Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
VARGA JÓZSEF: Heg kell-e érteni a magyar filmeket ? ......és még egy kérdésemre s zíveskedjék felelni” — írta N. N. írógépen, lakóhelyének neve, lakásának címe nélkül, még a bélyegen is olvashatatlan volt a bélyegző helye és kelte. . .tudniillik arra, mindenképpen meg kell-e érteni a filmeket és azon belül elsősorban az anyanyelvűnkön szóló és hazánkban lejátszódó magyar filmeket?”. N. N. a levélhez felbélyegzett, de megcímzetlen borítékot mellékelt — szándékosan-e, vagy feledékenységből, kár firtatni. De azért válaszolok. Hátha eléri a válaszom. De nem a — feleletem. Mert rögtön közlöm, felelni — legalábbis olyan pontosan, ahogy N. N. kívánta —, nem tudok. A névtelen levélíró meglehetősen régies modorban fogalmazott. Neme nem, de életkora sejthető, mert többek közt megjegyezte: „hazafias kötelességemnek érzem, minden magyar filmet megnézni”. És látta annak idején a Hyp- polit-ot, az Emberek a hava- son-t, aztán a Talpalatnyi földet, Körhintát, Budapesti tavaszt, Simon Menyhért születését, — és egy dandárnyi sematikus filmet. Ezeket mind megértette. Sőt — mint írja, — a tartalmukat is el tudná mondani. Természetesen volt a filmek közt egy sereg, amit nem kedvelt. Olyan is. amit hamisnak, eszményítettnek, sőt „ezen túlmenően hazugnak” érzett. De egyik sem okozott fejtörést. Se a moziban, se amikor — mint írja — „a különféle műbíf'álatokat” olvasta. Mert N. N. ezeket is olvasta, akkor is,, most is. szorgalmasan, tudásvágytól eltelve. Akkoriban mindennel tisztában volt, mert nemcsak szórakozni, hanem okulni, „művészi élményt szerezni” is járt a moziba. Ha kívánom — elküldi a látott filmek jegyzékét, önkezével írt megjegyzéseivel. „Mostanában” — írja — i.egyre fokozottabb zavart érzek”. És nem tudja — ezért fordult hozzám —, vele ván-e baj, vagy a magyar filmekkel? Néha azt hiszi, nem vele van baj, mert, — hogy csak egy példát mondjon —, minden további nélkül megértette a Nagyítást, holott ez, (mint zárójelben megjegyzi), művészfilm, legalábbis ezt hallotta, olvasta róla. De nem értette meg (itt egyik újabb magyar film címét említi) a következő műsorban játszott magyar filmet. pedig arról is azt hallotta, olvasta, hogy művészfilm. sőt, díjat nyert az évi száz fesztivál közül valamelyiken. Ennek az említett magyar filmnek sem a meséjét nem tudná nekem elmondani, sem a mondanivalóját közölni. Tehát — segítsem ki. Az különben nem zavarja — írja három sorral alább —. hogy a műbírálók nincsenek összehangolva, tehát X-nek tetszik valami, Y-nak nem. Ugyanis — „tisztában vagyok azzal, hogy különféle ízlések vonzalmak lehetségesek, és ez kihat egy-egy mozifilm ellentétes értékelésére”. Azt azonban nem érti, hogyan magyarázhatja X., vagy Y. tökéletesen másként a film mondanivalóját. „Hol tehát a baj?” — tette fel levele végén patetikusan a kérdést — „Bennem-e, a nézőben? a film létrehozó kollektívájában? vagy a műbírálókban?” Erre kért sürgős választ felbélyegzett, de megcímzetlen borítékot tartalmazó levelében. A levélhez két utóiratot gépelt — az egyikben közli, hogy a fiának ugyanaz a véleménye, mint neki, holott mindenben más az ízlésük, eszejárásuk; — a másodikban javaslatot tesz: „minden .film elején néhány frappáns sorban vetíteni kéne a tartalmat és a mondanivalót, mert ennek birtokában mi, az egyszerű nézők, könnyebben eligazodhatnánk”. Igyekeztem röviden ismertetni N. N. levelét. És most — mit válaszoljak? Egyet — a második utóiratot — rögtön el kell utasítanom. Vagyis, hogy „néhány frappáns sorban” rögzíteni kéne újabb filmjeink tartalmát, mondanivalóját. Mert volt idő — az állam; filmgyártás hőskorában, melyben több-kevesebb szerencsével részt vehettem — néhány esztendő, amikor minden filmet meg lehetett érteni. Sőt — a legegyszerűbb néző is közölhette a mondanivalóját. Ennek érdekében dramaturgia; tanácsok — sokszor minisztériumi népgyűlések — seregét tartottuk. Mindenki hozzásegített ■ valamivel, hogy még világosabb legyen a tartalom, még szem- beszökőfbb a mondanivaló. Ezt végül aztán a közérthetőség érdekében valamelyik szereplő el is mondtta. Hol prózában (ehhez egy csók nélküli szerelmi jelenet volt a legalkalmasabb), hol dalban, csasz- tuslkában. Később, .mivel a sok ülésezéssel a munka elhúzódott, valaki azt tanácsolta: minden forgatókönyv élére írjuk oda az eszmei mondanivalót. De ez csafe — szerencsére — tanács maradt, mert különféle hullám törők ön át megérkezett a neoreal izmus magyar hulláma. És akkor — anélkül, hogy prózában-da 1 bnr, * közölték volna — meg lehetett. érteni mindent. És így a néző — nyilván N. N. is, hiszen azért említi a Körhintát, az Egy pikoló világost, a 9-es kórtermet! — hagyta, hogy hasson rá. hol értelmén, hol érzelmein keresztül a film. De még ekkoriban is kísértettek a történelmileg hírhedtté vált sematizmus szellemámyai. Később aztán minden árny eltűnt — a film írója (ak; legtöbb esetben azonos volt a rendezővel) szabadon tette azt, amit tenni tudott; és pfcrsze amire tehetsége képesítette. A hőskorszak serr.aliioifc filmjei a valóságot eszményesítették: a neorealizmus filmjei bevallották, hogy a valóság nem is olyan eszményi,; az új korszak — N. N. ,túj hullámnak” nevezi — legjobb művei személyes vallomások a személyesen, jogos, de a jobbat áhí- tó kétkedéssel átélt valóságról. Ki-ki azokról az élményeiről vallott, melyek az életét — méghozzá egy adott, forrongó társadalmi helyzetben — meghatározták. És mivel gondosan ügyeltek arra, hogy személyes, lírai mondanivalójuk ne takarja, ködösítse el a valóságot, ezeket a filmeket minden további nélkül meg is lehetett érteni. (N. N. közöl néhány címet, ezek közül csak az Oldás és Kötést, a Sodrás- bánt, a Hideg napokat, az Álmodozások. korá‘ írom idei Feltétlenül igazat kell adnom tehát N. N.-nek. hogy a tisztázott mondanivaló, „ha mégoly áttételesen jelentkezik is” (ezt tőle idézem) érthetővé és világossá teheti a leg- elvontabb filmet is, a tisztázott és átélt, egyszerre személyes és közösségi mondanivaló (amit szerencsére nem lehet egy „frappáns mondatban” összefoglalni!) világossá teszi a mai életünkről alkotott képet. Az alkotó élménye — N. N. a Szemüvegeseket, a Szánd'-Mandit említi — hitelessé teszi a néző élményét Röviden tehát — a film ..lélektől lélekig” hat (hogy Tóth Árpádtól ósem- pésszek ide egy verseimet) és Alig találkoztam még kezdő hangversenyláiogatóval, aki ne kérdezte volna meg: tulajdonképpen mi a karmester feladata? Szükség van-e rá egyáltalán. A sok gyakorlott zenész nem tudná eljátszani a nyitányt vagy szimfóniát akkor, ha a karmester lesétálna az emelvényről és hagyná zenészeit, hogy a maguk feje szerint muzsikáljanak? A kérdés annál is inkább helytálló, mert szerte a világon kísérleteznek már olyan zenekari együttessel, amely megjelent a dobogón, sikeres hangversenyt adott — és a karmesternek nem volt híre-hamva sem: otthon maradt, fölöslegesnek bizonyult. Ismétlem: éppen ezért a kérdést komolyan keli venni és komolyan kell válaszolni is rá. Mindjárt elöljáróban — a karmester nélküli zenekar munkája mögött a „próba-karmester” fantasztikus erőfeszítése rejlik. A dirigens nélküli orkesztert egy muzsikus, egy kiváló mester hónapokig, évekig tanítja, azért, hogy zenészei végül is képesek legyenek a nagy bravúrra és végigjátsszanak egy igényes, szimfonikus műsort, anélkül, hogy bárki is vezetné az együttest. E sorok írója tapasztalaiból mondja e! mindezt, mert jelen volt, amidőn a Zeneművészeti Főiskola néhai kiváló tanára: Weiner Leó ú’jára hocsájtotta a Magyar Karmester nélküli Szimfonikus Zenekari, így összegezhetjük hát: a karmester igazi munkára vagy talán legdöntőbb munkafa-,‘'J nem a nyilvános el~~ 'A-*a — ’'-in'1 " a próbákra r-'-'- '?■» '-mát étkén a próbákon a karmester? ha ez sikerül, akkor a szenvedélyesen, filmjeink jövője ért „hazafiasán aggódó’ néző, nem ésqch'úfccxfik el azon. hogy' mit is »iát vajon, nem fog* gyanút, hogy egy magyarra szinkronizált külföldi filmbe cseppent bele, hartem egy csapásra otthon érzi magát És abban a szerencsében részesül, mint az angol mozi- néző — N. N. külföldi alte- regója — aki az Egy csepp méz, a Hosszútávfutó magányossága, a „Íía...” láttán jólesően, vagy keserű szívvel állapítja meg: hát Igen, felélünk, vagy ennyi a reményünk. És a nézőtérről magával visz valamit, mint egy jó olvasmányból, s ha nem értett is meg mindent, — szívesen „visszalapoz”, akár egy jó olvasmányba, s akkor észreveszi az összefüggéseket az ő személyes világa és a film nyújtotta látomás között. „Meg kell-e érteni minden • képpon a filmeket” — kérdezte N. N. „és azon belül elsősorban az anyanyelvűnkön szóló és hazánkban lejátszódó magyar filmeket?’ Erre felelni nem tudtam — az utólrathoz fűz'em néhány mondatot. És még valami — N. N. kétkedő, jogtalan ingerültséggel „hullámvölgyet" emleget. Én — nem hiszek semmiféle hullámvölgyben, hullámhegyben. A tehetségben hiszek. És mennyi a tehetség! És mennyivel több lenne az eredmény — N. N. számára, a „műbírálók” számára is — ha ezzel a tehetséggel előbb-utóbb jól is kezdenének gazdálkodni. Mindenekelőtt a karmesterpálca intésével eldönti a mii tempóját, mert gondoljuk csak el, a 60 tagú zeqpnar valamennyi résztvevője másképp érzi, s ha szabadjára hagynák, másképp is játszqnú. a rábízott dallamot: gyorsabban, vagy lassabban, határozottabb,' „szögletesebb” ütemezéssel, vagy lágyóbban, be- hízelgőbben, gyengédebben. Nos, a karmester,mindenekelőtt itt teremt rendet. Ez áronban édeskevés. Ha előveszünk egy partitúrát (ez a zenekari mű kottája voltaképpen) azt látjuk, hogy a zenekar szólamai, vagy 20 SS; ban 'helyezkednek el. É húsz kottatár köz"! az egyik valami lényegest közöl: vezető dallamot, uralkodó zenei gondolatot. A má;ik syflám. cláyjtosan alárendeli magát, .de von o’ -'t" hangszer is, amelynek játéka csak járulékos, möjd azt mondhatnám: a zenei t"f*énés hátterét hanr-; ■li=rzái jt ialti csak. A ipuzs,« js, aki helyet iog- lal a zenekarban, nem tudja eldöntőn!, hogy ez a szereposztás, trtorWIuk így■ rz a rangsor mikor -tükrözi v-dóban a zone- szerző ^elképzelését. Itt is a karmesternek k'll döntenie, letom- p*hro oz rp'-k szólamot. Vérnél- ve- a más’knt, ezt égy !-*z-lve mint. vnl -mi fény*-». ragya 'ó szint, qmazt mint pu' qn meghúzódd árnyékot. A szólam, majd azt mofWefn: a >nr<u>. K**- f’ * '•!■<?> f"’ ' --,rf t rktOs'fi váltért. Mos* a d' ké V5J) a vezető ha’-g d" ima egy kört vette át az egész ze- —■i hangulat z •• , ’ ” m má i- á'-"kk- ogv fu vola szólamába, majd óit fo MIND ELMONDHATOD A fák ága oly nehéz lett, kérgükre halk eső pereg. Szürke égből vadliba hang; vonul a vébetű sereg. Vonalfütty imbőlyog néha, portás áll kormos gyár előtt..i Jön a köd. Sűrű teste befonja már a háztetőt. A boltok magukba néznek, — testük most csend körül keret Drótok útvesztőjén hang fut; valaki sír, valaki nevet. Konyhánkban üres csend ásít, a székről borzas macska int Zümmögve felriad a légy; csápjával semmibe tapint Barna 1°lt ül anyám kezén, szemében tompul a sugár... Faként görbéd lassan ő is; — Anyám a szép, anyám a sudár Aptjgn ül vele ilyenkor... — Ugyan, hisz’ húsz éve halott Gyötörnek félős éjszakák, vibrálnak apátián napok. Még mind elmondhatod egyszer hogy van ki szeret, aki bánt szeresd a hajnalt, az éjjelt, s magadba zárd a délutántl Figyeld . a gépek moraját, hallgass' borongás szerb zenét kitárt szívvel lépj az utcán, magadba nézz és szerteszét! Gyanakvó szemektől ne fél), ha lépésedet gúnnyal mérik; — Tanulj és okosodj-belőle! Ma kin a szó. — Holnap beérik! gócskázott a hegedűk és csellók között, hogy végül is a mennydörgés e, ejevel Hangozzék fel az óssz-zenekaron. Mindezt a karmester Irányítja, olyan módon, mint ahogy a hadvezér kormányozza csapatait, előírva és meghatározva minden mozdulatukat, hiszen az egyes katona (jelen esetben a zenész), csak a maga kis szerepét, lépését, tevékenységét látja, az egészet összefogni, képtelen. A karmester nemcsak művésze a zenekari muzsikálásnak, hanem többé- kevésbé tudósa is. Ő tudja milyen tempó, milyen hangerő, az érzelmek, szenvedélyek milyen skálája illik egy remekműhöz, amely a XVIII. században szüleit .t — ils milyen ahhoz, ami most keletkezett, napjainkban. A kar- mes’rr dönt tehát — úgy gondolom ez a legtömörebb fogalmazás —• a mű előadói stílusáról, És bár a végére hagytuk, mégis a legfontosabb szempont: a di igens az, aki a halott, nyomtatott papirost élő zenévé váltja át. Ér'el mez: a müvet. Behatol a ze .érző legmélyebb, legel- rejtjtíebb gondolataiba, azonosul a zeneköltővel és igyekszik felszínre hozni mindazt, amit a a hideg betű, a Iéiek- l-ien kotta.’ j rejteget. A -,--k- '-zés srciint — interpretál, ’z, előad. Valójában a karmesterek nem ::ak interpret álnak, nemcsak előadnak. Hanem • ' Mi. " 1 gn 'dol-P lii.jl i I borrá iek valóit a m ’ ’ 3 - • jjk t? • 1 ren, vagy Berták. M avart •>aav müvén-l- minden-4*' ?av ’’ogy ■ - ’ - 1 >:v.| ma. juk érzésvilújának Hőfokúval. LOVÁSZ PAL VERSEI: ÖRÖK SZŐTTES Kopik foszlik lyukad szakad menthetetlen A szerelem újjá szövi páros szállal színesebben HADIÖZVEQY Szeme árkán kérdőjel feketül, a vonatfüstre gondol egyedül. Lát hóhegyek mögé tűnt tájakat: most fordul vissza onnan a vonat? Thurzó Gábor. Muzsikáról röviden A KARMESTER Irta: Gál György Sándor I
