Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-12 / 288. szám

?iemi Kön^ v' . T-eons.rdo 'V V Í TOLNA MEGYEI V1LÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! •ÚJSÁG j A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA f XIX. évfolyam, 288. szám ÄRA: 80 FILLER Péntek, 1969. december 12. A Parlamentből jelentjük... Az országgyűlés ülésszakának A költségvetés vitájának második napján ismét sok képviselő jelentkezett szólásra, s növelte az érdeklődést, hogy három különösen nagy jelen­tőségű felszólalás is szerepelt a programban: Biszku Béláé, a Politikai Bizottság tagjáé, dr. Tímár Mátyás miniszter­elnök-helyettesé és Szurdi Ist­ván. belkereskedelmi miniszte­ré. Az elsőként felszólaló Biszku Béla bevezetőül a gazdasági helyzet egységes megítélésének fontosságát hangoztatta, nagy­ra értékelte a reform eddigi eredményeit, majd rátért a széles körben kedvezőtlennek ítélt egy főre jutó termelés probléfnáinak elemzésére. Az okok sokrétűek, mondotta, de csák .részben újkeletűok. Ide- f ,ik, hogy a munkaidő- c. .érité-st gyorsabban ' vezet­ték be több helyütt’ mint ere­detileg tervezték, és második ruházkodnak, és akiket na­gyobb mértékben érintettek az árváltozások, pl. a ruházati cikkekben, azok érthetően sé­relmezték ezt, mert az egyes termékek árának emelése mel­lett más cikkeknél a tervezett árcsökkentéseket nem hajtot­ták végre. Ez azonban netn a kormány dolga, hanem a tár­cáé és a vállalatoké. A mi­nisztériumoktól, az illetékes állami szervektől elvárják, hogy Uyen kérdésekben hatá­rozottabban járjanak el, mondotta a Központi Bizott­ság titkára, a képviselők he­lyeslése közepette. Nálunk a dolgozók akik becsületesen -dolgoznak, nem, élnek rósz- szul, de vannak kis jövedelmű emberek családok, akiknek az olcsó holmi megvásárlása is gondot okoz, és számukra napja Kádár János, Csáki István Szolnok megyei képviselővel be­szélget az országgyűlés szünetében. (MTI foto — Vigovszki Ferenc felvétele) az ezáltal elvesztett mun­kaórákat számos üzemben nem pótolták más eszkö­zökkel. Ez nyilvánvalóan nem hasz­nált az életszínvonal javítását célzó törekvéseknek. Az élet- színvonal alakulásával kapcso­latban elmondta, a bejelentett intézkedések szerények ugyan, de reálisak. Tény hogy egyes rétegek, családok nem érezték az általános előrehaladást, mert ha. mondjuk, csak 3 szá­zalékkal emelkedett a jöve­delmük, úgy érezték, hogy stagnál, ha pedig annyival sem. úgy vélték, csökken. Min­denesetre a továbbiakban egész el­osztási rendszerünket javí­tani kell. Szólt az árakról is. Úgy vél­te, ha általában nem is ha­ladta meg az áremelkedés a tervezettet, a dolgozók, nem átlagszámok alapján élnek és Biszku Béla. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára felszólalt a parlament ülésszaká­nak második napján a költségvetési törvényjavaslat vitá­jában. (Bozsán Endre felvétele) miniszterelnök-helyettes véle­ménye szerint is a reáljövede­lem és a reálbér pozitívnek te­kinthető átlagos növekedése mögött sok aránytalanság és egyenlősdi is meghúzódik. Eze­ket azonban nem lehet egyilc évről a másikra megszüntetni. A legfontosabb most: a legelmaradottabb jövedel­mű rétegek viszonyainak javítása és ugyanakkor a határozottabb differenciá­lás a jövedelmekben. A Központi Bizottság által' javasolt bér- és nyugdíj javító intézkedése^ együttesen mint­egy 1,7 milliárd forintra rúg­nak, ennek több mint a féle megy a nyugdíjakra, de ez azért még szerény lépés. (Folytatás a 2. oldalon.) Magyar—szoyjet kulturális együttműködés A magyar—szovjet kormány­közi kulturális bizottság 1969. december 8—11 között Moszk­vában tartotta VI. ülésszakát. A magyar küldöttséget Ilku Pál művelődésügyi miniszter, a szovjet delegációt Jekatye- rina Furceva művelődésügyi miniszter vezette. Az üléssza­kon a küldöttségek őszinte, elvtársi és meleg baráti esz­mecsere után minden tárgyalt kérdésben egyetértettek és kö­zös megállapodásra jutottak. A tárgyalások eredményeképpen csütörtökön Ilku Pál és Jeka- tyerina Furceva a bizottság ülésszakának jegyzőkönyvét, Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes. valamint Leonyid Iljicsov külügyminisz­ter-helyettes az 1970—71-ik évi magyar—szovjet kulturális együttműködési munkatervet írtak alá. A bizottság munkája során nagy figyelmet szentelt a két közelgő évfordulóval — a Le­tt in-centenáriummal és a fel- szabadulásunk negyedszázados jubileumával — kapcsolatos közös akcióknak és rendezvé­nyeknek. Elhatározta, hogy 1970. március 25 és április 6 között a Szovjetunióban ma­gyar kulturális napokat ren­deznek, míg a jövő év októ- berében-novemberében ha­zánkban kerül sor a szovjet kultúra napjaira. A munkaterv az eddiginél nagyobb számban irányozza elő küldöttségek, szakemberek cseréjét a két ország művelő­désügyi szervei, egyetemei, szerkesztőségei között. A kormányközi bizottság ezenkívül megtárgyalta a két ország képviselőinek együtt­működését a nemzetközi kul­turális szervezetekben, meg­elégedéssel hagyta jóvá a két ország 1963—69. évi tudomá­nyos és kulturális együttmű­ködési munkatervek végrehaj­tásáról elhangzott beszámoló­kat és úgy döntött, hogy soron következő VII. ülésszakát 1970 őszén Budapesten tartja. Csapó Jánosáé felszólalása nem közömbös, hogy legye­nek ilyen holmik! Ami pedig a dolgozók érdeklődését, ész­revételeit illeti a gazdasági és más közügyekkel kapcsolatban, ezt semmi esetre sem. szabad figyelmen kívül hagyni. A leg­fontosabb, ilyen ügyekben a nyílt és őszinte beszéd. A továbbiakban a felszóla­ló képviselők többsége érin­tette a Biszku Béla által fel­vetett legfontosabb kérdéseket. Pap János, a Veszprém me­gyei Pártbizottság első titká­ra — célozva a könnyűipari miniszter előző napi felszóla­lására is — megjegyezte, hogy a cipőárakat semmi esetre se kell természeti csapásként, megfellebbezhetetleneknek el­fogadni, különösen nem a so­kat emlegetett kismamacipők felemelt árát. hiszen nem va­lami luxus báli cipőről van szó. Megkülönböztetett figyelem­mel hallgatták a kéoviselők dr. Tímár Mátyás miniszter­elnök-helyettes fejtegetését. A (Tolna, 4. vk.) Egyebek kö­zött rámutatott: számolni kell azzal, hogy a jövő esztendőben is lesznek a könnyűiparnak olyan ágai, amelyeknek a ter­melése nem elégíti ki majd az igényeket. Főként ott, ahol már ma is három műszakban dolgoznak, tehát a termelés nö­velését csak a meglevő gépek, berendezések kicserélésével le­hetne fokozni. Ez természete­sen nem megy máról holnap­ra, s a megoldást sem várhat­juk az időtől. Feltétlenül se­gítene a jelenlegi nehézsége­ken, ha sikerülne egy rugalmasabb kapcso­latot kialakítani a fél­készterméket előállító ipa­ri vállalatok, a készter­méket gyártó üzemek, il­letve a kereskedelem kö­zött. Amíg ez meg nem történik, addig gyakran előfordul, hogy mire egy-egy árucikket piac­ra dobnak, az már régen el­avult. A képviselőnő a továbbiak­ban elmondotta, .hogy tapasz­talatai szerint meggyőzőbb felvilágosító tevékenységet kellene ki­fejteni az általános isko­lák körzetesítésével kap­csolatban. A szülők jó része ellenzi ezt a fajta oktatási formát, noha gyermekük így jobb, korsze­rűbb nevelésben részesül. Ezen túl is akad még tennivaló, hi­szen jó néhány olyan körzeti iskola akad, ahol még nincse­nek meg a feltételei a színvo­nalasabb oktatásnak. Fontos követelmény, hogy a kisebb falvak általános iskoláiból ki­kerülő gyerekek ne induljanak tudásbeli hátránnyal, más, jobb körülmények között ta­nult gyermekekkel szemben a középiskolákban. Küszöbönáll a negyedik ötéves terv irány­elveinek kidolgozása. Csapó Jánosné kérte az illetékeseket, hogy e tervidőszak feladatai­nak megállapításánál feltétlenül fordítsanak na­gyobb figyelmet a kisebb falvak általános iskoláinak korszerűsítésére. Az 1970. évi állami költség- vetést elfogadta.

Next

/
Thumbnails
Contents