Tolna Megyei Népújság, 1970. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-13 / 37. szám
HARMAT ENDRE: fi Maszputyini' rejtély a Csillogó csillárok, hangulatos asztali lámpák Ui'egtervezők, ipari formatervezők, vettek részt azon a pályázaton, amelynek legszebb darabjait most a nagyközönség elé tárják az Iparművészeti Tanács budapesti bemutatótermében. triiai Sanuor első díjas, naiuuureszes fuggeszieu «a>— ja. (MTI fotó: — Kácsor felvj Városnézés az aszfalt alatt De ki legyen az utód? Alekszandra egy Alekszandr Hvosztov nevű oolitikusra gondolt. Szokása szerint elküldte a sztarecet, „nézze meg a lelkét”. „Ma — írta a cárnak — Grigorij meglátogatja az öreg Hvosztovot, aztán én nézem meg. Barátunk tudni szeretné, méltó utóda-e Hvosztov Goremikinnek.” És az egyetlen ok, amiért ez az ember nem lett Oroszország miniszterelnöke, kiderül a cámé következő leveléből: „...Úgy fogadta barátunkat, mint egy minisztériumi kérelmezőt.” A cár frontra vonulásával megkezdődött R^zputyin életében az utolsó, politikailag messze legintenzívebb szakasz. 1915 őszétől haláláig, 1918 decemberéig a sztarec gyakorlatilag Oroszország legnagyobb hatalmú embere volt. ...Fogadás a Sándor-palotában. Előkelőségek beszélgetnek, halk duruzsolás tölti be a díszegyenruháktól hemzsegő termet. — Hát az meg ki? — kérdezi a sztarec az egyik köpcös, kitüntetésekkel teleaggatott úrra. — Maklakov múiiszter — hangzott a válasz. — Hé, te! Gyere csak ide! harsogott Raszputyin érces baritonja. Maklakov annyira meglepődött, hogy — odament A pokrovszkojei bele- mélyesztette tekintetét és egy darabig hallgatott. A teljesen megzavart miniszter nem tudott, vagy — emlékezve a szibériai ellenfeleinek sorsára — nem mert tiltakozni. — Nahát. Figyelj csak rám. — mondta Raszputyin, amikor végre megszólalt és mintegy közölte a „vizsgálat” eredményét — Még sok időbe telik, amíg belőled jó ember lesz, akiben örömét leli az Ur. Éhhez tartsd magad. Most pedig elmehetsz. DÁ Rí DÓ-DOSSZIÉ A „cári pár lelkének minisztere’', „Isten Embere” ekkor már törzsvendég volt az ország legelőkelőbb mulatóiban. Fétervárott csaknem minden éjjel feltűnt a „Ro- de”-ban, vagy a „Donon’ -ban. Cigányok, potyára leső cimborák, konzumhölgyek csatlakoztak a bőkezű és hatalmas úrhoz és reggelig folyt a dáridó. Ellenségei tudták ezt. Nem egyszer újságírókat és detektíveket küldtek a helyszínre, hadd vastagodjék a sztarec életmódjáról szóló bizonyítékok számtalan dossziéja. A megbízók sohasem bánták meg az ilyen akciókat: embereik mindig találtak új „anyagot”. — Meg kell tudnotok végre — üvöltötte pédául 1915 őszén a „Rode”-ban —, hogy Oroszországban Anyuska uralkodik. ő (Alekszandra) az igazi cár, a mai Nagy Katalin! Atyuska (Miklós) jó ember, de gyenge... Néhány nappal ezután a sztarec Moszkvába utazott, hogy a cámé megbízásából imádkozzék az Uszpenszkij- kegyhelyen a pátriárkák sírjánál. Este elment a város leghíresebb vendéglőjébe, a „Jar”-ba. Bruce Lockhart, Nagy-Britannia moszkvai konzulja is éppen ott vacsorázott egy társasággal. j( ^ .BARMA A KÜLTEREMBEN „Éppen a „Jar”-ban, Moszkva legelőkelőbb szórakozóhelyén voltam angol vendégekkel — írja a konzul emlékirataiban —, armkor az egyik különteremből kihallatszó furcsa lármára lettünk figyelmesek. A robaj a műsort is megzavarta. Asszonyi sikolyok, férfiak szilaj üvöltése, üvegcsőrömpőlés, ajtő- csapkodás. Hamarosan kitűnt, hogy az egész felfordulás oka és középpontja a tökrészeg Raszputyin, akihez senki sem mert hozzányúlni, .még <. rendőrség sem. Végre telefonon elérték a belügyminiszter-helyettest, aki engedélyt adott a sztarec letartóztatására. Elvezetése közben Raszputyin azt ordította, hogy ő mindenütt úgy viselkedik, ahogyan akar, még a cár jelenlétében is, az „öreglánnyal” (a eáméval) pedig „azt csinál, amit akar.” Ellenfelei ezután már őszintén remélték, hogy a dologból lesz valami. A Lockhart által említett belügyminiszter- helyettes, Dzsunkovszkij tábornok. cári segédtiszt, a rendőrség akkori országos főfelügyelője nemcsak a letartóztatást engedélyezte a saját szakállára, hanem folytatta is az ügyet. „Vége a Raszputyin-korszaknak” — mondogatták Pétervárott. Tévedtek. A cámé hivatta a tábornokot. — Államtitkár úr! — mondta neki fagyosan — kerestesse meg nekem azt a gazembert, aki abban a moszkvai vendéglőben nem átallott a sztarec külsejével visszaélni. Nem egészen egy hónap múlva Dzsunkovszkij generálist menesztették. AZ ÉNEKLÓ MINISZTER A pétervári „Rode" mulatónak köszönhette Alekszandr Nyikolajevics Hvosztov (csak névrokona a már korábban, miniszterelnök-jelöltként emlegetett Hvosztovnak), hogy a birodalom belügyminisztere lett. A cári udvar jól bevált gyakorlata volt, hogy erre a rettegett posztra felhoztak vidékről egy-egy gátlástalanul kegyetlen, minden ellenzék fizikai megsemmisítésében jeleskedő tartományi kormányzót. így történt Sztolipin esetében is és ilyen alapon javasolták aCarszkoje Szelőnak A. N. Hvosztovot, Nyizsnij- Novgorod tartomány urát is. A cár felesége tanácsára megbízta Raszputyint a szokásos feladattal: vizsgálná meg a jelölt „lelkét” (Folytatjuk) London mindinkább az európai turistaforgalom központjává fejlődik. Ellis Hillmann városi tanácsnok mégis azon a nézeten van, hogy a Themse partján a látnivalók tekintélyes részét még nem fedezték fel — elsősorban a londoni „alvilágot”. Tervbe vette az aszfalt alatti körséták bevezetését, sőt már listát készített a számba jövő föld alatti kirándulási célokról. Itt van például mindenekelőtt az elvezető csatornák szerteágazó hálózata, gurgulázó hullámaival és kísértetiesen, megvilágított alagút-építményeivel. Ife a látogató átélheti azt a bizsergő félelmet, hogy a szennyhullámok őt is a Themsébe sodorják, vagy hogy a szenny- csatornák labirintusában eltéved. Lehetséges, hogy ez a sé- tálgatás nem megy piknik- számba, de egészségi szempontból kifogástalan. Mr. Hillman úgy véli, hogy a csatornamunkások egészségesebbek. mint a föld felszínén dolgozók. Hillman tanácsnok meggyőződése, London föld alól nézve legalább olyan érdekes, mim a járdákról. rWTTT* «WfTVfmTmmTfmmTTmmTTTTTfyTmTTTTT mrnmrmmmTTfTmTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTr» Költi András: ^ /l ÜUDM VILIM 16 16. — Persze, — szólalt meg némi szünet után —, gondolhattam volna, hogy gyorsan rájön, miért hívtam ide. Végeredményben megkönnyítette a dolgomat. Igen, erről van szó. Vállalná? Hangsúlyozni szeretném, hogy nem veszélytelen. Igaz, az állatkísérletek során a szimpatronkúra semmiféle károg következményekkel nem járt, még múló rosszullét sem mutatkozott egyiküknél sem, de az emberi szervezet mégiscsak más. Ezt kötelességem közölni magával. Ismeretlen mélységű vízbe ugrik. — A vízbeugrást hagyjuk — borzongott meg Honda. — Arra úgy is sort kell kerítenem, még ha ebből szerencsésein ki is másznék. A víz mélysége meg éppen nem számít. Két méter, ezer méter — nekem tökéletesen mindegy. Nem tudok úszni. De attól tartok, hogy az a bizonyos szóban forgó, emberfejre alkalmas szemüveg eredetileg nem az én koponyámra készült, hanem valaki máséra. A lány hallgatott. — A professzor úrnak — folytatta rövid szünet után az érdeklődést a kopasz emberke — nagyjából akkora feje van, mint nekem? A lány némán bólintott. — Értem — mondta Honda. — És a szemüvegre nyilván azért van szükség, hogy csak a megfelelő alkalmakkor és feltűnés nélkül lehessen irányítani a kísérletezést. Nehogy előforduljon, hogy például autóbuszon, villamoson mindenki, még a terhes anyák is át akarják adni az ülőhelyet egy egészséges középkorú férfinak, és így tovább? — Nézze, kérem, — jelentette ki a lány sietve —, arról van szó, hogy ha Béla saját magán hajtja végre a próbát s baja támad, mert valami nem stimmel az előzetes számításokban, akkor egyszerűen nem lesz, akj folytassa a munkát, kijavítsa a hibát, kárba vész minden ... — öhöm — bólintott Honda —, a tudomány mindenek felett De tulajdonképpen mit vár a tudomány ettől a kísérlettől? Ha emberen is heválik a szimpatiron, hogyan, hol lehet majd alkalmazni? — A felhasználási terület szinte korlátlan — jött tűzbe az asszisztensnő. — Vegyük az orvos- tudományt. A pszichikóterápiától a gyermek- gyógyászatig mindenütt alkalmazásra kerülhet. — Ezen kívül? — Hát... igénybe vehetem egy kicsit a fantáziáját? — Parancsoljon 1 — Képzelje el, hogy néhány esztendő alatt nemcsak kikísérletezzük, hanem korlátlan mennyiségben elő is tudjuk állítani a szimpatronnak a jelenleginél jóvá] enyhébb hatású változatait is, amelyek azéírt alkalmasak arra, hogy a jelenleginél emberibb kapcsolatokat teremtsenek. Több megértést, jóindulatot egymás üeves-bajos dolgai iránt. Csökkenjen a közöny, fékeződjék a harapós kedv, a kötekedő szándék ... — Ámen! — mondta a férfi. — El jő Huxley ..Szép új világa”, szóma, ha mondom, segít a gondon, már egy loöbcenti, helyre biccenti. A különbség mindössze annyi, hogy kegyednél a szómát szimpatronnak hívják, erre nehezebb lesz rímet találni. De azért ez sem megoldhatatlan... Például ezt is ajánlhatnám: „Szimpatronból egy pirula, És a béke kivirula.” Bosszúság villant a lány zöLdes-szürke szemében. — Kérem, most én kérem, hogy maga ne csú- folódjék velem. Miért lenne nevetséges, ha a gyakori főnök-beosztott, vevő-eladó, utas-kalauz, öreg-fiiatal és így tovább, ha ezek a hagyományos közösségi ellentétek eltűnnének, vagy legalábbis csak mérsékeltebb formák között jelentkeznének? Még azt sem tartom kizártnak, hogy egy idő múltán egyáltalán nem lenne szükség semmiféle szimpatroinra, mert a jó nép megszokná ezt a humánusabb viselkedést, rájönne, hogy így tényleg szebben élhet, — Rendben van — bólintott Honda —, ne vitatkozzunk ezen, A távoli jövő engem nem foglalkoztat most különösebben, az én távlati terveim kétszer huszonnégy órára vonatkozhatnak legfeljebb. — De annyit elismer, hogy egy szimpatronkúra esetleg javíthat, mondjuk, üldözési mániában, máriás depresszióban szenvedő lelkibetegek állapotán? Vagy hogy a félénk természetű gyerek, felnőtt ne kapjon idegfrászt, ha orvos, fogorvos elé kerül, vagy pedig. A férfi vállat vont. — Jó, elfogadom az érveit. Valamit azonban még meg szeretnék kérdezni. — Tessék. (Folytatjuk.) t < 4 4 : < 5 j .iiiiiiiiiiUiJAiiiiiaJAiiiiiiiiiitiiitiit AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAAAaj
