Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-08 / 33. szám
Szemelvények külföldi újságokból Papucs alatt A történelemben először történik, hogy sok japán már nem a szalmazsákos, emeletes faházban - él szüleivel. A fiatal párok 65 százaléka külön él a családtól. sokan közülük kis, modern lakásokban, azokon az óriási lakótelepeken, amelyek a látóhatárt tarkítják szerte az országban. A dancsin, a lakótelepeken folytatott élet megváltoztatta a városi középosztály életmódját. A ..dancsi” háziasszony — éppúgy, mint amerikai társa —, noiroze-ban (neurózisban) szenved, és délutánjait vagy a televíziókészülék előtt tölti, és jo- romeki dorama-t (folytatásos reklámokat) néz, Vagy cselgáncsleckéket vesz. A japán történelemben először sok fiatal férj arról panaszkodik, hogy papucs alatt tartják. Feleségük magyarázatot követel, l\a nem mennek egyenesen haza a munkából, és egyes japán férfiakat még házi munkára is fognak* Az idősebb generáció számára még ennél is nagyobb megrázkódtatás az a tény, hogy emelkedik a bűnözések száma a nők között. 1969. első kilenc hónapjában 140 gyilkosságot követtek el, a tettes 25 esetben nő volt. A háború előtt ismeretlen fogalöm volt a férj gyilkosság. 1968-ban a nők által elkövetést gyilkosságok közül 17-nek férj volt az áldozata. Az ..ihletet” amerikai filmekből merítették: a gyilkosság indítéka a leggyakrabban az volt, hogy megszerezzék a férjecske életbiztosítási összegét. Noha a fenti számok aránylag alacsonyak, egy 100 milliós nép viszonylatában, a szociológusok számára mégis azt jelzik, hogy folyamatosan hanyatlik a háború előtti patriarchális családi struktúra. A japán nők kevésbé elrettentő területeken is olyan erővé váltak, amellyel számolni kell. A szocialista Riokicsi Minőbe a nők szavazatainak segítségével aratott elsöprő győzelmet és került Tokió kormányzói székébe 1967-^ben, szétzúzva az amerikai demokrata párt New York-i szervezetéhez hasonló liberálisdemokrata pártgépezetet. A Japán .Háziasszonyok SZö*1 vétségé érezteti befolyását mind az iparban, mind a városi tanácsban és egyike az órszág. nagyfeszültségű polgári csoportjainak. Ne felejtsük, olyan népről van szó, amely hagyományosan irtózik . ß nyilvános konfrontációktól Az asszonyok befolyása az oktatásban is érződik. Az elkeseredett verseny, amely azért folyik, hogy -bekerüljenek abba a néhány jó iskolába, amelyek még garantálják az ifjú szakemberek számára, hogy helyet kapjanak a siker létráján, kitermelte a háború utáni ' időszak, „kioiku maiha”-'ját, az oktatáscentrikus anyát. Emészti* magát gyermeke miatt, kiszolgálja, hogy az ne v;veszteg. at. tanuláspa. való értékes időt. Egek az anyák az önérzetre* (hivatkozva kimerítő felvételi vizs- K gőfcba hajolják ; ffcükát, * gyakrart lelki-flyoiiforjékojr ’ ésinálnak'bé^lük %gész éljetükre.KÍK%tfrV . V. (Nevjfajtáetc).' lasier Arafat, nemzeti hős Szerényen az arab gerillák ,,szóvivőjének”, s nem „főnökének” nevezteti magát. És mégis, Jaszer Ara- fatot — neve egyébként egy Mekka melletti szent hegy nevéből származik —, nyár végén a „Palesztinái Nemzeti Kongresszus” kairói ülésszakán a még létrehozandó új palesztinai állam vezetőjévé nevezte ki, s a Rabatban tartott legutóbbi csúcskonferencia megerősítette ebben a méltóságában. Luxuskocsin jár, s ha valamelyik arab fővárosban látogatást tesz, a legnagyobb tisztelettel fogadják, akárcsak egy herceget, vagy egy államelnököt. Ki tehát ez az ember?... Jaszer Arafat, vagy ahogy ő szívesebben hallja „Abu” Ammar, (Ammar atya), az arabul beszélő világban élő legenda lett. A felső középosztályhoz tartozó, jó módú családból- származik, 49 éves, Jeruzsálemben született. 1949- ben hagyta el „El-Kuds”-t, (a szent várost), ahol addig apjával és fivéreivel együtt a „Szent Háború Hadseregében” harcolt, s a gazai övezetbe költözött. Hamarosan Kairóba ment, elektrotechnikai tanulmányok folytatására (ma mérnök), s Egyiptomban 1951-ben megalapította a „Palesztinai Diákok Szövetségét” (GUPS) is. A GUPS ma is létezik, az Európában és Amerikában tanuló palesztinai diákoknak mintegy ki- lepc-tizede tagja e szervezetnek, s ezzel együtt az El Fatah passzív híve is. Jaszer Arafat az ötvenes években Egyiptomban az angolok ellen harcolt, 1954-ben szervezett első ízben szabotázsakciókat Izrael ellen, 1956-ban pedig az egyiptomi hadsereg hadnagya volt. A vereség után megalakította az akkoriban meglehetősen jelentéktelen El Fatah (A hódítás) ellenállási csoportot, s az ezután feltételezhetően illúzióit vesztett 27 éves fiatalember egyelőre eltűnt a politikai színtérről. Kuwaitba ment, s ott pénzt keresett. Csak 1967-ben, az elvesztett háború után lépett ismét színre, s ekkor újjászervezte az El Fatah-t. Főhadiszállásokat létesített Bejrútban és Amman- ban, meglepően rövid idő alatt egy hozzávetőlegesen húszezer főből álló irreguláris hadsereget szervezett, megoldotta a pénz és a fegyverek meglehetősen nagyarányú és azóta sem fogyatkozó utánpótlását, s kidolgozta az izraeli megszálló hatalom elleni gerilla- háború rendszeres stratégiáját. A háború anyagi fedezetéül a szomszédos arab országokból érkező pénzadományok és az; ott kivetett különadók szolgáltak, a fegyverek keleti és nyugati forrásból érkeztek. Arafat ezenkívül kiképezendő kádereket küldött Kína Wuhanban és Nankingban létesített gerillaakadémiájára, 'valamint Kubába is. (Die Weltwoche) A 80 évesek a barikádokon Nagynevűek és magas korúak Franco engesztelhetetlen ellenfelet. Nevük; Salvador de Madariaga, Pátíló -Casals,' Luis Jiidehez de Ásott, Pablo Picasso. Dolores Ibárruri, máshéven La Pasionaris. Az bt száműzött kora összesen négy évszázadot tesz ki. De még mindannyian a barikádokon vannak, vitatkozóit és agresszívek. Pablo Casals például áprilisban részi vett a spanyol menekültek ünnepségén, amelyet az 1831-ben alakult Spanyol Köztársaság emlékére rendeztek. £s a 93 éves nagy csellóművész Puerto Rico-i barátai előtt (ahol most él) hangszere fölé hajolt, hogy Baqhon .keresztül, üdvözletét küldjön hazájának, ahová nem akarta többé betenni a lábát a polgárháború után. Ugyancsak áprilisban Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt megalapítója és elnöknője Moszkvából Prágába utazott, hogy részt vegyen Juan Modesto • köztársasági tábornok temetésén. Santiago Carilló- nak, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárának társaságában volt, de neki kellett a gyászbeszédet elmondania. Pasianarla oroszul és spanyolul beszélt, még mindig erős baszk kiejtéssel; és mindkét nyelven újra leszögezte, hogy a Franco elleni harc nem ért véget. Aztán visszatért a Szovjetunióba, amely a többi kommunista államhoz hasonlóan (Kuba az egyedüli kivétel), sohasem akart diplomáciai kapcsolatokat létesíteni Franco SpanyolországévaL Egy másik kommunista állam ennél is többet tesz: nemcsak, hogy nincsenek kapcsolatai a madridi kormánnyal, de mindmáig a száműzetésben élő spanyol kormányt ismeri el. amelynek diplomáciai képviselete van Belgrádban. Ugyanígy viselkedik Mexikó: nem ismeri él Francót, de elismeri a száműzötteket. Az áprilisi ünnepségen Mexikóváros spanyol köztársasági követségén találkoztak egymással Luis Jimenez de Asoa, az öreg szocialista, az egykori Spanyol Köztársaság elnöke és Claudio Sanchez Albornoz, a száműzetésben élő kormány elnöke. Ez nem operett- kormány, törvényes képviselete van Mexikóban és Jugoszláviában. Útleveleket adhat ki, melyeknek érvényességét különböző országokban elismerik. Franco hajthatatlan ellenfele Picasso is, a madridi kormány lélektani presszlója ellenére, mely késznek mutatkozott arra, hogy múzeumot létesítsen a Guernica ' című kép köré, mely jelenleg a New York-1 modern művészeti galériában van. Senki sem tudja megmondani, kinek a tulajdonát képezi a kép. „A. spanyol ifjúságé” — jelentette egyszer Picasso, emlékeztetve arra, hogy a képet a spanyol köztársasági kormány megbízásából festette, hogy ne merüljön feledésbe, hogyan pusztították el a nacionalista légierők a baszk városkát. Guernica a polgárháború borzalmainak szimbóluma, a történelem egy olyan lapjának emlékét örökíti meg, amelyre nem lehetnek büszkék a falangis- ták. De Franco, hogy békülékenynek mutatkozzék, díszhelyet akart biztosítani a képnek az új múzeumban. Talán azt is remélte, hogy végre sikerül rábírnia Picassót, térjen vissza hazájába, felajánlva, hogy vegyen részt az új múzeum felavatásán. Az ajánlat hízelgő volt és Picasso felesége, aki despota módon intézi férje ügyelt, késznek látszott azt elfogadni. De az öreg festő fellázadt: „Tudassa a madridi urakkal — írta ügyvédjének —, hogy a Guernica akkor tér visz- sza Spanyolországba, amikor a köztársaság”. ’ (Corriere della Sera) Valaha a' chicagói alvilág felszámolására mozgattak: meg ilyen hagy rendőri erőket :— Vélekedett sok amerikai újságíró a „Fekete. Párducok ’ elnevezésű négér- szervezet elleni akciók láttán. Csakhogy —- mint hozzátették — a chicagói alvilág maga intézett kihívást a rendőrség és a városok biztonsága ellen. A Fekete Párducok viszont még semmit sem tettek, amikor a rendőrség módszeres akcióba kezdett fizikai megsemmisítésükre. Néhány hónap alatt huszonnyolc vezetőjüket gyilkolták meg, s a szervezet aktivistáinak nagy részét — mondvacsinált ürügyekkel börtönbe zárták Fred Hampton ti1 a Fékete Párducok Illionis-állaimbeli elnökét 14 civilruhás rendőr kora hajnalban lakásán támadta . meg. A-zt - állították, hogy házkutatást akartak tar-- tani lakásán, de fegyvert használt a rendőrök ellen, akik „csak önvédelemből voltak kénytelenek viszonozni a tüzet.” Dr. Levine, volt chicagói törvényszéki orvos vi- sztínt, akit á Fekete Párducqk Hampton boncolására kértek fel, így nyilatkozott: „Álmában ölték meg...” A Fekete Párducoknak az a „bűnük”, hogy rendkívüli vonzerőt gyakorolnak a néger gettók elkeseredett, a békés polgárj.ogi. . küzdelmekből kiábrándult fiataljaira. Azt hirdetik: dr. Martin Luther King-nek, a néger egyenjoHajló vadászat a „Fekete Párducok” ellen V gúsági mozgalom erőszakmentes akciókra buzdító vezérének meggyilkolása bebizonyította; lejárt a templomi zászlók alatti felvonulások ideje. Naivitás azt várni, hogy a fajgyűlölők majd engedelmeskednek a kongresszus által megszavazott, kibúvók egész sorát tartalmazó polgárjogi törvényeknek. Ezzel szemben a négerek önvédelmét hirdették meg. Arról beszéltek, hogy ha a- fajgyűlö-' lök erőszakot alkalmaznak ellenük, erőszakra erőszakkal kell válaszolniok. Formaruhájuk fekete pantalló volt fekete bőrzekével. Eleinte fogékonyak voltak a maoista propaganda iránt, később azután nézeteik mind, tisztul- tabbak lettek, s felismerték a néger tömegeknek egyesül - niök kell, s támaszkodniok minden olyan Amerikán belüli erőre, amely a demokráciáért, a haladásért küzd. E tisztulási folyamat során dolgozták ki azt a tíz pontot, amelynek alapján tevékenykednek. Ez a program — ellentétben a közhiedelemmel — nemcsak az önvédelemre korlátozódik, hanem fontos, mindennapi problémákkal is foglalkozik. így tanácsokat ad a néger fiataloknak, mit tegyenek, ha Vietnamba szóló katonai behívó fenyegeti őket, s kiterjed a lakáskérdés megoldására, a munkanélküliségre, az oktatásra, az ínséges néger családok gyermekeinek reggeliztetésére, ebédeltetésére, A szervezet széles körű érdeklődése folytán a legjobb úton volt afelé, hogy politikai párttá váljék és egyesítse a néger mozgalom legradikálisabb, a marxizmus sál rokonszenvező elemeit. Ez a magyarázat arra, hogy a rendőrség olyan brutálisan csapott le rájuk. A Nixon- kormányzat aggodalommal észlelte a Fekete Párducok térhódítását az amerikai nagyvárosokban. Attól tartott, hogy a néger tömegek szervezkedése a fajgyűlölet elleni akcióik kiéleződéséhez vezet. Per dig Nixon, aki a „törvény és rend” jelszavával került be a Fehér Ház propagandaszempontból maximálisan igyekezett kihasználni, hogy hatalomra jutása után az Egyesült Államokban nem voltak a johnsoni időhöz hasonló négerzavargások. A Nixon-kormányzat ezért a megelőzéshez folyamodott. Hogy megfélemlítse a néger mozgalmat, rendőri hajszát indított annak legveszélyesebbnek ítélt osztaga, a Fekete Párducok szervezete ^ ellen. A rendőrterror azonban, a jelek szerint, az. ellenkező haTüntetés New YörTt-ban a Fekete Párducok elleni rendőri hajlóvadászat ellen. (A New York-i Eaily World felvétele) tást éri el. A brutális akciók, a közönséges gyilkosságok csak növelik a néger gettók gyűlöletét a rendőrség ellen. Még inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy megszűnjön minden illúzió az erőszakmentes mozgalmak iránt. Ha ugyanis a rendőrség nyers erőt alkalmaz, s ez ©lien a törvények nem védik meg a néger egyenjogúsági mozgalom aktivistáit, természetszerűleg adódik az egyetlen kiút; az önvédelem, amit a Fekete Párducok hirdetnek. A rendőri akciók brutalitása a néger radikális erők igazát bizonyítja a tömegek szemében. A rendőri hajtóvadászatnak van. még egy jelentős következménye; megmozgatja a négerek mellett a fehérek egy részét is, elsősorban a fiatalokat. S ez, a néger—fehér radikális ösz- szefogás ki bontakozása a Fekete Párducok melletti tüntetésekben olyan jelenség, amelyre felfigyelnek mindazok, akik figyelemmel kísérik az óce- inontúli eseményeket.
