Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-28 / 23. szám
A Központi Sajtószolgálat megbízásából ienkei János, a Koma- lom megyei Dolgozók Lapja rovatvezetője néhány hetet Vietnamban töltött. Utibeszámoló-sorozatában felvillantja a harcoló Vietnam életének mindennapjait. 3. Nem volt könnyű a bányászok munkája az amerikai légitámadások négy esztendeje alatt; nem könnyű most sem. Mint elmondták, a meddőkőzet keménysége például a korábbihoz képest három-négyszeresére nőtt. Nem kevés probléma forrása aztán maga a klíma, a trópusi éghajlat. A nagy esőzések idején a robbantás sokszor nehézségekbe ütközik, a berendezést, a gépeket is kikezdi az idő. Sokszor alkatrészhiány miatt állnak le egy-egy géppel. Ezért is építettek az utóbbi években két üzemet az alkatrész-ellátásra. Mindez persze inkább csak ízelítő a Deo Nai, a Thong Nhat, Hongai és más bányaüzemek életéből. — Sok szakemberre van szükségünk — ezt is említette Nguyen Huy Tro elvtárs, a tartományi ágit. prop, osztály vezeiohelyettese, a megyei újság főszerkesztő-helyettese. — Jelenleg körülbelül ezren folytatnak tanulmányokat a Szovjetunióban. Lengyelországban. Kínában, a Német Demokratikus Köztársaságban, néhány an már haza is tértek közülük. To Tan Sang, a Deo Nai bánya igazgatója, aki a külszíni fejtésen kalauzolt bennünket, elmondta, hogy a., nyolc, órai munkaidőből sokszor csak öthat óra az effektiv termelő tevékenység, részben az alkatrészhiány miatt, de a műszakváltás sem megy ma még elég gyorsan, szervezetten. Ezért is igyekeztek javítani mindeneké előtt a vezetési módszereken: — A vezetés színvonalnövelése szervezettebbé tette a munkát, A bányarész vezetőségének egy tagja mindig a munkahelyen tartózkodik, az igazgatóság egy tagja pedig a műszakváltáskor jelenik meg a helyszínen, hogy konkrét tanácsokat és utasításokat adjon. Jelentős kedvezményekben, támogatásban részesülnek a vietnami bányászok. A havi 26 kilogramm rizs már önmagában jóval több, mint a fejenkénti országos átlag, s ehhez tegyük hozzá azt is, hogy amíg még a vezetők is csak fele rizs, fele liszt arányban kapják meg fejadagjukat, a bányamunkások — kedvezményként — csak rizst kapnak. Több cukor, hús jut nekik, ellátásuk folyamatos, s bérük is több az átlagos munkáskeresetnél: a külszíni munkán kétszeres, a földalatti munkahelyen háromszoros ez az arány. Premizálással is ösztönzik a bányászokat, szociális helyzetük is kedvező. Cseréptetős házakba költöznek mind többen, háztájit kapnak, megfelelő orvosi ellátásban részesülnek. « — Abban, hogy idei részarányos termelési eredményünk 49 százalékkal magasabb, mint a tavalyi — tájékoztatott még az igazgató —, jelentős szerepe van a párt munkájának, s ezzel kapcsolatban a többi közt a demokratizmus fokozásának is. (Elvittek például egy munkaértekezletre, ahol az általános tájékoztató után a brigádvezetők sorban elmondták eredményeiket, gondjaikat, s így szinte egymástól lesik el a jó módszereket.) — A munkások természetesen nem a termelés általános műszaki-technikai kérdéseibe szólnak bele, de például fő gondunk, az alkatrész-probléma megoldásában nagyon sokat segítettek már eddig is újításaikkal, s azzal is, hogy sok brigád vállalta: maga javítja gépeit. A következő időszak tennivalóiról Tro elvtárs ezt mondta: — Most a jövőre, a távlatokra gondolva alakítjuk ki a bányaüzemeket — nem a termelés gyors mennyiségi növelése az elsődleges célunk, hanem bányászatunk korszerű jövőjének megalapozása. Ezt, úgy hiszem, a gazdasági élet általános jellemzjőjé- nek is tekinthetjük. III. AZ ORSZÁG SEBEI A mai s a holnapi Vietnam jellemző jegyeit gyűjtögettem utam során. De lehet-e hallgatni arról, ami itt az utóbbi években volt? Nem, s azért sem, mert hiszen mai életüket, gondjaikat is csak ezzel együtt érthetjük meg igazán. ügy mondták, egész napos út vár ránk, jó, ha reggel minél korábban elindulunk. Még csak szürkült, amikor már Hanoi külső negyedében jártunk, túl a műszaki főiskola modem épületegyüttesén. Az utazás kilenc órán át tartott. Előbb — körülbelül Thanh Hoá-ig — elég jó úton, később azonban már mindenütt megsokszorozódtak az amerikai támadások nyomai. Long, a sofőrünk szinte egész idő alatt, míg Vinhbe nem értünk, manőverezni kényszerült az öreg Volgával. (Folytatjuk.) Közvetlen telefon Győr és Budápest között Befejezéshez közeledik a Győrött felszerelt távbeszélő távválasztó berendezés próbaüzemeltetése. A megyében elsőnek Győrből hívhatják a város előfizetői közvetlen tárcsázással Budapest bármely számát. A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár által készített berendezés a próbaüzemelés alatt kifogástalanul működött. E hálózatot bővíteni kívánják, a következő város, amelyet a távválasztó rendszerrel szerelnek fel, Sopron lesz. Képünkön: Burányi Tibor műszerész a bekapcsolás előtt álló távválasztó berendezést ellenőrzi. (MTI fotó — Hadas János felv.) Bengali tigris — fekete párduc — szenegambiai oroszlán! Szörnyű fenevadak r Már nevük hallatára is környékezi az embert a hideglelés. Hát még ha egyszerre kerül szembe az ember mindhárommal. És ime a Fővárosi Állatkert téli óvodájában, milyen édesdeden hancúrozik, kelleti magát a látogatókkal ez a három, néhány hónapos várományos fenevad. Szederjei Ákos főigazgató és Huszár Sándor főápoló nem csekély büszkeséggel gyönyörködnek a Bogáncs nevű pulimama körül forgolódó apró fenevadak pajkos, vidám játékában. Természetesen a nevelőanya is jogüB büszkeséggel tekint „gyermekeire”, Nem akármilyen eseménye ez az állatkertnek. es$t. .az . állatidomiiás történetében, hogy ez a három ragadozófajta békés, sőt barátságos együttélést tanúsít. A természetben kérlelhetetlen, ádáz ellenségek. Persze az effajta idö- mítás nem könnyű és nem egy- szerű jeladat. Nagy szakértelmet, sok türelmet, kitartó munkát, le* lemény ességet, ötletességet, a mindenek felett gondos szereteted kíván az idomítóktól és ápolóktól, Régebben nem volt ritkaság a túlszaporodó fenevadak agyonlö- vése. Most hiányzó fajtákra cse- rélik ki a felesleges újszülötteket, külföldi állatkertekkel. Ilyen célból csereösszeköttetésben vannak a világ minden számottevő állau kertjével. Az állatkertnek egyébként az idei zord tél ellenére már megvolt az első tavaszi öröme. Megszületett az egyik ciktajuh kis bébije. Féltő szeretettel gondozzák a tavasz hírnökét. Mint az embernek, az állatnak is egyik nagy ellensége a magány. az unalom. A, fiatal orrszarvú például már egészén leromlott, étvágytalanná vált, búskomorságot mutatott. Amióta egy fiatal kecs- kegidát tettek melléje, tökéletesen megváltozott, jó étvággyal eszik, meghízott, barátságos lett. Ezt teszik a többi magányos állattal is. ♦ Kürti András: l /l Ei UDJ-n Vllltí | ibijrß&\ 1 ♦ I. FEJEZET , 2 HÁRMAN A HÍDON 2 Az Er zsebet-hídon még nappal is — szaknyel♦ ven szólva — gyér a gyalogosforgalom. Most pe2 dig éjfél után járt az idő, teljesen néptelen volt ♦ a híd is, meg a környéke is, a hűvös őszi szél X még a megrögzött éjszakai Duna-parti sétálóikat ♦ is otthon marasztotta. 2 Csend volt, a nagyvárosi éjszaka viszonylagos T csendje. A Mátyás-pincéből cigányzene foszlá- 2 nyai érkeztek libegve, távolból, a Nagykörút ♦ tájáról fékező villamos zaja hallatszott. Valahol X a Váci utcában döngve csapta be a kaput a ház♦ mester. Legszebb álmából riaszthatták fel, vagy X a vártnál kevesebb lehetett a kapupénz... « A híd pesti oldalán most feltűnt egy férfi, j Lassan közeledett, zsinórjánál fogva egy sport- 2 szatyrot húzott maga után a járdán. Az átla- f gosnál valamivel alacsonyabb, kicsit x-lábú, öt2 ven év körüli ember volt az illető. Telt arcú, ♦ kopasz. Drapp felöltőt viselt. A sportszatyrot X úgy vonszolta maga után, mint amikor egy aka♦ ratos kutyakölyköt, amelyik leül és a két mellső X lábát nekifeszíti a földnek, lépésről lépésre rán- 4 cigál előre pórázzal a gazdája. Valami súlyos tárgy volt a szatyorban ... Körülbelül a híd első harmadánál a jövevény megállt. Áthajolt a korláton, lenézett a vízre. beieKöpött. Aztán elfordult, elengedte a szatyor zsinórját, leguggolt, levetette a cipőt a jobb lábáról, letette a szatyor mellé. Féllábon egyensúlyozva magát, kigombolta a felöltőjét, benyúlt a kabátja belső zsebébe, előszedte a tárcáját. Lezárt levélborítékot vett ki belőle. Gondosan kisimította, még egyszer elolvasta rajta a címzést, majd a járda közepére helyezte. Nehezéknek rátette a levetett jobblábas félcipőt, mégpedig úgy, hogy a boríték nagyobb része, rajta a címzéssel, kilátszódjék. Miután mindent ilyen szén-akkurátusán elrendezett, megfogta a spx>rtszatyor zsinórját és hozzálátott, hogy felkapaszkodjék a híd karfájára. Néhány meddő kísérlet után, amely arra vallott, hogy a szóban forgó férfi aligha volt tagja még a legjelentaktelenebh sportegyesület tornászcsapatának sem, végre sikerült lovaglóülésbe kerülnie a hídkorláton. Lábait a rácsok közé dugva, megszilárdította pozícióját, nagy keservesen felhúzta maga olé, a két combja közé helyezte a nehéz sportszatyrot. Megpihent kicsit e fárasztó művelet után, maid beledugta fejét a sportszatyor zsinórhurkába, nagyot sóhajtott, behunyta a szemét, és... És p>ár másodperc múltán kinyitotta a szemét, újra felsóhajtott, lenézett az alant feketén és hidegen csillogó víztükörre, megborzongott, aztán csak bámult szomorúan maga éjé, a semmibe... — Bocsánat, volna egy kis tüze? A hang, fiatal nő kellemesen csengő szopránja, egy fűzöld színű Volkswagen volánja mögül hallatszott Gyászos gondolataiból felriadva a korláton ülő férfi meglepetten fordult a hang irányába. E hirtelen mozdulat következtében egyik lába kicsúszott a rácsok közül, felsőteste megbillent, épp>en-csakhogy az utolsó pillanatban vissza tudta nyerni az egyensúlyát. Ekkor reflexszerűen gyufa után nyúlt a felöltője zsebébe, újabb megingás, már bukott volna a mélybe... Szerencsére ekkorra ott termett mellette az autó vezetője, nyúlánk, szőke nő, felhajtott galléros kék selyemballonban. Megragadta a vállát, visszarántotta, és tartotta keményen. — Köszönöm — mondta a férfi. — Most már egyenesben vagyok, elengedhet. Nyúljon be a felöltőm zsebébe, ott talál gyufát. A nő megtalálta a gyufát, rágyújtott. Hallgattak mind a ketten. — Jaj, — szólalt meg az autós nő —, hogy ón milyen figyelmetlen vagyok! Meg sem kérdeztem, megkínálhatom-e? És nyújtotta a nyitott doboz Fecskét a. hídkorláton üldögélő felé. Az megrázta a fejét. — Már fél éve leszoktam. Nem szabad, árt a szívemnek. A szőke nő tudomásul vette a választ, a doboz cigarettát visszadugta a ballonja zsebébe, neki- tárraszkodott a korlátnak, nagyokat szippantott, szép, kerek füstkarikákat fújt a levegőbe. Barátságos fenevadak
