Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-11 / 35. szám
Or. Szabó Pit'o&Ká eXbtár&nő»el, a MÉSZÖV takarék- és lakásszövctltezeti titkárságának titka- f rával beszélgettünk. — Én talán nem is vagyok jó ilyen beszélgetésre. Mert velem csak az történt, ami egy közéleti tevékenységet folytató emberrel történhet: lelkesedni az ügyért, a kapott feladatot a legjobban végrehajtani, és mindig a köz érdekét szem előtt tartani. Ezt tettem huszonöt éve, most is ezt teszem. — Hogyan kezdte a közéleti tevékenységet? — Adonyban két apró gyerekkel ért a felszabadulás. Ezerkilencszáznegyvenötben beléptem a pártba, 1946-ban különváltam a férjemtől. A negyvenhetes választásokban már nyakig benne voltam a pártmunkában, a közéletben. — És később? — Sok gondot adott, hogy elvált voltam. A megyei bizottság pto.-vezetője akkor gyakran leült velem beszélgetni, s mindig az volt a végeredmény: miért nem megyek férjhez. Mindenki férjhez akart adni. Akkor rossz pont volt a káderlapon az elvált szó, úgy mondtuk „rendezetlen családi körülmények”. Pedig mi köze ennek a munkához? — Tehát elégedett a nők előtt álló lehetőségekkel? — A lehetőségekkel igen, de a tényekkel nem. Még a nők egyenjogúsága nem mindenütt valóság. — Nő volt, fiatal. S mégis, 1948-ban már felelős poszton volt. — Egerben, egyhónapos pártiskolával kezdtem. Arról volt szó, hogy mezőgazdasági igaz gatóságokat szerveznek ott, aztán előadónak neveztek ki. Egerben volt ez. Innen el kellett mennem Zsámbékra, 13 hónapos akadémiára. 1950- ben a földművelésügyi miniszter Tolna megyébe küldött. Előtte egy kéthetes, szigorúan titkos tanfolyamon vettem részt, ott a tagosításra készítettek fel bennünket. Fácánkerten tagosítot- lunk először, itt voltam politikai megbízott. Aztán jött sorra: osztály vezetőség Gyönkön, pártbizottsági munkatárs, megint mezőgazdasági, szö- vekezetpolitikai beosztás, megint pártbizottság, aztán..., szóval most a MÉSZÖV a munkahelyem. — Huszonöt év nagy idő. Az események forgatagában nincs rá lehetőség, hogy az ember feljegyezzen mindent, jót, rosszat, hogy majd később aztán össze próbálná állítani a negyedszázad, egy munkásélet pontos .«menetrendjét”. — Nem nehéz összefogni ezt. a huszonöt évet, mert ami velem történt, az mindig nagyon megmaradt az emlékezetemben. — Mit szeretne elfelejteni? — Semmit, hiszen akkor a fiatalságomat felejteném el, azt a sok munkát, amelyet szívvel- lélekkel, legjobb tudásom szerint csináltam. El Emberek, évek, életek Doktor Piroska kellene felejteni, de nem szabad ezt sem: 1955- ben nem volt, aki nagyapámat eltemesse, 19-es veterán volt, akkor még nem ismerték el őket. — Nehéz volt az élete? — Az, nagyon nehéz. Két gyereket kellett nevelnem, meg két öreget eltartani. Néha koplaltam, éheztem. A mi fizetésünk akkor nagyon gyenge volt. Kenyérgondjaink is voltak. És mégis mindig menni, menni, meg menni kellett. Motorral jártam. Kis Csepel motorral. Télen, nyáron. Hóviharban indultam el egy alkalommal Gyönkre, párttaggyűlést tartani. Ujjaimat újságpapírral tekertem be, majd lefagytam a gépről, és amikor Gyönkre megérkeztem, csak négy párttag várt. — Sokat járt éjjel, veszélyes helyeken. Nem félt? — Talán kétszer féltem. Nem azért, mert. nő voltam. Egyszer Várszegen jártam és panaszkodtak az emberek, hogy a begyűjtési osztály lezáratta a górét. A jószágokat meg úgy támogatták, az éhenpusztulás előtt voltak. A lakatot leverettem. Ekkor féltem. Meg övenhatban is. Az AKÖV-nél volt sztrájk, s engem küldtek ki csillapítani, leszerelni a háborgókét. Aztán egyszer Várdombon, a tsz-közgyűlésen verték előttem az asztalt. Aztán a vetések ügye. Menni kellett, vettetni a parasztokkal. Hóba, sárba vetettek. Féltem, még kevesebb lesz a kenyerünk, — Tehát többször i6 félt? — Igen. — Kapott olyan megbízatást, amit nem teljesített? — Nem, ilyenre nem emlékszem' — Kire emlékezik vissza szívesen, ki volt olyan munkatársa, akire felnézett, példának tartott? — Rappai Gyula elvtársat nagyon tiszteltem. ötvenhatban mi mentünk fel érte, valahol Újpesten találtuk meg, s hoztuk haza... — Ötvenhat előtt, mint mostanában elég gyakran kiderül, sok dolgot nem jól csináltunk. — Ezt nem írom alá. Akkor az intézkedések, a rendeletek, a módszerek elismertek voltak. Úgy kellett dolgoznunk. Utólag könnyű most igazságot tenni, okosnak lenni. De amikor, vettetni kellett; amikor az utolsó szem gabonái] is le kellett söpörni, senki nem mondta, hogy Piroska, ne menj. így kellett lenni annak. Persze, ha még egyszer csinálnánk, másként rendez : nénk el sok mindent. — A mostani helyzetével, életével elégedett? — Igen. Sokat dolgoztam. A gyerekek jól élnek, mindegyiknek szakmája van, édesanyámnak nyugodt öregséget tudtam adni. — Sokan ismerik? — A szekszárdi, meg a gyönki járásban minden tsz-tag. Sokszor megállítanak, szervusz. Szücsné, szervusz Piroska. Bevallom, nem egy. szer kell megkérdezni, hogy is hívnak? Hol találkoztunk? — Úgy indították el a zsámbéki hallgatókat, hogy a szocialista mezőgazdaság első számú ká derei lesznek. Mit gondolt, huszonöt év múlva a mostani fejlődést elérjük? — Biztos voltam benne. Sőt, úgy gondoltam, még előbb. —• Doktor Piroska. — Igen. A diplomáért először az ötvenes évek derekán indultam el, az agrártudományi egyetemen. Egy év után a sok munka, a család miatt abba kellett hagyni, ötvenhétben elsőként jelentkeztem a marxista—leninista esti egyetemre, azt elvégeztem. Egy kis pihenő után nekivágtam a jogtudománynak. A pécsi jogtudományi egyetemen 1968-ban avattak doktorrá. — Milyen kitüntetései vannak? — Büszke vagyok, hogy a Munkás-paraszt Hatalomért Emlékéremmel kitüntettek, a tsz- szervezésért meg a Szocialista Munkáért Érdemérmet kaptam, a húszéves felszabadulási ünnepségen Kádár János elvtárs átt»l aláírt emléklapot adtak. «- Tervei? •— Dolgozni, úgy mint eddig, PÁLKOVÁCS JENŐAz 505. sz. Ady Endre Szakmunkásképző Intézel testnevelő tanára, Akoshegyi István, hosszú munka árán, értékes tanulmányban dolgozta fel több, mint 900 tanuló szociális helyzetét. Közérdekűnek véljük, hogy munkája alapján mi is foglalkozzunk a jövő szakmunkásaival. Beszélő számok Honnan indulnak a jövő szakmunkásai? '»légítésére. Közvetett űton azonban a pedagógusok, érthető módon elsősorban a testnevelő tanárok, mégis azt a tapasztalatot szerezték, hogy sok családban a fürdőszoba egyelőre csak a lakás álló értékét növeli. A tanulók nem nagyon igénylik a testi tisztaságot, például azt, hogy a testnevelési órák. után zuhanyozzanak. A televízió lényegesen nagyobb arányokban tört be a gyerekek életébe, mint azt a saját tv-k száma mutatja. A megkérdezettek kilencvenhét százaléka nézi több-kevesebb sűrűséggel az adásokat. Egy pillanatig sem lehet és nem is szabad vitatni a televíziós közvetítések fontosságát Sorozatunk bevezető részében említettük azonban, hogy a tanulók nagyon kevés időt, csupán két-három órát töltenek együtt szüleikkel. Az albérletben, vagy otthonban lakók esetében ez az idő heti egy éjszaka és egy nap. A televízió ebből is elvesz. így aztán a szülő és gyermeke* közti kapcsolat távol van attól, amit rózsásnak, vagy akár csak kívánatosnak lehetne nevezni. Idézzük Altos- hppvi Istvánt» várni! meg. Elevenebb gyermeknél ez mindennapossá válhat és ezért a gyermek kerüli a szülővel való találkozást... Mindez azt jelenti, hogy a tanulók nem tudják gondolataikat kellőképpen kicserélni szüleikkel... távol kerül szülő és gyerek. Ebbői fakad, hogy nem a szjilő hanem a barát, iskolatárs áll sokszor közelebb a tanulóhoz.” Mint az érmeknek általában, természetesen ennek is van másik oldala. Azoké a szülőké, akik majomszeretettel élnek, semmiért nem szólnak és úgy érzik, hogy minden kötelességüket teljesítet- , ték az anyagi igények, sokszor igen magas fokú kielégítésével. Ez — a felmérés tapasztalatai szerint — elsősorban az értelmiségi-alkalmazotti családokra vonatkozik. Mindehhez csatlakozik még egy érdekes tény ismerete. A családok majdnem felénél az édesanyák háztartásbeliek, 2. Miként keresnek, hogyan élnek otthonukban a szülők és a családtagok? A megkérdezett tanulók túlnyomó többsége fizikai dolgozók gyereke. A családok átlagos létszáma öt személy, ezek fele kereső. Egy család havi átlagkeresete 3492 forint, ebből egy személyre 689 forint jut. Valamennyi arány jó, különb, mint a megyei. Még néhány adat: a lakások négyötöde magántulajdon, majdnem hetven százaléka az utolsó tizenöt évben épült, vagy ebben az időszakban felújították. A lakóhelyiségek átlagos száma majdnem öt (!), villany öt eset kivételével mindenhol van. Folyóvíz a lakások kereken negyed részében a fürdőszoba negyven százalékukban. A családok 63,2 százaléka rendelkezik televízióval. Csattanößabb bizonyítékokat keresve se lehetne találni az utolsó negyedszázad során elért fejlődésünk mellett. Csakhogy: a zömmel megfelelő lakásokban 268 tanuló, majdnem egy harmad rész, a szülőkkel közös szobában alszik. Százhatvanhármán — közel ötödrész — másnemű testvérrel egy szobában tölti az éjszakát. A szép számú lakóhelyiség jelentős hányada kihasználtlan. A falun élő tanulók jó részénél az élet ma is a konyhában zajlik. „Generációk nevelkedtek és sajnos sokszor ma i*-. nevelkednek a konyhábau. vagyis egy helyiségben.” A fürdőszobák viszonylag magas száma azt is jelentheti, hóm' a családok komoly eröfeszí téseket tesznek igényeik ki„A szülőkkel élt öltött idő sokszor terhes a gyermek számára. Ez gyakran abból fakad, hogy az a rövid idős amit együtt tölt szülő és gyermek, gyakran főleg dresz- szurák, tilalmak állításából tevődik ki... találkozunk azzal a visszás helyzettel, hogy a szülő gyermekét nem a hiba elkövetésekor, hanem az együtt töltött idő alatt vonja felelősségre. Nevelése ezért nagy részben szidásban nyilGyakorlattal rendelkező nyomdászt szedői munkakőrb e azonnali belépésre felveszünk. Kaposvári Fodrász Ktsz. Kaposvár, Május 1 u. 57. (114) tehát még az apáknál k több módjuk, lehetőségük lenne arra, hogy gyerekeikkel foglalkozzanak. A kurta együtt töltött idő adataiból következtetve, jogos a kettős kérdés: hol töltik az iskolán kívüli idejüket a tanulók, ha pedig otthon, hol vannak és milyen szerepet játszanak életükben az édesanyák? Ennyit az otthonokról. Sorozatunk alcímében szerepel a kérdés, hogy honnan indulnak a jövő szakmunkásai? Úgy érezzük, hogy — Ákos- hegyi István nyomán — sikerült vázolnunk: innen. Logikusan következik, a címben ugyan nem említett másik kérdésünk: — hová tartanak.? A felmérés az intézet belső arányainak megfelelően készült. A harmincegy osztály- 1 bői megkérdezett kilencszáz- két tanuló tizenhárom vasipari, kilenc építőipari és ugyancsak kilenc vegyes ti- , pusú osztályból került ki. U tóbbiba a legkülönbözőbb szakmák tartoznak, melyek eljövendő szakmunkásai elsősorban a szolgáltatások terén, dolgoznak majd. Semmiképpen sem hisszük, hogy a jelenlegi tanulmányi eredmény csalhatatlan előre jelzője lenne annak, hogy milyen sikerrel. Mégis — hiszen iskoláról van szó — más mérce nem lévén, a következőkben ezzel kívánunk foglalkozni. (Folytatjuk.) ORDAS IVÁN Állami gazdaságok! Termelőszövetkezek! A Mm Megyei Adatforgalmi és Húsipari Vállalat tipizálás miatt eladásra felkínál I darab Csepel Diesel 350—352 típusú állatszállításra alkalmas tehergépkocsit. A tehergépkocsik megtekinthetők a hét minden szombatján a vállalat központi telepén, Szekszárd, Bogyiszlói út (gázroktár mellettj. Telefon: 12—830, Eladási ár: megegyezés szerint. (84)
