Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-04 / 3. szám
Sajnos nemcsak az időjárás okozta nehézségeket kell a vadőrnek leküzdeni e, hanem az emberi kártételek ellen is fel kell lépnie. Az utóbbi időben megjelentek a hurkozók, az út melletti orvvadászok, és a mezőőrök is riasztják a vadat a kint maradt kukoricákból, á szőlőkből. Eszerint a vadnak nincs nyugalma, elűzik az etetőktől. Sokkal szigorúbban kellene a rendszabályokat alkalmazni azok ellen, akik az időjárás nehézségeit arra használják, hogy vadhúshoz jussanak. A vadásztársaságok tasi'H az ilyen esetek megakadálvozása, az emberi kártevők elfogása érdekében járják a határt, vigyáznak értékes vadállományunkra, óvják, védik dúvadtól és embertől egyaránt Petrits Foto: Kónya Vatíeíeiés—vadmentés Csámpán rétes munkát igényei a vadászoktól, .vadőröktől egyaránt. folyik a munka a határban nagy nehézségek közepette. A méteres hóban dózerrel vágtak utat a szekszárdi Béri Balogh Ádárn Vt területén, hogy a lovas szán közlekedhessek. Paczólái József vadőr minden dicséretet megérdemel. Nap mint nap járja a határt, hordja a szemes takarmányt a fácánoknak, a lucernát az őzeknek, nyulaknak. Mintegy kétezer fácánt, ezer nyulat, közel háromszáz őzet, több száz foglyot kell átteleltetni. Ha az időjárás nem romlik, minden remény megvan ahhoz, hogy nagyobb veszteség nélkül sikerül megóvni a megye egyik apróvadban leggazdagabb társaságának állományát, hiszen a vadásztársaság nagy takar- mánykészlettel rendelkezik. Lucernát kapnak az őzek, nyúl ak, szemet a fácánok,, foglyok. Külgazdaság: tágabb látóhatár A szakmai szóhasználatban az utóbbi egy-két év nyelvi újdonsága — sok más mellett — ez a fogalom: külgazdaság. Az avatatlan számára kérdéses, vajon a nyelv, miért nem elégszik meg a hagyományos külkereskedelem kifejezéssel? Azért nem, mert a két szó tartalma merőben különbözik. Naponta olvashatunk jelentéseket nemzetközi közös vállalatok alakulásáról, Budapesten rendezett külföldi műszaki hetekről és viszont: a magyar gazdaság külhoni szerepléséről. E jellegükben különböző hírekben az a közös tartalom található, hogy korunk mind gyorsabb- ütemben alakítja át a nemzetgazdaságok kapcsolatait, s e kapcsolatok jellegét. A kor világgazdaságának jellemző fejlődésiránya, hogy a külkereskedelmi együttműködés — az áruk kölcsönös szállítása — új formákkal gazdagodik. Az együttműködés módszerei sokrétűek, a marketing típusú kapcsolatoktól — s ide sorolhatók például az említett műszaki hetek. — a külkereskedelmet közvetlenebbül előkészítő termelési — értékesítési kooperációkig. Az új szakkifejezés, a „külgazdaság” tömör sűrítésben fejezi ki e világgazdasági kapcsolatok újdonságelemeit. A szó egyszersmind gondolati asszociációkat is ébreszt, amelyek a világgazdasági folyamat elvi lényégét idézik fel. Ez oedig nem egyéb, mind az. hogy korunkban a nemzetközi gazdasági knocsolatok mind kevésbé korlátozódhatnak a nemzeti határok közé zárt piacokra, s az itt halmozódó tőkékre. A korszerű termelés, különösen a dinamikus ágazatokban. , olvan tőkeigényessé vált, olyan költséges kutatási a'aookat kíván, ami Ivettek előállításához nemzetközi együttműködésre, értékesítéséhez oe- dig — a nagv sorozat gazdasági követelményeiből eredően — tág piacra van szükség. Köznapf megközelítésben arról van szó. hogy a világgazdaság kinőtte azt a korábbi szatócs-fázist, amely az adok- veszek elvre, áruk eladására £s vásárlására korlátozódott. Más szóval, mind hangsúlyozottabbá válik az a terület, ahol végeredményben kialakulhatnak az áruk korszer' és gazdaságos előállításának feltételéi. A külgazdaság kifelézés természetesen sokkal tágabb érvényű a külkereskedelemnél, a kettő azonban szorosan ősz- szefügg, abban az értelemben is, hogy a nemzetközi kapcsolatok új formái nagymértékben hozzájárulnak a később áruszállításokban realizálódó eredményekhez. Tegyük hozzá, mindez különösen fontos az iparilag fejlett kis országokban; a nemzetközi statisztika tényei szerint ugyanis ezek az országok az átlagosnál sokkal jobban érdekeltek a világgazdaság áramlataiba való bekapcsolódásban. A ml számunkra e sajátQS érdekek kézenfekvő és előnyös keretei: a KGST-országok piaci, vállalatközi kapcsolatai. Köztudomásúan, fejlődő külgazdasági politikánk lényege, hogy a szocialista országokhoz fűződő újszerű együttműködés hívei vagyunk, a vállalatközi szakosítástól, kooperációtól a tágabb integrációs érintkezésig. Az utóbbi évek tényei bizonyítják, hogy erősödnek ezek az új formák, a KGST-országok kölcsönös érdekei, előnyei alapján. A tények egyszersmind azt is jelzik, hogy erősítjük ezeket a szálakat az iparilag fejlett kapitalista, illetve a fejlődő országokkal. Az utóbbi időben egész sor vegyes vállalatot alakítottunk külföldi cégekkel. Pillanatnyilag 29 ilyen vegyes vállalat működik — ebből 22* Európában, 4 Ázsiában, kettő Afrikában és egy az amerikai kontinensen. A folyó tárgyalások alapján további 18 vegyes vállalat alakításával számolhatunk. A közös vállalkozások eredményesen működnek; bővítik piacunkat, például mexikói szer- szápngép-érdekeltségünk, erősíti külföldi gazdasági szerepünket • a magyar találmány forgalomba hozatalára alakult magyar—svéd építőipari részvénytársaság. A külgazdaság végeredményben azt jelenti, hogy igényeink, érdekeink alapján gazdálkodunk, de a horizontot nem szűkítjük országhatárainkra, hanem a világgazdasági folyamatok részének tekintjük gazdaságunkat. TÁBORI ANDRÁS Elkésett lelkiismeretesség Amikor e sorok napvilágot látnak, a szakályi temetőkertben egy sírral több lesz. Egy nappal azelőtt, hogy kézhez kapta volna beutalóját az ér- tény-bamaháti szociális otthonba, elhunyt özvegy Hajba AntaIné Szakály, Jóka; utca 429. szám alatti lakos. Nyolcvan évet élt, ami kimondva is tekintélyes, sok küzdelmet, szenvedést sejtető idő. Annyit azonban csak igen kevesen szenvednek el. ameny- nyit ő elszenvedett életének röviddel ezelőtti időszakában. A községi tanács információja szerint mindaddig nem volt semmi probléma az idős asszony gondozásával, amíg ezt unokája el tudta látni. A bajok akikor kezdődtek,- amikor az unoka egy baleset miatt nem tudta tovább vállalni a gondozást. Ekkor — mint erről szintén a községi tanács informált —, a nőtanácsot kérték föl, hogy aktíváival vállalja a néni ideiglenes gondozását. A nőtanács a vállalást megtagadta, mondván; — ett van az özvegy lánya, egy födél alatt élnek, lássa el az az édesanyját, mert ő a tartásra kötelezett! Nehéz lenne kibogozni, hogy a szomszédok, ismerősök milyen alapossággal ismerték a gondozó nélkül maradt idős asszony helyzetét. Egy bizonyos, bejelentések, levelek özöne indult a valóságos és vélt illetékesekhez, olyan tartalommal,. amitől még' a higgadtabbak vére is föl tud forrni. Idézek; „Az öregasszony az éhhalál küszöbén van. Sem a lánya, sem a többi hozzátartozók nem törődnek vele.. „Ha a szomszédok nem vinnének enni, már éhen is halt volna.” „Tud erről az esetről a község orvosa is, a tanács úgyszintén, mert elment több bejelentés .. „Ne a község tanácsnál érdeklődjenek az elvtársak, mert ennek is megvan az oka .. „Levelemet vétele után semmisítsék meg!” „Nem akarok ujjat húzni a vezetőkkel. Ne tessenek megmutatni a levelemet.” „Ha ezt maguk megírják, akkor az illetékesek szégyenkezhetnek. -Hozzanak magukkal fotoriportert is!” Az utcából mindössze egyetlen, magát megnevezni bátor ember akadt, aki a járási tanács egészségügyi osztályát kereste föl levelével és ebben utalt arra, hogy a községi tanácsnál 'többször tett szóbeli bejelentésit, de intézkedés még nem történt. (?!) A levelek még országos lapokhoz is eljutottak. íróik most döbbenten és csalódottan állnak. Keserű szavú elmarasztalásaik summázatá, hogy az illetékesek bűnösen érzéketlenek, mert akit védelmükbe vettek nemcsak emberhez, anyához méltatlan körülmények között élt, hanem így its halt meg. És most, álljunk-meg itt néhány szóra... (Álljunk meg legalább, azért, hogy a későbbiekre levonhassuk közösen a kötelező tanulságot! A járási és megyei illetékesek a kapott jelzésekre nyomban intézkedéshez láttak. Jóllehet kevés számú szociális otthonunk elsősorban azoké kell legyen, akik valóban egy- szál magukra maradnak öregségükre; özvegy Hajba Antal- né részére rövid idő alatt sikerült helyet biztosítani. Akiknek vannak • tartásra kötelezhető gyermekeik, közeli hozzátartozóik, azoknak ellátását törvényeink szerint a családnak kell vállalnia. Szükség törvényt bont — mondjuk. Ebben az esetben szükségesnek látszott egy magával tehetetlen, beteg asszony szociális otthoni gondozásba vétele. De ez a szükség nem frissen alakult ki! Jóval korábban is látni- és tudnivaló volt már, hogy az évek óta tartó családi xnszálykodás eljut a legvégsőkig. Eljut arra a pontra, amikor az Cusszomylány gorombán támad az anyjának meleg ételt hozókra, hogy hagyják békén az anyját; „szenvedjen meg a haláláért!” Sőt, az indulatok felforrósodnak annyira, hogy egy társadalmi szervezet elhárítja magától a segítés feladatát; a községi orvos nem mozgósítja a vöröskereszteseket legalább; a községi tanács pedig nem vesz tudomást a dologról, oly módon, hogy hatáskörében megtegye a szükséges lépéseket, holott nyilvánvaló, hogy helyileg nem tudja megoldani a problémát, ami ilyen esetben nemcsak családi probléma.-I» A rendkívüli időjárás nagy feladat elé állítja a megye vadásztársaságait. Az elmúlt években felszaporodott vadállomány etetése, átteleltetése komoly erőfeszítést, lelkiismeŰtban az etetőkhöz.
