Tolna Megyei Népújság, 1970. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-16 / 13. szám
van. Hatályban de..* Tolna megye állategészségügye TBC-mentesség 1971-re — 98 község 104 állatorvosa Másfél milliárd forint érték Megyénket mezőgazdasági jellegűként ismeri a köztudat, amj a szépen fejlődő ipar ellenére is így igaz. A mező- gazdaságon belül hatalmas az állattenyésztés szerepe. Ehhez okszerűen csatlakozik az állatok egészségéért felelős szakemberek munkája. Felkerestük dr. Kováig Jenőt, a megyei állategészségügyi állomás igazgatóját, hogy tájékozódjunk az állategészségügyi helyzetről. — Mlyen tényezők ismeretének birtokában mérhetjük megyénk állategészségügyét; ■— Kezdjük talán azzal, hogy milyen alapon ne mérjük. Régi, rossz szokás a kényszer- vágások, elhullások arányára fordítani a fő figyelmet. Ennél sokkal fontosabb azt a hasznot mérlegelni, mely az üzemeket a kedvező állategészségügyi helyzet jóvoltából a terméshozamok emelkedése, a termeléskiesés csökkenése révén éri. Ez természetesen nemcsak állatorvosi munka, hiszen az elhelyezési, ápolási és takarmányozási viszonyok közvetett úton visszahatnak az állategészségügyre. — Hány állatorvos és mekkora állomány egészsége felett őrködik a megyében; — Száznégyen vagyunk hatósági és üzemi állatorvosok, valamint a két állatkórházban és itt az állomás központjában dolgozók. A szám talán többet mond, ha arra gondolunk, hogy a megyében kilencvennyolc község van, tehát elvileg tulajdonképpen mindegyikben van egy egyetemi végzettségű szakember. A helyzet! messze jobb az országos átlagnál. Minden gyakorló állatorvosra hozzávetőlegesen ezerötszáz számosállat jut. Számosállat ötszáz kiló élő- súlyú, bármilyen darabszámú állatot jelent. Ez nem csekélység, kereken másfél milliárd forintos érték. — Milyen betegségek ellen küzdenek elsősorban; — Elsősorban? Valamennyi ellen. Csak tankönyvbe illő példákat azonban felesleges lenne sorolni. Említsük tehát legelőször a tuberkulózist. Ezt országosan 1975-re kell felszámolni, mi Tolna megyében a határidőt jócskán előbbrehoztuk és mindent elkövetünk, hogy 1971 végére ne legyen fertőzött állományunk. Említhetem a fertőző tőgygyulladást, mely az országban évente több mint háromszázmilliós kárt okoz, megyénkben viszont már csák elvétve fordul elő. Fel kell hívni a figyelmet az olyan megbetegedésekre, melyek ugyan elhullást nem okoznak, káros anyagi kihatások azonban mégis jelentős. A gazdaságok zömében például a gyomorbél férgességgel nem is törődnek, mi viszont kiszámítottuk, hogy egyetlen járásiban az elveszett súlyfelvétel pótlásához szükséges takarmány annyi, amennyit egy nagy termelőszövetkezet egész állatállománya egy évben igényelne. Itt kell megemlíteni a higiénia és a prevenció, a megelőzés fontosságát. Munkánk nagyon jelentős része ama irányulj hogy megelőzzük ö betegségeket. A létesülő új állattenyésztő telepeknél például műszerekkel is felszerelt szakembereink állapítják meg, hogy azok menynyiben felelnek meg a modem ál lategészségügy; követelményeinek. — Az idei év feladatai? — Tömören összegezhetők. További küzdelem a tömeges megbetegedések visszaszorítása érdekében. Küzdelem a brucellózis ellen. Az országban Tolna megyében indult először szervezett védekezés a tőgygyulladás ellen, ennek köszönhetők a már említett eredmények. Ez+ a munkát folytatjuk, sőt kiterjesztjük a sertések egyik súlyos vetélési megbetegedése, a lectospirozig ellen. Veszprém megyei kollégáinkkal együtt kaptuk a feladatot, hogy kísérleti jelleggel két évig foglalkozzunk a hólyagférgesség elleni küzdelemmel, mely már nemcsak állategészségügyi vonatkozású, hanem az emberre is kihatással van. “ Megyénkből sok jószág kerül exportra. Milyen feladatokat lót el ezzel kapcsolatban az állategészségügy hálózata? — Az exportszállításoknál kötelező a vérvizsgálat. Az országban elsőként létesült a bonyhádi szeroiógiai állomásunk, melynek jóvoltából függetlenek vagyunk a vérvizsgálat terén. Ez elsősorban gyorsaságot jelent, ami nem utolsó exportszempont. A már öt éve működő bonyhádi állomás az ország más megyéi számára is mintául szolgál. — Befejezésül szeretnénk valamit hallani az állatorvosok személyi körülményeiről, anyagi és társadalmi megbecsüléséről. — Itt-ott még hallani az állatorvosok mjammut-kereseté- ről terjengő legendákat. A valóság az, hogy az állatorvos valóban jól keres, de több kiadása és munkája is van, mint sok más szakembernek. Nem beszélve felelősségéről. Kollégáink lakásviszonyai, egész kevés kivétellel, megyeszerte jók, amiben nem csekély érdeme van a tanácsoknak. Társadalmi megbecsülésüket talán az érzékelteti, hogy számos tanácstag van közöttük. Hivatali munkájukon túl is részt vesznek községeik életében, ez elsősorban előadások, szaktan- folyamok vezetésében mutatkozik meg. — Az Állategészségügyi Allo- más legnagyobb terve? — A terv már túl van a megvalósulás első lépésén. Uj központi épületbe költözünk, ha az építőipar tartja szavát, 1971-re. Ordas Tavaly rendelet jelent meg a, házhelyek ügyének rendezéséről. A rendelet bizonyos korlátozásokat ír elő, így a többi közt megszabja, hogy senki sem vásárolhat korlátlanul telket. A határt a reális családi szükségletnél — családi ház, vikendhá/ — húzták meg. Nagyon helyesen. Ugyanis természetes, hogy valaki családi házat kíván építeni, sőt a víkend-igényeket is reálisnak kell venni, tehát magától érthetődé, hogy valaki törekszik ilyen címen telekvásárlásra^ Viszont annál nagyobb a valószínűsége, hogy aki ezen felül vásárol telket, az üzleti számításból teszi azt. Éppen ezért már eleve helyeslésre talált a korlátozás. Ahol nagyobb arányú a családihoz építkezés, rendszerint megjelentek a teleküzérek is. Megvásároltak egy-egy jó helyen lévő telket potom áron. s rövid idő múlva búsás haszonnal eladták. Tehették, mert sem az adásvétel, sem az ár nem volt korlátozva. A telekspekulációnak plasztikus példája volt az egyik szekszárdi eset: egy néhány száz négyszögölnyi telken körülbelül 100 000 forintot nyert valaki. Av olcsón vásárolt telek talán tegy évig sem szerepelt a nevén, amikor megjelent egy lakásépítő község, s az kénytelen volt megfizetni érte a horribilis árat. A tavaly megjelent rendelet év január elsejével lépett hatályba. Csakhogy a probléma ott kezdődik, hogy még nem jelent meg, a végrehajtási utasítás. még: nincs állásfoglalás több fontos: részkérdésben, így voltaképpeni hatályban van, csak azt nem tudni pontosan, hogy mi. Jellemző,, hogy megkérdeztünk több szakembert, akik hivatalból érdekeltek a rendelet végrehajtásában, de senki sem tudta megmondani, hogy 1970. január elsejétől tulajdonképpen mit ifí kell végrehajtani. Időközben kiderült, hogy a rendelet mechanikus értelmezése a? egyik oldalon kétségtelenül a spekulánsokra sújtana le, de ugyanakkor hátrányosan érintene nagyon sok kisembert, főként idős nyugdíjast is, akiknél nem üz* leti, hanem megélhetési feltétel a birtokukban lévő telek, mint kert, jó. hogy az ilyenen fennakadtak, s ésszerűen kívánják áthidalni e problémát De az már semmiképpen sem jó, hogy megjelenik egy rendelet. elérkezik a hatálya., ugyanakkor nincs tisztázva, hogy annak alapján mit. és hogyan keli végrehajtani, B F. <1 hosszú Iává némaztoáji tervezési bizottságok ninfeájáhil Mai gondok, következtetések a holnapra u, A vizsgált 17 év gyors ipari fejlődésének eredményeként megváltozott az ország gazdasági szerkezete. Az ipar a népgazdaság vezető ágazata lett hazánk a fejlődő országok sorából előbbre lépett a közepesen fejlett ipari országok sorába. Gazdaságilag, politikailag is nagy horderejű folyamat ez. amellyel számos gond, probléma is együttjár. A gyors ipari fejlődést például nem tudta követni a termelés műszaki színvonalának növekedése, a korszerűtlen technológiák gyorsabb felszámolása. A vizsgált időszakban voltak feszített beruházási, iparfejlesztési időszakok, amelyek túlzottan igénybe vették az ország erőforrásait, deformálták az iparszerkezet arányait, s nem mindig jártak a remélt eredménnyel. A kedvezőbb ipari szerkezet kialakítását erősen fékezte a részben objektív (a két tábor közötti politikai) okokból bekövetkezett autarkiás fejlődés; az a szándék, hogy az ország gazdasága független legyen a világgazdaságtól; az ipar kiépítésénél a csaknem minden irányú teljességre törekvés, követve ezzel a nagy ipari országok gyakorlatát. Az említett okok és más tényezők hatására ipari előrehaladásunkat több összefüggő főprobléma kísérte és jellemzi ma is. Az egyik: az 1950—1987 közötti tizenhét éves időszakban megduplázódott az iparban foglalkoztatottak száma. Az ezer lakosra jutó, iparban foglalkoztatottak aránya alapján Magyarország az összehasonlításba bevont harmincöt tőkés és szocialista ország között az előkelő hetedik helyet foglalja el. Az egy lakosra jutó ipari termelési értéket tekintve azonban csak a huszonkettedik helyen állunk. A nagy különbség jelzi: a munka termelékenységének színvonala iparunkban a fejlett tőkés és a szocialista országokhoz képest is alacsony. Lassú volt, az ma is a munka termelékenységének a növekedése 1950—58 között évente 3,1 százalékkal, 1959—1967 között évi 5,3 százalékkal nőtt a termelékenység, a tizenhét esztendő évi növekedési átlaga pedig 4 százalék. Ugyanebben az időszakban valameny- nyi szocialista országban és az összehasonlításba bevont tőkés országok zömében is nagyobb volt a növekedési ütem. A termelékenység problémájával összefüggésben vita tárgya gazdaság- politikusok, tervező szakemberek körében: iparunk hatékonyabb munkájához, a gazdaság gyorsabb növekedéséhez vajon nem kellett volna még nagyobb beruházási hányad? A beruházások alacsony hatékonyságának egyik fő oka, hogy rendkívül hosszú a beruházási döntéstől az üzembe helyezésig eltelt idő. A döntés időpontjában hatékonynak minősített beruházás az üzembe helyezése után már rossz hatásfokkal, a termelékenység alacsony színvonalán működik, a költségek nem mindig párosulnak a gépek, berendezések, üzemek megfelelő kihasználásával. Ugyanakkor különböző számítások azt is bizonyítják, hogy sok területen a már meglévő állóeszközök jobb kihasználása még kisebb beruházási hányad mellett is nagyobb eredményt adhatnak. A bosszú távú tervezés egyik kiinduló pontja annak tisztázása; milyen lehet az ipari termelés várható növekedési üteme? Az eddigi tendenciák és a nemzetközi összehasonlítások alapján mintegy tízévenként! megkétszereződéssel, tehát évi 6—7 százalék körüli növekedési ütemmel lehet számolni. Ennek elérésében azonban iparunk jelenlegi alacsony termelékenységi szán- vonala nagy akadály. Nagyobb számú új munkaerőt már nem tudunk és nem is akarunk termelésbe állítani a jövőben. Szakemberek, ipari vezetők feladata tisztázni a termelékenység növelésének lehetőségeit, reális tartalékait, kiaknázásuk feltételeit. További nagy probléma az ipar szerkezete, struktúrája. Az eddigi vizsgálatok szerint jelenleg az ipari ágazatok között túlságosan nagy a szénbányászat részaránya, s ez számottevően csökkenti az ipar egészének hatékonyságát. A hazai szénbányászat fejlesztése az 1940-es és az 1950-es évek elején indokolt volt, a kedvezőtlen természeti adottságok ellenére is; egész Európa szűkében volt az energiának, így nagyobb importra nem számíthattunk. Az ötvenes évek második felében azonban tért hódítottak a szénhidrogének: az olaj, a földgáz, s ehhez alkalmazkodtak a nálunk fejlettebb, szénben gazdagabb országok is. Nálunk viszont késett a felismerés és olyan beruházásokhoz is hozzákezdtek, amelyekre a mai megítélés alapján nem lett volna szükség. Némileg hasonló ehhez a vaskohászat problémája. Hazánknak kétségtelenül szüksége van a vaskohászatra, az ipar, az ország fejlődésének ez az egyik alapja. Ma már azonban világos, hogy az 1949—1953-as túlfeszített iparosítás helytelen volt. A fejlettség megítéléséhez ugyanis nem a vaskohászati termelést, hanem a vaskohászati termékek felhasználását kell alapúi venni. A hozzánk hasonló kis országok, Dánia, Svájc és Norvégia például, amelyek alapanyagban éppoly szegények mint mi, nem fejlesztettek ki jelentősebb vaskohászatot, a szükséges kohászati termékeket importálják. E kérdésben ugyancsak vitáznak a szakemberek, de ez már elvezet egy további problémához: a nemzetközi munkamegosztásba való belei lleszkedés követelményeihez. A külkereskedelem, s részvételük a nemzetközi munkamegosztásban, országunk gazdasági életében rendkívül fontos szerepet játszik, kiváltképp az utóbbi évtizedben. Külkereskedelmi forgalmunk ez idő alatt gyorsabban nőtt, mint a nemzeti jövedelem, ebből nem elhanyagolható egyensúlyzavarok keletkeztek. Ezek között első helyen áll a tőkés fizetési mérleg dificitje. A passzívum kiegyenlitése mindenekelőtt az exportképesség növelésével és nem az import csökkentésével old ható meg. Ehhez azonban az szükséges, hogy a hazai ipar a belföldi, a szocialista és a tőkés piacot egyaránt a minőség és a korszerűség szempontjából egyenértékű termékekkel lássa eL Remélhető, hogy a kidolgozott elképzelések, a szocialista integráció előrehaladásával párhuzamosan, lebontják majd az ennek útját álló gátakat. Az ipar hosszú távú fejlesztésének fő kérdései végső soron két, egymással összefüggő alapproblémába süríthetők. Az egyik a technikai fejlődés. Ez felöleli a gyártmányok és a gyártás korszerűségét, a munka termelékenységét, a termelés önköltségét is. A másik: észszerű részvéte] a nemzetközi munkamegosztásban Ste.
