Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
HARMAT ENDRE: M Raszputyin- rejiély 10. A sztárec elutazott. Emlékszünk: amikor a másik, kormányfőnek kiszemelt Hvosztovot „vizsgálta meg”, azért nem lett a kinevezésből semmi, mert a kegyelmes úr úgy fogadta a parasztot, mint — így írta férjének a felháborodott cárné — „egy minisztériumi kérelmezőt.” Nyizsnij-Novgorodban — nőmén est omen? — ugyanez történt. „ATYUSKA ÉS ANYUSKA KÜLDÖTT...” — Itt volnék — állított be a különös jövevény a kormányzó elegáns otthonába. — Atyuska és Anyuska küldött, vizsgáljam meg a lelkedet Ha megfelelsz esetleg, belügyminisztert csinálunk belőled A kormányzó végignézett a bundás bumfordin, aztán ki - tört belőle a jóízű nevetés. Raszputyin hozzászokott ahhoz, hogy gyűlölik, hogy sértegetik. De ahhoz nem, hogy kinevetik. Vérig sértve távozott. Csak késő délután tért vissza. — Nos, Bátyuska — mondta a kövér Hvosztovnak,, miután nagynehezen a színe elé került — téged aztán alaposan elintéztelek. Sürgönyjelentést küldtem rólad Carsz- kojeba. Nagy lehetőséget szalasztottól el a gőgösséged miatt. Hvosztov aznap kegyes hangulatban lehetett. Csodálatosképpen sem délelőtt, sem délután nem dobatta ki darabontjaival a szemtelen parasztot. Ezúttal is mosolyogva kitessékelte. Derűsen süppedt egy öblös bőrfotelbe, aztán hirtelen eszébe jutott valami. — Szólj csak át, fiam, a postamesternek — mondotta titkárának —, nézzen utána, adtak-e fel ma táviratot Cansz- koje Szeloba. A fiatalember hamarosan letette főnöke asztalára a másolatot. „Anna Virubovának, Carsz- koje Szelő. Mondd meg Anyuskának, hogy Hvosztov felett ugyan az Ur kegye lebeg, de egyelőre valami hiányzik belőle.” A kormányzó azonnal kitalált valami ürügyet arra, hogy uralkodói audienciát kérjen. Megkapta, de a cár félreérthetetlen hűvösséggel fogadta. Búskomoran tért vissza „fővárosába.” Megértette, hogy mérhetetlenül sokba került neki egy könnyelmű kacagás. Hozzávetőleg fél évtizedbe. CIGÁNYKÓRUS ÉS KINEVEZÉS Ennyi ideig tartott, amíg siker koronázta lázas kísérleteit, hogy közvetlen kapcsolatba lépjen a sztareccel. Szerencséjére értesült arról, hogy a muzsik gyakori vendég a „Rode”-mulatóban. Hvosztov pétervári tartózkodásai során minden estéjét itt töltötte, hátha közelebb kerülhet a miniszteri rangok osztogató- jához. És egy este bekövetkezett amire várt. ...A „Rode”-ban nyitva állt annak a különteremnek az ajtaja, amelyben a sztarec szórakozott. Szokás szerint a szomszéd helyiségekből is több érdeklődő | figyelte a mulatozásba mind jobban belemelegedő Raszputyint. A szibériai imádta a cigánykórust. Most is áhitatosan figyelte, de egy idő máivá rosszallóan csóválta meg a fejét — Jó, nem mondom, — harsogta —, de valami hiányzik belőle. Meg is mondom, mi: az erő. Körülnézett az (álldogálókon és pillantása megakadt a kövér kormányzón. — Hé, te! Téged ismerlek. Látom, elég dagadt vagy ahhoz, hogy kiszoríts magadból néhány erős hangot. Menj, testvér, segíts a kórjsnak. És egy óriási tartomány teljhatalmú hóhéra beállt a cigányok közé. Ilyen honoráriumért azóta is kevesen énekeltek: néhány napon belül hivatalos közlemény látott napvilágot arról, hogy a cár Alekszandr , Nyikolájevics Hvosztovot Oroszország belügyminiszterévé nevezte ki. GOROHOVÁJA UTCA 64. A muzsik négy helyen lakott tartósabban a fővárosban. Első állandó lakása a Nyevszkij-Proszpekten, a második a Kirocsnaján, a harmadik az Angol-sugárúton, az utolsó pedig a Gorohovája utca 64 számú házban volt. 1914-től haláláig itt, a Fon- tanka-csatomától egy ház- tömbnyire, egy távolról sem előkelő bérház harmadik emeletén lakott a birodalom ügyeinek legfőbb irányítója. Aki be akart menni az ötemeletes csúf téglaépületbe, először kövezett kis udvarba jutott. A házat egyszerű emberek lakták. Masszőmő, kis- hivatalnok, varrónő — ebből a kategóriából kerültek ki a cári kegyenc szomszédai. A lépcsőházat neorealista illatok és szimatoló titkosrendőrök töltötték meg Alek- szandra kívánságára Raszputyint úgy őrizték, mintha az uralkodó család tagja lenne. A valóságban még sokkal intenzívebben: a hivatalos testőrökön és hírszerzőkön kívül csak úgy nyüzsögtek a muzsik karrierjében, vagy éppen megbuktatásában érdekelt pénzcsoportok és egyéb hatalmasságok „maszek' ügynökei is. (Folytatjuk) Tízéves a Népek Barátsága Egyetem A Patrice Lumumbárói elnevezett moszkvai Népek Barátsága Egyetem februárban ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Az egyetem célja, hogy segítséget nyújtson az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok szakemberképzéséhez. >' Mit ért el a Népek Barátsága Egyetem ae elmúlt tíz tv alatt? Említsünk meg néhány adatot! Jelenleg nyolcvanöt ország több mint 4000 hallgatója tanul itt. A tudományos szakemberek képzése aspirantúra segítségével történik: 225 aspiráns tökéletesíti tudását szakterületén, azoknak a feladatoknak a figyelembevételével, amelyek a fejlődő országok előtt állnak. Tíz év alatt 2335 hallgató végzett, akik önállóan dolgoznak hazájukban. Nyelvoktatás a legkorszerűbb eszközökkel. Fotó: APN—KS) 'TmT1«*TTfTmTTmmmWmTTTTTTTmmTTrrmTTTT rVVVVVVVVWVVTWVVVYVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVYVYYyvvvVYYYYTYVVYVV ► ► í t ► ► ► ► t ► ► ► ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t r ► ► ► ► ► ► ► ► ► * * * V ► * *> rr * v Kürti András: A BUDAI VILLA /M/t/frgy 16. — Az fel sem merült magában, hogy ez a szimpatron milyen hatalmat adhat valakinek, aki azt nem éppen egészségügyi, emberbarát! célból szándékozik felhasználni? — De igen. Ezért ne vegye rossz néven, csak egy-egy napi dózist adnék ki egyszerre, illetve azt is csak részletekben, és magam is ott tartózkodnék a közelében. Már csak megfigyelési célból is. Vállalja? — Na, gyerünk — felelte a férfi. — Hozza azt az okulárét, hadd próbáljam fel. Mert elcsúfítani azért nem engedem magam! V. fejezet MOZAIKOK EGY DÉLELŐTT ESEMÉNYEIBŐL A szófiai repülőtér előcsarnoka. Kora reggel van. A társalgás franciául folyik. — Szívből sajnáljuk, kedves kolléga, hogy az ülésszak záróvitáján már nem tud részt venni. Nagy kár. Nem maradhatna mégis? Csak még két napról lenne szó ... — Maradnék én, dehát a munkám Budapesten... Eg'’/,',- 'nt igazán kitűnően éreztem magam itt. Köszönöm a vendégszeretetüket. És külön ezt az üveg szlivovicát. — Mi meg *7 értékes felszólalását köszönjük. Az ülésszak ■ "'• ’ nnvagát elküldjük majd, természetesen. És hát akkor minden jót, a közeli viszontlátásra. Utolsó kézfogások, a magas, kissé hajlott hátú, mackómozgású férfi beáll az utasok sorába, nyikorog a forgóajtó, kint a betonon már odakormányozták a feljárót a hatalmas XL gépmadár oldalához, kezdődhet a beszállás. Budapest, reggel kilenc óra. Az Elektromos Erőátviteli Vállalat Lehel úti központja. A kistanácsterem az első emeleten. — És aztán ma mi lesz itt, Ilonka? Oklevelet osztanak, vagy a fejét veszik valakinek? — Az utóbbi, Mariska néni. Fegyelmi tárgyalás. Tízkor kezdődik... Oda egy hamutartót, oldalra még egy széket... Valami főfejes a minisztériumból is itt akar lenni a kivégzésen ... Nem, oda majd én ülök, én vezetem a jegyzőkönyvet. — Maga biztosan azt is tudja, Ilonka, hogy ki lesz az a szerencsétlen, akit itt ma megnyúvasz- tanak? — Honda Lászlónak hívják. A műszaki osztályról. Részegeskedés. Ismeri, Mariska néni? — Honda? Ugye, az a nagy fejű, kopasz, alacsony? Hát csak intézzék el! Úgy kell neki, minek iszik a gazember. Én az ilyeneket nem sajnálom. Nem én. Mind összefogdasnám, be egy nagy házba, a kaput bezárnám, a házat rájuk gyújtanám! Az enyém is tegnap este csak beesik az ajtón, dől belőle az a büdös pálinkaszag ... Nézem a zsebét, egy tizes maradt, meg hatvan fillér! Elivott mindent!... A terítő jó lesz így? Vagy inkább elöl lógjon le a földig? o—O—o A szőke nő még egy picit taszított is rajta. — Most, most biztosan észreveszi a hekus — súgta. — Jármű meg nem jön, ha jól látom. Honda lelépett a járdáról és ügyet sem vetve a piros jelzésre, dacos léptekkel masírozott az úttesten. Éles sípszó. És fékcsikorgás. Mert jármű is jött. — Jó napot kívánok — mondta tíz másodperc múlva és már a járdán Kerecsényi István törzsőrmester és lazán a sapkájához emelte a kezét. — ön szabálytalanul közlekedett. Veszélyeztette saját testi épségét ég a másokét is. Megbírságolom. Kérem a személyi igazolványát... Ne csoportosuljunk, kérem, nincs jtt semmi különös ... Hm — pillantott bele az igazolványba —, ráadásul budapesti lakos, itt is született, tudhatná, mit szabad és mit, nem ... Talán a szemével van valami baj? — Nem — rázta meg fejét a drapp felöltős, alacsony, kopasz férfi és levette nem egészen pászentös okuláréját. — Ez inkább csak olyan védőszemüveg. Kerecsényi István, szolgálati éremmel kétszer is kitüntetett rendőr törzsőrmester egyszerre csak nagyon furcsán érezte magát. Hirtelen a faluja rémlett fel előtte és egy gyerekkori élmény. ö lélekszakadva fut az utcán, mögötte a hentesék nagy, mérges kuvasza, csörög az elszakadt lánc, ahogy húzza maga után. És áz utolsó pillanatban, amikor ő már szinte a meztelen lábaszárán érezte az édes, hegyes fogakat, kinyílott egy kertajtó, berántották, becsapták az ajtót. A Bodri még dühösen horkantott néhányat, aztán elódalgott. — Nem szabad bosszantani az állatokat, fiam — mondta intő hangon Suta Balogh bácsi, mert ő vodt a megmentő. — Nemcsak azért, mert a lánc elszakadhat. Az állatokat szeretni kell. — & akkor ő edsírta magát. Az örömtől is, a szégyentől is, de légióiképpen, mert olyan hálát érzett az öreg iránt, mint azelőtt senki iránt. És azóta se... De hogy kerül a csizma az asztalra? Mi köze ennek ehhez a szabálysértésihez? Miért jutott az eszébe ez a hajdanvolt történet pont most?... Igen, ez a felelőtlenül közlekedő ember, ez szakasztott Suta Balogh bácsi. Dehogy is... Az sokkal magasabb volt, soványabb volt, bajusza is volt... És mégis... Mindegy, nemesek szigor, nemcsak taünte- tés van a világon, jó szóval is lehet nevelni. (Folytatjuk.) uAAAAAAAA.AAAAAAi.AAAAAAA.A^A.Ä^.AAAAAAkAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA, AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa
