Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-05 / 30. szám

Lenin az íróasztalnál A városi tanács vb ülése Ötvenhétezer forint — renitenskedésért Az utóbbi években közzétet­tek egy eredeti dokumentum- gyűjteményt a kremli anya­gokból: több száz rövid fel­jegyzést, leveleket, távirat- és telefonszöveget, amelyeket 1917-től 1923-ig a Népbiztosok Tanácsának elnökeként Lenin sebtében papírra vetett, vagy lediktált. Olyan forrós ez, amelyből kielemezhető, milyen volt Lenin. A dokumentumgyűjteményt lapozgatva újraélhetjük az 50 évvel ezelőtti időket, s a tör­ténelem úgy tárul elénk, mint egy film. Magunk elé képzel­hetjük Lenint, az embert, amint íróasztalánál ülve ír. „El sem olvasom...44 Lenin rendkívül világosan, röviden és konkrétan adott utasításokat, vázolt fei terve­ket, tett bíráló megjegyzése­ket. Minden sort csak az1 ügy­ről és az ügyért írt le. Minden bekezdés — a tömör, gondo­latgazdag dinamizmus példája. Nincs egyetlen felesleges mon­dat, semmi, ami elvonná a fi­gyelmet, eltérne a lényegről. A tények felsorolása, majd a következtetés, a következtetést pedig pontos utasítás követi. A rendkívüli elméleti adottsá­gokkal rendelkező Lenin egy­ben igen gyakorlati ember is. Pontosság mindenben. Aki Lenintől feladatot vagy tanár csőt kapott, annak nem kel­lett "zon törnie a fejét, hogyan értelmezze a mondottakat. Le­nin nem élt homályos utalá­sokkal, félszavakkal, gondola­tait nem rejtette ködös frázi­sokba, nem csomagolta be, sőt, időnként élesen replikázott. A szócséplést, a kétértelműséget, az elhallgatást nem tűrte, és senkinek sem engedte meg. Amikor 1920. szeptemberében egy levelet kapott a külügyi népbiztostól, amely az adott kérdésben nem tartalmazott semmiféle javaslatot, azonnal a következőket írta a Népbiz­tosok Tanácsa elnökhelyette­sének: „El sem olvasom. Már többször megjegyeztem Csi- cserinnek: elég a vénasszo- nyos fecsegésből. A Köz­ponti Bizottsághoz pontos javaslatokat írjon.” Különösen nagyra becsülte a céltudatosságot, a kérdés alapos, aprólékos ismeretét, az abszolút lelkiismeretességet, az időkihasználást, a tömörséget. Ez tükröződik feljegyzéseiből is. Lenin nem tűrte a munká­ban a lazaságot, a fegyelme­zetlenséget, nem kímélte a lustákat, akik egy bonyolult, kérdéssel szembekerülve igye­keztek elhallgatni azt. Ha meg­bízást adott valamire, rend­szerint megszabta a határidőt is, amikorra azt teljesíteni kell, vagy amikorra beszámolót várt róla — ő maga — köz­vetítők nélkül. A forradalmá­roknál nem tűrte a gerincte- lenséget, éppúgy mint a bü­rokráciát. Élesen bírálta a túl­zott adminisztrálgatást. Ami­kor az egyik szovjet diplo­mata Leninhez írott levelében megengedte magának, hogy iga 7.s í g fa lan meg j egyzése két tegyen Csicserinre, Lenin így válaszolt: „CfiCserin kiválóan dol­gozik, lelkiismeretes, felké­szült ember. Az ilyeneket értékelni kell. Ami a gyen­ge oldalát illeti, hogy nem eléggé ,parancsnok’ — nem nagy ügy. Hány ember szett- ved ellenkező előjelű gyen­geségben!” Lenin egyszer tudomást szerzett arról, hogy a külke­reskedelmi népbiztos petro grádi különmegbízottja, Béggé bürokrataként viselkedett és udvariatlan volt egy amerikai konceszió-tulajdonos üzletem­berrel, Hamrnerrel, azonnal írt Petrográdba: „Béggé ügyét a Központi Bizottság elé viszem. Az ör­dög tudja, hogy ez mi!... Kérem, ellenőrizze és vizs­gálja ki külön ezt az ese­tet... Ki a hibás? Meg kell keresni a felelőst!’’ „Szigorúan megrovom Önt...44 Lenin nem fékezte haragját, ha rosszul végzett munkáról, értetlenségről vagy nemtörő­dömségről- volt • szó, s tolla megrótta a bűnösöket. 1922 februárjában a szovjet diplomácia megfeszített mun­kával készült a génuai kon­ferenciára. A sajtó a nemzet­közi helyzetét elemezte. Lenin a következőket írta a Politikai Bizottságnak: „A ,Szmena veh’ (Irány­változás) című (fehéremig­ráns) lapnál jobban felké­szültek a génuai konferen­ciára. mint nálunk. Figyel­meztetni kell a Pravda és az Izvesztyija^ szerkesztőit. Fel kell hívni ezeket a la­pokat, hogy közöljenek le két cikket a .Szmena veh’ 13. számából és minden, a konferenciával összefüggő témáról írjanak egy sor ilyen, vagy még jobb cikket.” Más alkalommal Lenin ke­zébe került egy gondatlanul kiadott brossára a III. Inter- nacionáléról, amelyet az Ál­lami Kiadó jelentetett meg. Lenin a következőket írta a kiadó igazgatójának, V. Vo- rovszkijnalc: „Átnéztem a ,111. Interna- cionálé’ című brossúrát... Szigorúan megrovom önt ezért a kiadványért és köte­lezem, hogy az Állami Kiadó kollégiumának minden'tag­ja elolvassa levelemet és határozott intézkedésekkel biztosítsák, hogy a jövőben meg ne ismétlődhessék ha­sonló gyalázat... Nincs előszó, hiányosak a jegyzőkönyvek, nincs benne a határozatok pontos szőr vege, a határozatok össze­folynak a beszédekkel, a cikkekkel, a meg jegyzések­kel. — semmi. Hallatlan szé­gyen! F-őv nagy történeim; ese­ményt ilyen brossűrával rossz hírbe kozni! __ H ozzá kell tennünk, hogy Lenin mindig — korábban és a levél megírása után is nagy­ra becsülte Vorovszkijt, régi harcostársát. „ Felhasználom az alkalmat...44 Ha Lenin fontosnak tartotta, keményen bírálta azt, akj hi­bázott, bár ritkán rótt ki bün­tetéseket. Csak az ügy érdeké­ben .bírált, ha a hiba kétség­telenül bebizonyosodott, de so­ha nem mulasztott el segíteni. Ezt tanulták tőle harcostársai is. Lenin éppen ilyen igényes volt önmagával szemben is. Ha úgy érezte, hogy túl éle­sem bírált, azonnal szóba hoz­ta. 1921 júniusában, amikor heves vita bontakozott ki a III. Internacionáléban a Né­met Kommunista Párt takti­kájáról, a következőket írta a német küldöttség tagjainak: „Mcgka,ptam. a Központi Bizottsághoz küldött levelük másolatát. Nagyon köszö­nöm. A választ már tegnap szóban elmondtam. Felhasz­nálom az alkalmat, hogy hangsúlyozzam, visszavonom durva és udvariatlan kife­jezéseimet és a szóban el­mondott bocsánatkérést ezen­nel írásban is megismétlem." Lenin nem tartotta megalá­zónak, hogy bocsánatot kér­jen elvtársaitól éles hangne­méért — még ha lényegében ebben az esetben igaza is volt. Lenin jegyzeteiből kirajzoló­dik az államférfi még egy jellemző vonása: a munka­társai iránt támasztott igé­nyesség rendkívüli gondosko­dással párosult. Amikor meg­tudta, hogy egyik vagy má­sik elvtársnak gondjai, prob­lémái vannak, megmozgatta az egész Kremlt, hogy segítsen, és megfelelő körülményeket teremtsenek, szanatóriumba küldjék az illetőt, könnyítse­nek terhelésén. 1921. július. Kun Béla, a magyar kommunisták vezetője beteg, szanatóriumba küldik. Lenin titkárát bízza meg en­nek elintézésével, és a kö­vetkezőket írja a kremli kór­ház belgyógyász főorvosának: „Annak az orvosnak, aki Kun Béla gyógykezelését irányítja ... Kérem, hogy röviden értesítsen Kun Béla et. állapotáról, arról, meny­nyi idő alatt gyógyul és mi­lyen kezelést javall.” 1921. december 6. A Volga mentén éhínség dühöng; Lenin levelet ír A. M. Gorkijnak, Berlinbe. „Elnézést, hogy sietve írok. Rettenetesen fáradt vagyok. Nem tudok aludni. Gyógy­kezelésre van szükségem. Kértek. emlékeztessem, nem írna-e Bemard Shaw- nak, hogy utazzék Ameri­kába és Wellsnek, aki most épven ott tartózkodik, hogv segítenének-e ott gyűjtéssel az éhezőknekf Jó lenne, ha írna nekik. Akkor az éhezők többet kaphatnának. Az éhség kínzó. Pihenjen jól és gyógyul­jon meg mielőbb.” ERNSZT HENRI Uj készletezési és árube­szerzési politikával törekszik a Női- és Lánykaruha Nagy­kereskedelmi Vállalat a vá­laszték bővítésére, a verseny- képességének tartására. Kész­leteinek 40 százalékát például nem konfekcióban, hanem mé­teráruban tartja. Ez kisebb kockázattal jár a divat gyors változásai esetén, s kevesebb a készletezés költsége. A Pamutnyomóipari Vállalat újszerű kooperációt alakított ki; szerződést kötöttek telje­sen új alapanyagból készülő női ruhák közös értékesítésére. A Panvova a Magyar Viscosa- gyártói 800 000 méter, szinte­tikus fonalból készült,' lánc­hurkolt zsinórkelmét vásárolt. A nyersanyagot a Nőrenvé kí­vánságának, előírásának meg­felelően mintázza, s önköltsé­gi áron adja át A nagykeres­kedelmi vállalat a kész kel­mét konfekcióvá dolgoztatja fel. Az eladási árat a költsé­gek figyelembevételével az ipari és a kereskedelmi vál­lalat közösen alakítja ki, s a tiszta jövedelmen fele-fele arányban osztoznak. Tiszta város Szekszárdi Egy valamennyire is nyitott szemmel közlekedő polgár — joggal —, enyhe túlzásnak nyilváníthatja ezt a megálla­pítást. .. A szekszárdiak sze­rint tehát nem. Valószínűleg egész más véleménnyel van­nak erről a városi tanács al­kalmazásában álló köztisztasá­gi ellenőrök, akik az egész el­múlt esztendőben mindössze 16 (!) esetben tettek feljelen­tést köztisztasági szabálysér­tés miatt. A vélemények tehát merő­ben eltérőek. Hogy kinek van igaza? Erre talán elég csak annyit említeni, hogy az el- takarítatlan, havas járdák is köztisztasági szabálysértésnek számítanak... Szekszárd Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága szerdán délelőtt megtartott ülésén — fő napirendi pontként — a városi tanács igázgatási osztá­lyának szabálysértésekkel kap­csolatos munkájáról, annak eredményességéről tárgyalt. A beszámolóból, — amelyet a hozzászólások is igazoltak —, kitűnt, hogy az elmúlt évben javult az igazgatási osztály ilyen irányú tevékenysége, ál­talában éltek az új szabály­sértési kódexben rögzített, na­gyobb lehetőségekkel. Az elmúlt évben 300 fel­jelentés érkezett a városi tanács igazgatási Aszályá­hoz. Ezekből az ügyekből összesen 248 eseben kellett elmarasztaló határozatot hozni, vagyis a Megkedvelték a magyar szarvasok pecsenyéjét Skandi­náviában. A MAVAD és a Tol­Az együttműködéssel mind­két fél jól jár. A Nőrenvé eny­híti alapanyag- és árubeszer­zési gondjait, s egyben mono­polcikkhez jut. A Panyovának nem kell egyedül viselnie a nagy mennyiségű, teljesen új alapanyag eladásával, beveze­tésével járó kockázatot. Az új kelme egyébként — bár nem tartozik az olcsóbb fajták kö­zé — sikerre számíthat. A habselyemhez hasonlóan jól szellőzik, de annál forma tár­tabb. Nem gyúródik, jól mos­ható, vasalni nem kell, s az eddigi vizsgálatok szerint szin­te elnyűhetetien. Nyári ruhára, blúzra, finomabb kivitelben fehérneműre js alkalmas. A Nőrenvé áprilisban jelent­kezik a piacon az egyelőre 12 mintában, 30 fazonban készült új alapanyagú női ruhákkal. (MTI) Népújság 3 1970. február 5. feljelentetteket megbírságolni. Tavaly az osztály által ki­szabott bírságok összege meg­haladta az 59 ezer forintot, s az indokolt törlések után is közel 57 ezer forintot szabtak ki a szekszárdi renitenskedők- re. A szabálysértések többsége tulajdon elleni szabálysértés­ből, — durvább szóval lopás­ból — származik, s ezek kö­zött is vezető helyen áll a bolti lopások száma. Az ön- kiszolgáló boltok szarkáinak, — akik első esetben „meg­ússzák” néhány száz forinttal, — nem árt tudni, hogy a pénz­bírságon kívül arra is törvény adta lehetőség van, hogy a határozatot a munkahelyen, vagy lakóhelyen is kihirdes­sék. .. A szabálysértési statisztika második helyére á „mezőgáz- dasági szabálysértések” címszó alatt feltüntetett ügyek ke­rültek. A feljelentettek többségé­nek azért kellett bírságot fizetni, mert elmulasztot­ták az amerikai szövőlep­ke elleni védekezést. Köztisztasági szabálysértés viszont összesen 16 volt, s még az sem vigasztaló, hogy a rendőrség egy év alatt ösz- szesen 24 alkalommal a hely­színen megbírságolta a reni- tenskedőket. A vb. állásfogla­lása szerint az ellenőrzést je­lentősen fokozni kell, s ehhez szeretnénk kérni a tanács­tagok, de a szekszárdi polgá­rok segítségét is.... (d. k. j.) na megyei MÉK tolna-mözsi Vadfeldolgozó üzeme „Hirsch­gulasch” címkéjű csomagokat is készít svédországi megren­delésekre. Egy-egy dobozban két és fél kiló kicsontozott, tiszta szarvashúst csomagol­nak kockában. A szarvashús- gulyás-kocka kapós lett, s újabb vevők jelentkeztek Svéd­országból az idén. A szállít­mányokért egyenesen Svéd­országból indítanak kamiono­kat a tolna-mözsi telepre. Ezenkívül a svájci, NSZK- beli, a svéd és a francia cé­gek kívánságai szerint, külön- külön ládákba csomagolják a szarvascombot, a gerincet, a lapockát, a nyakhúst és a bordát. Ebben az idényben — március közepéig — körül­belül 1500 szarvast dolgoznak fel és készítenek elő export­ra a telepen. S amint Schilli Károly áruforgalmi vezetőtől megtudtuk, ynikor eljön az évadja, ott csomagolják ex­portra a kecskebékát és az élő csigát is. Tavaly például 16 mázsa kecskebékacombot és 444 mázsa élő csigát szállítot­tak, főleg Franciaországba, azonkívül Svájcba és az NSZK-ba. A csigákat általá­ban májustól június végéig, a békacombot pedig ősszel, Szep­temberben és októberben dol­gozzák fel és szállítják kül­földre. A gyűjtőknek megéri a fáradságot a kecskebéka összeszedése, mert a nyers- békának például 15 forint a felvásárlási ára kilónként, akárcsak a halnak. A csigának 5 forint a kilónkénti felvásár­lási ára, s akadt olyan család, amelyik 6 mázsa élő csigát gyűjtött tavaly. Közös kockázat, közös haszon Textilgyár és ruhakereskedelmi vállalat kooperációja Szarvasgulyás Svédországba

Next

/
Thumbnails
Contents