Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-24 / 20. szám
misim mmm Újvilág vagy óvilág? II. Kína vagy Mayaföld? Henseling széles körű vizsgálódásaiból és számításaiból azt a megállapítást szűri le, hogy mayák csillagtudománya sokkal régibb volt, mint a kínaiaké, és, hogy egyes ókínai kozmogrammák nem érthetők meg a maya csillagászat ismerete nélkül. Fejtegetései nem férnek ide, csupán néhány szemelvényt mutathatok be. így pl. a régi kínai hagyomány két gyenge fényű, alig látható csillagnak igen különös nevet ad: az egyiket Napnak hívja: ez egy régi maya „nullanap” (korszak-kezdő nap) idején majdnem pontosan a nappálya csúcspontján (nyárpontján) állt. A másik csillag neve Hold, az előbbivel épp szemben állt ugyanakkor, ' vagyis a nappálya mélypontján (télpontján). Azaz a két nép ezeket a csillagokat használta, többek közt egy fontos időszámítási kör kezdőnapjának (nullpontjának) meghatározására. Az időkör a mayáknál i. e. 3373. október 15-én kezdődött és érvényben volt a spanyol hódításig. — Más: az a négy csillag, amely a kínai Su-king („Kiváltképpen való könyv”) szerint az évszakok kezdetét jelzi, azonos a maya nullanap négy évszak- csillagával, ezek:Szing (Alpha Librae), Fang (a Skorpió Bétája és Deltája), Hiú (a Vízöntő Bétája), Mao (Plejádok). — A Han-évkönyvekben olvasható egy napmozgás érthetetlen leírása, azonban a maya naptár 520 napos időszakaszt, ón. tzolkint ábrázoló hieroglifjének rész-jeleivel pontosan magyarázható, s azt az 520 napos időszakaszt jelzi, mely alatt a Nap futása három egyenlő időközben metszi a Hold pályáját (csomópontok). A kínai leírásnak és a maya hieroglifnek még a színszimbolikája is megegyezik: fehér, sárga, kékeszöld. — A maya időszámítás legfontosabb nagyperiódusa, a baktun: 144 000 nap, azaz kb. 400 év. De 144 000 kiváló szerepet játszik több régi kultúmép vi- lágkör-számításaiban, így a kínaiaknál, indusoknál, babiloniaknál és a germán mitológiában. Henseling bizonyításaiból azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy a maya csillagjelekből kiolvasható világmagyarázat és életszemlélet megegyezik az ősrégi kínai jang-jin bölcselettel: a Mindenséget az ellentétek egyensúlya, harmóniája élteti. De minthogy a maya régibb, tőlük kellett kapnia az Óvilágnak, valójában emez az Üj. „A sokféle utalás, jelzés — írja —, hogy Óamerika és az Óvilág szellemi kincstárai közt ősi kapcsolat áll fenn — egyáltalán, nemcsak Kínában és Egyiptomban — a dolgok mai állása szerint semmiképp sem magyarázható avval, hogy a kulturális vagyon az Óvilágból vándorolt Amerikába. De mostanáig arra az eshetőségre sem bírunk világos, kielégítő magyarázatot, hogy a vándorlás fordított irányban történt, — noha nyilvánvalóan ez fedi a történeti valóságot”. 5 nap az Ég atyjának Azonban a naptár- és csillagtudomány még sok megegyezést mutat a felsoroltakon kívül. Az ún. mozgó napév (360 nap) csak a mayáknál és az egyiptomiaknál volt használatos: a hozzátoldott öt napnak a mayák nem adtak külön nevet, „az Ég atyjának” szentelték és szerencsétlennek tartották őket éppúgy, mint az egyiptomiak a maguk évéhez, a memfiszi évhez fűzött epagomenákat. Az azték naptár toldalék-napjainak neve „üres napok”, s ezek baljósla- túak, a kínaiaknál a szökőidőszak neve „fájdalom szülötte”, az indusoknál „szoron- gattatás ura”, a babiloniaknál „baj thozó”. — Elám (Mezopotámia), Peru és Mayaföld lakói a hónap minden napjának külön nevet adtak. R. O. Marsh a Roosevelt- fennsík ((Brazília) eltűnt birodalmának lakóiról azt állítja, hogy fejlett csillagászati ismereteik voltak, talán ők adták az Állatkor csillagképeinek neveit, s tőlük kapták szerinte a toltékok, mayák, egyiptomiak, sumérok, föníciaiak. De valószínűbb, hogy közös gyökerük van valahol a prehisztória, a kőkorok mélyén. — A mexikói és a kínai Állatkor jegyei megegyeznek: Egyiptomban, Babilonban és Mexikóban egyformán tizenkét jegyre oszlik a Zodiakus. — Egyébként a közép-ázsiai népek is tizenkét periódusra osztották az időt, s ezeket állatokról nevezték el; a kínai és a mongol időkör állatai azonosak: ez természetesen átvétel. Az egyiptomiak és nyomukban a görögök az állatképeket köralakban írták fel, mint a közép-amerikai indiánok; a görögök ezt káldeus számításnak nevezték, vagyis babiloni eredetűnek tartották. De a csillagos égen csakugyan sok a hasonló' jelenség, azért legközelebb a Földön járunk be szőkébb i területeket, keresünk különlegesebb tárgyakat. VÁRKONYI NÁNDOR „Nyár“ a télben A Széchenyi fürdő szabadtéri strandján a hideg télben is akad néhány bátor fürdőző, aki a nyár és tél örömeiből együtt akar részesülni. (MTI fotó — Benkő Imre felv.) Kocsimúzeum Bábolnán A Bábolnai Állami Gazdaság nevezetességeit gyarapítja a maga nemében egyedülálló múzeum, ahol 33 kocsit őriznek. Az érdekes egyedi darabok kivétel nélkül használható állapotban vannak. Akinek kedve támad, az beülhet Victor Emánue’ olasz király egykori kocsijába. A múzeumban őrzik ugyanis azt a bábolnai hintót is, amit Pestre küldtek annak idején, hogy az olasz uralkodót a Keleti pályaudvarról a Várba szállítsa. A tájjellegű kocsik kedvelői beszállhatnak abba a sárgára festett, díszes, könnyű féderes kasos kocsiba, amit Corozsmán használtak. A pácra jártak vele a tanyavilágból. Ezt a célt szolgálta a hódmezővásárhelyi kocsi is, ezen azonban a kast deszka oldal helyettesíti. Ehhez a sorhoz tartozik a finom kivitelű, könnyű, körösi löcsös jármű. A kötöttebb talajhoz készített nehezebb alkotmányokat egy szép bihari kocsi képviseli a gyűjteményben. Az ipartörténet ismerői talán felrónák, hogy a bábolnaiak megfeledkeztek a helyi nevezetességekről. Ar. állami gazdaság közelében fekszik ugyanis Kocs, az a nevezetes község, ahol a XIII—XtV. század fordulóján az első lovas kocsikat készítették. Jellemzője a szekérrel szemben, hogy rugózott jármű. Elnevezését az egész világ átvette. A névadó helység gyártmánya azonban olyan gyorsan elterjedt, hogy készítményeiknek nem alakult ki helyi jellegzetessége. A bábolnai kocsimúzeoló- gusok tovább gyarapítják gyűjteményüket és még az idén tíz érdekes darabbal egészítik ki a különleges „járműparkot”. 'TYVYYY •"WYyyyTYYYYYYTTTYYYYYYTY YYVYYYVYVYYYVYTTTYYYTYYY YTyVVYTTTYYVYYVVYYYYTTYYTYTTYYYYYTYTVVVVVVVYTYYYYVYYYYYYYYTY ► *■ ► ► *► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► S> > § ► ► ► ► ► ► V ► ► ► ► > ► ► ► f► ► > ► ► ► ► ► > > B» LAND HU, ■ Egy rendőrnyomozó emlékiratai 64. A hosszú vádirat felolvasását ülve hallgatta végig. Ebben a pillanatban azt a benyomást keltette, hogy egyszerű kistisztviselő, aki valamilyen csekélység miatt háziurával pereskedik. Zsebéből papírcsómót húzott elő, jegyzeteit olvasgatta, néha-néha feljegyzett valamit. A tárgyalásra százötven tanút idéztek be. Én tizenkétszer álltam a tanúk emelvényén, hogy a vádirat egy-egy pontjával kapcsolatban vallomást tegyek. Landru végre védekezésre határozta el magát, de csak azt ismételgette, hogy a halállistán szereplő, eltűnt nőkkel kizárólag bútorvásárlás folytán állt kapcsolatban. Az egyik tárgyalási napon ennyit elismert: — Lehetséges, hogy Buissonné menyasszonyomnak mondotta magát. .. De mindjárt hozzáfűzte: — .. .de az én jelenlétemben soha. Hiába vonultak fel a terhelő tanúk, vallomásukat vállvonogatással fogadta. És ezt a taktikát követte a tárgyalás végéig, az ítélethirdetésig. November 29-én, háromheti izgalmas tárgyalás után Gedofroy államügyész elmondta nagyhatású beszédét és a bizonyítékok alapján halált kért a vádlottra Moro-Giafferi, a kiváló védőügyvéd hiába vesztegette ékesszólását. Az esküdtszék, rövid tanácskozás után, este 9 óra 15 perckor meghozta ítéletét. — Landru bűnös az ellene emelt vádban. Az esküdtszék ezért halálra, lefejezésre ítéli. Landru a bíróság felé fordulva, emelt fővel, szemrebbenés nélkül hallgatta végig a halálos ítéletet. Olyan pózban állt, mint egy nagy szónok, aki hatásos beszédre készül. De egy szót sem szólt. Még mielőtt a bíróság visszavonult, a védő kegyelmi kérvényt akart Landruval aláíratni, de ő ridegen visszautasította: — Olyan ember, mint én, nem kér sem kegyelmet, sem irgalmat LEVÉL A SIRALOMHÁZBÖL Landru, kivégzése előtt még három hónapot töltött a börtönben, s egész idő alatt rendíthetetlenül megőrizte nyugalmát. Hidegvérrel várta a halált, s elhatározta, hogy titkát megőrzi a vérpadig. Amikor már tudta, hogy életének hamarosan vége szakad, február 24-én, néhány órával az ítélet végrehajtása előtt, papirost és íróeszközt kért, s hosszú levelet írt Gedofroy főügyésznek. A levél, Landru képmutatásának legmeggyőzőbb bizonysága, így kezdődött: — Három hónappal ezelőtt kerültem szembe először a vádhatósággal. Néhány óra múlva már nem élek, s így talán jogom van megkérni a főügyész urat, hogy velem együtt vessen egy pillantást a lefolyt tárgyalásra, amelynek végén ön az igazság nevében halált kért rám. — Ön, főügyész úr, bámulatos karriert futott be és nem csekély tehetségről tett bizonyságot. Ilyen karrier után kezébe adtak egy példátlanul megnövekedett iratcsomót, amelyet egy vádlott ellen, jelen esetben én ellenem halmoztak fel. Az iratokat tökéletesen ismerte és ebben a tekintetben mindenféle rendű és rangú munkatársai is segédkeztek. Személyemet illetően a legrészletesebb, bizalmas feljegyzések voltak a kezében. Én nem ismertem önt, én börtönben ültem, egyedül, semmiről sem tudtam, az iratokat nem láttam. — Az iratok tanulmányozása megvilágította a vádat, de a személyemre vonatkozó jegyzetek nem tárták fel egyéniségemet. Ön minden eszközt igénybe vett: a meggyőzést, a megfélemlítést és a megfigyelést, hogy tisztába jöjjön velem. Én is igyekeztem tisztába jönni az ön személyével, kérem, ne nehezteljen ezért. — így nem kerülte el a figyelmemet, hogy eleinte meglepődött határozott válaszaimon, s kétely fészkelte be magát a leikébe, kétely, amely rettenetes lehet arra az emberre, akinek az a feladata, hogy a vádat képviselje. Láttam, hogy igyekezett mindenáron valami vallomást kicsikarni belőlem, legalább egy szót, amely köny- nyített volna lelkiismeretén. Végül kitűnő megfigyelőképességével arra a megállapításra kellett jutnia, hogy az a vádlott, aki ennyi gyötrelem után is ilyen nyugodt marad, nem lehet bűnös. A továbbiakban Landru igyekezett kimutatni az egyes vádpontpk tarthatatlanságát. Kitért a takaréktűzhelyre, amelyben, a vád szerint, áldozatait elégette, azután a Gambais-i villában talált emberi csontokra, s azt állította, hogy ezek egy régi temetőből is odakerülhettek. A levél végén ismét szenvedélyes hangba csapott át. (Folytatjuk.) XaAÁAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAA i
