Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-06 / 31. szám
HARMAT ENDRE: A Raszputyin rejtély ÜJ fejogep A Szovjetunió Sssz-szövetségi tudományos kutatóintézete a mezőgazdaság villamosításával foglalkozó konstruktőrei új fejőgépet szerkesztettek. A szerkezet, hordozható, kis köny- nyű kocsira szerelték feL Fejőp oharait gumiburok fedi. amely a vákuumot biztosítja a fejés idejére. A készülékben a szükséges ritkítást egy különleges szivattyú segítségével va'ósítják meg. A „Volga” fejőgépen a fejési folyamatot három ütemre bontották: szívásra, sűrítésre és szünetre. Termelékenysége a gyorsított Qtemismétlődés következtében majdnem húsz százalék kai nagyobb, mint a régebbi háromütemü „AD—ZM” kész üléké. Az új berendezést tejmérővel (két, henger alakú, beosztással ellátott üvegedény) szerelték fel, amelynek segítségével könnyen megállapíthatják minden egyes t»hén hozamát. A „Volga” használata egyszerű: egy fejőnő egyidejűleg három készüléket kezelhet. A fejés időtartama 3—6 pere. A képen a „Volga” fejőgép tejfelfogó kannával. (Fotó: N, Pasin, APNJ Arany a tengerben dk is különböző ásv&nyoMikar — 1903-ban — először állított be a sztarec. a fővárosba, hogy megismerkedjék Kronstadt! János tanításaival és (szerinten ez érdekelte sokkal jobban a pok- rovszkojeit) módszereivel, mindössze öt hónapig maradt Pétervárott. De távozásakor már úgy búcsúzott új ismerőseitől, hogy hamarosan „hosz- szabb időre” visszatér. A szibériai muzsik csalhatatlan ösztönnel megérezte, hogy 6 is képes olyan karrierre, mint a Kronstadti — és hogy egy ilyen karrier közege csak Pé- tervár lehet. Mert a főváros nemcsak Csajkovszkij és Pavlov világa volt, hanem a sötétség haszonélvezőié. a legkülönbözőbb sarlatánoké is. Tudjuk, hogyan élt a felső tízezer. De egyik bál legalábbis hasonlít a másikra, a kalandot és a kaviárt sem találja élvezetesnek az, aki eltelt vele. A tétlenség talaján kivirult az unalom. Trojkavágták és táncos éjszakák, vagyonokat emésztő kártyacsaták és vadászatok között mind divatosabbá vált egy újfajta időtöltés: a sael- lemidéző szeánsz. Az elsötétített szobák mélyén táncoló asztalokról & a Végtelenből érkező hangokról álmodoztak nagyhercegek és nagyhercegnők: unatkozó urak és hölgyek kerestek kapcsolatot egy másik, talán még számukra is új élményeket ígérő világgal. Mindenki, aki így vagy úgy segíthetett a természetfeletti tájakra való utazásban, aki szokatlannak, rendkívülinek bizonyult. v-a gyors siker reményében léphetett be ezekbe a körökbe. A szakállas szibériait az Isten is ezeknek a szalonoknak teremtette. Például az Igna- tyev-szalonnak. AZ „IGAZ 0K0S20&" Ez a gyülekezet nemcsak okkultizmussal, hanem politikával foglalkozott. Tagjai ultrakonzervatív főpapok és főnemesek voltak, akik még az udvari vonalvezetést is „liberálisnak” találták. Alek- szandr Pavlovics Ignatyev gróf, III. Sándor diplomatája és főhivatalnoka, támogatott minden hódító törekvést, minden nemzetiségi- és faiüldözést. Két okkultista szeánsz között a Fekete Szalon — így hívta Pétervár a Fekete Gróf körét — tagjai politikáról beszélgettek. Az ultrareakciósok szélesebb szervezete az Igaz Oroszok Szövetsége volt. A szövetség pétervári, tehát országos viszonylatban legfontosabb hangadói az Ignatyev- szalonba gyülekeztek Itt kellett tehát felbukkannia annak a parasztnak, akit a testület vezetői sajátos politikai saisz- szióra szemeitek ki. 3. PARASZT A PALOTÁBAN Az Ignatyev-szalonnal keresztül ismerkedett meg a jövevény Oroszország egyik legtekintélyesebb egyházfejedelmével, Germogen szaratovi püspökkel, az Igaz Oroszok egyik pillérével, ö is a szövetség többi vezetője is úgy érezte, a sztarec ben megtalálták a politikai céljaiknak legjobban megfelelő, engedelmes eszközt. Elhatározták, hogy ezt az eszközt nemcsak lefelé, hanem felfelé is megpróbálják hasznosítani. A szövetség számára, sokat jelentene, ha kreatúráját, „a nép képviselőjeként” valahogy be lehetne juttatni az udvarba és harcba vetni a konzervatív oldalon. Ez persze nehéz dolog, a cári palota kapui csak a bennfentesek egészen szűk köm rafinöra tSruínaft M 'TtS&i Feofan bemutathatná, mégis csak a cámé gyón tatója. Az archimandrita nem volt buta ember, ismerte befolyása korlátáit. — Megpróbálhatom, de jómagam ehhez nem vagyok elegendő. Meg kell nyernünk a dologhoz a montenegrói hölgyeket. A ^nontenegrcá nővérek”, Anasztázia és Milici nagyhercegnők, I. Miklós montenegrói király lányai, akik U. Miklós cár unokafivéreihez, az úgynevezett Nyikolájevicsek- hez mentek férjhez. A két assaooy szerette volna egyengetni férje karrierjének útját. Hamarosan felismerték, hogy Alekszandra eómé osztja misztikus hajlamaikat, így hát sorra mutatták be neki a különböző látnokokat és csodatevőket Feoton elvitte Rasz- putyint Nyikoláj Nyikoláje- vics nagyherceg palotájába. Neki is, feleségének. Anasztáziának — becenevén Sztaná- nak — b; megtetszett a furcsa muzsik, fis nekik is ugyanaz jutott eszükbe róla, mint archimandritának és püspöknek, grófnak ée szerzetesnek. Szavakban, bólogatva bizonygatták, hogy a sztarec jó szolgálatot tehet az Igaz Oroszoknak, ha a cári pár közelébe jut. Gondolatban azonban azt a reményt dédelgették, hogy Raszputyin a trón közelében — ha sikerül oda- juttatniok — jó szolgálatot tesz majd nekik. A sors már előrajzolta a hihetetlen história kontúrjait. A távoli falucskából útra kelt muzsik közeledett a cár palotájához. I A CAR NAPLÓJA A cár titkos naplójában 1905 november 1. jelzés alatt a következő bejegyzés olvasható: „Ma megismerkedtünk egy istenfélő emberrel, a To- bolszk-tartománybeü Grigorij- jal." Ugyanebben a naplóban, pontosan egy esztendővel később, 1906 november elsején ez a mondat áll: „Grigorij 6.45-kor érkezett. Meglátogatta a gyerekeket és 7.45-ig beszélgetett velük. Milica és Sztana velünk vacsoráztak. Grigorij- cói folyt a szó egész este.’ (Folytatjuk^ A geológusokat és a geofizikusokat már régen foglalkoztatja az a feltevés, hogy a tengerek alatt épp olyan gazdag ásványlelőhelyek vannak, mint sok helyen a föld mélyében, A Csendes-óceán és az Északi jegestenger vizében már tálcát. Most egy szovjet csendesóceáni geofizikai expedíció dolgozik a Szahalir\ szigetek partján, ahol, mint az eddigi próbák mutatják, arany található. I Kürti Andris: f níiiwm ! /M/m & “_ Palmer úr találó megjegyzése alapján merült fel bennem, lehet, hogy tévedek, de ez az Andrea, éppen mert ilyen rámenős, talán nem is várja meg Ambrózy visszaérkezését Szófiából. Nem ad neki lehetőséget sem döntésre, sem lelküsmeretfurdalásra, hanem a kísérleti nyuszit esetleg már ma beoltja, vagy megeteti, hogy mire a prof befut, kész helyzet előtt álljon, ne legyen más választása. Dn említette, hogy a női lélek.. — Nahát, ez már igazán tetszik nekem! Barátom, maga fejlődik, olykor már kezd a saját fejével gondolkodni! Csak így tovább! És nem is elképzelhetetlen a variánsa sem. Nem egészen valószínű, de nem is teljesen irreális. Határeset. És hogy lássa, mennyire értékelem az igyekezetét, megbízom, hogy Kocsis Andrea figyelését adja át Mucumak, maga pedig álljon rá erre a Hondára. Tudjon meg róla mindent és így tovább, és így tovább... A látogató felállt, hálásan hajolt meg. Ha nehezen is, ha kerülő úton is, de mégis kiharcolta magánál: ezt a megbízatást. Mert egy pillanatig sem volt kétsége afféléi, hogy az a kopasz alacsony, ikszlábú emberke a hídról, az tesz a kulcs az Ambrózy-rejtély megfejtéséhez, és ezt a kulcsot ő fogja kézben tartani. És ha már egyszer a kezében tartja, nem is adja majd ki olyan könnye», mint ahogyan Palmer-tata gondolná. m. fejezet. MIT TUD AZ ALKOHOL? Az úton nem sok szó esett közöttük. Pontosabban: egy sem. Részint azért, mert a szőke lány a gépkocsivezetőknek ahhoz a ritka fajtájához tartozott, aki nemcsak élvezi a vezetést, hanem ez a tevékenység le is köti minden érzékszervét, Hondát viszont, amint beszállt a Volkswagenbe, ólmos fáradtság fogta eL Szellemi és fizikai. Hátra dőlve, behunyt szemmel ült a lány mellett. Nem érzékelte az elegáns kanyarokat, a zökkenő nélküli sebesség- váltásokat, az emelkedőket, a lejtőket sem. Hat-nyolc perc múltán csak arra riadt fel, hogy a kocsi megállt. — Szerencsésen befutottunk — jelentette Andrea vidáman, s míg a slusszkulcsot húzta ki, a kézifék rögzítő gombját nyomta le, a keskeny, meredek utcácska átellenes oldalán lévő, kivilágított ablakos villára mutatott. — Ide megyünk. Nem viszem be a kocsit a ga- rászba, elálldogál az itt is bántatlanul. Honda kiszállt, kábultan nézett körül. — Hol vagyunk? Kié ez a villa? Miért ég ott minden lámpa? — A Málinkó utcában vagyunk — tájékoztatta készségesen a lány. — Eredetileg Aranymálinkó volt az utca neve, de a tanácsnál valaki túl hosszúnak találta, vagy az utcatáblák címfestői munkálatain akartak spórolni, hát Málinkó utca lett belőle. A villa Ambrózy professzor úré. Jelenleg Bulgáriában tartózkodik, tanulmányúton. Néhány nap múlva már itthon lesz. Erre az időre én ide költöztem, mert Etelka néni, a házvezetőnő, fél egyedül. Az ablakok is azért vannak kivilágítva, Szegényke biztosan most is fent van és sír és vár. Magyarázat közben már oda is értek a kerítés vasajtajához. Andrea kulcsot halászott elő a ballonja zsebéből, kinyitotta az ajtót. Belépett. Honda már mozdult volna utána, amikor a rémülettől földbe gyökerezett a lába. A kapubálvány mögül koromfekete, borjú nagyságú állat suhant elő nesztelenül, és a két hátsó lábára állva, rátámadt a szőke nőre. Andrea megingott, de nem esett össze, furcsa mód még csak fel sem sikoltott, mintha nem is lepte volna meg ez a rettenetes fogadtatás. — Nincs semmi baj — fordult hátra Hondához miközben gyengéd erőszakkal fejtette le válláról a rettenetes mancsokat. — Ez Herkules úr, a prof újfunlandija. Néma, de gyors, mint a villám és nagyon erős. Legjobb lesz ha most mindjárt be is mutatom magukat egymásnak, nehogy valami affér támadjon a jövőben. Legyen szíves tegye a kezét a kutya fejére és mondja: „Mély tiszteletem, Herkules úr!” Honda némi huzavona után, mérsékelt lelkesedéssel végrehajtotta az utasítást. — Jól van — állapította meg Andrea —, a kutya most már valóban tudomásul vette hogy maga hozzánk tartozik, nem fogja bántani, sőt, megvédi bárkivel szemben. Csak az a fontos, hogyha esetleg szól hozzá nehogy egyszerűen Herkulesnek szólítsa, hanem mindig Herkules úrnak mert szörnyen gőgös, mindene az etikett. Közben Herkules úr kísérete mellett odaértek a villa bejáratához. A kopasz emberke itt hirtelen megtorpant. — Nem értem... Miért fél az az Etelka néni, amikor egy ilyen extra-oroszlán őrzi a házat a hívatlan látogatóktól? (Folytatjuk.) ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ : ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦
