Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-06 / 4. szám
» Munkás-paraszt találkozó Budapesten Nyilvános zárszámadást! Fura kívánság nyilvános zárszámadást követelni? Hiszen amióta termlőszövetkezeti mozgalom van, azóta kötelező a mérleget elkészíteni, tanulságait levonni és azt a tagsággal közölni. Sajnos azonban a közös gazdaságok egy része ennek az előbb külső, majd inkább belső kötelezettségének mind mostanáig csak többé-kevésbé tett eleget. A mérlegkészítés mechanikus munkáját elvégezték ugyan, de annak tanulságait csak feléből-harmadából vonták le. A- közgyűlésen a zárszámadást ismertették ugyan, de olyan elkapkodva, olyan műszavakkal megtűzdelt tolvajnyelven, hogy abból a tagság édes-keveset értett. A legtöbben azt se tudták, mit szavaznak meg. Súlyos hiba volt ez mindig, de ma százszoros vétek. Elmúltak ugyanis azok az idők, amikor az év lezárása alig több, mint formai aktus volt. Az új mechanizmus a tsz- eknek tényleges önállóságot adott. Gazdagodhat a közösség, jól élhetnek a tagok ott, ahol okosan számolnak, de kiürül a magtár, a tagoknál pedig a kamra ott, ahol elvétik az irányt. Ráadásul a mechanizmus nem merev, változatlan keret. Az ösztönző és fékező tényezők hálózata évről évre módosul egy kicsit. Éppen csak annyi, hogy elcsúszhat az, aki a tavalyi tényekben, számokban gondolkodik. Most például a szarvasmarha és sertés felvásárlási árának emelése, de ugyanakkor a fehérjetakarmányok költségeinek emelkedése, a beruházási támogatás csökkentése teremtett új helyzetet. Nagyon oda kell figyelni a hitelpolitikai irányelvek apró változásaira is. Gondos tanulmányozást igényel az 1970. évi népgazdasági terv, mert az egy százalékos növekedés, amit a mezőgazdaság számára előirányoztak, nem is olyan kevés, mint gondolnánk. E hó közepén kétszáz megyénkben termelőszövetkezeti tag utazik a fővárosba, a biztosítási és önsegélyezési csoportok szervezésében. A háromnapos út során megismerkednek a főváros nevezetességeivel és különböző nagyüzemekben munkás-paraszt találkozókon vesznek részt. Egy másik rendezvény- sorozat keretében az év első negyedében ötszáz Tolna megyei termelőszövetkezeti tag vesz részt a Pécs—Harkány— Siklós útvonalon rendezendő felszabadulási emléktúrákon, amelyeken szakképzett idegenvezetők ismertetik majd a helyi nevezetességeket és az útvonal főbb állomásainak a felszabadulással összefüggő emlékeit Ütazó tsz-tagok Aa Állami Pincegazdaság szekszárdi Fürdőház utcai pincészetének tetőszerkezete nem bírta a hótakaró súlyát, megrokkantak gerendái, s beomlott. Foto: Tóth Iván Rég elmúlt már az az idő, amikor a falusi ember csak minden szent ünnep alkalmával mozdult ki otthonából, és világlátottnak számított, aki bejárt féltucatnyi országos vásárt, A katonai szolgálatot és az ezzel saj- hos nemzedékek életével összefüggő front-élményeket pedig aligha lehet a „turizmus” gyűjtőfogalma alá sorolni. A számszerűen mérhető változásokról érdeklődtünk a szekszárdi IBUSZ-kirendelt- ség vezetőjénél, vagyis ott, ahol az ilyen jellegű adatok többsége összefut. Hányán utaztak belföldön és külföldön tavaly, az IBUSZ szervezésében? Hazánk szép tájainak megismerésére 3388 személy indult, külföldre pedig 1497. A hazai országjárók között súlyos többségben voltak a termelőszövetkezetek tagjai, összesen 2130 an. Tolnanétnedi, Tolna, Pál- fa, Kalaznó, Bikács, Bonyhád, Izmény, Závod, Tengelic- szőlőhegy, Várdomb, Hőgyész, i\laj os és Paks termelőszövetkezetei tartoznak a legrendszeresebb belföldi utaztatók közé, nem egyszer több százas létszámú csoportokkal is. Romániában, Bulgáriában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Csehszlovákiában és Ausztriában 435 termelőszövetkezeti tag járt, elsősorban Decsről, MASKS* Tamási bői. Kurdiról, Faddról, Cöbröközről, Kocsoláról és Kalaznóról. Legnagyobb létszám a Szovjetuniót látogatta meg: . háromszázötven termelőszövetkezeti tag. Beköszöntött az utolsó munkanap. A megyei kórház három dolgozójának mondott búcsút a napokban a kórház vezetősége, nyugdíjba vonulásuk alkalmával. A hosszú, dolgos évek után bizony nehéz az elválás a munkatársaktól, az épület, ódon és új falaitól. Garai Katalin, Csatári Gyuláné és Balassa István összeszámolva több mint egy évszázadot — pontosabban 104 esztendőt — töltöttek el a szekszárdi kórház dolgozójaként. S hogy az elválás perceibeh könny csillant szemükben — az így van jól. Dr. Balogh József főorvos, igazgatóhelyettes Garai Katalinnak és Balassa Istvánnak az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, Csatári Gyulánénak pedig az egészségügyi miniszter elismerő oklevelét adta át, s így köszönt el a munkában elfáradt dolgozóktól: _ p,-7 a? nli amfínéfí csak / - ■; -<7~~ Egyszóval változnak, alakulnak a 'külső körülmények, amelyeket késedelem nélkül összhangba kell hozni a belső adottságokkal. Ezek pedig a legnagyobb részletességgel, a leghasznosabb felelősséggel töredéke annak, amit önök társadalmunkért tettek. Kérem, hogy mindig emlékezzenek a csöndes munkáshétköznapok hangtalan • elismeréseire, a tiszteletre, megbecsülésre, mellyel mindany- nyian mindhármójukat körülvettük. Garai Katalin a kórház varrodájának volt a vezetője. Az ott töltött húsz év alatt nagyon sok társadalmi munkát végzett, s mint munkatársai mondják, igen lelkesen. A kórházi ünnepségekre mindig ő díszítette fel a termeket. Azzal búcsúzott el, hogy ezt a feladatot szeretné továbbra is megtartani magának, s ha szükség van munkájára, ő mindig örömmel tér vissza, hogy dolgozzon... Balassa István, a mindenki Pista bácsija: — A kórház portása voltam. Szerettem munkámat. Hogy mire emlékszem vissza mindig g zárszámadás tükrében vizsgálhatók. Mi tehát a teendő? El kell készíteni a mérleget az 1969. esztendőről, de el kell készíteni a zárszámadást a tanulságokról is. Nagy hiba lenne bárhol megelégedni azzal, hogy a kiadott nyomtatványokon a számok keresztben-hosszában stimmelnek. Ez csupán az alap. Amikor az alap készen van, akkor jön a nagyobb munka, amit már nem a könyvelőknek, adminisztrátoroknak, hanem a közösség minden vezetőjének kell elvégeznie. Meg kell érteniük, miről beszélnek a számok. Él-e a gazdaság a mechanizmus lehetőségeivel ? Megfelelő-e a termelési szerkezet, a tevékenységi kör? Eléggé foglalkoztatják-e a tagokat, kihozzák-e a rendelkezésre álló eszközökből a maxi- mutot? Az új vállalkozások eléggé hatékonyak-e és a közösség kezdeményezőképessége a leginkább előnyös irányba mutat-e? Seregnyi kérdés, amire válaszolni csak hozzáértő, aprólékos elemző munkával lehet. Nem akarjuk túl magasra állítani a mércét, nem kívánhatjuk, hogy a tevékenységnek már ebbe a szakaszába vonják be a tagság szélesebb köreit. Lehetséges ugyan, de igen nehéz. Viszont aki számol, elemez, következtetéseket von le, annak tudnia kell, hogy a határ mire alkalmas, a helyi hagyományok milyen irányba nyitnak, vagy csuknak kaput, a tagság akar-e többet dolgozni, és így tovább! A következtetésekből adódó tervek megvalósítása mindenképpen a tagság feladata lesz. Nélkülözhetetlen tehát, hogy a tagok ismerjék, megértsék és elfogadják a következtetéseket, feladatokat. Ezt elérni nem könnyű. A közgazdasági helyzet — de a termelési is —, egyre bonyolultabb. Sokszor első látásra tetszetős dolgokat tilt az alaposabb megfontolás, másszor éppen ellenszenvesnek tűnő vállalkozások mélyén rejtőzik az igazi üzlet. Parancsszóval ilyesmit nem lehet, kell hozzá a legegyszerűbb ember, a „legapróbb fogaskerék” hite is. Ezért elengedhetetlen a nyilvános zárszámadás. Ezért bűn, ha a közgyűlésen feláll az elnök és hadarva felolvas egy előre leírt, s a többség számára érthetetlen szöveget. Aki a beszámolót tartja, annak egyszerre kell szakembernek és agitátornak, előadónak és szónoknak lennie. A leírt szöveg csak támasza legyen. Beszéd közben azonban figyelje a hangulatot és egyetlen bekezdést se zárjon le addig, amíg nem látja, hogy az emberek megértették. Ha kell, a jelentéktelen szakkifejezéseket is magyarázza meg, ha úgy szükséges, három oldalról is indokoljon valamit, hogy elfogadják. (Persze, ezt megkönnyíthetik előzetes gyűlésekkel,. vagy írásban előre kiadott tájékoztatókkal is). A közgyűlés: esztendőt zár és kezd. Fontos állomás tehát a közös gazdaság életében. Hiba lenne tehát, ha ezen a fontos állomáson éppen csak lassítana, de nem állna meg — pihenőre, erőgyűjtésre, a megtett és megteendő út fölmérésére — a közösség kocsija. FÖLDEÁKI BÉLA Kezdődik a báli szezon A Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen január 17-én és 24-én rendezi meg a hagyományos svábbált. A mintegy hatezer főnyi közönséget a szövetség művészegyüttesei szórakoztatják majd. A „központi” svábbálon kívül Pécsett az Olimpia étteremben rendezik meg jármáéban, illetve februárban a közkedvelt svábbálokat. leszívesebben ? Azt nem tudom egy történetbe sűríteni. Az egy folyamat. Mindenre. S talán a felszabadulás után történt változásokra. Végre az embereket embernek könyvelték el. Hogy az milyen érzés, azt minden fiatalnak szeretném elmondani... Csatári Gyuláné, mint konyhalány kezdte munkáját a kórházban. Később ápolónő, aztán szakácsnő lett. Négy éve a szanatórum konyhájának főszakácsa. — Mindig azt mondtam, ha nyugdíjba megyek, sokat fogok pihenni. S most már félek. Igaz, otthon van a kisunokám, foglalatoskodni tudok. De ennyi év után nagyon fog hiányozni a kórház, a munkám. Azt hiszem, hogy munka nélkül a legnehezebb az élet. — h — Több mint egy évszázad
