Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Szemelvények külföldi újságokból A jugoszláv külügyminiszter budapesti látogatásának légköre FÓKUSZ miiiimiiiiiiiiiiiiiii Azt az öt napot, amennyit Mirko Tepavac Budapesten eltöltött, valaki „magyarországi Jugoszláv napoknak” nevezte. Ez igy igaz, nemcsak hivatalos szemmel nézve, hanem mindenekelőtt akkor, ha megérezzük a légkört, amely a miniszteri látogatást övezte. Elsőnek Péter János hágta át a szigorú protokoll határait, amikor előkészület és előzetes bejelentés nélkül fogadta a jugoszláv újságírókat, s közölte velük, hogy a magyar kormány nagy jelentőséget tulajdonit a látogatásnak. Ez alkalommal Tepavac személyét azok közé sorolta, akik rendkívül sokban hozzájárultak a két ország kapcsolatának pozitív irányú fejlődéséhez, Péter János az 1960-tól 1963-lg terjedő időt olyan időszaknak minősítette, amikor a kapcsolatok ténylegesen megjavultak, s ez az időszak megegyezik Tepavacnak, mint nagykövetnek magyarországi tartózkodásával. A, magyar külügyminiszter . észrevétele Voltaképpen a tárgyalóteremben csúcsosodott ki. „Szívélyesen köszönöm Péter elvtárs a bókokat, de meg kell jegyeznem, akkor a közöttünk lévő viszony már olyan jó mederben haladt, hogy egy nagykövet, még ha akarta volna is, nem tudta volna elrontani” —, jelentette ki Mirko Tepavac. A jugoszláv újságíróknak módjuk volt arra, hogy menet közben is kapjanak egy-egy tájékoztatást a magyar küldöttségtől. Ezt adalékként Jegyezzük meg’ ahhoz, hogy a házigazdák valóban gondoskodtak a tudósítók értesülés-szomjának enyhítéséről. Egy napot arra szántak, hogy Tepavac és munkatársai valamivel többet lássanak a magyar valóságból. Ezért először a százhalombattai olajfinomítót tekintették meg, majd Szentendrére látogattak el. Tepavac Szentendrén az idegenvezető szerepét is betölthette volna, miután e városka nem ismeretlen előtte. — ügy hiszem — mondotta Tepavac a városi tanács elnökének — még megvan az a ház, amelyet Jasa Ignyátovity regénye szerint kettéfűrészeltek. Milyen jó, hogy most nem szétfűrészelni akarjuk a dolgokat, hanem összekötni... (TANJUG) Eredménytelen körutazás Ma már senkT" előtt Sém titok Spiro Agnew amerikai alelnök Délkelet-Ázsiát és a Csendes-óceán déli részét érintő hosszú ideig tartó, fáradságos útjának oka,, /sr Sajtó vélemények szerint Agnew az ázsiai fővárosokban legfőképpen azzal volt elfoglalva, hogy „megmagyarázza” és „meghatározza” az Egyesült Államok délkélet-ázsiai politikáját, különösen pedig az úgynevezett „Nixon-doktrinót”, melyet az elnök a múlt évben Guam szigetén hirdetett meg. ‘ Utazása során Agnew tetemes erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az Egyesült Államok szövetségeseit megnyugtassa, biztosítsa őket arról, hogy a Nixon-doktrina nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok lemondana csatlósat háborús támogatásáról. Figyelemre méltó Agnew utazása Idejének megválasztása is. Aligha lehet puszta véletlen, hogy az alelnök az Egyesült Államokra nézve szerfölött nyugtalanító jelenségek egész sorának felbukkanása után indult el erre a hosszú utazásra. Ezek a Jelenségek arról tanúskodnak, hogy Ázsia népeiben egyre növekszik az amerikai imperialisták politikájának népszerűtlensége. Közéjük számíthatjuk a Fülöp-szigeti csapatok Dél-Vietnam- ból való kivonását, valamint Thaiföld bizonyos köreinek hasonló törekvéseit. Bizonyos változáson ment át az ausztráliai kormány viselkedése is. Most Canberra is egyre többet emlegeti, hogy Ausztrália csökkenti Dél-Vietnam- ban tartózkodó csapatainak számát. Kétségtelen, hogy az ausztráliai kormány politikájának ezt a fordulatát első sorban az ausztráliai közvéleménynek a vietnami agresszióval szembeni széles körű tiltakozása idézte elő. Spiro Agnew amerikai alelnök utazásának eredményei arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államok még egy kísérletre vállalkozott annak érdekében, hogy a csődöt mondott guami „Nixon-doktrina * presztízsét megtámogassa. S azt is meg kell mondanunk — alkalmatlan eszközökkel. (IZVESZTYIJA) A „proíetár militarizmus'' kampánya Kínában A kínai propaganda az utóbbi időben ismét a milícia szerepét és helyét fejtegeti az ország védelmében, és Mao Ce-tung „proletár militarizmusá- ra” teszi a hangsúlyt. Ennek lényege, hogy a széles népi tömegeket fel kell fegyverezni és milíciába kell szervezni, hogy szükség esetén a népi háború élére állhasson. Ae ellentétes nézetek, melyeket Peng Tö Hual volt honvédelmi miniszter és Lo Jui-csing volt vezérkari főnök képviseltek, és amelyeket nem semlegesítettek teljesen, abból a feltevésből indulnak ki, hogy a milícia, mint katonai szervezet elavult, és a korszerű hadviselés körülményei között alkalmatlannak bizonyulna. Ezeket a nézeteket „burzsoá militarizmus”-nafc minősítik. A „Csiefangcsün Zsipao” című kínai katonai napilap terjedelmes cikket szentelt a milícia kérdésének, síkra szállva további erősítéséért és konszolidálásáért. A lap abból a tézisből indul ki, hogy a hadsereg két részből áll, a reguláris és helyi egységekből, ami azt jelenti, hogy az egész nemzetet milíciába szervezett katonákká kell tenni. Mint Mao Ce-tung elnök már néhány évvel ezelőtt leszögezte, e feladat keretében az első helyen a milicia szervezése, a második helyen a politikai munka, a harmadik helyen pedig a katonai munka áll. A sorrendet azzal magyarázzák, hogy a milicia tagjai' továbbra is munkahelyeiken maradnak, amiért is a szervezeti kérdés megoldásának kell megelőznie minden politikai és katonapolitikai munkát. Csak politikailag öntudatos osztagok küldhetnek sikeresen — állítja ez a tétel. Peng Tö Huai és Lo Jui-csing ellenforradalmi és revizionista nézeteivel ellentétben — a milicia stratégiai szerepe nem csökken, hanem növekszik. A milicia a reguláris egységeknek biztos hátteret is nyújt, s így hatalmas erőösszpontosítás válik lehetővé az ellenfél megsemmisítésére. A milicia — mondja továbbiakban a lap — a népi háború eszköze és az imperializmus fölötti győzelem szilárd alapja. A cikk országos szinten a milicisták „százmillióiról” beszél és azt mondja, hogy a kulturális forradalom megacélozta őket, s most még tökéletesebbek és alkalmasabbak rá. hogy szembeszáll- janak Kína minden esetleges ellenségével. (BORBA) A frock izmusról illúziók nélkül A trpcki2mus — akár saját nevén, akár pedis valamely közvetett formájában — az anarchista m— ista, utópista szocialista és kispolgári radikális „szocialista" tendenciákkal együtt egyike azoknak az eszméknek, amelyek 1968 első felében „megrengették Franciaországot.” (Pontosabban, ezek az eszmék és ideológiák elsősorban a diákokat és részben az értelmiségi rétegeket mozgatták meg, kisebb vagy nagyobb mértékben az egész francia fiatalságra la hatással vannak.) A trockizmusnak Franciaországban megvannak a maga szervezeti alapjai, sajtószervei, kiadóvállalatai, szövetségesei az írók között — például a szürrealisták, a Sartre-isták, vagy az úgynevezett „no- veau roman” művelői között. Az elnökválasztáson még jelöltje is akadt a trockizmusnak, Alain Krivin személyében, aki azonban J. P. Sartre és néhány más kiemelkedő francia Író támogatása ellenére is a szavazatoknak csak körülbelül 1 százalékát kapta meg. (Krivin az, akit a zűrzavaros dubceki időszakban külön misszióval Csehszlovákiába is kiküldtek.) Ezek után teljesen logikus, hogy az utóbbi időben a francia kommunisták éppen a trocklzmus kérdéseinek szentelnek ismét különös figyelmet. Bizonyítéka ennek egyebek között Léo Figuérese: „Trocklzmus. mint antileninizmus” című könyve, amelyről Roland Vuillaumet számol be a France NouveUe című hetilap egyik legutóbbi számában. Nem lesz haszontalan, ha idézzük Vuillaume néhány legalapvetőbb megjegyzését — különösen azokat, amelyek számunkra, Csehszlovákia számára is időszerűek. R. Vuillaume már cikke legelején (cikkének egyébként „A trocklsta szédelgésről” beszédes címet adta), hangsúlyozza, hogy „a szovjet forradalom története és a szocializmus szovjetunlóbeli győzelme elválaszthatatlanul összeforr V. I. Leninnek és a bolsevikoknak azzal a harcával, amelyet mind a jobboldali mind pedig a baloldali opportunizmus, különösen a trocklzmus, „a mensevizmus válfaja” ellen folytattak, és hogy „akkor, amikor egyes csoportok Trockijhoz folyamodnak, hogy becsapják és tévútra vezessék a szocializmus eszméi iránt őszintén odaadó, becsületes elemeket, különösen pedig a fiatalokat, időszerű feladat Figuerésenek az igazságról szóló könyvét elolvasni és további olvasókat toborozni számára.” (TVORBA) A vándorló Antarktisz Pacemaker a bőr alatt Ha a szív működése elégtelen aritmiás, úgy napjainkban már nem csak gyógyszeresen, hanem elektronikus szlvser- kentővel: pacemakerrel kényszerítik a normális működésre. A pacemaker miniatűr elektronikus jelforrás, amely a normális szívműködésnek megfelelő, folyamatos impulzussorozatot ad le: az impulzusok a szívre erősített elektródák segítségével normális összehúzódásra ingerük a szívet. Az elektronikus serkentők beépítése lassan mindennapos eseménye a szívsebészetnek, s már hazánkban is több fc páciens él ilyen elektronikus berendezéssel a „bőre alatt”. Minden idők legnagyobb antarktiszi kövületleletére bukkant egy kilenc tudósból álló amerikai kutatócsoport a hatodik kontinensen — mindjárt a délsarki nyári szezon első munkanapján. A lelőhelyről a különböző típusú gerincesek, hüllők és kétéltűek megkövesült csontmaradványai kerültek elő; valamennyi lelet olyan régen kihalt lény maradványa, amelyek messze a földtörténeti régmúltban, a triászkorban, legalább 200 millió évvel ezelőtt éltek. A New York-i Természettudományi Múzeum egyik helyszínen levő munkatársa, dr. Edwin H. Colbert elemzése szerint az egyik megköve- sül hüllőkoponya perdöntő jelentőségű. Egy 0,6—1,2 méter hosszúságú őshüllő, a Lystro- saurus maradványa. Minthogy ez a hüllő a déli nagy kontinentális tömbök kulcs állatfaja volt az alsó triász korban. a mostani lelet azt bizonyítja, hogy a már régóta sejtett, feltett hatalmas déli kontinensünknek, a Gondwana- földnek valóban léteznie kellett. Dr. Colbert leírása szerint a T.vsírosaurus különösen formált koponyáján az orrlyukak magasan fenn voltak a kiemelkedő szemek között — ez amellett bizonyít, hogy a hüllő vízi élőlény volt. Ilyen hüllők megkövesült maradványait már korábban is megtalálták Ázsiában és Dél-Amerikában. Ezeket a leleteket összehasonlítva a most felfedezettel, kézenfekvő a feltevés, hogy a hatodik kontinens, az Antarktisz egykor összeköttetésben állt más földrészekkel. A kövületeket egyébként november 23-án fedezték fel homokkő ágyukban, a központi transzarktiszti hegységben, mintegy 650 kilométernyire a déli pólustól. Más kövületek között megtalálták a thecodont nevű régen kihalt hüllő maradványait is. A thecodontok a dinoszauruszok ősei — maradványaik már sokszor előkerültek Észak-Amerikában és Európában is. Fejlődési le- származottainak tekinthetjük a krokodilokat és alligátorokat, és még fejlettebb utódaikat, a madarakat. Egy másik érdekes lelet, amely ugyancsak a homokkőágyból került elő, egy régen kihalt kétéltű, a labyrintho- dont maradványa. A tudományos kutatók két évvel ezelőtt találták meg az Antarktiszon az első labyrinthodont maradványait, most előkerült a második példány is. Az első tudományos elemzések szerint a leletek óriási jelentőségűek a földtörténet jobb megértése szempontjából. Az utóbbi években ugyanis a geológusok körében mind jobban előtérbe került a kontinensek vándorlásának elmélete. Megalkotója, Wegener úgy vélte, hogy valamennyi jelenlegi kontinens egyetlen hatalmas szuperkontinens, esetleg két nagy földrész maradványa. Ezek az óriáskontinensek —* vagy az egyetlen szuperkontinens — valamikor a földtörténeti régmúltban széttörtek és elvándoroltak, „elúsztak” a földgömb felszínén jelenlegi helyükre. Ha ez a feltevés helyes, akkor az Antarktisz, a hatodik, kontinens is egykor szerves része volt a hatalmas déli kontinensnek, a Gondwa- na-földnek. Az édesvízi kétéltűek és szárazföldi hüllők jelenlétének kimutatása az Antarktiszon valamikor 200 millió évvel ezelőtt, erős bizonyíték a kontinensek vándorlása mellett, mert a most felfedezett kövületek bizonysága szerint ezek a hüllők és kétéltűek nagyon szoros rokonságban álltak más kontinensek hasonló korú gerinceseivel és ha a hatodik kontinens mindig a jelenlegi helyén lett volna, ezek az állatfajok semmiképpen sem vándorolhattak volna ide a sok ezer kilométeres nyílt tenger- szakaszokon keresztül. Csak a szárazföldön jutottak a déli sarkvidék manapság nagyon barátságtalan vidékére, s ez csak úgy volt lehetséges, hogy az Antarktisz a hatalmas ősi déli földrész szerves része volt A képen egy kanári-szigeti spanyol tengerész örömmel mutat „beépített” pacemakerjére. Öröme kettős. A pacemaker életét mentette meg, s a műtétet dr. Barnard, a szív- átültetésekről azóta híressé vált fokvárosi orvos végezte. A tengerész egészséges, bár eredeti hivatását nem folytathatja.
