Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-10 / 286. szám
Számítógépek a meteorológia szolgálatában A Szovjetunió több mint 22 millió négyzetkilométeres területe a legkülönbözőbb klimájú vidékeket öleli fel. Elképzelhető. milyen hatalmas feladat a meteorológiai előrejelzések megfelelő pontosságú elkészítése. Ezt a munkát köny- nyíti és gyorsítja meg a képen látható „M—20” típusú elektronikus számítógép, a Szovjetunió Meteorológiai Központjában. Szünet nélkül érkeznek az adatok a Föld különböző pontjairól és a hatalmas ország több ezer időjárásjelző állomásáról, valamint a Föld körül keringő szovjet meteorológiai szputnyikokról, hogy számot adjanak a csapadékról, a hőfokról, a páratartalomról, a légnyomásról, a szélirányról, a felhőzetről és még sok más, értékes észlelésről. Ezek alapján mintegy napi ötven táv prognózist készít a meteorológiai központ, melyeket a rádió különböző adásaiban naponta 29 alkalommal sugároznak, a televízióban pedig négy-hat esetben közölnek. A különféle előrejelzések az elkövetkező órákra, napokra, sőt hónapokra vonatkoznak. A mezőgazdaság. az ipar, a közlekedés, de még a gyógyászat szempontjából is felbecsülhetetlen jelentőségük van e prognózisoknak. Nyílik a kapu, Farkas Kálmán lép be az utcáról. Nem nagy ész ez a srác, blazirt fapofa, most elégedetten vigyorog: — Na, ezt aránylag jól meg- úsztuk. — Mit? — Micsoda? Maga még nem tudja? Az egész város tele van oroszokkal. A németek még az éjjel elpucoltak. — Nem viccel? Farkas Kálmán fapofa, de most nagyon élvezi a helyzetet, ömlik belőle a szó. — Viccelni? Ugyan, menjen ki, nézze meg. Valahol a Vágóhíd körül van a vonal, azt mondják, de most ott is csönd van. Az emberek jön- nek-mennek, mászkálnak, mindenki keresi a rokonát, haverját, él-e még, megvan-e még, tudja hogy van az ilyenkor... Laci bólogat, nem is figyel fel a groteszk megjegyzésre: mintha bizony az ember tényleg olyan nagyon jól tudná, hogy van az, amikor egy város felszabadul. Farkas mondja tovább: — Ahogy elnézem ezeket oroszokat, azt csodálom, hogy a németek eddig is bírták. Mindegyik ruszkin vattás ruha, géppisztoly, erősek, egészségesek, jókedvűek... Van ezeknek mindenük, a lőszer ládaszám az utcán, feltornyozva, nem is őrzik, itt nem kell spórolni a golyóval. — És... nem bántanak senkit? — Ugyani Örülnek ezek is, ha nem kell harcolniuk. Laciban most villámlik meg a hatalmas érzés. Szabadon jöhet-mehet, ahová akar. Nincsenek németek, tábori csendőrök, nyilasok, nincs fel- koncolás. Ha akarja, elénekelheti telitorokból az Inter- nacionálét. Nem lesznek közszemlére dobott hullák a városháza előtt. Ez a város most már a front másik oldala, szabad föld. Te jóságos jő Isten... Ez igaz?... Ha akarja, elmehet Magdáért, hazarohanhat a családhoz.. Ami egy perce még életveszély volt, halálos kaland az most semmi, semmi, természetes és teljesen jelentéktelen. Óh, ez a gyönyörű benne, hogy a tegnapi világot egy éjszaka orkánja elsöpörte, minden, ami tótágast állt, kibillent szörny- uralom volt, visszaállt a helyére, fantomjaitól szabadult, egyszerű, közönséges élet lett. Csak állt Laci az udvaron, belekábult a rázuhogó érzésekbe, gondolatokba, aztán hirtelen átkapta Farkas Kálmán derekát, felemelte a levegőbe s a tomboló örömnek valami furcsa, nyüszítő, viny- nyogó hangját hallatva, vadul megpörgette maga körük — Ne marháskodjon már, egész elszédültem. — Hány óra van, Kálmán? Es hányadika? — Fél nyolc. Ss... hogy hányadika, nem tudom. Úgy összefolytak a napok. Január van, az bizony. Nyolcadika, kilencediké, de az is lehet, hogy tizenegyedike. — Rohanok anyámékhoz Majd még visszajövök a holmikért, meg elköszönni... Mégis, először Magdáékhoz ment. A sarkon ott állt az átkozott löveg. Hatalmas ágyú volt. Kelet felé fordulva, de megroggyanva, úgy látszik, egyenest a torkába kapott egy lövést, mert a csöve úgy szétnyílt, mint a fehér liliom a legszebb nyárban. Ment tovább Laci, olyan könnyedén, fesztelen, mintha nem is lenne súlya. Nézegette az ütcát, a tájat. Alig volt ház, amelyiken kár ne lett volna, bedeszkázott ablak, feltárt tető, leomlott tűzfal. Az úttesten felfordult lovas kocsi, előtte égnek vetett lábakkal megdermedt, behavazott lótetem, combja helyén a patás, fehér csont nyúlik a levegőbe, valaki szakszerűen lebontotta, lefejtette róla a húst levesnek, pörköltnek. A Petőfi téren két sorban sírhantok. Ide temetkeztek az emberek az ostrom alatt. Némelyik jeltelen, csak egy kis földhányás, némelyiken durva fakereszt, s olyan is van, amelyik fölé csak egy deszkalapot szúrtak, rajta rajzszöggel erősített csomagolópapír, ákom- bákom fölirattal, melyet a hó, a nedvesség már el is mázolt: „Szabó Janika, élt 3 évet, nyugodjál békében, kicsi fiam!” Ácséknál nagy csókolózás, könnyek, aztán összkapaszko- dott forgolódás az udvaron. A kis Erzsinek pörög a szoknyája, Laci elálmélkodik, nicsak, micsoda formás lábai vannak, hogy megnőtt ez a kis prücsök, a Tibi is már valóságos kamasz. Uramisten, elmentek ezek a háborús évek, jóformán meg se nézte maga körül az embereket. Öreg Ács Kristóf olyan sovány, mint az agárkutya. Az utolsó napokban már vízben főtt kukoricát rágcsáltak, megsózni sem tudták, mert a só is elfogyott. Meghatottan tiblá- bol a fiatalok körül, szemét elönti a könny, mást nem tud kinyögni: — Hát ugye... ez a nap is elérkezett... Laci később ott találja a hideg konyhában, az asztalra könyökölve bámul maga elé. Lehajol hozzá, vállára teszi a kezét, megöleli: — Mi van, Kristóf bátyám, drága öreg harcos? Csak nem vagy beteg? — Áh, tudod... Csak... Egész életemben ezt a napot vártam... Nem is lehet ezt elmondani. .. Bejön Ács néni is: — Lacikám, erre a napra dugtam egy kis lisztet, Keeskésné meg átadott az imént egy kanál zsírt. Eszik ugye egy kis jó forró rántott levest? (Folytatjuk.) Szépítő műtétek A plasztikai sebészet hihetetlen mértékben fellendült Amerikában az elmúlt húsz év folyamán. Ma már nemcsak öregedő milliomosnők és filmcsillagok a szépítő sebészek páciensei, nem is veszi már körül a titokzatosság fátyla az ilyen műtéteket: egészen természetes, hogy egy nő aláveti magát plasztikai műtétnek, hogy korrigáltassa, amit a természet nem alkotott tökéletesen szépre, vagy tataroztassa, ami az évek folyamán elkopott rajta. Teljesen megszűnt minden előítélet az ilyen műtétekkel szemben. Kikből adódik a páciensek zöme? A John Hopkins Hospital szociális okokból baltimorei kórház tanulmánya szerint úgyszólván minden társadalmi osztály és réteg képviselve van — éspedig elsősorban szociális okokból. A műtétre jelentkezők többsége nem szép akar lenni, hanem jó megjelenésű, hogy meg tudja állni a helyet a mindennapi életben a munkahelyért folyó harcban. A tanulmány szerint a páciensek átlagos életkora 48,5 év. Az egyik legismertebb Neio York-i plasztikai sebész így nyilatkozik erről: „Pácienseim többsége 40—5ö közötti özvegy. A férjek a halálba hajszolták magukat, de kevés iw gyón marad utánuk.” LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 28. Az emlékezete akkor is cserbenhagyta, amikor arra kellett volna magyarázatot adnia, hogy miért tartotta meg Guillin-né asztalterítőit, ágyneműjét, koráll nyakékét, azokat a ruhákat, amelyeket Guillin-né „eltűnése” idején viselt, sőt még azt a vendéghajfonatot is, amelyet Guillin-né állandóan hordott, amelyet Landru tehát már a halott asszony fejéről vett la. LANDRU MÁSIK VILLÁT BÉREL Landru 1915. augusztusában elhagyta a Ver- nouillet-i villát. A házat 1914. december 4-én vette bérbe, mégpedig csak hat hónapra, de a szerződés lejárta előtt hirtelen a bérlet két hónappal való meghosszabbítását kérte. Nyilván azért, hogy legyen hol meggyilkolnia az özvegyet. Még egyszer szüksége volt a villára, hogy elrejtse újabb szerelmi regényének véres titkát. A meghosszabbított bérlet augusztus 4-én járt le Guillin-nét két nappal a kiköltözés előtt gyilkolta meg. Az eltűnt özvegy leánya hiába kereste anyját, a házat üresen találta. A ház lakója eltávozott, anélkül, hogy új címét meghagyta volna. Landru még a negyedik gyilkosság előtt elhatározta, hogy távozik Vernouillet-ből, mert rájött, hogy a The Lodge-villa nem felel meg tökéletesen rendeltetésének, vagyis annak a célnak, amelyért kibérelte. — A villa a falu közepén állott. A szomszédos, magasabban fekvő villákból könnyen oda lehetett látni, s egy kis incidens könnyen veszedelmes tanúkká változtathatta volna a szomszédokat. Hiszen láttuk, hogy a Laborde-Line- né meggyilkolásával kapcsolatos nyomozás során az egyik szomszédasszony, akinek kíváncsisága nagyon feszélyeztette a gyilkost, csakugyan több értékes adatot szolgáltatott. Landru-nek tehát, aki már minden részletében kidolgozta módszerét és ezt a módszert továbbra is alkalmazni akarta, diszkrétebb, magányosabb, megbízhatóbb villára volt szüksége. Nem tartott sokáig: talált is megfelelőt. Először Outroville-ben tapogatózott, mint erről a villatulajdonos levele tanúskodik. Ezt a levelet is megtaláltam a lefoglalt levelek között. De Landru a felajánlott házat nem tartotta megfelelőnek, bár igen előnyös feltételekkel kibérelhette volna, így hát a Gambais-i villa lett a további események színhelye. Landru már 1915. szeptember 11-én Gambais mellett döntött. Ezen a napon a következőket jegyezte noteszébe: V. cipész. Gambais. Ez a cipész őrizte a Trie villa kulcsait. A tulajdonos őt bízta meg, hogy az esetleges vevőknek vagy bérlőknek megmutassa az épületet. Landru csak decemberben lépett érintkezésbe a cipésszel a villa megtekintése ügyében. Dupont néven jelentkezett a cipésznél. Azt mesélte, hogy Rouenben lakik. Vonaton érkezett, s a vasútállomástól kerékpáron tette meg az utat a faluig. Rögtön meg is tekintette a villát, amely a falun kívül állt, mintegy 400 méternyire az utolsó házaktól. A villa kezelésével megbízott cipész kíséretében bejárta a villa négy földszinti szobáját, a konyhát és az emeleti kis szobát és a tágas padlást. A cipész ezután levezette a pincébe is, ahová a konyhából lehetett lejutni. — Tökéletesen megfelel — mondta Landro. A melléképületeket és a kertet is megtekintette. Annyira el volt ragadtatva, hogy a cipész azt javasolta, ne vegye bérbe, hanem vásárolja meg a villát. — Elvileg nem idegenkedem ettől a gondolattól — válaszolta Landru —, de mielőtt véglegesen határoznék, néhány napig a villában akarok lakni. TAKARÉKTÜZHELY ÉS HÁROM MÁZSA SZÉN Landru ezek után távozott. Felült kerékpárjára és egyenesen Houdandba karikázott, ahol megrendelt egy tűzhelyet. Tehát már készülődött a beköltözésre. Két vagy három nappal később a villa tulajdonosával megkötötte a szerződést. A bérleti feltételeket vita nélkül elfogadta, s azonnal beköltözött a villába. A vaskereskedő házhoz szállította a tűzhelyet, s ugyanakkor három mázsa szén is érkezett. Tehát minden készen állt. A halotthamvasztó bőségesen el volt látva tüzelőanyaggal. A Gambais-i villabérlő a templom árnyékában, a csaknem egészen a villáig nyúló temető közvetlen közelében zavartalanul gyilkolhatta új menyasszonyait. És a gyászos névsorban felbukkant a Havre szó, amely ötödik áldozatát jelzi. (Folytatjuk) ♦ ♦ « ♦ ♦
