Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-03 / 2. szám
CSUPOR TIBOR: A keresztény ököljog lovagjai Kezdetben úgytűnt, ártatlan társadalmi szervezetről van szó. De 1919. januárjában a szövetség vezetője Gömbös Gyula lesz, s a szervezet felveszi a MOVE, (Magyar Országos Véderő Egyesület) nevet. Azon melegében leteszik a garast az akkor még elnyűhetetlen nemzeti és militarista gondolat mellett, ám a tengerészalakulatok szégyenteljes, de annál hasznosabb futásra kényszerítik a katonai eszme lelkes propagálóit. Ezt követi a kormány feloszlató rendelete, melynek nyomán a tényleges tisztek a tisztviselőkkel és a rangosztályba nem sorozott havidíjasokkal együtt, zömmel külföldre menekülnek. (A továbbszolgáló altisztek maradnak). Az emigrálok Szegeden gyülekeznek, s a „nemzeti” hadsereg szervezésében tevékenykednek. Szorgalmukról Horthy is di- esérőleg szól. Az emlékezetes bevonulás után az egyesület virágzásnak indul; nem létezik erő, amely megkísérelné a szervezkedés bomlasztását Avagy mégis? Az antant nem tűrhette, hogy az általa ellenőrzött hadsereggel párhuzamosan katonailag képzett rohamoeztag épüljön ki, s tiltakozó jegyzéke nyomán hadügyminiszteri parancs tiltotta ki az aktív tiszteket a szervezetből. A katonai szervezkedés mellett arra is gondoltak, hogy a gazdasági élet egy részét is ellenőrzésük alá vonják. A Hangya-szövetkezetek mintájára MCVE-szövetkezeteket hoznak létre, élelmiszer, tüzelőanyag és textilosztály, de a hevenyészve, koncepció híján életre hívott szövetkezetek csakhamar fizetési nehézségekkel kínlódtak, s hamarosan be kellett jeien leniök a csődöt. A kedvezőtlen jelenségek egyéb területen is jelentkeztek. A hangoskodó MOVE-is- táknak megdöbbenve kellett tapasztalni a régi, jó latin közmondás igazát, „Omnes clamores vergunt in nuptias", vagyis minden kiabálás házasságba fül. , Elnökük ugyanis — Gömbös Gyula — elválasztotta férjétől a MOVE női osztályának vezetőjét Unger Tibornét, s örök hűséget fogadott neki Ez a botrányos házasság is segített lejáratni a MOVE-t, s 1924-ben alig van 30 tessék-lássék működő szervezete. „Csak az öreg Mándoki nyug tábori pap jár- kel és káromkodik az érdekében — írja Zadravecz naplójában. De a MOVE, az ÉME-vel ellentétben másodszor is talpra álh. A harmincas évek második felében egyre fasizálódó közélet volt az a szikra, mely a korhadt MOVE szervezetben új lángot csiholt. Találj a MOVE-káté meghatározása: ,Eszmevilágának belső ereje” támasztotta új életre. 1938-ban a nem államilag szervezett intézmények között ismét egyike a legnagyobbaknak. Háromszáznál több egyesülete van (többek között Szekszár- don, Dunaföldváron, Bonyhá- don és Fadd on is.) Három sportágban: labdarúgásban, lövészetben és repülésben külön MCVE Ligák irányítják a sporttn üködést. Népszerűsítik a lég- és kispuskalövészetet, sőt 1935-ben a MOVE válogatott céllövői legyőzik az olaszok legjobbjait. Nagy lendülettel folytatják a vitorlázó repülősport szervezését vidéken is egyre több szakosztályt alakítanak. Fontos szerepet kap tehát a sport, tevékenységükben. Egyetlen mondatocskával válaszolhatunk arra, hogy mi ezzel a szervezet célja? Katonaanyag nevelése, s nem holmi liberális testkultúrán alapuló „zsidó kalokagathia”. Hogy jobban megérthessük, megkíséreljük felvázolni a MOVE ideológiáját, melyet részletező pontossággal a „nemzetvédelmi káté”-ban összegeztek. „A honvédelem ereje a nemzet igazi ereje s minden más erő ebben az országban ezt a nélkülözhetetlen legfőbb erőt kell, hogy szolgálja. A követelmény tehát világos: katonanemzetté kell lennünk a szó nemes, igazi és örök magyar értelmében.” Nem kívánunk ellentmondani e megállapításoknak, csupán a megfogalmazás szónoki frázisai mögött keressük a világot. A katonanemzet örök magyar értelmére hiába keresünk hazánk több mint ezeréves történelmében. példákat. Annál inkább akad példa másutt, és nem is kell messze mennünk. A MOVE-káté szerint a honvédelmi erőnek döntő segéderői vannak. Mégpedig: tömegerő. szellemerkölcsi erő, gazdasági erő és politikai erő. A tömegerő alapja az egészséges népesség. Erőteljes propagandát fejtenek ki a születések, a sokgyermekes családok érdekében, ugyanis szerintük az egyéni és faji boldogulás útja: önzetlenség egy nép tagjaiban (és) a nép egyetemében. Ennek fordítottja a széthullás és a romlás kátyúja” Az egészséges népesedés mellett tehát maximális áldozatvállalásra is utalnak, a háborús készenlét fokozása érdekében. Ahhoz, hogy a „nagy nemzeti érdekeket” tehát a külső revíziót megtudják valósítani, feltételként szabják a belső revíziót, mint a szellemerkölcsi és a gazdasági erő letéteményesét Milyen legyen ez? Itt aztán végképp megrekednek. Olyan deszkán libi- kókáznak. melyen az egyensúlyt — bár szüntelen keresik — nem képesek megtalálni. „Kevesek vérbő gazdagsá- gá”-ról és (riilliók „sivár sze- génységé”-ről beszélnek, s kimondják, hogy a „nemzeti jövedelem állandó fokozása és az arányosabb és igazságosabb jövedelemelosztásra való szüntelen törekvés” leeven a cét (Folytatjuk.) 115 éve halt meg a régi megyeháza tervezője A Tm. Levéltár anyagából, A szekszárdi régi megyeháza egyike az ország legszebb, klasszicista stílusú, épületeinek. Múltja, sorsa változatos. Jelenlegi formájában ennek a műalkotásnak a léte egy személy nevéhez fűződik, aki száztízen öt évvel ezelőtt halt meg az akkor még két városként létező Pest-Buda pesti részében. Pollack Mihály nem volt magyar, csak azzá vált, Bécsben született 1773-ban. Az itteni műszaki iskolában végezte tanulmányait és szerzett építőmesteri képesítést. Az építészmérnöki diploma altkor még ismeretlen volt. Előbb a milánói székesegyház munkáinál kapott alkalmazást, majd ismét Bécsbe került, mig végül 1800-ban Pesten telepedett le. Műveinek egy része elpusztult, vagy a lepergett évtizedek során megsérült, ö építette a régi pesti Vigadót, melyet 1849-ben Hentzi ágyul lőttek rommá. Számos főúri palota, az alcsuti kastély, a Deák téri evangélikus templom és az egykori Ludovika hatalmas épülettömbje épült tervei szerint Fő müve a Nemzeti Múzeum, mely 1836 és 1845 között készült eL A szekszárdi régi megyeháza főbejáratának oszlopai a Nemzeti Múzeum hangulatát: idézik. Az eredeti épületet 1780-ban Jung József és Hacker József készítette, a régi — I. Béla alapította — apátsági templom és kolostor romjain. Pollack bővítésre és átépítésre kapott megbízást, de olyan tökéletes terveket készített, hogy valójában teljesen újat alkotott 1828 és 1833 között. A kivitelezési; egy szekszárdi kőműves mester — Stánn Ferenc — végezte. Az utólagos alapkő^ letétel 1938-ban volt. A legközelebbi múltban — amiként arról lapunk már írásban és képben többször hirt adott —• az időközben más rendeltetést nyert régi megyeháza udvarán jelentős ásatások folytak. Az Országos Műemléki Felügyelőség — Kozák Károly régész irányításával — feltárta az egykori templom alapjait, melyek romkertté való kiképzése folyamatban van. Pollack Mihály műve, mely idáig is Szekszárd egyik ékessége volt, ennek révén áj szépséggel gyarapodik. Foto: Tóth Ivám, A sivatagi lakók vízellátása A kazahsztáni hidrogeológusok mintegy hatezer artézi kutat fúrtak a köztársaság sivatagjaiban. Ezzel biztosították, hogy a sivatagokban és a szárazság sújtotta körzetekben élő állattenyésztő gazdaságok elegendő ivóvizet kapjanak. Már elkészültek a legelők térképei, amelyeken megjelölték, hol érdemes a siker reményében kutat fúrni, hol lehet felhozni a föld alól a vizet. A tudományos akadémia már kidolgozta az ásványvizek gazdaságos édesvízzé tételének a módszerét is. Különösen sokat várnak az elektrodializt9 berendezéstől: ebben különleges membránokat helyeztek el, amelyek elektromos egyenáram hatására képesek átereszteni a vízben oldott aók ionjait. így a membránok között áteresztett édesvizzé álakul. A Szovjetunió legnagyobb ipari elektrodialízls berendezése máris dolgozik, a Balhas tótól északra3 naponta 380 ezer Utez édeevteeé ámt elő. LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 46. Jegyzeteiből kétségtelenül kitűnik, hogy 1918. decemberében a legsötétebb nyomorban élt. December elsején kénytelen volt 10 frankot kölcsönkérni a feleségétől. Harmadikén öt, ötödikén tíz frankot kunyerált tőle. Tehát Landru a bútorvásárlást csak ürügyül használta, hogy Maria Marchandier közelébe férkőzzön. A vevőből káprázatos gyorsasággal kérővé változott. — Megismerkedtem egy úrral, féleségül akar venni. Egyszerűen belémhabarodott, pedig nagyon finom úr, kastélya is van. Nemsokára hoz- zéköltijzöm, Párizs környéki kastélyába. 1919. január elsején már így írt a „kastély urának”: Mindig arról álmodoztam, milyen szép lenne valahol vidéken élni, csendben, békében. Sajnos a körülményeim eddig megakadályozták álmom megvalósítását... Landru most már komolyan utána nézett, hogy a „házasság” útjából elhárítson minden akadályt. December 29-én felkereste Tric-et, a Gambais-i villa tulajdonosát és meghosszabbította a bérleti szerződést. Azután megtette az intézkedéseket, hogy „menyasszonyát” sürgősen levigye Gambais-ba. Ehhez különféle dolgokat kellett beszereznie. Mit? Ezt pontosan feljegyezte noteszében január másodikán: petróleumot, benzint, olajat, szenet, csipeszeket.,. Az események most már rohamosan követték egymást A gyilkos a sző szoros értelmében fillér nélkül állt Január 9-én még egyszer húsz frankot kért a feleségétől, hogy Maria Marchandiert le- vihesse Gambais-ba. Annyira be kellett osztania a pénzét, hogy kivételesen két egyszerű menetjegyet váltott. így is az utolsó centime-ig elfogyott a pénze, úgyhogy visszautazása előtt kénytelen volt egy Gambais-i cipésztől tizenkét frankot kölcsönkérni, azzal az ürüggyel, hogy útközben ellopták a pénzét. Maria Marchandier január 10-én végleg felkészült az utazásra. Eladott öt szállodai hálószobabútort 2200 frankért, kiegyenlített néhány számlát és 1800 frankja maradt. Január 11-én Landru, a fia és veje segítségével elszállította az eladatlanul maradt bútort. Maria Marchandier azt mesélte ismerőseinek, hogy a bútorokat Gambais-ba viszik, s néhány nap múltva ő is odautazik. Landru azonban Clichy-be, a már régóta bérelt garázsba szállította a bútorokat. Január 13-án azután Maria Marchandier „vőlegényébe” karolva elhagyta lakását. Három kiskutyáját is magával vitte. Kezében csak egy kis táskát tartott. Még beszólt a házmesternőnek, hogy 15-én visszajön és akkor átadja a lakás kulcsait. De Landru már másnap egyedül tért vissza Gambais-ból. Maria Marchandier akkor már halott volt. Január 13-án látták utoljára, amikor belépett a Gambais-i villa kapuján. Landru a három kiskutyát is megfojtotta. Közvetlenül letartóztatása után, amikor senkinek még sejtelme sem volt Maria Marchandier meggyilkolásáról, mindenáron el akarta terelni Dautei rendőrbiztos és a detektívek figyelmét a falevélhalomról, amely alatt utolsó áldozata zsineggel megfojtott kutyáinak teteme feküdt. Először kijelentette, hogy nem az 6 kutyái voltak. Aztán azt mondta, azért fojtotta meg az állatokat, mert ez a legszebb halál és különben sem volt kedve kutyaadóra és a kutyák élelmezésére pénzt költeni. De az egyik tanú mindjárt rápirított, elmondván, hogy a kutyák azzal a nővel voltak, aki január folyamán jelent meg a villában. Landru ezt nem is tagadta. — A tanúnak igaza van — mondta. — Tényleg az a hölgy, akit említ, kért meg, hogy pusztítsam el kutyáit. — A hölgy neve? — kérdezte az egyik detektív. — Bocsánat, az illető a barátnőm volt. Becsületbeli kötelességem, hogy a nevét titokban tartsam... A TELJES BÜNLAJSTROM A gyilkos, miután visszatért Gambais-ból, még aznap este felkereste Maria Marchandier házmestemőjét és átadta neki a lakás kucsait. Azután rendezte pénzügyeit. Két nap alatt — noteszének tanúsága szerint — 1040 frankot adott ki, holott közvetlenül azelőtt még kénytelen volt feleségétől 20 frankot kérni. Maria Marchandier 1500—1800 frankkal utazott Gambais-ba. Ezzel a pénzzel — utolsó áldozatának pénzével rendezte Landru zilált pénzügyeit Nyomozásom fele ezzel lezárult. Landru halállistájának mindegyik neve mellé odakerült a dátum: (Folytatjuk)
