Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-17 / 14. szám

Kövek és csillagok

A templom eképp valójában naptár-építmény, időmérő gnómón volt: midőn a lenyugvó Nap sugara a szentélyben álló istenszoborra esett, jelezte a nyári napforduló meg jöttét és a Nílus áradásának kezdetét (a mi naptárunk szerint július 21-ét). — Hasonló módon épített, azaz alkalmas csillagok keltéhez- nyugtához igazított templomok útján állapították meg a mezőgazdasági vagy egyéb fontos ünnepnapok megjöttét. A gyakorlat aztán kisegítő' eljárásokat sugallt, ilyen volt például a „szent” csillagzat kel- tét-nyugtát megelőző „figyelmeztető” és „óracsillagok” megfigyelése, ami által időt nyertek a szertartások előkészítésére. Ily módon a régi templomok legtöbbje valódi csillagvárta, obszervatórium volt. Fontos megállapítások ezek, mert e réven a templomalapítások és -építkezések ideje évnyi pontossággal kiszámítható.

Norman Lockyer, angol régész-csillagász foglalkozott először módszeresen és tervszerűen ezekkel a számításokkal. Nehézség nélkül sikerült igen sok egyiptomi, mezopotá- niai és görög, valamint néhány közép-amerikai (maya) templom keletkezésének (esetleg idővel szükségessé vált átorientálásainak) idejét kimutatnia. De élete fő munkáját az angliai s részben a Bre- tagne-i megalitok vizsgálatára szentelte. Minden számba vehető monumentumot feldolgozott, megszerkesztette az egykori kultusz mezőgazdasági és állattenyésztési ünnepnap-tárát, (vö. Gyümölcsoltó; Búzaszentelő), s a következő eredményekre jutott; az emlékek

kyovrAk

NYOMÁN

csillagászatilag tájoltak, a kiinduló pont gyakran síremlék, a dolment és az előtte álló menhirt összekötő vonal szolgáltatta az orientációt, jelezte a csillagzat felkelő vagy lenyugvó pontját. A dolmenek köré több menhirt és állítottak különböző irányokban más-más csillag felé, s a tetejükön gyújtott tüzek tették lehetővé a szükségszerűen éjszakai megfigyelést. A krom- lecheknél ugyanezt az elrendezést találjuk: elsősorban

Naptemplomok voltak, a középpontjukban elhelyezett dől-' men vagy kapu formájú trilit a köröndhöz vezető menhir- utca felé nézett, a főünnep Nap-keltének irányába.

Korakók

i.

A „vízözön“ előtt

Azt a kultúrát, amely a világszerte elszórt hatalmas, faragatlan kövekből álló emlékműveket emelte, megalit-műveltségnek nevezik, s megteremtőinek általában a kelta népeket tartják. Ez a nézet azonban téves

Minthogy történetelőtti időkről van szó, az antropológia csupán rövid- és hosz- szúfejű fajtákról beszélhet, a régész pedig különböző kő- és fémkorokról s az egyes lelőhelyekről elnevezett kultúrákról. Ha tehát e kőrakó népek kilétéről, nevéről és történetéről kívánunk megtudni valamit, a mondái hagyományokhoz kell fordulnunk, s kellő módszerrel kielemezni belőlük a konkrét, tényszerű magot.

E hagyományos anyagok két fő forrása őrizte meg számunkra: az egyik az ír mondakör, a másik az Aveszta,

az iráni szentkönyv Vendidad nevű része.

Az ír mondák egy tengerben fekvő nagy szigetre, őshazára emlékeznek, mely a mítosz-alakulás természete szerint földi Paradicsommá, az üdvözöltek lakóhelyévé, Eliziummá vagy az üldözött nép végső menedékévé változott. Neve leggyakrabban Aval un vagy Ynys ír Af állón, az Almák Szigete, ahonnan Hy Gadarn, a „népek főnöke” vezette ki övéit, midőn a sziget „víz alá merült”, a tenger és a feledés vize alá. Más változat szerint Deforbani szigetéről, Nyárországból hozta ki a keltákat, mint szabadsághős, a fenyegető támadás vagy zsarnokság elől. Ismét más változat Flathinnisznek. a Gyönyör Szigetének nevezi az őshazát, a bretonok If szigetéről tudnak, mely elsüllyedt, de olykor felbukkan ragyogó fényben; az írek a Hét Város Szigetéről, melynek harangjai néha felcsendülnek a víz alól. Ce azt is beszélik az írek, hogy a népek elvkor „mint rajzó méhek” vándoroltak a partok felé, s hajósaik ma is keresik Szent Brandan ködbe burkolózó szigetét. Azonban minden változat megegyezik abban, hogy a kelta őshaza a vizeken túl, szigeten feküdt.

De vajon csupán a kelta népek (libuk, berberek, ibérek, portugálok, baszkok, gallok, gael-welshek, breton-britek, írek, piktek, skótok) voltak-e legrégebb s egyedüli lakói az elmerült őshazának? Vagy pedig más népek is lakták és őket megelőzően menekültek a szárazföldre „mint a rajzó méhek”?

VÁRKON YI NÁNDOR (Folytatjuk.)

gyógyszer: a berkenyeolaj

Ej gyógyszert állítottak elő a Szovjetunióban a fekete bogyója berkenyéből. A berkenye a hegyvidéki tölgyesekben, fenyvesekben él, de sokfelé dísznövényként és utak szegé-, lyezésére is ültetik. Bogyója kb 1 cm átmérőjű, édeskéssavanyú ízű. Már régóta ismeretes, hogy szárított bogyója számos hatóanyagot tartalmaz, pl. szorbinsavat, almasavat, C-vitamint stb. Készítenek belőle szörpöt, gyümölcslevet, sőt pálinkát is, a népi gyógyászat pedig vesekőképződés és a hugyutak megbetegedései ellen alkalmazza.

A legújabb hírek szerint a berkenye terméséből, illetve magjából olajat állítottak elő, amelyet a bőr égési sérülése, sőt rákos betegségek gyógyítására használnak fel, de hatásos a magas vérnyomás, az érelmeszesedés és a véredények egyéb betegségeinek a gyógyítására is.

Képünkön: a Bijszkij Vitaminüzem kísérleti laboratóriumában a palackozott berkenyeolaj látható.

Gép osztályozza a dolgozatokat

Forradalmi újítást készülnek bevezetni Angliában, a középfokú iskolákban: a dolgozatok gépi osztályozását. Ezzel kettős célt akarnak elérni: az osztályozásban előforduló tévedések kiküszöbölését, és a pedagógusok tehermentesítését.

A gépet egy pedagógusszerve- zét munkaközössége tervezte; gyártása folyamatban van, úgyhogy jövőre már kísérletileg be is lehet állítani. A mi középiskolai érettséginknek megfelelő vizsgáknál fogják alkalmazni, ahol a felelőnek egy kérdésre többféle — esetleg ötig terjedő — válaszból ki kell választania a helyeset. Míg a pedagógusszervezet szerint jelenleg legalább négy százalékra tehető az osztályozások aránya, a gépi osztályozásnál a tévedés valószínűsége egy az egymillióhoz.

Osztályozó gépeket használnak már az Egyesült Államokban és Angliában is, és sok iskolában komputerek „nézik át” a dolgozatokat, de a több évi munkával most létrehozott új gép nagy előnye, hogy nincs komputerhez kötve és ezért viszonylag olcsó.

A gép teljesítménye óránként ezer, egyenként százötven kérdésre adott válasz helyességének megállapítása és osztályozása. A szervezet titkára kijelentette: ,,Egy pedagógusnak 10—14 napra lenne szüksége ennyi dolgozat javításához. A gép lehetővé fogja tenni, hogy a pedagógusoknak több idejük maradjon a tanulók általános előmenetelének jobb ellenőrzésére és minél jobb kérdések kidolgozására”.

1 LANDRU,

• *

a kékszakáll

Egy rendőrnyomozó emlékiratai

I r

*

♦

♦

♦

♦

♦

♦

♦

♦

♦

♦

*■

f

ó

f

♦

♦

♦

♦

I

♦

4

*

0

♦

De ez nem számított. Landru hangsúlyozta.

hogy szándékai a legtisztábbak.

Ettől kezdve naponta találkoztak és „fennkölt” beszélgetéseikben mindig megvetéssel utasítottak el maguktól minden hátsó gondolatot.

AZ ELHALASZTOTT ESKÜVŐ

— Ezeknek a beszélgetéseknek során — vallotta tovább Fernande Segret —, Landru olyan kedves és figyelmes volt irányomban, hogy engedtem unszolásának és elhatároztam, feleségül megyek hozzá.

— 1917. júliusában kerékpáros kirándulásra mentünk Saint Germainbe. Landru szobát bérelt, magamra hagyott, amíg kerékpáros ruhába öltöztem, azután kikarikáztunk az erdőbe. Aznap délután kezdődött köztünk a szerelmi viszony. Anyám csak 1918. januárjában tudta meg.

— Januárban ugyanis felszólítottam Landrut, aki egyre késlekedett házassági ígéretének beváltásával, hogy formálisan is kérje meg a kezemet. Ez január 4-én megtörtént és 1918. hús- vétjára kitűztük a hivatalos eljegyzést.

— A kitűzött napon azonban Landru levélben értesített, hogy sürgős ügy miatt vidéken kellett maradnia. Anyám ezen nagyon felháborodott. Elhatározta, hogy felkeresi Rocroi község polgármesterét. Landru ugyanis azt állította, hogy abban a községben lakik. A polgármester kijelentette, hogy a községben sohasem ismertek Guil- let nevű gyárost.

— Ekkor alig tudtam visszatartani anyámat, hogy vőlegényemnek ne mondja meg alaposan a véleményét.

Végre 1918. májusában megtartottuk az eljegyzést. Az esküvőt az év végére terveztük.

— A fegyverszünet kapóra jött Landrunak. Most ezen a címen halogatta a házasságkötést. Megmagyarázta, helyesebb, ha megvárom régi vőlegényem hazatérését, aki hadifogságban volt Németországban, s személyesen közlöm vele, hogy visszaveszem Ígéretemet. Ebben nem láttam semmi különöset, sőt, a nemes, fennkölt gondolkodás bizonyítékának tekintettem.

— Régi vőlegényem karácsony táján érkezett haza a német hadifogságból. Ekkor elintéztem vele a dolgot, s Landruvel 1919. februárjára tűztük ki esküvőnket.

A határidő elérkezésekor Landru megint azt hozta fel ürügyül, hogy a szükséges okmányait nem tudja beszerezni. Ezért újra elhalasztottuk az esküvőt.

A MENYASSZONY ANYJA BIZALMATLAN

— Időközben, 1919. januárjában, amikor már tűrhetetlenek kezdtek lenni az anyám által rendezett jelenetek, Landru arra kért, hogy költözzem hozzá. Teljesítettem kívánságát, s hozzáköltöztem a Rue Rochechouart 76. szám alá. A közös háztartásnak az volt a következménye, hogy amikor Landru februárban valamilyen ürüggyel megint elhalasztotta az esküvőt, már nem is tiltakoztam túlságosan.

— Különben is, egyetértettem vele, amikor kijelentette, hogy végeredményben éppen olyan boldogok vagyunk, mintha szerelmünket hivatalosan is elismertettük volna. Azért mégis határozottan tudtára adtam, hogy unom már a folytonosan ismétlődő halasztásokat, s ha így megy tovább, akkor faképnél hagyom.

— Ezzel kapcsolatban nagyon heves jelenet játszódott le közöttünk. Landru térden csúszva könyörgött és váltig hangoztatta, hogy én vagyok mindene az életben. Fájdalma és őszintesége annyira meghatott, hogy végre engedtem.

— Néhány nappal, mielőtt Landrut letartóztatták, anyám beszélt vele. Szemére vetette, hogy eltitkolja kilétét, hogy nős ember, hogy kalandor.

Fernande Segret elmondta még, hogy kétszer járt Landruvel a Gambais-i villában.

— Kétszer jártam vele a Gambais-i villában. Megjegyzést tettem a villa szegényes berendezésére, mire kelletlenül azt válaszolta, nem érdemes szebben berendezni a villát, úgysem lakik benne, s a szép bútor, szőnyeg és egyéb holmi odacsábítaná a betörőket.

Fernande Segret az egyik látogatás alkalmával revolvert, vadászfegyvert és szétszórt töltényhüvelyeket látott az egyik emeleti szobában. A konyhában egy pár női cipő szomorkodott.

— Ezt a cipőt neked vettem — mondta Landru —, én azonban rögtön észrevettem, hogy nem új — mesélte Landru utolsó menyasszonya, majd így folytatta elbeszélését a Gaimbais-i kirándu- lásofcród:

— Landru a kertben tábori ágyat állított fel részemre és mialatt én pihentem, azalatt ő elvégezte a bevásárlásokat, ö maga főzte meg az ebédet a tűzhelyen. Marhasültet ettünk, burgonyát és süteményt, amit még Párizsból hozott magával. Azután vonatra ültünk és este 11 órakor visszaérkeztünk Párizsba. Ezekről a kirándulásokról a legszebb emlékeket őriztem meg. landru elhalmozott figyelmességgel, kedvességgel, egyszóval elragadóan viselkedett.

(Folytatjuk)

♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦

*