Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-04 / 29. szám

Mezőgazdaság (Folytatás az 1. oldalról.) fejeződött be a Balaton part­ján és más fürdőhelyeken. Budapesten az év végén adták át az ország legkorszerűbb új szállodáját, a „Hotel Duna In­tercontinental” szállodát. Ipar — 1969-ben az ipari termelés az előző évhez képest — a termékek mennyisége alapján számítva — 3 százalékkal nőtt. (Az ipar társadalmi terméke — az iparvállalatok és szövet­kezetek iparj és nem ipari termelése együttvéve — becs­lések szerint ennél valamivel nagyobb mértékben emelke­dett). A termelés növekedése 1969-ben a szövetkezeti ipar­ban nagyobb volt, mint az állami iparban. A budapesti ipartelepek kb. ugyanannyit, az ország többi telepei kb. 4 százalékkal többet termeltek, mint 1968-ban. 1969-ben az ipar 25 száza­lékkal termelt többet, mint 1965-ben. Az ipar értékesítése 1966— 1968. években kevésbé, 1969- ben nagyjából ugyanúgy emel­kedett, mint a termelés, így a készletnövekedés 1969-ben, a célkitűzéseknek megfelelően, az előző évekénél kisebb '.'olt. Az ipar a belkereskedelem­nek kb. 7 százalékkal, a kül­kereskedelemnek 11 százalék­kal, a beruházóknak 8 szá­zalékkal adott el többet, mint egy évvel ezelőtt. A termelő- ágazatok (és a termelőeszköz­kereskedelem) vásárlása lénye­gében az 1968. évi szinten maradt. A termelés mennyiségének 1969. évi, viszonylag mérsé­kelt növekedése a legtöbb te­rületen általában biztosította az igények túlnyomó részének kielégítését. Emellett a vál­lalatok és szövetkezetek maga­tartásában és tevékenységében olyan fontos minőségi változá­sok következtek be, mint pl. a készletnövekedés mérséklésére, a rendelések fokozottabb fi­gyelembevételére, a termelés összetételének átalakítására, a piackutatásra, ßz export foko­zására, stb. irányuló törekvé­sek. 1969-ben a főbb ágazatok kö­zül — elsősorban a műtrágya- termelés 17 százalékos és a kőolajfeldolgozó ipar terme­lésének 12 százalékos fokozó­dásával — továbbra is a vegy­ipar, valamint a villamosener- gia-ipar fejlődött a legnagyobb mértékben (több, mint 7 szá­zalékkal). — A kohászat, a gépipar, az élelmiszeripar ter­melése ugyancsak az ipari át­lagot kissé meghaladóan, (egy­aránt 1---4 százalékkal) emel­kedett. A vaskohászat terme­lése 4 százalékkal, az T alumí­niumkohászaté — elsősorban a timföld és alumínium fél- gyártmányok termelésének fo­kozódása következtében — 9 százalékkal volt több, mint egy évvel ezelőtt. A gépiparon belül az átlagot meghaladóan nőtt a híradás- és vákuum- technikai ' ipar, a villamos­gépipar, valamint a közlekedé­si eszközök — elsősorban az autóbuszok — termelése (10, 9, illetve 8 százalékkal). 1969. második felében — a megvalósítás alatt álló közúti jórműprogram keretében — megindult a Rába-Man-Diesel motorok sorozatgyártása. — A bányászat termelése — a föld­gáztermelés 20 százalékos fo­kozódása és a szén-, valamint a kőolajtermelés 3 százalékos csökkenése mellett — lénye­gében az 1968. évi szinten ma­radt. A könnyűipar összessé­gében ugyanannyit, bútorok­ból, papíripari és nyomdaipari termékekből többet, textíliák­ból és ruházati termékekből kevesebbet termelt, mint 1963- ban. — Nem érte el az előző évi szintet az építőanyagipar (elsősorban a tégla, cement, mész, vasbetongerenda) terme­lése. Több ágazatban a termelé­sen és az anyagfelhasználáson 1969-ben előzetes adatok sze­rint kb. 62 000 lakást építet­tek. Ezzel a 3. ötéves terv fo­lyamán eddig elkészült laká­sok száma 247 000-re emelke­dett. építőipar belül nőtt a modernebb, kor­szerűbb termékek aránya. A • vásár-lók értékítéletének fokozottabb érvényesülése kö­vetkeztében bizonyos — kor­szerűségben, minőségben, vagy árban nem megfelelő — ter­mékek iránt csökkent a keresi let. Ez az adott termék terme­lésének csökkenéséhez, esetleg a gyártás telies megszünteté­séhez vezetett. Ezzel egyidejű­leg azonban az igényeknek jobban megfelelő termékek üzemszerű gyártása — ami hosszabb előkészítést igényel — nem minden esetben bonta­kozott ki. 1969-ben a szocialista ipar­ban foglalkoztatottak száma — 1968-hoz viszonyítva — 3 szá­zalékkal nőtt, mérsékeltebben, mint az előző évben. A bá­nyászatban a létszámcsökkenés tovább folytatódott, a többi főbb ágazatban a foglalkozta­tottak száma elérte, ill. meg­haladta az 1968. évit. Legna­gyobb mértékű a vegyi par ban (8 százalék), az élelmiszer- iparban (7 százalék), valamint a gépiparban (4 százalék) volt az emelkedés. — A létszám- növekedés teljes egészében a Budapesten kívüli ipartelepe­ken következett be. Az ipari termelés és a lét­szám 1969-ben azonos mérték­ben emelkedett, így az egy foglalkoztatottra jutó terme­lés az előző évi szinten ma­radt, ezen belül a könnyű-, az építőanyag- és az élelmiszer- iparban valamivel csökkent, a többi fontosabb ágazatban ki- sebb-nagyobb mértékben nőtt. Az egy munkás által teljesí­tett órák száma csökkent, en­nek folytán az egy teljesített munkásórára jutó termelés ,t(fhb, CTyif ő százalékul..meg­haladta az előző évi színvona­lat. A szocialista iparban foglal­koztatottak havi átlagkeresete 3,5 százalékkal emelkedett 1968- hoz viszonyítva. Az ipar­ban kifizetett összes bér a létszám és az átlagkereset nö­vekedésének hatására mintegy 7 százalékkal több volt az előző évinél. Az egvéh bér­jellegű kifizetések, elsősorban az 1968-ra kifizetett nyereség­részesedés jelentős emelkedése folytán. a bérkifizetésnél job­ban nőttek. Az építőipar 1966—1969. években átlagosan kb. 9 szá­zalékkal. ezen belül 1969-ban és 1969-bén 6—7 százalékkal növelte termelését. A termelés a jelentős növe­kedés ellenére elmaradt az igényektől, az építői cári vál­lalatok kapacitáshiányra hi­vatkozva a megrendeléseknek 20—25 százalékát 1968-ban és 1969- ben is visszautasítbtták. A gépi és a munkaerő-kapaci­tás valamelyest koncentráltabb lett: 1969-ben kevesebb, de na­gyobb volumenű építkezést kezdtek meg. mint 1968-ban. csökkent a kivitelezés alatt álló ^építkezések száma is. 1968-ban és 1969-ben újabb házevári kapacitásokat helvez- tek üzembe: 1968-ban az álla­mi építőipar által átadott la­kások 2.2 százaléka. 1969-ben eavh armada készült házgyá­rakban év ártott elemek össze, szerelésével. Az énítőinarj árak 1968-ban 13 százalékkal magasabbak voltak, mint 1967-ben. 1969- b°n — részben a Piaci feszült­té'1’ hatására — 5 százalékkal tovább emelkedtek. Szerepe volt az 196* évioél magasabb árszínvonalban többek között ozvps ^oltóanyagok áremelke­désének. A mezőgazdaság termelése az 1960-as években — 1965. év kivételével — évről évre emelkedett és 1969-ben — elő­zetes számítások szerint 5—6 százalékkal meghaladta az előző évi szintet. 1966—1969. évek átlagában a mezőgazda- sági termelés volumene 15 százalékkal nagyobb volt az 1961—1965. évek átlagánál. Az 1969. évi növekedést a növény- termelés fejlődése eredmé­nyezte, az állattenyésztés 1969- ben nem érte el az előző évit. A két legfontosabb sze­mestakarmány, a búza és a kukorica termésmennyisége 1969-ben tovább nőtt és a hazai igények fogyasztás és tartalékolás) kielégítése mel­let búzából exportra is ju­tott. 1969-ben a búza és a kukorica vetésterülete szá­mottevően nem változott az előző évhez képest, a na­gyobb termés a magasabb termésátlagok következménye volt. az országcsoportba az előző évinél mintegy 6 százalékkal kevesebbet exportáltak. Az ipari termelés viszonylag mérsékelt növekedése mellett az iparcikkek exportja mint­egy 14 százalékkal emelkedett. (A szocialista ipar összes ér­tékesítésének az exportátadá­sok egyötödét teszik ki.) Az iparcikk-kivitelen belül 1967- ben és 1968-ban a késztermé­kek, 1969-ben az anyagok, félkésztermékek és alkatré­szek exportja nőtt erőteljeseb­ben. Az anyag-, félkésztermék- és alkatrészexport 1969. évi nö­vekedésében jelentős szerepe volt a kohászati termékek ki­vitelének. Az ipari késztermékek (gé­pek és fogyasztási cikkek együttes) exportja 1969-ben az előző évinél kisebb mérték­ben, 7 százalékkal nőtt. A nö­vekedés elsősorban a szer­számgépek, a műszerek és a híradástechnikai cikkek kivi­telének fokozódásából adó­dott. A mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékek kivitele a korábbi évek fokozatos emel­kedése után 1968-ban kis mér­tékben csökkent. Az 1969. évi külkereskedel­mi aktívum viszonylag dina­mikus, mintegy 7 százalékos importnövekedés mellett ala­kult ki. A behozatal több mint felét kitevő anyagimport 5 százalékkal nőtt. A lakosság jövedelmei és fogyasztása A lakosság szempontjából az új gazdaságirányítási rend­szer egyik kedvező vonása az volt, hogy bevezetése óta a jö­vedelmek folyamatosan emel­kedtek. 1968-ban és 1969-ben a jövedelmek növekedési üte­me meghaladta a termelését. Az egy főre jutó reáljövede­lem 1969-ben 6—7 százalékkal volt nagyobb, mint 1968-ban. A lakosság jövedelmének csaknem % részét kitevő pénzbevételek 1969-ben 10 szá­zalékkal nőttek. A munkabér- összeg 8 százalékkal emelke­dett. E növekedés úgy jött lét­re, hogy a foglalkoztatottak száma 3,5 százalékkal, az át­lagkereset mintegy 4 százalék­kal nagyobb volt az előző évi­nél. A munkabéreknél jóval nagyobb arányban, mintegy másfélszeresére nőttek a mun­kások és alkalmazottak szá­mára a részesedési alapból fi­zetett összegek. A nominális pénzbevételek reálértékét a fogyasztói árak emelkedése valamelyest mér­sékelte. A munkások és alkal­mazottak egy keresőre számí­tott reálbére, amely az átlag- keresetek, a részesedés, vala­mint a fogyasztói árak válto­zását együttesen fejezi ki, 1969-ben átlagosan kb. 5 szá­zalékkal volt magasabb, mint 1968-ban. E népességcsoport reáljövedelme, amely a reál­bér mellett tükrözi a kere­sők arányának az emelkedését, valamint a társadalmi jutta­tások növekedését is, a mun­kás-alkalmazotti népesség egy főjére számítva mintegy 7 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőtti színvona­lat. A munkások és alkalmazot­tak havi átlagkeresete a kü­lönböző ágazatokban nagyjá­ból hasonló mértékben (3,5— 4 százalékkal) emelkedett. Az egész évi jövedelmeket jelen­tős részben befolyásoló nyere­ségrészesedés ágazatonként és az ágazatokon belül kategó­riánként is eltérően alakult, ami a jövedelmek differen­ciáltabb növekedését eredmé­nyezte. A reáljövedelem ala­kulásában 1968-ban és 1969- ben nagyobb szerepe volt a foglalkoztatottság eme’kedésé- nek, mint a korábbi években. (Folytatás a 3. oldalon.) A búza és a kukorica termésmennyisége és termésátlaga termésmennyiség termésátlag mill, tonna q/kh búza kukorica búza kukorica 1961—1965. évek ?,0 3,3 18,6 26,1 1966—1969. évek állaga 3,1 4,0 25,1 32,0 ezen belül 1968. év 3,4 3,8 25,2 29,9 1969. év 3,6 4,7 27,1 38,0 Az 1969. december 31-i sertésállomány mind a nagy­üzemekben mind a kisgaz­daságokban kisebb volt nem­csak az előző évinél, hanem a három évvel korábbinál is. A mezőgazdasági üzemek értékesítése (szabadpiaci for­galom és a kiskereskedelem közvetlen beszerzése nélkül) 19r9-ben 9 százalékkal meg­haladta az 1968. évi szin­tet. Növényi eredetű termé­kekből 20 százalékkal több, vágóállatokból és állati ter­mékekből kb. ugyanannyi volt az értékesítés, mint az előző évben. A műtrágya-felhasználás az 1966—1968. évi gyors üte­mű (évi 20—30 százalékos) emelkedés után 1969-ben kb. 10 százalékkal nőtt, Egy hek­tár szántó, kert, szőlő, gyü­mölcsös területre 1981—1965. átlagosan (50 kg.) 1969-ben mintegy 120 kg műtrágya jutott. A mezőgazdaság gép- ellátottsága 1969-ben tovább nőtt, a traktorállomány az év végén valamivel több volt, mint egy évvel azelőtt. Emelkedett a mezőgazdasági munkagépek állománya is 1969-ben a termelőszövetke­zetek — állami támogatással — jelentős összegeket fordí­tottak a közös gazdaságok állatférőhelyeinek bővítésére. lításának csökkenése a belföl­di szállítások mérséklődéséből adódott, a külkereskedelemmel kapcsolatos és a tranzitszállí­tás nagyobb volt, mint egy évvel azelőtt. A vasút áruszállításában 1969. második félévében elő­fordultak torlódások. Ebben szerepük volt a növényterme­lés kiemelkedő eredményei­nek, egyes lökésszerűen jelent­kező nagy volumenű szállítá­si igényeknek, a fuvaroztatók túlzott kapacitás-lekötésének stb. A távolsági személyszállítá­son belül ugyancsak fokozó­dott a közúti (autóbusz) szállí­tás szerepe. A helyi személy- szállítást illetően a budapesti közlekedés helyzete a legne­hezebb. A főbb szántóföldi kapás­növények közül burgonyából 200 000 tonnával, 18—20 szá ­zalékkal több, cukorrépából kb. 6—7 százalékkal keve- vesebb termett, 1969-ben, mint az előző évben. Az 1969. évi szőlőtermés — lényegében az előző éyivel azonos nagyságú területen — mintegy 950 000 tonnát tett ki, 14 százalékkal többet, mint a jó termésű 1968. évi mennyiség. A gyümölcster­més is meghaladta az 1969- ben az előző évi és az eddigi legmagasabb 1967. évi szintet is. Az almatermés kb. 350 000 tonna volt, alig valamivel kevesebb az 1967. évi kiemel­kedően nagy mennyiségnél. A nyár elején érő gyü­mölcsfélékből az előző évek­hez és az igényekhez képest kevés termett. 1969 — december 31-én előzetes számítások szerint — a szarvasmarha-állomány 1 925 000 darabot, — a ser­tésállomány 5 400 000 dara­bot''tétt ki. Mind a szarvas- marha-, mind a sertésállo­mány kisebb volt az egy évvel korábbinál (92 000 il­letve 400 000 darabbal.) Az állomány csökkenését a hozamok emelkedése nem el­lensúlyozta, ennek folytán az ágazat termelési értéke nem érte el az 1968. évi szintet. Szállítás — hírközlés A közlekedési vállalatok áruszállítása 1968-ban és 1969-ben, amellett, hogy a szállítási igényeket általában kielégítette, viszonylag mér­sékelten, a nemzeti jövede­lemnél kisebb mértékben nőtt. 1968- ban és 1969-ben is folytatódott az a' tendencia, hogy az áruszállításban nőtt a közúti közlekedés és a csővezetékes szállítás szere­pe. 1969- ben a közlekedési vál­lalatok összes áruszállítása — súly alapján számolva — 1 százalékkal emelkedett, ezen belül a vasúti szállítás 2 szá­zalékkal kisebb, a tehergép­kocsi közlekedési vállalatoké 4 százalékkal, a csővezetékes 16 százalékkal nagyobb volt az 1968. évinél. A vasút áruszál­Kül kereskedelem A népgazdaság külső egyen­súlyi helyzetét nagymérték­ben befolyásoló külkereskedel­mi forgalom egyenlege az utóbbi években — 1966 kivé­telével — passzív volt. 1968- ban a passzívum jelentősen mérséklődött, 1969-ben pedig nagymértékű kiviteli többle­tünk volt. A külkereskedelmi egyenleg javulása elsősorban a szocialista országokkal lebo­nyolított forgalomból adódott, de 1969-ben — évek óta első ízben — a nem szocialista or­szágokkal is aktív külkeres­kedelmi egyenleg alakult ki. 1969-ben összes külkereske­delmi forgalmunknak 68 szá­zalékát a szocialista országok­kal, 32 százalékát a tőkés or­szágokkal . bonyolítottuk le. Az 1969. évi külkereskedel­mi tevékenység legjellemzőbb vonása az export nagymértékű — 16 százalékos növekedése volt. Különösen erőteljesen nőtt a kivitel 1968-hoz képest a nem szocialista országokba: 32 százalékkal, 1968-ban ebbe

Next

/
Thumbnails
Contents