Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 9. szám
/■ ÍGY TANUL A GYESEK Á rtatlan ábrázatú kis kölyök állt az üzletDen. imátegy hétéves, okos- tekinteuí. Várt lelki- ismeretesen vagy fél órát. Amikor már épp ő következett volna, előrenyújtotta apró markában a tízforintost, de a háta mögött egy termetes asszony: — Ráérsz kisfiam, neked nincs dolgod! — föikiáltással megelőzte. A gyerek megszeppent, az arca kissé elszontyolodott, de nem szólt semmit. Most meg egy másik, nagyon sietős asz- szony tolakodott előre, és elsodorta a gyereket. Hátulról egy páran felzúdultak, felbomlott a sor, az eladó kapkodni kezdett. Egyszerre többen is akadtak, akik vélt vagy valódi helyszerzési jogaikat emlegették és elkezdődött az a csöndes, finom tülekedés, amiben végül is kialakul valami sorrend és némi morgás, lökdösődés után valahogy vége lesz az anarchiának. A kisfiú azonban elvesztette a csatát! Ebben a dulakodásban partra sodródott és egyszerre a sor végén találta magát. Nem szólt semmit, a síeme könnyes lett és kifordult az ajtón. Ott kint hangtalan, keserves, rázkódó sírásba kezdett. A papírpénzt messze maga elé tartotta, hogy ne legyen nedves. így ment, meghajlott háttal és a könyei szinte hangos kopogással estek le a járdára. Látszott rajta, hogy hatalmas sérelem érte. Valamit rábíztak és ő nem intézhette el. Most megszidják, élhetetlennek tartják, pedig ő jót akart, de gyenge volt. Valami történt, amit nem tud megmagyarázni, Valami, ami nem úgy van, ahogy' eddig odahaza mondták. Nagy baj azért nem történt. Az anya megvigasztalta, rossz néninek nevezte azt, aki az ő kisfiát eltolta, őt pedig gyá- moltalannák, amiért hagyta magát. Másnap újra elküldték a boltba. Kicsit szorongó szívvel indult, mert olyan helyre kellett mennie, ahol nincs minden jól. Sok minden érdekes ott, a vásárlás is, de őt bántották, pedig nem csinált semmit. Bizalmatlan volt már és gyanakvó. Igaza volt a gyanakvásban! Zsúfolt szombat, s a boltban nem volt sorrend. Sokan álldogáltak az üzlet előtt is. Különben is késő volt már, nem ért rá senki sem. A felnőttek egymás feje felett nyújtogatták át a kezüket: — Nekem adjon kartárs! Nem érünk rá itt estig várni! Ugye ismerjük ezt?! Akinek legnagyobb a hangja, gyorsabban nyújtja a kezét, kilesi azt a pillanatot, amikor az eladó épp odanéz, az hamarabb szabadul. Az emberek jöttek-mentek, senki sem tudta pontosan ki, mikor jött, ezért morogni sem mert senki. A kisfiú megint a rövi- debbet húzta és hiába nyújtogatta a boltos felé céduláját. Az elárusító nem volt rosszindulatú, csak fáradt. Egy pillanatra látta is a gyerek arcát, valami halvány, csak megrezdülő lelki- ismeret-furdalás is átszaladt rajta, de csak olyan, mint a nap előtt átlibbenő felhőfoszlány. Ugyanakkor azonban egy magas, érdes hangú ember nyújtotta karját eléje a pulthoz egy cédulával és azt vette el. Közben bocsánatké- rően körbenézett, mert nem tudta kit sért meg, ki jött előbb. A kisfiú azonban ismét csatát vesztett. Ott állt, elanyát- lanodva, de nem mert elmenni. Ha most hazamegy megint élhetetlen lesz, nem úgy, mint a szomszéd Pisti, akire mindent rá lehet bízni. így csak állt elszontyolodva, míg ki nem ürült a bolt. Szerencsére nem messze volt a zárás, így nem is állt többet, mint egy órát. Ez azonban nagyon fontos óra volt. Kinn az utca végén várták a pajtásai. És különben is olyan kevés idő jut a futballra. Most lett volna két órája, amikor kimehetett volna Nem volt igaza annak a néninek tegnap, hogy neki nincs dolga! Hisz úgy várta egész héten át ezt a szombati két órát is és most ennek is elveszett a fele! Már-már sírásra görbült a szája, megint, de nem szólt semmit! Lelki- ismeretesen végigvárt mindenkit és úgy ment haza nehéz szívvel. Odahaza nem szidták meg. Már aggódtak érte, hogy hol lehet és csak annyit mondtak: — Ne hagyd magad! Nem kell mindenkit végigvámod! Ha ellöknek, furakodj vissza!... Mégis csak disznóság, amit azok a vén szamarak csinálnak! Hátralökdösik a szegény kisgyereket! — mondták még a szülők egymásnak. Nem neki mondták, de meghallotta. A harmadik nap már nem lökték hátra. Gyorsan előrebújt két vitatkozó asszony között és hamarabb sorra került, mint az a két felnőtt, aki előbb jött. Odahaza megdicsérték: — Látod, meg tudsz te jönni hamarább Is: Csak ne légy élhetetlen! Azóta nem élhetetlen. Szeret vásárolni, mert mindent hamarább elintéz, mint más. Mire körbenéznek, fordul, tekereg kettőt és máris sorra kerül. A felnőttek többnyire észre sem veszik. Büszke vásárlási ügyességére és bárhová el lehet küldeni. Megtanulta a leckét! I smerik úgy-e Önök is? Ott furakodik a mozipénztárnál, ő az aki nem áll sorba az élelmiszer- boltban, megelőz mindenkit a tejcsarnokban és hamarabb jut fel a buszra, mint bárki más. Felebarátaim! Jól megtanítottuk ezt a sok páncélozott könyökű kis kölvket FAZEKAS LAJOS: Irgalmas fák Irgalmas erdők, irgalmas fák, hű söl adtatok forró ég alatt; s én nem védhetlek meg titeket* ha rátok tör az őszi zuhatag! Irgalmas kezek, asszony-kezek, — Amire szép volt, anyámé szelíd; soha már nem simogathatom sem a hűtlen, sem a holt kezeit. Irgalmas esők, harmat és hő, mezőket széppé tevő évszakok; kertem nincs, kővárost építettem életem telkén, rideg, bár ragyog. Irgalmas jövő, vedd dúdoló szádba énekem, mint a szél ázott földek jó szagát; — irgalmas fák, tavasz lesz, az életet zúgjátok! ARATÓ KAROLT! Minden oly egyszerű Délután. Száradó fehérnemű. Az udvart lezárják a falak. Minden oly egyszerű s egyre kimondhat at lanabb. Hallom: kívül, a falakon túl néha egy-egy kapu csikordul — nagy társzekereivel a nyár a görbe utcákból kifordul. Kutyám mind vadabb csaholással űzi á hosszúhajú árnyakat. — Elnézem az udvar felett gomclygó felhő-kontinenseket! széltépte Afrikák, Amerikák tűnnek a koponyavarratos égen át. Folt folt után: bolydult hangyabóly-városok gerince zúzó fogak közt ropog s tüzek lobbannak égig. a világ négy sarkán erdőtüzek — repülőgépszárnyú madár, kigyúlva, füstölgő síkok, lángszóró üteg. Minden oly egyszerű. Szemeim döbbent kerekre nyílnak s hamuszürkére vált a bőröm. Mellettem egy pipacs a földből kidugja a fejét, hogy idefent egy kicsit levegőzzön. Szőllősy Kálmán A múzeum anyagából Bortartó edény Kölesdről S7ői«áhráT«iás, a szekszárdi római kőkoporsóról Szőlőmetsző Római kori ritkaságok
