsnokságát, megosz- szam a háború terheit és nehézségeit és segítsek Oroszországot megvédeni az ellenség támadásától...” A muzsik legyőzte a nagyherceget „HA A CÁR HÁBÖRÜBA MEGY...’A főparancsnokság átvétele legalábbis siettette a véget Az uralkodó ugyanis teljesen a főhadiszállásra költözött és otthon is vezetnie kellett valakinek az ügyeket. „Ha a cár háborúba megy, a felesége kormányoz — hangzott a régi orosz mondás. Pontosan ez történt és ennek beláthatatlan következményei lettek. A hatalmas hátország irányítását gyakorlatilag a hisztérikus, semmit és semmihez nem értő cámé vette át. Mögötte pedig kirajzolódott a sztarec sziulettje. „HÉ, TE!’ Az elkövetkező tizenhat hónap az intrikák, menesztések és váratlan kinevezések tűzijátéka. Nem egészen másfél esztendő alatt a háborúban álló birodalom élén négy miniszterelnök, öt belügyminiszter négy mezőgazdasági és három hadügyminiszter váltotta egymást. A nagy jövésmenésben sziklafalként állott a trón mellett az egyetlen szilárd pont: Grigorij Jefimovics Raszputyin. Scserbatov herceg belügyminiszter és Szamarin, a Szent Szinódus főprokurátora nyitotta meg az elbccsáttot- tak sorát, őket még 1915 októberében indoklás nélkül menesztette a cárné. Aztán jöttek a többiek: Krivosin mezőgazdasági miniszter novemberben, Karitonov főállam- ügyész januárban mondott búcsút hivatalának és így tovább. Februárban Raszputyin ellenfelei is számottevő sikert értek el: Miklósnak a szibériai és a cárné minden próbálkozása ellenére menesz- tenie kellett Goremikint, akinek a helyzete teljesen tarthatatlanná vált (Folytatjuk) Megállapították, hogy a csontbetegségek és az angolkór megelőzését nem maga a D-vitamin biztosítja, hanem hatóanyagai, amelyekké a szervezetben átalakul. Ezek létezéséről 1964. óta tudnak, de eddig minden kísérlet hiábavaló volt, hogy tiszta formájukban jussanak ezekhez az anyagokhoz. Nemrégiben azonban a visconsini qgyetem egyik tudóscsoportjának sikerült kiválasztania mdlacvérből a D- vitamin hatóanyagait. Ezek., az anyagok igen nagy érdeklődésre tarthatnak számot, mivel a csontbetegségek gyógyításában 40 százalékkal hatékonyabbnak bizonyultak a D-vitaminnál. Most már remény van azoknak a betegeknek a gyógyulására is, akiknek a szervezete nem fogadja be a D-vitamint. A közeljövőben kerül sor az első gyógyászati alkalmazásra. £ r £ ► £ £ ► £ £ ► £ ► ► ► ► ► ► ► ► •* Kürti András: /i BUMiírnia 14. — És mit tud? — Azt, hogy van egy tulajdonság, a rokon- szenv érzése, amelynek kialakulását, kiváltó tényezőit mind ez ideig, Ambrózy zseniális felfedezéséig lényegében nem ismerte a tudomány ... — Bocsánat — vágott a szavába Honda —, hogyhogy nem ismerte? Igaz. Madách is írt valahol arról, hogy rejtélyes bíró a rokonszepv, istenhit, s ha elpártol, meg is ölhet... Beszélünk érthetetlenül támadt rokonszenvről is, és így tovább. Rendben van. De azért nagyjából köztudott, hogy a szép, harmonikus külső általában szimpátiát vált ki. És két hasonló megjelenésű ember, vagy állat közül többnyire a kisebbik nyeri el a rokonszenvünket. Nem titok, hogy a szőkék és a kék szeműek még a közértben is előnyösebb kiszolgálásban részesülnek, továbbá, hogy az úgynevezett fotogén arc a televízió képernyőjén, vagy .a magazinok címlapján száz, meg százezer javaslatot jelenthet egy politikusnak a választási harcban. Aztán a kellemes hang, a csinos külső, a fürge mozgás..., szóval rengeteg ismert, hangsúlyozom, ismert tényezője van a rokonszenv létrejöttének. — Itt most nem a külsőségekről van szó — folytatta volna a magyarázatot a lány, de a látogató ismét félbeszakította. — Jó, beszéljünk a belsőségekről. Elnézést a szójátékért. Szimpatikussá válhat, megnyerheti rokonszenvünket, befolyása alá kerülhetünk olyasvalakinek is, akinek külseje nem, hogy nem megnyerő, hanem első látásra kifejezetten ellenszenves. Shakespeare Richardja púpos és sánta, ravaszsággal, hízelkedéssel, zseniális színleléssel mégis elbűvöli, lenyűgözi, magába bo- londítja korábbi ellenségeit. Néhány évtizeddel ezelőtt a Shakespearenél kevésbé lángeszű Carnegie, az ügynök-király, Amerikában könyvet adott ki az érvényesülés effajta módszereiről, jelenleg pedig tömegpszichológián nevelkedett reklámszakemberek, propagandisták, menedzserek tízezrei töprengenek szerte a világon a hirdetési módszereken. Miként kedveltessenek meg a vásárlók millióival egy bizonyos konzervet, milyen hatásos sztorikkal lopják be a nézők millióinak szívébe ezt, vagy azt a filmszínészt, színésznőt, táncdalénekest... — Kérem, kérem — rázta meg a fejét kétségbeesetten a lány —, ne nyomjon agyon az érveivel, engedjen szóhoz jutnom. Értse meg, itt most egészen más a szituáció. Az állatkísérletek alapján csaknem bizonyosra vehető, hogy a szimpatron révén ellenállhatatlan rolconszen- vet kelthet maga iránt az ember, teljesen függetlenül nemcsak attól, hogy milyen a külseje, hanem attól is, hogy milyen a modora, van-e megható sztorija, vagy nincs, meg sem kell szólalnia. A hipotézis szerint az sem számít, hogy milyen jellemű, ízlésű, lelkületű, alkatú egyénnel vagy egyénekkel kerül szembe. Mindegyikből ro- konszenvet, segítőkészséget, baráti jóindulatot vált ki. Valószínűleg nágyjából azonos reakciót kapunk a piknikus alkatúaknái csakúgy, mint a kolerikusoknál. Az sem számít, hogy a partner a találkozás pillanatában milyen hangulatban van. — Hm — mondta Honda —, ez már egészen érdekesen hangzik. Annyit elárulhat, hogy mégis, milyen úton hat ez a szimpatron elnevezésű varázsszer? — Bioáramok kisugárzása útján. A szimpatron hatására a nukleinsavban történik valami, ami ezt a sugárzást kiváltja. A tapasztalatok alapján a gömbszerű kisugárzás szinte kizárólag a szem recehártyáján keresztül történik és a dózistól függ a hatótávolság. Jöjjön, menjünk csak vissza Félix ketrecéhez. Honda kíváncsian követte a lányt, aki a sziámi macska lakosztályának oldaláról apró, oldalt is záró szemüveget akasztott le, olyat, amilyet a hegesztők használnak. Kicsit eltolta a ketrec fedelét, lepkeháló-szerű szerszámmal kihalászta az egeret, egyetlen gyors, szakavatott mozdulattal a fejére illesztette a szemüveget. Aztán a kis állatot visszahelyezte a hálóba és közel vitte a ketrec üvegfalához. Bumm! Félix teste abban a pillanatban már neki is csapódott az üvegfalnak, karmai kieresztve, sárga szeme kegyetlenül villámlik! Andrea elkapta a hálót, lehúzta az egér fejéről a szemüveget, visszaengedte a ketrecbe. Odabent, mintha semmi sem történt volna, folytatódott a békés együttélés. — Speciális Zeiss-üveg — mutatta vendégének az asszisztensnő a csöppnyi szemüveget. Egy vagyonba került darabja. Honda figyelmesen megszemlélte, aztán körülnézett. Mindegyik ketrec oldalán ott függött egy, vagy több pár, hasonló alkalmatosság. Kisebbek, nagyobbak, a lakók méreteitől, fejformájától függően. — Egyet nem látok — mondta. — Hol van az, amelyiket nekem szánt? A lány elsápadt. , (Folytatjuk.)-4 4 4 4 4 4 ti \ i > /
