Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Galambos Lajos: Tizenhét süldő Végre már meg kellett oldani a bajt, hisz a raktár tiz esztendeje krónikus betegség- bon-azen vedelt, A szövetkezei vezetősége először is egy volt vincellért tett oda, Horváth Mózes bácsit; de már az első hónapban eltűnt a keze alatt ötven liter bor. A vén Mózsi fegyelmit kapott és maradt. Aztán eltűnt néhány zsák ocsú. Újabb fegyelmivel ezt is megoldották, s annyira lehordták az öreget, hogy a tárgyaláson elsírta magát. — Elfolyik az a bor, elvtársak, észre se veszi az amber. Az ocsút két pofára zabáivá viszik ezek a mocskos egerek, akikből annyi van a raktárban, hogy számuktól az úristen is megrémüL Nem váltották 1«, mert nagyon szépen vezette a raktárkönyvet; ilyen saép írása a gimnáziumot végzett gépírónőnek sem volt. De amikor már két mázsa árpa is hiányzott, s ráadásul a lyukas zsákokból kifolyt árpa egy hajnalon végig megmutatta az utat a raktártól a getiines kocsmáig, Mózeg bácsit nem lehetett tovább tartani; letették a nővénytermeszrtő brigádba. Gombos Karcsi került a helyére. — Egyszerű paraszt ember, majd ő rendet tart itt — mondták. Karcsinak azonban a krumpli volt a mindene. Disznai etetéséhez már előbb is cefrét kapott a pálinkafőzdéből, miért ne szállított volna hát oda egy ízben két vagon burgonyát? A krumplit kifőzték, a kilencvenhat fokos szeszen megosztoztak. Egy év múlva Gombos Karcsi is lekerült • növénytermesztési brigádba. Aztán persze jöttek még mások a tíz esztendő alatt, legalább öten; & ki a búzát szerette jobban, ki a napraforgómagot, ki az állatok étkeztetésére meghozatott lucerna tápszert. Olyasrn; is előfordult, hogy a pétisóval kereskedtek, sőt, az egyik raktáros a dughagymalopásból há— Ááá! Kellemet ünnepeket kívánok, adjon az is... — Köszönöml Ezerszer is köszönöm! Kívánok... — ... adjon az isten erőt, egészséget, nyugalmat... — ... sok sikert, békességet, szeren... — ... boldogságot, sok pénzt, űrömet, minden jót! — ... szerencsét, bort, búzát, derűt a családi otthonba! Niuu Hogysmintt? —• Megvolnék valahogy. — Miért zihál úgy? —■ Nehéz ez az átkozott csomag, omit cipelek. Tudja, o két karom egy kicsit reumás, nem volna szabad cipelnem ezt a csomagot, de mit tegyek, ha muszáj? — És hova cipeli? — Csak ide a sarokra a sógór ómé k házáig, de majd hogy meg nem szakadok bele. Kő? bányáról idáig csak elvergód- tem vele valahogyan, de most már szinte kiszakad a peislim. — De hiszen két füle van a csomagnak, miért cipeli egyedül? — Mert nem találtam senkit, aki segíthetne. Bizony, hét füle van és ha valaki megfogná a másik fülét, három perc alatt ott lehetnék a sógoro- méknál. Magának nem reumás a karja? — Még csak az kéne! Hiszen éppen tegnap nyertem meg a nehézsúlyú bokszbajnokságot. holnapután pedig utazom a világbajnokságra. — Ha meggondolom, nagy zat épített magának. Nem tudták ugyan rábizonyítani, — ezek a mocskos egerek meg- zabálják, még a dughagymát is —, de mégis csak le kellett tenni a növénytermesztő brigádba. Már lassan a növénytermesztők, az asszonyokat kivéve, csupán leváltott raktárosokból álltak. S már csak arról volt szó a vezetőségben meg a tanácsnál is, de még az egyházközség képviselőtestületi ülésén is, hogy hát nincs ebben a faluban egy ember, alti tiszta, mint az arany, s akinek a kezéhez nem ragad oda semmi? — Van ilyen ember —! mondta Kralovánszky Milos, a szövetkezet főagronómusa. — KI az? — Fekete Sámuel. Fekete Samu? Hát igen. Csakhogy eddig még semmiféle funkciót nem vállalt a szövetkezetben. Tizennyolc holdas, arany kalászos gazda volt, fölajánlották neki annak idején az elnökhelyettesi posztot, nem vállalta eh Felajánlották a tanácstagságot, nem kellett néki. Egyedül csak a római katolikus egyházközség kurátorsága kellett neki. Minden munkát elvégzett a szövetkezetben tisztességesen, rábízhatták a kertészet ellenőrzését, a cukorrépa-szállítást, a vagonok berakását, »őt aratáskor a kaszásmunkát is, olyan helyen, ahová a gép nem tudott bemenni. Nagyon jó kaszás volt és még tulajdonképpen fiatal ember, mindössze negyvenöt éves. Volt egy tízéves fiúgyermeke, meg egy tizenhét éves, gyönyörű lánya. — Éppen 6 kell nekünk? — kérdezte az elnök— Csokis 6 — mondotta szerencse, hogy egy ilyen erős emberrel találkoztam. — Úgy van, úgy van1 Mert én most elárulom magának, hogy reuma ellen az iszap a legjobb, menjen el a Lukácsfürdőbe, újjászületik! — Csak ide a sarokig szeretnék eljutni ezzel a dög csoTahi László: Kétíülű csomag maggal, aminek két füle van.. Fogja meg két kézzel, talán úgy könnyebb volna... — Köszönöm. Látja ez okos tanács, mégsem találkoztam hiába magúval. De... nem fogná meg az egyik fülét maga? — Hiszen ha ülőm volna! De látja, most is rohanok, útlevél, vizűm, nagyon sok a dolgom ...És milyen átkozott pech... Kétszáz forintos cfc- mánybélyeget kellene vennem és csak százkilencvennyolc forintom van. — No ez qzjícugyan balszerencse! Tyű, mennyi pénzt lúU Kralovánszky Milos. — Ha az egyháznak megfelel, mért ne felelne meg nekünk? Minden hónapban gyónik, áldozik. Az ilyen nem vesz a lelkére bűnt. — És ha őneki mi még most sem kellünk? — Az én dolgom — mondta Kralovánszky Milos. — Meny. nyl a garantált fizetése a raktárosnak? — Ezemégy. Meg az alapszabály szerint a többi. — Ezerhatot Javaslok, meg az alapszabály-szerinti többit — mondta Kralovánszky Milos. S egyszercsak azt látták a népek, mintha Fekete Samu már hétköznap is ünneplőben járna. A tekintélyt szabó görbe pálcával ment végig a »orom, mint valaha a törvénybíró. Fekete kalapját a köszönőkre alig mozdította. A nőkre pláne. Pedig a jókedvű menyecskék meg a lányok csak most fedezték fel igazán, micsoda szép ember ő. Arányos karvaly-orra uralkodott az arcán. Majd’ kétméteres testét a lábai délcegen vitték. — Nagy, szigorú világ kezdődik itt — mondták a népek. — Még csak hagyján lenne, ha szigorú, de ha egy ögsze- marék cslrketápot se lehet hazavinni? Mi lesz belőlünk? Féltek azontúl a raktárostól a szövetkezetlek. Vasárnaponként még a templomba se Igen kívánkozott az az ember, akinek valami égette a nyakát. Hiszen a kúrátori székben ott ült Fekete Samu, s nagy szeme különbül vágott, mint a papé a gyóntatáskor. — Hogyan vállaltattad el vele a raktárosságot? — kérdezték a vezetőségben Kralovánszky MilostóL fám az előbb a bankban! Tudniillik most vettem fel a íoló- nyereminyemet, négyszázhu- szonhatezer forintot... De mit érek vele, ha nincs egészség, ha reumás a karom... — Mit. gondol, honnan szerezzek kit forintot? — Nincsenek rokonai? — Mind meghaltak. — Álljon talán itt meq o templom mellett eav félórácskára... Nem szégyen a szegénység... Meg aztán ilyenkor. ünnep táján jószívűek az emberek... — Köszönöm. IMja, ez jó ötlet. De gondoltam, adhatva két forintot... — Ha előbb tudtam volna! De be van osztva a pénzem fillérre, tudja, egy kis adósságom is volt, meg ez, meg az, a gyerekeknek ugrókötél meg labda, ha jól számoltam, még hat forint harminc hiányzik is... Dehát hiába, csak félmilliót nyertem, egy vassal sem többet... Na, isten áldja, cepekedek tovább... — Én is megyek. Hol itt a legközelebbi templom? — Mit tudom én. Majd megtalálja. Nem adná fel a hátamra ezt « dög csomagot? — Rohanok, kérem, eldiskuráltuk az időt. Hát minden jót! Kellemes ünnepeket, adjon az is ... — Kösznöm! Erőt, egészséget! — Sok pénzt, boldogságot! — Békességet! — Szeret etet! 7- Ámen. — Semmi az — felelte a főagronómus —szóból ért az ember. —■ Vajon neki is nem lesz-e egy idő után hiánya? — Neki? Soha. Ősszel észrevették a népek, hogy Fekete Samuhoz a szövetkezet kocsija tizenhét süldőt vitt ki hizlalásra. Mások csak két—három darabot kaptak, s azoknak az élelméből vajon mit lehet elcsenni? Tizenhét mellett azonban már fel lehet nevelni akár két sajátot is. Ahol tizenhétnek van ennivaló, van tizenkilencnek is, vagy húsznak. Ki néz oda? Meglegyen a hízók súlya időre. ennyi az egész. S a Fekete Samué megvolt. Sőt, a legkülönb hízókat ő adta vissza a szövetkezetnek. — Nincs a raktárban hiány? — kérdezték a vezetőségben Kralovánszky MilostóL — Egv gramm se. — Fekete Samu a múlt héten két saját hízót adott eh nyolcezerért. — Az ő dolga. — Rábízhatnánk akár a pálinka-osztást is? — Nyugodtan. De akkor már a népek valahogyan nem féltek annyira Fekete Samutól. A pálinkaosztásnál meg merték kínálni egy pofa itallal: — Ugyan, fogadd már el, mi van abban? — Igyon már egy kortyot, Samu bécsi, csak nem viszem haza szűzen ezt az üveget. Estére hatalmasul jól érezte magát Fekete Sámuel, bement a kocsmába, megevett egy kiló kolbászt, s megivott vagy öt korsó sört. Tehette, nála volt a fizetése. Éjféltájban egy vasutas szedte ki az utca árkából, 9 a bicikli vázára fektetve vitte haza. A kertkapu culápjánál kénytelen volt megkönnyebbülni Fekete Samu, s ennek csak a hitvány kutyája örült igazén. Az áldástól berúgva hevert el hamarosan a nagy eperfa alatt. Hát persze, a Vasutas elmondta az esetet a feleségének, mindjárt ahogy hazaért. Az asszony pedig másnap a Szomszédnak. Este már néhány suhanc utánaugatott Fekete Sámuelnek. A raktáros nem értette. Csinálta a dolgát minden hiány nélküL Nem lopott. Amit adtak, elfogadta. Ha két bikát akart hizlalni a szövetkezet részére, annyit kapott. Mellette felnövekedett a borjú. Ha húsz libára kötött szerződést, lett belőle harminc. Hisz miért van otthon azasz- szony? Nem azért, hogy dolgozzon? Ha fizetett neld valaki egy féldecit, csak szólt Kralovánszky Milosnak, hogy ennek meg ennek az embernek ne három disznót adjanak hizlalásra, legalább négyet. Megérdemli. Kralovánszky mosolygott. A raktárban hiány nem volt. Csak a raktáros ment haza esténként gyakran részegen. S elekor megállt a kertkapu culápjánál... Már egy idő után a népek csak azt lesték, milyen állapotban van a kutya? Fekszik-e részegen az eperfa alatt, vagy felébredvén, a vályúból nyelveli-e befelé a vizet? Amikor megértette Fekete Samu, miről van szó, messzire rúgta magától a hitvány kutyát. Egy vasárnap már a templomba Is részegen ment a kúrátor, és a pap kérdezgette; — Mi lett ezzel az emberrel? Pedig hát mi lett volna? A raktárban nem volt hiány. A többi meg mindenkinek a saját ügye, nem? — A többi mindenkinek a saját ügye — mondta a vezetőség előtt Kralovánszky Mi- 1Ok JANKOVICH FERENC: AZ ÚJ ÉV Hát foglalj helyt szobámban, te régi, hű barát! — Két bögre é nedűt hoz két kéz a havon át.., UJ év7 vagy Uj esztendő? Ki vagy? Bíz, egyre megy. Havas már minden emlék, a romok és a hegy... Hatvanharmadazor jősz el <hi az idei hó) szép váltogatott lépttel: két szekund, egy trió... S a tavalyi furuglya míg hópírt énekel: lám, az idei lobja fehérben olvad el. — Rég ’esem, jöttöm-menten, jégre jég, fagyra fagy: hatvankét féle álarc mögött, végre, ki vagy? Hagyd abba faralyádat. a sok-hímfi danát, s a rezzontőbb, szikárabb tövls-zöngét danáid! Ml szükség álarcodra, úgy nevess, .mint a Hold — Már hozd felém, ragyogva, a békét lelt mosolyt. Legyünk ma. ketten, látók, Hél új bort és danát — Jer, foglalj helyt szobámban, te régi, hű barát.
