Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-11 / 287. szám
I V . f Mácsonyairtó Ahol és tranzisztor Dobó István, az egri hős idejében, mindenki számára közérthető kifejezés volt a „dákos”, „csatacsép”, „seregbontó”, „gyilokjáró”. A „szakállaskor! egyetlen valamirevaló végvári vitéz sem állszőr- zetet, hanem egy fémkampóval ellátott puskafélét értett, mely diónyi vasmagot köpött az ellenségre. Az „orgona” éppúgy lehetett virág, mint a várkapu elzárására szolgáló vasrudak összessége, de hangszer aligha, mert az ez idő tájt még csak nagyon kevés helyen volt ismeretes. Közelebb is mehetünk azonban a történelemben, annak érzékeltetésére, hogy a nyelv szüntelenül változik, veszít szókincséből, de ugyanakkor újabb szavakkal gyarapítja is azt. A ma már polgárjogot nyert „munkaegység”, „kombájn”, „esztéká” három évtizeddel ezelőtt még semmit sem jelentett, mára viszónt elenyészett, vagy tűnőben van a „cserkészet”, „főszolgabíró”, „ispán” és még sok más értelme, sőt emléke is. A decsi általános iskolaigazgatójának és tantestületének segítségével kísérletet tettünk arra, hogy fogható módon mérjük a nyelv változásait a legfiatalabb korosztály körében. Arra voltunk kíváncsiak, hogy egy-egy szó mögött milyen tartalom rejlik az általános iskolások gondolkodásában. Ugyanakkor azonban arra szintúgy, hogy mennyire képesek meghatározásokat fogalmazni, közérthetően kifejezni a mindennapi életben unos-untalan használt, új szavak értelmét? Decsre azért esett a választásunk, mert a Sárköz fővárosa nagy hagyományú mező- gazdasági vidék, ahol remélni lehetett, hogy a szülők, nagyszülők jóvoltából még több él a régi mindennapi élet kifejezéseiből. A beszámolónk címében említett „mácsonyairtó” és „tranzisztor” ezt az ellentétpárt kívánja érzékeltetni. A VIII/B. és a VII/C. osztályosoknak — összesen hatvanhat gyereknek — osztottunk ki előre legépelt cédulákat, mindenkinek mást, így kívánva a minimumra szűkíteni az iskolai „puskázás” lehetőségét. Minden egyes cédulán két szó szerepelt. Valamennyit terjedelmi okokból sem idézhetjük, az alábbiakat csak a módszer érzékeltetéséül: Olaszország a barbárok kezében: ezt dokumentálja a milánói királyi palotában rendezett kiállítás. amelyen fényképfelvételek ezrei mutatják be a kultúrjavak és műkincsek, a tudományos és művészi emlékek megsemmisítését az utolsó évtizedben. Az Ab- ruszok nemzeti parkját politikusok rokonaik és pártjogőlt- jaik számára parcellázták jel. Az olasz tengerpart, a „virágok Riviérája” a beton Riviérájává alakult át. Riminit felhőkarcolók éktelenítik el, a költőktől annyiszor megéneNépújság 7 1969. december 11. ocsú turizmus ártány tőke tinó olimpia rokka szórófej gereben atomcsapás csépfa Orion emse kamat hasló TMK járomszög tranzisztor ösztöke háztáji nyújtó tinizser Szerepelt még mácsonyairtó, boglya, talyiga-vánkos, hidro- globus, ENSZ, szent és sok egyéb szó, melyek egy része — főleg a mezőgazdasági szak- kifejezésekre gondolunk — a mai városi embernek feltehetően már édes-keveset mond. A decsi tantestület jóvoltából „alanyokként” két olyan osztály tanulóit kaptuk a fentiekben, akik ugyanazon falu iskolájába járnak ugyan, mégsem azonos környezetből származnak. A hetedikesek többsége kollégista, ők javarészt a környező tanyák és puszták világában vannak otthon. A fiúk és lányok aránya majdnem azonos volt, harminckettő és harmincnégy tanulóval. A válaszokat meglehetős részletességgel összegeztük, százalékos arányban táblázatokon rögzítettük, ezek közlése azonban nem lehet egy napilap feladata. Az alábbiakban csak az eredmények summá- zását adjuk. Első megállapításunk az volt, — ami egyben a decsi tantestület dicsőségére is válik —, hogy a falusi iskolások meglepően jól fogalmaznak. Még a rossz meghatározások között is akadt olyan, mely viszonylag fejlett íráskészségről tanúskodott. Példák; „Turizmus: amikor nagyon sok turista jön be külföldről, és megy is ki, más néven idegen forgalom.” „Tőke: 1. más néven pénz, a kapitalista országokban vannak tőkések, akiknek sok pénzük van. 2. A szőlő föld feletti részét nevezik tökének. Ebből ágaznak ki a szárak.” Akadt némi humorérzékre valló is: kelt nápolyi öböl feldúlt vidék benyomását kelti. Szicíliában csak a görög templomok lábánál áll meg a betonhullám. Rómára már nem Michelangelo kupolája, hanem a túlméretezett Hilton hotel nyomja rá bélyegét. A Velencét végpusztulással fenyegető árvíz elhárítására nem tudták előteremteni egy- milliárd lírát. Tálán ennél is vigasztalanabb képet mutatnak a Pompéjiről készült felvételek. A hatalmas áldozatok árán kiásott antik városokat menthetetlenül elnyeli a gaz, jeléül, hogy a nemtörődömség, a hozzá nem értés és az erózió kártétele nem csekélyebb az egykorj, természeti katasztrófákénál. „Wurlitzer: verkli, régen az utcákat járták és avval muzsikáltak. Modern verkli.” „Háztáji: A tsz-ek a tsz-ta- goknak úgynevezett háztáji földet adnak, amit ő tulajdonának tekinthet. Azt termel rajta, amit akar.” összességében az első kérdéscsoportra, mely a közelmúlt mezőgazdasági életének hatvanhat kifejezését tartalmazta, majdnem hatvan százalékban jó, vagy megközelítően jó meghatározásokat kaptunk. A mai élet új kifejezéseinél ez az arány megközelítette a hetvenöt százalékot. A tanyáról jöttek, csekély arányban ugyan, de vezettek a régi élet kifejezéseire adott válaszok terén, de majdnem tizennégy százalékos arányban lemaradtak az újnál. A lányok jobb arányban adtak meghatározásokat a múltról, a fiúk a jelenről. Az ilyesfajta kérdezősködés sejthető módon örömet okozott a tanulók körében. Bárki visszaemlékezhet gyermekkorára, az iskoláséletben nem mindennapi szenzációt jelent az a pillanat amikor számtan, vagy nyelvóra elején bejön az igazgató és két idegen bácsi jelenlétében közli, hogy „Gyerekek! Most tíz-tizenöt percig nem tanulunk, hanem játszunk!” E „játék” szereplőit mi név szerint természetesen nem ismertük, nem is volt szükségünk nevekre. A tantestület tagjai azonban sok válasz szerzőit felismerték kézírásukról. így akadtak meglepetések is, mint például amikor a tehenész gyermeke értetlenül állt a „laktáció” szóval szemben. A nagv fonó-szövő múltú Sárközben tökéletesen rossz meghatározást kaptunk a „gerebenre”. Az idők változata mérhető azon, hogy a „küllőt” meghatározónak véletlenül sem jutott eszébe a kocsi kereke, hanem csak a kerékpáré. A tévé vitathatatlan hatására vall, hogy az „Orion” se rádió, se tv-márka képzetét nem ébresztette, hanem egy űrhajóét. Hasonlóképpen a „teenager”, amelyről e sorok íróinak egyike is csak itt tudta meg, hogy pattanás elleni kenőcs formájában szintén létezik. A régi kifejezések közül egyáltalán nem kaptunk választ a következőkre: gácsér, sőre, ocsu, jerke acat- böködő, mácsonya-irtó, <30 évvel ezelőtt épp a legfiatalabbak fő kenyérkereső eszköze) melence, talyiga-vánkos, papkéve, tézsla, sárkéve. járomszög, kacor, Az újak közül: * reaktor, MSZBT, izotóp, mik- rolánc, hibrid, ENSZ, kemizá- lás, járadékos. Akadtak teljesen gyermekesek is, mint például a hidro- giobusra az, hogy „szép, gömbölyű és fényes”, és enyhén külsőségesek, bár derűsek: „szent: ma is vannak olyan asszonyok a templomban, akik nagyon szentesek”. Nem csekély önállóságra vallott az, akinek aligha volt sejtelme a tervszerű megelőző karbantartásról, de nyomban alkotott a TMK betűkre egy rimelő fogalmat: „Termelő Mezőgazda- sági Közösség”. Az előzőkben bemutatott eredményeink szemelvények. Úgy véljük azonban, hogy ér- zékeltetői nemcsak a nyelv, hanem a falusi fiatalság változásainak is. BOGNÁR ISTVÁNOK DAS IVÁN Az olasz kultúra pusztulása a kenyér készül A Sütőipari Vállalat szekszárdi laboratóriumában a feldolgozásra kerülő liszt savfokát vizsgálja Nagy Erzsébet. Az eredmény után kerülhet csak sor a kovász beállítására, mely befolyásolja a kenyér ízét. A pékműhelyben nyújtott két műszakban folyamatos a termelés. Bartók Lajos csoportvezető a gépi dagasztást. a tészta minőségét ellenőrzi. Szabó Márton kemencés végzi a tészta gőzkemencébe vetésót, majd a jó illatú kenyér kiszedését. Foto: Tóth Iván
