Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-31 / 26. szám
A Központi Sajtószolgálat megbízásából Jenkei János, a Komárom megyei Dolgozók Lapja rovatvezetője néhány hetet Vietnamban töltött. Utibeszámoló-sorozatában felvillantja a harcoló Vietnam életének mindennapjait. 6, I A Tien phong előttem kiterített példányában cikk olvasható a Hoa Xa-i példáról. Ha Tay tartománynak .ebben a falujában minden fiat;: elfogadta az említett mozgalom célkitűzéseit. Tovább is léptek. Kiválasztották ugyanis a legrátermettebb fiatalokat (az egészség éppoly követelmény volt ebben a válogatásban, mint a megfelelő harci szellem) s őket katonai előképzésben részesítik. Ebbe a képzésbe beletartozik a többi közt a „turisztika” is: a hegymászás, a kiadós túra a Truong •Son-on, azaz a Hosszú hegyen. Alapos edzésben részesülnek a fiatalok, amikor teljes szerelésben végigmenetelnek az északtól dél felé húzódó hegyi utakon, ösvényeken. „Minden nehézséggel találkoznak itt, hogy a kellő pillanatban készen álljanak a harcra” — mondják a Hoa Xa-i példáról. A honvédelmi készültség mellett az ifjúsági szövetségben a „hármas forradalomra” összpontosítják figyelmüket: a termelés forradalmasítására, a technikai és kulturális forradalom végigvitelére. Ugyanarra a kérdésre kaptam itt választ, mint Deo Nai antracit- bányájában. Sok nehézséggel kell megküzdeniük a termelésben, a többi között a nyolcórás munkaidő megfelelő kihasználásáért is. Nem egyszer kényszerpihenőt tartanak a munkások, mert vagy nem kapják meg az import anyagot, vagy nincs pótalkatrész, lassan megy a gépjavítás. A jó munkaszervezést segíti az is, hogy különböző tanfolyamokra, tapasztalatcserékre küldik a fiatal munkásokat: ismerjék meg, másutt hogyan, miképp csinálják jobban. Ugyanez a törekvés a falvakban is mozgalommá érlelődött. Alapvető célkitűzés például, hogy hektáronként öt tonna rizst takarítsanak be, ugyanennyi területen két sertést is hizlaljanak, s a hektárnyi területet egy ember művelje meg. A föld, éppen a kellő gépesítés hiánya miatt, ma még sok kiszolgálást kíván az embertől. S utazásaim során láttam, milyen helytállásra van szükség a rizsföldek megművelésében. A fiatalok nevelésében jelentős részt vállal az ifjúsági szervezet lapja. A negyven esztendős párt . tapasztalatait a szervezet jól hasznosítja munkájában. Ho Si Minh elvtárs is következetesen figyelemmel kísérte a fiatalok forradalmi nevelését. Testamentumában is felhívta a figyelmet arra, milyen fontos a jövő nemzedékének mielőbb apáik nyomdokaiba lépni. A Tien Phong, az ifjúság élcsapatának orgánuma — színesen, érdekesen politizál, szolgálja a népet, segíti az új generációt, hogy helyét megtalálja. ! VI. ÉNEKLŐ HEGYEK Haiphongban nem sok időt töltöttünk, a bányavidék felé utaztunkban. Az ebéd utáni csendes pihenő alatt Jellegzetes hajlításokkal teletűzdelt, érdekes, szép dalocskát hallottam valahonnan. Előbb azt hittem, a nyitott ablakon át áradnak be a dallamok; gondoltam a szomszédban szól a rádió. Kinéztem. A szinte karnyújtásnyira lévő szomszédos erkélyen egy férfi éppen valami ketreccel bajlódott, lakása nyitott ablakából gyerekzsivaj szűrődött ki, a dal forrására azonban nem leltem. Visszadőltem az ágyra szundítani, s ismét elárasztott a bájos ének. Most a folyosó felé indultam. A lépcső derekánál már észrevettem, hogy a számlákkal foglalatoskodó lány, egyedül a pult mögött, unaloműzőnek, frissítőnek énekel. Folytatva útunkat, beszélgettünk erről a dologról. Kísérőim nem mosolyogtak, hanem azt magyarázták, a vietnami művészet annyira népi ihletű, hogy az emberek magukénak érzik. S valóban, amikor csak a rádió hullámain dalokat hallottam felcsendülni, sajátos bájukban ott visszhangzott a sziklás hegyoldal, a folyók bodrosan hullámzó vize, a békés természet szépséges nyugalma. Minden, ami az élet örömeiről lépten-nyo- mon vall. Ezt erősítgette Nguyen van Muoi, a festő is. — A művészet a néppel kezdődött — mondta. — Az új, korszerű, mai vietnami művészet pedig a forradalommal, az új élettel. A művészet és a nép eleven, közvetlen kapcsolatának nem csupán az a magyarázata, amit a látogató elsőként észrevesz; hogy az emberek ebben az országban együtt lélegzenek a dalra, táncra ihlető természettel, az éneklő hegyekkel, vizekkel. A művészek körében a népi irány, a népi indíttatás egyben azt is jelentette: aki ezt vállalja, az a függetlenségi harc ügye mellé áll. A vietnami sors azonban nemcsak az ilyen áttételes hitvallást kívánta meg. Ezt példázza Nguyen van Muoi festő története is. A főiskola elvégzése után gimnáziumi tanár lett. Saigonból jött Hanoiba. Olajfestményei tetszettek, a francia időkben azonban nem voltak meg a feltételek ahhoz, hogy tehetsége kibontakozhasson. Aztán a haza hívására ő is harcba indult, újságíróként, szervezőként, propagandistaként, segítette a fegyveres harcot. Északon később dolgozott a kultuszminisztériumban, tevékenyen részt vett a művészeti múzeum létrehozásában, s a képzőművészek szövetségének is vezetőségi tagja lett. A Szovjetunióba küldték tanulni, és sokirányú tevékenységéhez ma már a kritikusi, elméleti munkálkodás is hozzátartozik. (Folytatjuk.) Pásztorok iskolája Nem egyszerű dolog birkanyájat terelni a hegyekben. Az ehhez szükséges tudás és tapasztalat nemzedékről nemzedékre száll. Éppen ezért tisztelt annyira a pásztorkodás KÍrgíziában, ahol a lakosság főfoglalkozása a juhtenyésztés. Egyre nagyobb jelentőséget kap a köztársaságban a tudomá- nyos állattenyésztés, amely nagyobb termelékenységet biztosít a mezőgazdaság ezen ágának. A pásztorok képzésére iskolák is nyíltak. Közöttük vezető helyet foglal el az Ossz- kij-terület Bazar-Kurgan helységében működő szakmai-technikai iskola, öt év alatt több száz pásztor és állatorvos végzett itt Az iskolába olyan fiatalok kerülhetnek, akik már befejezték középiskolai tanulmányaikat, s készséggel rendelkeznek az állatokkal történő foglalkozáshoz. A jövő juhászai a különböző segéd- és szemléltetőeszközökkel bőségesen felszerelt osztályokban és laboratóriumokban sajátítják el # juhtenyésztés, állategészségtan, növénytan és más tárgyak elméleti anyagát. Az üzemi műhelyekben gépekkel is ismerkednek. Idejük egy részét közvetlenül a hegyi legelőkön töltik, ahol gyakorlati tudást szerezhetnek, megtanulnak birkát nyírni, nyájat terelni. Az oktatás ideje alatt a résztvevők teljes ellátásban részesülnek, ingyenes az étkezésük, a kollégium, a munkaruha. A pásztoroknak magas a fizetésük, a havi 400 rubelt is elérheti. ^ Tanuló pásztorok egy csoportja az Osszkij-teriilet Komszo- mol kolhozának magashegyvidéki legelőjén. (APN foto) t I •: i i-< i f f ♦ Kürti András: II MIMItJHUl 4. A lány elmosolyodott, most látszott, csak, hogy milyen bájos teremtés. Dús szőke hajkorona, bár most zilált kissé, magas, tiszta homlok, zöldesszürke szempár, majdnem fitos orr, szép ívű ajak, akaratos áll. — Hát ha ez a helyzet — jelentette ki —, akkor talán az lenne a legokosabb, ha felvenné a cipőjét, zsebrevágná a búcsúlevelét és beülne ide mellém, a kocsiba. Aztán elmegyünk valahová, ahol nyugodtan elbeszélgetünk. Tulajdonképpen nekem sem volna szabad autóval várakoznom a hídon. Tiltja a KRESZ. Honda szó nélkül visszaugrált a cipőjéhez, belebújt, a levelet leporolta és visszatette az irattárcájába. Miután mindezzel végzett, a homlokát ráncolva, tanácstalanul bámult a sport- szatyorra. — Vegye ki belőle azt a sziklát — szólt ki Kocsis Andrea a Volkswagenből kicsit türelmetlenül. — Dobja nyugodtan a Dunáiba. Ha egyáltalán szüksége lesz hasonló segédeszközre, bárhol talál, nálunk mindenütt, mindig bontják az úttestet. A férfi rövid töprengés után, minthogy jobb megoldás neki sem jutott eszébe, széthúzta a szatyor száját, kicsúsztatta belőle a kockakövet. Megfogta, felemelte, bánatosan szemlélte egy ideig, nagyon kedvére való kockakő lehetett, aztán nagyot sóhajtott és nyögve átdobta a korláton. — Places! — mondta odalent a Duna, mintha megköszönné. — Egyen meg a fene! — válaszolta Honda, majd hóna alá szorítva a sportszatyrot, megkerülte az autót, a lány kinyitotta neki az ajtót, beszállt. — Tudja — jegyezte meg a lány boldogan, miközben felcsavarta az ablakot és indított —, maga különösen azért tetszik nekem nagyon, mert minden szempontból a legalkálmasabb. Igazán nem valami megnyerő a külseje, a modoráról nem is szólva. .. Jaj, nehogy megint megsértődjék, mi ndent megmagyarázok... És meglátja, olyan élményben lesz része ... A motor felbúgott, nekilendült az enyhe emelkedőnek, Buda felé. Pár másodperc és a kanyaron túljutva a cserebogár alakú jármű eltűnt a legmagasabb oszlopon levő higanygőz- lámpák sárgás fénykoréból is. Ekkor, vagy ötven-hatvan méternyire a helytől, ahol Honda és a lány beszélgetése lezajlott, egy szemüveges, magas, bőrkabátos fiatalember lépett elő a hatalmas kábeltartó pillér árnyékából. Balkezében egy készüléket tartott, nem nagyobbat egy könyvnél, rádió adó-vevő és törpe magnetofon kombinációját. A készülék oldalából teleszkópos, antennaszerű fémrúd állt ki, úgynevezett puskamikrofon. Aljáról füldugókban végződő zsinór lógott le. A bőrkabátos sietve összenyomta a fémrudat, felgöngyölte a zsinórt, aztán a masinát belesüly- lyesztette az aktatáskájába. Becsatolta a zárat, és halkan fütyörészve, de szapora léptekkel ő is útnak indult. Szintén a budai oldalra. II. FEJEZET A MESTER ÉS A TANÍTVÁNY A csaknem teremnagyságú szoba gazdagon, de vitatható ízléssel volt berendezve. A brokát- függönyös ablak mellett hatalmas, modem vonalú íróasztal állott. A mögötte levő falat rokokó faragásokkal díszített ódon könyvszekrény fedte el teljesen. Az átellenes sarokban heverő, kis dohányzóasztal, őrajta csibukgyűjte- mény, körülötte modern ülőgarnitúra, amögött százesztendős, ' üvegajtós ingaóra, opartmintás óriásszőnyeg a parkettán ... Kicsit túl sűrűn találkozott itt a múlt és a jelen. A szoba olyan benyomást keltett, mintha egy legénylakást irodának alakítottak volna át), vagy fordítva, de még a munkának csak a felénél tartanának. ... maga különösen azért tetszik nekem, mert minden szempontból a legalkalmasabb... A kedveskedő női hang fokozatosan halkult el, amint az autó felpörgő motorjának zaja túl- harsogta, aztán már csak a moforzúgás hallatszott, az is egyre távolodón, végül semmi __ A zt átlátszó műanyag fedél alatt a rádió adóvevővel egybeépített apró magnetofon pár pillanatig némán forgott tovább, aztán egy mutatóujj lenyomta a megállító billentyűt. (Folytatjuk.) « I ! ♦ ♦ ♦
