Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-09 / 7. szám
Rovatvezető: D. KONYA JÓZSEF 99 Énekeljetek zúgó áradással!" 1,Elölről kell kezdeni, áj embereket kell nevelni, gyermekkortól fogva, úgy kell tanítani az éneket, zenét, hogy egész életre beoltsa a gyerekbe a nemesebb zene szomját. Csakis művészi érték való a gyermeknek! Minden más árt neki..Kodály tanítása a mi célkitűzésünk. Kodály a gyermekek zenei nevelésének intézményes alapokra helyezését — egész életművének a középpontjába helyezte. Mindezek állami és társadalmi feladatként valósulnak meg: Kodály több évtizedes pedagógiai munkássága alapján folyik napjainkban a zenei nevelés az óvodástól a felnőtt korig. Az óvodában és iskolában, mint állami oktatási program, felnőtt korban, mint népművelési feladat. Pakson a gyermekek zenei nevelését a népművelés lehetőségein belül, a járási művelődési központ feladatának tekinti. A szekszárdi zeneiskola kihelyezett tagozatán (zongora- és fúvós szakán) szakképzett zenetanárokkal mintegy 70 gyermek sajátítja el a zene alapjait, ismerkednek a hangjegyekkel, a zongorával és a fúvós hangszerekkel. Szeptember óta nap mint nap zongoraszótól hangos a művelődési központ épülete. A zeneiskolában tanuló gyermekek részére ingyenesen biztosítottuk a gyakorlást. Komoly segítséget jelent ez a gyermekeknek és a szülőknek egyaránt. Ez évben alakult meg a ka. marakórusunk is. Tagjai gimnáziumi tanulók. A kamara- kórus működése egyrészt népművelési szempontból jelentős, mert fellépésükkel színvonalasabbá tudjuk tenni a szocialista családi ünnepeket, valamint a társadalmi ünnepeink nívóját is, másrészt a kórus- tagok zenei tudását, zeneszere- tetét is növeli az együttes éneklés, új dalok tanulása. Egy-egy új mű tanulásakor megismerkednek a korral, amelyben keletkezett, zeneszerzőjével, stb. Jelenleg Poldini gyermekoperáját tanulják, jövő évi tervükben szerepel a bemutatása. De ne feledkezzünk meg a felnőttek eredményeiről sem. A felszabadulás után — jó lenne ezt többször is hangsúlyozni, 2S év eredményeit méltatva —, a tömegek művészi aktivitásának felkarolása állami és társadalmi üggyé lett. Szép példaként említeném járásunk vegyeskarát, a németkéri vegyeskart. A kórus tagjai nagyrészt kottaismeret nélkül tanulják be dalaikat, az éneklés, a zene szeretete tartja össze őket, s komoly munkájuk eredménye a növekvő színvonal. Nagy jelentőségű az a tény is, hogy a kórusban nemre, korra és képzettségre való tekintet nélkül közösen dolgoznak. közösek céljaik, s így eredményeik is. 1970 első negyedévében Györkönyben „Falunapon” lép fel a kórus. A két község lakosai találkoznak, megismerkednék egymás gazdasági és kulturális eredményeivel. Reméljük, a sikeres bemutatkozás arra inspirálja majd Györköny lakosságát, hogy hasonló módon ápolva a kórushagyományt, kórust alakítanák. Ez évben járásunkban újabb kórust köszönthettünk, Dunaszentgyör- gyön alakult férfikart. Munkájukban dicsérendő a magyar népdalkincs ápolása, állandó műsoron tartása. A magyar népdalok valóban népi hangszeren — citerán szólalnak meg a hattagú ci- terazenekar előadásában. Sajátos stílusuk, előadásmódjuk — a mai. modern zene világában naivnak hat, de az idősebb korosztály kedveli, s mint a magyar népdalkines ápolása, állandó ébrentartása, említést érdemel. A járási művelődési központ segíti munkájukat szakmai tanácsokkal, felszereléssel, próbalehetőséggel. Járásunkban állandóan fejlődik, erősödik a zenei élet. Úgy véljük, hogy hathatósabb gazdasági támogatással a járási művelődési központnak és a népművelőknek erőfeszítése. munkája eredményesebb lenne. Közös összefogással hamarabb megvalósulhatna Paks szülöttének Pákolitz Istvánnak bíztatása: ..Énekeljetek szabadon és szárayalón! Diadalmasan szálljon az ének az elérhető rokon-csillagokig; énekeljetek ujjongva, viváce, mert értelemmel épül a világ, és megtalálja önmagát az ember, ki ínség, dögvész. háború helyett békét teremt, békét és örök harmóniát!” V. L.-né Barátom? Ki a barát? Ki a cimbora? Létezik-e a személyi kapcsolatnak pontosan körülírható mércéje? Barátság-e a ma oly divatosnak tartott kalákában történő vendégeskedés? A fordítottja: csupán cimboraság lenne a jóízű, okos beszélgetéssel fűszerezett szombat délutáni sörözés? A kérdések a feleleteket is magukban hordják. Nincs elvonatkoztatható, elvi szabály. Minden kapcsolat önmagáért „felel”. Felületes, s hajlékony gerincű embernek könnyen akadnak cimborái. Igényes ember nehezebben barátkozik, mert nem éri be felszínes fecsegéssel. Hisz abban, hogy a barátság az emberi kapcsolatok legnemesebbjei közül való, bizalmat kér, s ad. A szólás, miszerint az örök barátság ritkább, mint az örök szerelem, nem véletlenül szüMosolyért autó • • • A Centrum Áruházak január 1-től országosan bevezette z mosolycsekket. Ha a vásárló úgy véli, hogy az áruház el^ adója eleget tett vásárlói igényeinek, elégedett az eladó „mosolyával”, mosolycsekket kérhet a pénztárnál, ráírja az eladó nevét és elhelyezi a gyűjtőládában. Annak az áruházi dolgozónak, aki az év végére a legtöbb mosolycsekket kapja, a Centrum Áruházak vezetői egy Trabant gépkocsit ajándékoznak. Ezek a bájos eladólányok még kitöltetlen mosolycsekket mutatnak, de egy pillanatig sem kétséges, hogy rövidesen elkezdhetik gyűjtögetni a kedves és figyelmes munkájukkal kiérdemelt névre szóló csekkeket. (MTI foto — Kácsor László feJvj jfcíaocletett. Az emberek mindig is hajlottak arra, hogy ismeretségeiket összetévesszék-‘{PiSá- rátsággal, s amilyen gyorsan szimpatikusnak találják új ismerőseiket, olyan gyorsan kiábránduljanak azokból. Felületes ember felületesen ítél, a bizalmatlan, a zárkózott pedig nemes érzéstől, a barátságtól fosztja meg magát. Lehet-e „tanulni” mindezt, vagy velünk született tulajdonságaink, s a véletlenek játszanak közre abban, hogyan alakulnak másokkal kapcsolataink? Igen, vannak, akik vonzzák a barátokat, akik tudnak vidámak és megértőek, a bajban készségesek, az örömben osztozók lenni. Az egyéni tulajdonságok nagy része azonban nem „önmagától” van, hanem fokozatosan alakul tó, változik, hatás és kölcsönhatás következményeként. A magányos, megkeseredett ember sajnos, nem ritka. Éppen az ilyenek szoktak azután tárt szívvel közeledni ahhoz, aki nem érdemes erre. Az újabb csalódás csak tovább nehezíti helyzetüket, s éppen ezért legközelebb még kevésbé nézik meg: tó előtt nyílik meg szívük, értelmük. Ahogy nem ritka a mindenkivel barátkozó, puszipajtáskodó ember sem. Az, aki víg adomákat mesél, tréfát űz mindenből, s kámforrá válik, ha baj van, ha segíteni kellene. Tehát a középút? Az igényes mértéktartás! Tudjunk különbséget tenni a ránkragadő cimbora, s az önzetlen, személyiségünket tiszteletben tartó barát között. Ne traktáljuk legbensőbb családi gondjainkkal a presszóbeli ismerőst, de kérjünk nyugodtan tanácsot a minket, s családunkat jól és hosszú ideje ismerő baráttól. Legyünk udvariasak az ismerőssel, de ha segítenünk kell, tapintat címén ne udvarias- kodjunk barátainkkal. A nyíltság, az őszinteség a barátság igazi mércéje, s próbája is egyben m. a Tévedések Ä kultúra világában Forgatom A Kultúra világa című kötetet, amely rendkívül érdekfeszítően írja le a föld országait, a világ népeit. A több mint ezer oldalass mű tudományosságához sana fér kétség. A Magyarországra vonatkozó részt böngészve megakadok: Szekszárdikéi. Jó érzés, hogy ez a nagybecsű mű nemcsak néhány sort, hanem még egy látképet is közöl városunkról. A szövegbe azonban némi hiba csúszott be. Amit a borról ír, rendjén van. A szekszárdi dombság „Báta- székig húzódó keleti lejtőjén kitűnő vörösbort szüretelnek. A borvidék központja Szekszárd, Tolna megye székhelye, Babits Mihály szülővárosa”. Szekszárd legfőbb nevezetessége valóban a vörösbor, s ha valahol bármilyen rövidke ismertetés 56 jelenik meg róla, a bor semmiképpen sem maradhat tó. Külön figyelmet érdemel, hogy a szerzők Babits nevét sem felejtették ki. Nagyon reális értékelésre vall a következő megállapítás is: „Szekszárd is megindult az iparosodás útján...” Valóban iparosodik Szekszárd, még akkor is, ha a kelleténél szerényebb ütemben, ami viszont ezután következik, egyszerűen nem igaz. Ezt írják a szerzők: „Uj ipari létesítményei között jelentős az első ötéves terv folyamán létesült gyapotfeldolgozó üzem.” Az ötvenes évek elején valóban hozzáláttak Szek- , szárdon egy gyapotüzem építéséhez. Nem éppen kis költséggel... De még az üzemépületek sém készültek ef egészen, amikor rájöttünk, s beváltottuk, hogy teljesen értelmetlen dolog ez a gyapot-erőlködés. Máról holnapra beszüntettük a termesztését, s természetesen a szekszárdi gyapotüzem építését is. A címbe foglalt intelmet elsősorban azoknak a hölgyeknek a figyelmébe ajánlom, akik kedvelik a szőrméket. Nemrég ugyanis Londonban kisebbfajta palotaforradalomnak megJ felelő zűrt okozott az isteni Ginaként ismeretes Lollobrigi- da néhány napos angliai tartózkodása. A világsztár bokáig érő tigrisbundában pompázva érkezett Albion fővárosába, ahol örömtől repeső szívvel fogadták a hódolói. Nem úgy a különféle állatbarát-egyesületek. Alig terjedt el a tigrisbőr bunda híre, már elindult a támadás özöne a maxibunda tulajdonosa ellen. Egy köztiszteletben megőszült lady például felindultságtól remegő hangon nyilatkoztatta ki, miszerint: „Jó ízlésű nő nem öltözik olyan prémekbe, amelyekhez ártatlan állatok kiirtásán keresztül lehet hozzájutni”. Számos, a támadásban részt vevő nyilatkozó fejtette ki szömyűlködve, hogy a bokáig érő bunda elkészítéséhez legalább tíz tigris életének kioltására volt szükség! Tíz tigris megölése pedig már azonos a vérengzéssel. Mit volt mit tenni? Lollo brigida, aki nem az állatbarátok fiúingerlése vésett utazott A szekszárdi gyapotúzem tehát sosem készült el, abban sosem folyt termelés, hanem a félkész épületeket gyorsan más célra hasznosították. Nos, itt tehát nem. egyszerűen tárgyi tévedésről van szó. Nem egyszerűen az a probléma, hogy A kultúra világa olyan üzemet ad a városnak, ami a valóságban sosem létezett, hanem ebből a téves adatból úgy tűnik, mintha e vidéken még az idők múltával sem okultak volna az egykori gazdaságpolitikai melléfogásunkból. Ha netán nagyon régi keletű az anyaggyűjtés, ezt az adatot még a nyomdában, tehát az utolsó pillanatban is kellett volna korrigálni. De nem is valószínű, hogy olyan nagyon régi az adatgyűjtés, mert; a gyapotfeldolgozó után következő mondat így hangzik: ,,A második ötéves tervben épült a mérűműszergyár ’. A gyapot-légkör Magyar- országon már régen megszűnt, a szóban forgó üzemépületet is már másra használták, amikor szóba került, hogy jó lenne műszergyárat építeni Szék-' szárdon. A hatvanas évekből készült el a műszergyár, a könyv is ekkor jelent meg, s a kiadás, megjelentetés bonyolult folyamatában nem akadt valaki, akinek feltűnt volna, hogy már túljutottunk a gyapot-érán? Egy másik mondat: ,,A selyemgyár is sok dolgozót foglalkoztat” Selyemgyár sincs Szekszárdon. Nem is volt Csak egy selyemhernyó-tenyésztéssel foglalkozó állomás volt, de már régóta nincs. Ha minden városra vonatkozó adatok olyan arányban megbízhatók, mint Szekszárd esetében, nagyon gyenge a végeredmény. BOKA FERENC Angliába, gyors távozásakor kénytelen volt revidiálni eddigi elképzeléseit a higgadt és eddig udvariasnak ismert angolokról. Ha most mindezekhez hozzáteszem, hogy hazánkban Foton működik egy állatmenhely amely legfrissebb híreit egy kőnyomatos kiadványban örökíti meg időről időre, bizony van okom attól tartani, hogy hazánkban sem lesz sokáig nyugalmuk a prémeket kedvelőknek. Ha állatbarát honfitársaink — akik egyébkén! igen sokat hivatkoznak angol kollégáikra —, oly rohamosan fejlődnek, mint erről házi ki adványuk tanúskodik, ma hol nap matuzsálemi kort érheti» nek meg nálunk a lábas jószágok és szárnyasok. Sőt. 4 kedvenc macska, kutya, papa gály örökölhet is, ha gazda íj juk őket jelöli meg végrendeletében örököseiként... — óa — Népújság 5 1970. janiüíj 9. Hölgyek vigyázat: Veszélyben a jó ízlés
