Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
PÁKOL1TZ ISTVÁN VERSEI J dv!ga Rutotfala MOZI A MOZIBAN HA MONDOD MÉQ A szél a víz a rózsaág öröktől mondja önmagát törvény szerint de legbélül — és épp ezért — kötetlenül s mivel önmaga a világ mondja világa igazát ismétlése is mindig új mert öntörvényéből tanul nem is tanul hisz tudja jót ha zizzen csobban rád hajol nem zavarhatja póz vagy más idétlen vak hivalkodás és bölcs nyilatkozat helyett dolgát teszi mást nem tehet A szél a víz a rózsaág v így mondja hűen önmagát Ha mondod még ha mondanád igy mondhatod magad tovább VÍZPARTON Ez a kotlós a maga képére és hasonlatosságára formálná minden csipogó-hápogó atyjafiát, aki a hagyományoktól elrugaszkodva valami mást is megpróbál a kapirgáláson kívül; mivei azonban önmagát sem ismeri eléggé, másokat is félreismer; kétségbeesve szaladgál a vízparton: fölöslegesen félti lassan de biztosan elidegenedő mostohagyerekeit, akik mutáló hápogással egyre messzebb merészkednek a vizen. WEÖRES SÁNDOR: MISZLA1 GYÖRGY: HÓEMBER Hóember áll az udvaron, száll olvadás a hóra. A hóembernek kiesik uagy sárgarépa-orra. Csóválja fejét rosszallón, félrebiccenti vállra-, végül lába elé lehull kerek feje a sárba. Lehuppan, el se gurul se jobbra, se balra. Ahova bukott, szétloccsan ott, akár a poshadt alma. Tarka-barka palotákat épít Ádám elmerülten. Tetejükre ültet fákat, s lombot fest rájuk szünetlen. Mikor készen van a város: végigmustrálja szemével. S nagyol ásít — mint ki álmos — ötödik esztendejével... Szobánk játékokkal teli. Tőlük már lépni sem lehet Ádám helyét mécsem leli: átunatkozza a telet... SZÉP MAQYAR NYELV CSERBEN HAGY Nap mint nap használjuk ezt a kifejezést, ha valaki társát magára hagyja a bajban. Eredetéi Dugonics András így magyarázza: „A cserfának bo- gyóibul és héjjábul kavarékot csinálnak a vargák s a tímárok. Ebbe a cserbe bele vetik a bőrt és fontos talpakat; és ezt cserzésnek nevezik. Meg esik: hogy a nagy darabok közé a férfiak apró talpakat az asszonyok fonalat is kánnak. Midőn osztán, az igazi megcserzés után, mindeneket ki vesznek, meg esik: hogy némely aprólékok szándékjok és akaraltyok ellen is a cserben maradnak, és a csernek erőssége miatt egészen el romlanak. Ezekrül szokás mondani: hogy cserbe maradtak, az az: el romlottak. Ez által vi- vén az emberekre, ezeket akkor is mondgyuk cserbe maraditoknak, midőn azt cl nyerniük nem lehetett, a mire vágyódtak.” Ugyanígy jár, persze, akit szántszándékkal hagynak a cserben. Hasonlóképp 4 tímármesterségből származik s némiképp rokonértelmű szólás a „csávába esés”. A csávát főképp timsóból készítik, s átvitt értelemben már igen régóta használatos: a bajban levő embert nevezik csávába esettnek. E szólásmondásnak sokféle változatát találjuk régi irodalmunkban, így: „Monda az majom, bíró: Mennyetek el ag ebek, egy czauába vadtok méllóc” (Heltai, 1566.); vagy: „Carafa egy csávába veté a párristákot a fene bestiát imádókkal” (Matkó István, 666.); ..Nincz oly agh róka, kinek bőre a czáuában nem kerül” (Baranyai Decsi János, 1598.); ..Ritka rók- kerül< el a tsávát (tinrét: R-nhó Dávid. 1803.). Dugonics András *öhb változatát jemi»Tte fel Példabeszédek c. gt/fíi+p'ntánifáhen (1820.): Vrrtf c*6*vA* fordítana.k: emf- e is • van a asAvt *>Q, isooinrtpis ff. be-<tAv*.rtn magát: bajba keveredőit” VÁRKONYI NÁNDOR Miután kialudt a fény és peregni kezdett a film, a feleség oldalba bökte a férjét: — Látod ? — Persze, hogy látom — hümmögött vissza a férj, — De ne a vásznat nézd, hanem azokat ott, akik előttünk ülneü! Felháborító! — Kérem, legyenek csendben — szólt valaki a sor jobbszélén. — Bocsánat — válaszolta a férj, majd az asszony füléhez hajolt és belesúgta: — Mondd, kérlek, miért sért téged, ha azok ott csókolóznak? — Pssz! Csend legyen már! Miért beszélnek ott?! — zengte immár szinte az egész kórus. — Látod, Zoszja, ez mind temiattad van. Fejezzük be a beszélgetést! — kezdett ingerültté válni a férj. — Akkor mondd meg nekik, hogy ne boruljanak any- nyira össze, hanem húzzák szét a fejüket, mert semmit sem lehet tőlük látni. — Hajolj hozzám közelebb, vagy tessék, ülj te az én székemre, úgy jobban látsz. — Hogyisne! Még ezek miatt a szegyentelenek miatt fogok én itt két óra hosszán keresztül nyomorogni! — Nem lenne szíves befogni végre a száját?! — fújta dühösen hátulról valaki. — Szemtelen! —- sziszegte vissza az asszony. — Arcátlan pimasz! — Most már aztán elég legyen! — mordult rá a férje. — Tudhatnád, hogy a fiatalok a földkerekség minden mozijában csókolózni szoktak. Mi ebben a kivetni való?! Valamikor... én magam is... — Hogy mondod?! — érdeklődött élénken az asszony. — Hogy fiatal korodban te Is..., mint ezek... érdekes, én egyáltalán nem emlékszem rá! Tadeusz! Kivel csókolóztál te fiatal korodban a moziban?! Kivel?! — Kivel, kivel... Biztos nem valamelyik utcaseprővel, képzelheted. — Szóval így?! És nekem •ezt csak most kell megtudnom! És itt!... Értem már, miért nem háborodsz fel az effajta viselkedésenL... —• Nyugodj már, Zoszja. Miért nem hallgatsz? — Légy nyugodt, én nem hagyom magam! Elég nem szép, hogy te eltűröd, hogy így sértegessék a nejedet! — Lehetetlen veled moziba járni! Csak mennénk már innen minél hamarabb! — És ezt egy férfi mondja?! ügy veszem észre, még ettől a tejfelesszájútól is begazolsz! Hé, fiatalember! Sokáig fognak még ott csókolózni? — Valami baj van? — fordult hátra a megszólított fiatalember. — Kérdezni akart valamit? — Azt akarom, hogy viselkedjenek tisztességesen! Mit csinál ott azzal a szegény lánnyal?! Eljön az ember moziba és nem tudja nézni az ilyenek miatt a filmet! Az efféle intim dolgokat otthon szokták elintézni, ahol senki sem látja! — Milyen igaza van!— szólt ismét hátra a fiatalember. — Csakhogy mi diákotthonban lakunk... Esetleg, ha'kölcsönadná a lakását, amíg a filmet nézi... — Szemtelen siheder!... Ezek azt hiszik, hogy övéké... Mondott volna még többet is, de a jegykezelő kézenfogta és kivezette a nézőtérről. A férje szégyenkezve kullogott utána... Egyébként semmit sem vesztettek. A film rettenetesen unalmas volt és senki sem értett belőle semmit. (Krecsmáry László fordítása) A szekszárdi múzeum anyagából AVARKORI LELETEK Kiöntőcsöves korsó Palack Fazék Füles bögre ÖvdíszStő bronzveretek UNOKÁM
