Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-06 / 31. szám

HARMAT ENDRE: A Raszputyin rejtély ÜJ fejogep A Szovjetunió Sssz-szövetségi tudományos kutatóintézete a mezőgazdaság villamosításával foglalkozó konstruktőrei új fejőgépet szerkesztettek. A szerkezet, hordozható, kis köny- nyű kocsira szerelték feL Fejőp oharait gumiburok fedi. amely a vákuumot biztosítja a fejés idejére. A készülékben a szükséges ritkítást egy különleges szivattyú segítségével va'ósítják meg. A „Volga” fejőgépen a fejési folyamatot három ütemre bontották: szívásra, sűrítésre és szünetre. Termelékenysége a gyorsított Qtemismétlődés következté­ben majdnem húsz százalék kai nagyobb, mint a régebbi háromütemü „AD—ZM” kész üléké. Az új berendezést tejmérővel (két, henger alakú, be­osztással ellátott üvegedény) szerelték fel, amelynek segít­ségével könnyen megállapíthatják minden egyes t»hén ho­zamát. A „Volga” használata egyszerű: egy fejőnő egy­idejűleg három készüléket kezelhet. A fejés időtartama 3—6 pere. A képen a „Volga” fejőgép tejfelfogó kannával. (Fotó: N, Pasin, APNJ Arany a tengerben dk is különböző ásv&nyo­Mikar — 1903-ban — elő­ször állított be a sztarec. a fővárosba, hogy megismer­kedjék Kronstadt! János ta­nításaival és (szerinten ez ér­dekelte sokkal jobban a pok- rovszkojeit) módszereivel, mindössze öt hónapig maradt Pétervárott. De távozásakor már úgy búcsúzott új ismerő­seitől, hogy hamarosan „hosz- szabb időre” visszatér. A szi­bériai muzsik csalhatatlan ösztönnel megérezte, hogy 6 is képes olyan karrierre, mint a Kronstadti — és hogy egy ilyen karrier közege csak Pé- tervár lehet. Mert a főváros nemcsak Csajkovszkij és Pavlov világa volt, hanem a sötétség ha­szonélvezőié. a legkülönbözőbb sarlatánoké is. Tudjuk, ho­gyan élt a felső tízezer. De egyik bál legalábbis hasonlít a másikra, a kalandot és a ka­viárt sem találja élvezetesnek az, aki eltelt vele. A tétlen­ség talaján kivirult az una­lom. Trojkavágták és táncos éjszakák, vagyonokat emésztő kártyacsaták és vadászatok között mind divatosabbá vált egy újfajta időtöltés: a sael- lemidéző szeánsz. Az elsötétített szobák mé­lyén táncoló asztalokról & a Végtelenből érkező hangokról álmodoztak nagyhercegek és nagyhercegnők: unatkozó urak és hölgyek kerestek kapcso­latot egy másik, talán még számukra is új élményeket ígérő világgal. Mindenki, aki így vagy úgy segíthetett a ter­mészetfeletti tájakra való uta­zásban, aki szokatlannak, rendkívülinek bizonyult. v-a gyors siker reményében lép­hetett be ezekbe a körökbe. A szakállas szibériait az Is­ten is ezeknek a szalonoknak teremtette. Például az Igna- tyev-szalonnak. AZ „IGAZ 0K0S20&" Ez a gyülekezet nemcsak okkultizmussal, hanem poli­tikával foglalkozott. Tagjai ultrakonzervatív főpapok és főnemesek voltak, akik még az udvari vonalvezetést is „li­berálisnak” találták. Alek- szandr Pavlovics Ignatyev gróf, III. Sándor diplomatája és főhivatalnoka, támogatott minden hódító törekvést, min­den nemzetiségi- és faiüldö­zést. Két okkultista szeánsz között a Fekete Szalon — így hívta Pétervár a Fekete Gróf körét — tagjai politikáról be­szélgettek. Az ultrareakciósok széle­sebb szervezete az Igaz Oro­szok Szövetsége volt. A szö­vetség pétervári, tehát orszá­gos viszonylatban legfonto­sabb hangadói az Ignatyev- szalonba gyülekeztek Itt kel­lett tehát felbukkannia annak a parasztnak, akit a testület vezetői sajátos politikai saisz- szióra szemeitek ki. 3. PARASZT A PALOTÁBAN Az Ignatyev-szalonnal ke­resztül ismerkedett meg a jö­vevény Oroszország egyik leg­tekintélyesebb egyházfejedel­mével, Germogen szaratovi püspökkel, az Igaz Oroszok egyik pillérével, ö is a szö­vetség többi vezetője is úgy érezte, a sztarec ben megtalál­ták a politikai céljaiknak leg­jobban megfelelő, engedelmes eszközt. Elhatározták, hogy ezt az eszközt nemcsak lefelé, hanem felfelé is megpróbálják hasznosítani. A szövetség szá­mára, sokat jelentene, ha kreatúráját, „a nép képviselő­jeként” valahogy be lehetne juttatni az udvarba és harcba vetni a konzervatív oldalon. Ez persze nehéz dolog, a cári palota kapui csak a benn­fentesek egészen szűk köm rafinöra tSruínaft M 'TtS&i Feofan bemutathatná, mégis csak a cámé gyón tatója. Az archimandrita nem volt buta ember, ismerte befolyása kor­látáit. — Megpróbálhatom, de jó­magam ehhez nem vagyok ele­gendő. Meg kell nyernünk a dologhoz a montenegrói höl­gyeket. A ^nontenegrcá nővérek”, Anasztázia és Milici nagyher­cegnők, I. Miklós monteneg­rói király lányai, akik U. Mik­lós cár unokafivéreihez, az úgynevezett Nyikolájevicsek- hez mentek férjhez. A két assaooy szerette volna egyengetni férje karrierjének útját. Hamarosan felismerték, hogy Alekszandra eómé osztja misztikus hajlamaikat, így hát sorra mutatták be neki a különböző látnokokat és cso­datevőket Feoton elvitte Rasz- putyint Nyikoláj Nyikoláje- vics nagyherceg palotájába. Neki is, feleségének. Anasztá­ziának — becenevén Sztaná- nak — b; megtetszett a furcsa muzsik, fis nekik is ugyanaz jutott eszükbe róla, mint archimandritának és püspök­nek, grófnak ée szerzetesnek. Szavakban, bólogatva bi­zonygatták, hogy a sztarec jó szolgálatot tehet az Igaz Oro­szoknak, ha a cári pár köze­lébe jut. Gondolatban azon­ban azt a reményt dédelget­ték, hogy Raszputyin a trón közelében — ha sikerül oda- juttatniok — jó szolgálatot tesz majd nekik. A sors már előrajzolta a hi­hetetlen história kontúrjait. A távoli falucskából útra kelt muzsik közeledett a cár palo­tájához. I A CAR NAPLÓJA A cár titkos naplójában 1905 november 1. jelzés alatt a következő bejegyzés olvas­ható: „Ma megismerkedtünk egy istenfélő emberrel, a To- bolszk-tartománybeü Grigorij- jal." Ugyanebben a naplóban, pontosan egy esztendővel ké­sőbb, 1906 november elsején ez a mondat áll: „Grigorij 6.45-kor érkezett. Meglátogatta a gyerekeket és 7.45-ig beszél­getett velük. Milica és Sztana velünk vacsoráztak. Grigorij- cói folyt a szó egész este.’ (Folytatjuk^ A geológusokat és a geofizi­kusokat már régen foglalkoz­tatja az a feltevés, hogy a ten­gerek alatt épp olyan gazdag ásványlelőhelyek vannak, mint sok helyen a föld mélyében, A Csendes-óceán és az Északi jegestenger vizében már tá­lcát. Most egy szovjet csendes­óceáni geofizikai expedíció dolgozik a Szahalir\ szigetek partján, ahol, mint az eddigi próbák mutatják, arany talál­ható. I Kürti Andris: f níiiwm ! /M/m & “_ Palmer úr találó megjegyzése alapján merült fel bennem, lehet, hogy tévedek, de ez az Andrea, éppen mert ilyen rámenős, talán nem is várja meg Ambrózy visszaérkezését Szófiából. Nem ad neki lehetőséget sem dön­tésre, sem lelküsmeretfurdalásra, hanem a kí­sérleti nyuszit esetleg már ma beoltja, vagy megeteti, hogy mire a prof befut, kész helyzet előtt álljon, ne legyen más választása. Dn említette, hogy a női lélek.. — Nahát, ez már igazán tetszik nekem! Ba­rátom, maga fejlődik, olykor már kezd a sa­ját fejével gondolkodni! Csak így tovább! És nem is elképzelhetetlen a variánsa sem. Nem egészen valószínű, de nem is teljesen irreális. Határeset. És hogy lássa, mennyire értékelem az igyekezetét, megbízom, hogy Kocsis Andrea figyelését adja át Mucumak, maga pedig áll­jon rá erre a Hondára. Tudjon meg róla min­dent és így tovább, és így tovább... A látogató felállt, hálásan hajolt meg. Ha nehezen is, ha kerülő úton is, de mégis kihar­colta magánál: ezt a megbízatást. Mert egy pillanatig sem volt kétsége afféléi, hogy az a kopasz alacsony, ikszlábú emberke a hídról, az tesz a kulcs az Ambrózy-rejtély megfejtéséhez, és ezt a kulcsot ő fogja kézben tartani. És ha már egyszer a kezében tartja, nem is adja majd ki olyan könnye», mint ahogyan Palmer-tata gondolná. m. fejezet. MIT TUD AZ ALKOHOL? Az úton nem sok szó esett közöttük. Pon­tosabban: egy sem. Részint azért, mert a sző­ke lány a gépkocsivezetőknek ahhoz a ritka fajtájához tartozott, aki nemcsak élvezi a ve­zetést, hanem ez a tevékenység le is köti minden érzékszervét, Hondát viszont, amint beszállt a Volkswagenbe, ólmos fáradtság fogta eL Szellemi és fizikai. Hátra dőlve, behunyt szem­mel ült a lány mellett. Nem érzékelte az ele­gáns kanyarokat, a zökkenő nélküli sebesség- váltásokat, az emelkedőket, a lejtőket sem. Hat-nyolc perc múltán csak arra riadt fel, hogy a kocsi megállt. — Szerencsésen befutottunk — jelentette Andrea vidáman, s míg a slusszkulcsot húzta ki, a kézifék rögzítő gombját nyomta le, a keskeny, meredek utcácska átellenes oldalán lévő, kivilágított ablakos villára mutatott. — Ide megyünk. Nem viszem be a kocsit a ga- rászba, elálldogál az itt is bántatlanul. Honda kiszállt, kábultan nézett körül. — Hol vagyunk? Kié ez a villa? Miért ég ott minden lámpa? — A Málinkó utcában vagyunk — tájékoz­tatta készségesen a lány. — Eredetileg Aranymálinkó volt az utca neve, de a tanács­nál valaki túl hosszúnak találta, vagy az utca­táblák címfestői munkálatain akartak spórol­ni, hát Málinkó utca lett belőle. A villa Ambrózy professzor úré. Jelenleg Bulgáriá­ban tartózkodik, tanulmányúton. Néhány nap múlva már itthon lesz. Erre az időre én ide költöztem, mert Etelka néni, a házvezetőnő, fél egyedül. Az ablakok is azért vannak ki­világítva, Szegényke biztosan most is fent van és sír és vár. Magyarázat közben már oda is értek a ke­rítés vasajtajához. Andrea kulcsot halászott elő a ballonja zsebéből, kinyitotta az ajtót. Belépett. Honda már mozdult volna utána, amikor a rémülettől földbe gyökerezett a lába. A kapu­bálvány mögül koromfekete, borjú nagyságú állat suhant elő nesztelenül, és a két hátsó lá­bára állva, rátámadt a szőke nőre. Andrea megingott, de nem esett össze, furcsa mód még csak fel sem sikoltott, mintha nem is lepte volna meg ez a rettenetes fogadtatás. — Nincs semmi baj — fordult hátra Hondá­hoz miközben gyengéd erőszakkal fejtette le válláról a rettenetes mancsokat. — Ez Herku­les úr, a prof újfunlandija. Néma, de gyors, mint a villám és nagyon erős. Legjobb lesz ha most mindjárt be is mutatom magukat egymás­nak, nehogy valami affér támadjon a jövőben. Legyen szíves tegye a kezét a kutya fejére és mondja: „Mély tiszteletem, Herkules úr!” Honda némi huzavona után, mérsékelt lelke­sedéssel végrehajtotta az utasítást. — Jól van — állapította meg Andrea —, a ku­tya most már valóban tudomásul vette hogy maga hozzánk tartozik, nem fogja bántani, sőt, megvédi bárkivel szemben. Csak az a fontos, hogyha esetleg szól hozzá nehogy egyszerűen Herkulesnek szólítsa, hanem mindig Herkules úrnak mert szörnyen gőgös, mindene az etikett. Közben Herkules úr kísérete mellett odaértek a villa bejáratához. A kopasz emberke itt hirtelen megtorpant. — Nem értem... Miért fél az az Etelka néni, amikor egy ilyen extra-oroszlán őrzi a házat a hívatlan látogatóktól? (Folytatjuk.) ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ : ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦

Next

/
Thumbnails
Contents