Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-23 / 19. szám
S$rUi KytrvRÁK NYOMÁRÁN Újvilág vagy óvilág? /. Nyúl a Holdon Alexander von Humboldt a múlt század elején elsőnek fedezte fel az amerikai és eurázsiai ókultúrák hasonlatosságait, ám vizsgálatukban óvatosságra intett, mert „az azonosságok és egyezések gyakran az emberi szellem közös természetéből erednek'’. Utána Adolf Bastian, a kiváló etnológus, külön műben fejtette ki a közös gyökerű „népgondolatok” elméletét, mások arra figyelmeztetnek, hogy hasonló természeti tényezőkből hasonló kultúráknak kell kifejlődniük. Nos, az alábbi kultúr jelenségekről bárki maga megítélheti, vajon természetadta termékei-e az emberi szellemnek és a környezetnek, vagy pedig egy fejlett, saját arcélű műveltség tudatos alkotásai? Vizsgapróbaképp vegyük elsőnek a csillagos eget, mely a legkiterjedtebb „természeti tényező”, mindenütt ugyanaz, azonban sokféleképp foglalható rendszerbe, és a legváltozatosabb mítoszokat szülheti. Mégis vitathatatlan ázsiai—amerikai megegyezések állnak fenn az égleírások és a naptárrendszerek között. Földünkhöz legközelebb keringő égitest a Hold, sok vallás főistensége volt, számtalan mítosz és mese ihletűje. Robert Henseling érdekesen fejti meg a holdbéli nyúl titkát. Grimm ismert népmeséje szerint a nyúl hiába fut szélsebesen, nem tudja megelőzni a sündisznót. Ugyanígy jár a leggyorsabb bolygó, a Hold: bármilyen gyorsan kering, mindig helyben találja a Napon. Ezért mondja róla a babiloni himnusz: Siető, kinek térde sose fárad, aki testvérei, az istenek útját megnyitja, az Ég alapjáról a csúcsra hág fényben, az Ég kapuját megnyitja és fényt teremt as em bereknek.., Vagyis megnyitja a kaput a fényt hozó Nap előtt, előre jelzi keltét. Ezenkívül gyorsan növekszik és fogy, emiatt kell baromfit, növényt növő Hold idején ültetni, viszont ehető gyökerű növényt, gumót, répát fogyó Hold alatt, s ugyanakkor böjtölni is, az „Éggel való megegyezés” törvénye szerint, amelynek megtartására a Világ négy sarkára küldött tudósok ügyelnek Kínában. Másfelől töltekor ő hozza az időváltozást, viharokat, esőt, száraz időben ő küldi a harmatot, a szaporító nedvességet, miközben maga is növekszik. Mint az előbbi himnusz mondja: Gyümölcs, mely magától fogantatik”. A nyúl sokban rokona, földi párja, szapora, gyorsan nő, gyorsan fut, nyitott szemmel alszik, valóban Hold-állat. így természetes, hogy a népek a Hold foltjaiban fölfedezték a nyúl alakját, s hogy a toltékok és aztékok a Hold írásjelébe, a kerek vizeskorsóba beleültetik a nyu- lat, vagy pedig a hátára akasztják a korsót; illetve a korsó és a nyúl együtt a Hold jele náluk. Ámde a kínai császár palástján is van egy kép: a holdkorong, benne fa, előtte a nyúl mozsárban magokat tör. A hozzáfűződő „naív” mese pedig így szól: A Tang-ház egyik császára egy őszi éjszakán bor mellett üldögélt varázslójával. Kedve támadt felszállni a Holdba. A varázsló bam- buszrudat dobott a levegőbe, híddá változtatta, és ők felmentek rajta. A Holdban „a tiszta hidegek” (felhőtlen, harmatos éjjelek) palotájára találtak, vízkristályból épült, és a Holdistennő lakott benne szolgáival. A szivárványszínekbe öltözött lányok körtáncot lejtettek a vendégek előtt (kultikus tánc volt: a Hold keringését mutatták be). A palota előtt kasszia-fa állt, olyan bőven termő, hogy időnként le kellett botolni. (A Hold növését—fogyását s a növények föld alatti és föld feletti részeire gyakorolt hatását jelzi a lebontás.) Mellette pedig ott állt a nyúl, s az ételitalt készítette fehér márványmozsárban, mely a víz jelképe, mint az aztékoknál a korsó. — Kiegészítésül itt említem a húsvéti nyúl népszokását, mely valójában egy ősrégi vallási rítus maradványa: ugyanis újév napját sok nép valaha a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtölte idejére tette, s azóta is ekkor hozza a szapora, termékeny nyúl a csírát, a fogamzást jelző és az élet piros (vér) színére festett tojást, lehetőleg sokat. Tojásajándékozás volt szokásban ezen a napon a kínaiaknál, perzsáknál, egyiptomiaknál, az ógermán és ószláv népeknél. VÁRKONY1 NÁNDOR (Folytatjuk.) TELITALÁLAT (MTI foto — Kovács Sándor felvl Vakcina a gyermekkori fertőzések ellen A moszkvai Vírustani Kutató Intézet munkatársai, le- ningrádi szakemberekkel együttműködve, új vakcinát állítottak elő, amely a gyermekkori járványos fültőmi- rigy-gyulladás (mumsz) megelőzésére szo'gál. A vakcina nagy védőhatású. As intézet üzemében megkezdték a vakcina kísérleti szériájának kibocsátását A. gyermekorvosok és a járványtané szakemberek 1970. elején megkapják az új készítményt rTTmr«vVTVTVTmTTmTmTVmmmmmmmmm rTTYTTTVYYTTTVTTVTVTVTTVTVTVTTTTVVYTTYYTTTTTVVTTTVTVVYTTTTTV ► LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 63. — Folyton azt vetik a szememre, hogy az eltűnt tizenegy személy neve külön névsorban szerepel a noteszemben. Ez érthető, hiszen bútorokat vásároltam tőlük. A rendőrség azzal válaszolt, hogy egytől-egyig eltűntek. De kérdem én: olyan bizonyos ez? Miért kívánják, hogy ezek a nők jelentkezzenek és belekeverjék nevüket, személyüket ebbe a rendőrségi mesterkedésbe? Ha kiengednek, kezeskedem, hogy megtalálom őket. Van egy titkom ezekkel a nőkkel, amelyet nincs jogom leleplezni, elárulni, s nem is árulom el. Végeredményben számomra csak a lelkiismeretem az irányadó. Ha bűnös vagyok, bizonyítsák rám a bűnöséget... Én semmi mást nem égettem el, csak sertés- és borjúcsontokat. Csak nem akarják elhitetni, hogy fél mázsa szénnel tíz-tizenkét emberi holttestet elhamvasztottam? Nevetséges. Landru csak az elmeorvosokkal vitatkozva fejtette ki védekezését, egyébként, a vizsgáló- bíró előtt nem védekezett az ellene felhozott vádakkal szemben. Nem védekezett, egyszerűen hallgatott. FELBUKKAN AZ EGYIK MEGGYILKOLT NÖ 1921. november 6. Párizsban nagy az izgalom, a bíróság másnapra tűzte ki a Landru-ügy főtárgyalását. Sokan még mindig nem hisznek Landru bűnösségében. Csak estefelé értem haza. Otthon nagy meglepetésemre egy levél várt rám, az esküdtszéki elnök levele. Felszólított, hogy mihelyt megkapom sorait, azonnal keressem fel, a nap bármely időszakában, akár éjjel is. Mi történhetett? Taxiba vágtam magam és néhány perc múlva az elnöknél voltam. — Riboulet úr — mondta —, ma délután nagy jelentőségű esemény történt. — Mi? — Megtalálták Guillin-nét! Az első pillanatban megdöbbentett a hír. Hiszen ha igaznak bizonyul, a vád egész építménye összeomlik. De megdöbbenésem csak egy pillanatig tartott. — Talán megtalálták a holttestét — válaszoltam. — De nehezen tudom elképzelni, hogy hat esztendő után agnoszkálni lehetne. — Nem holtan találták meg, hanem élve. Guil- linné életben van — mondta az elnök. Tétovázás nélkül válaszoltam: — Elnök úr, ez csak tévedés lehet. Megdönthetetlen bizonyítékaim vannak, hogy Guillinnét Landru meggyilkolta. Az elnök mosolyogva kezet nyújtott. — Ezt szeretem. Látom, hogy ön megingathatatlan és meg van győződve arról, amit állít... Guillinnét csakugyan nem találták meg, de mindenesetre megpróbálták, hogy ezt elhitessék. Végül megtudtam a történteket. Aznap dél tájban egy előkelő hölgy értesítette az ügyészséget, hogy az eltűntnek hitt Guillin- né nála szolgál. Természetesen azonnal detektívek rohantak a lakására és hamarosan kiderült, hogy a házvezetőnőnek valóban Guillinné a neve, de semmi köze sincs az eltűnt asszonyhoz. Mégis, a legkörültekintőbben és leglelkiismeretesebben jártak el, s a házvezetőnőt szembesítették a Crozatier utcai házmesternével. akinek az eltűnt asszony a lakója volt. A házmestemé az új Guillinnét akkor látta először. A dologban az volt a legérdekesebb, hogy a derék házvezetőnő engedte, hogy kialakuljon körülötte a legenda. Azt sem mondta, hogy ő az eltűnt Guillinné, de az ellenkezőjét sem állította. Úgy látszik, hízelgett hiúságának, hogy akár ilyen módon is a nyilvánosság előtt szerepelhet és képe belekerül az újságokba. A rendőrség emberei előtt természetesen készségesen bevallotta, hogy pusztán tévedésből keveredett az ügybe. A TÁRGYALÁS ÉS AZ ÍTÉLET November 7-én kezdődött a nagy per a Versailles-! esküdtbíróság előtt. Fagypont alatt 12 fokot mutatott a hőmérő, mégis hatalmas tömeg sereglett össze. Üzembe léptek a jegyüzérek. Jó előre jegyeket szereztek, s a tárgyalás előtt 50—100 frankért árusították. Landru a vádlottak padja előtt állt, amikor bevonult az esküdtszék. Nyugodtan szembenézett a tárgyalást vezető bíróval, s figyelemre sem méltatta a közönséget, amelynek soraiban elegáns asszonyok, híres színésznők szorongtak. (Folytatjuk.) 3 3 < < \ \ tAAAAAlAAiiAAAAiAAAAiAiAAilAAAáiAAAiáAAAiáátAAAAiA*AA*áitAá« AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A A a *
