Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-07 / 284. szám

Sok kellemes percet szerzett a Oőzsa-csatársor A csapat nagyobb feladatok megoldására is képes A tavaszi idény után írott érté­kelésünkben sajnálattal állapítot­tuk meg, hogy & nagy nevekből álló szekszárdi belügyi asápat nem váltotta be a szerepléshez fűzött reményeket. Akkori véle­ményük érthető is volt, hiszen a Dózsát a tavaszi idény végén mindössze két pont választotta el az utolsó helyezettől; U. Sz. Dózsa 15 2 g 5 16:1« 12 Akkori cikkünk egy mondatos összefoglalója az volt, hogy a csa­pat képességei alapján lényegesen többre képes és ha sikerül a nyá­ri szünetben rendezni a sorokat, akkor még sok kellemes percet szerezhet a Dózsa a szekszárdi s?.urk< lóknak. Ezeket a reménye­ket többé-kevésbé be is váltotta a csapat, különösen az idény első felében. Az első 6 fordulóban szinte szárnyakat kapott az együt­tes és az volt az ember érzése, hogy ez a gárda sokkal nagyobb feladatok megoldására is képes lenne. Sokat érő 1 :l-gyel kezdtek Győrben a bajnok ellen 4:i volt a Tolna megyei rangadón, aztán az őszi első Pápa maradt alul Szekszárdon 3:0 arányban, Doro­gon ugyan 2:l-es vereség követ­kezett. de innen is ponttal térhet­tek volna vissza, ha egy kis sze­rencséjük van. aztán a fűzfői be­tonvédelem elleni 5:0. majd Ka­posvárott a Táncsics elleni 3:l-es győzelem azt eredménvezte. hogy még ebben a szoros küzdelemben is 5 pontra nőtt az előny az utol­só helyezettel szemben. A bajnokságnak ebben a szaka­szában ragyogóan játszóit a csa­pat. cizipurKázott a csatáikor, biz­tos volt a védelem, erővel is bír­ták az iramot. Az idény második feleben már korántsem ment ilyen jól a játék. Vegyes ered­mények születtek, amelyben vol­tak nagyszerű fegyvertények és ugyanakkor érthetetlenül váratlan eredmények is. így például eppen a 7. fordulóban az utolso helyen végzett Nagykanizsa eil feni " l :ó-as hazai vereség, amelyet újabb ve­reség követett Tapolcán a Ba­uxitbányász ellen. A 9. forduló­ban közepes teljesítménnyel is 2:0-as győzelem következett a Pé­csi VSK ellen, majd az őszí idény legnagyobb fegyvertényét hajtot­ta végre a gárda a Szombathelyi Savariának Szombathelyen történt legyőzésével, amely szinte meg­nyitotta a Győri MÁV DAC előtt az utat a bajnokság megnyerése felé. Almásfüzitő ellen közepes teljesítménnyel is 3:0-lal zárult a mérkőzés és könnyen pontot sze­rezhetett volna a csapat Veszp­rémben is (1:0 arányban alulma­radt) Az utolsó 3 fordulóban igen értékes volt a Kaposvári Kinizsi elleni vesztes mérkőzés megfordí­tása, végül a Pécsi Ércbányász elleni 2:2 is, különösen ha arra gondolunk, hogy itt is az Ércbá­nyász vezetett a mérkőzés na­gyobb felében és végül egy vita­tott góllal a pécsiek egyenlítettek. Közben a kiesésre került Siófo­kon elszenvedett 3:0-as vereség már nem változtatott azon, hogy végeredményben a csapat telje­sítette, bizonyos mértékben túl is teljesítette célkitűzését, amit Nagy János edző, mind a tavaszi mind az őszi szurkológyűlésen na­gyon határozottan szögezett le. önként merül fel a kérdés, mi­lyen tényezők eredményezték az ugráisszerü javulást? A legfonto­sabbnak tartjuk azt, hogy a nyár folyamán valóban sikerült ren­dezni a csapat sorait, bár e té­ren még a következő hónapok so­rán is lesz teendője a sportkör vezetőségének. Tény az azonban, hogy a tavaszi idény problémái után hasonló esetekre nem ke­rült sor. Égy másik tényező, amit Nagy edző többször is le­szögezett, hogy egy különböző sportkör ükből verbuválódott együttesnek időre van szüksége ahhoz, hogy összekovácsolódjék. A játékosok megismerjék egymás gondolkodását, elképzeléseit, stb. A címben a csatársor eredmé­nyességét emeltük ki Nem is ok nélkül, mert a bajnokság tavaszi idényében is az volt az általá­nos vélemény, hogy a csatársor erősítésre szorul. Ezzel szemben az őszi idényben ez a sor szinte megtáltosodott. Ezt mutatja a ta­vaszi és őszi idény eredményednek egymás mellé állítása is: tavasszal 15 2 8 B 16:1« 12 ősszel 15 8 2 5 28:15 18 6 Sz. Dózsa 30 10 10 10 44:34 30 Pedig tulajdonképpen nem is volt minden rendben a csatársor­ban. Hiszen nem ok nélkül sze­repelt annyi játékos ebben a sor­ban az ősz folyamán is. Kétség­kívül tény az is. hogy lényegesen kevesebb sérülés1 zavarta a” csa­pat őszi mérkőzéseit, ez is hozzá­járult ahhoz, hogy megközelíthe- tőleg azonos szerkezetű együttes vehette fel a küzdelmet. A Nagy­kanizsa és a Siófok elleni veresé­get irreálisnak tartjuk, de a töb­bi találkozón nem fedeztünk fel olyan vissza e»sóseket. amelyek a nem megfelelő erőállapottal függ­tek volna össze. Mindent egybevetve Nagy János edző jó munkát végzett szekszár­di tartózkodása első évében csak helyeselni tudjuk, hogy a Dózsa vezetősége újabb egy esztendőre biztosította működését. Nem Ids feladat volt a különböző helyről Jött játékosoknak csapattá formá­lása Ami az egyéni teljesítményeket illeti, LIPOVSZKYNAK javult az átlagteljesítménye. Sok bravúrra is futotta erejéből, ugyanakkor azonban voltak megingásai is. Különben a közvetlen védelem nem váltotta be a szerepléshez fűzött reményeket, annak ellené­re, hogy itt is javulást kell meg­állapítanunk. Nemcsak azért, mert 4 góllal kevesebbet kapott a csapat, mint tavasszal, hanem azért is, mert nem tartjuk reá­lisnak a siófoki 0:3-at és a Nagy­kanizsa elleni 0:1-t JERAB EK többször nem tudott urakodni idegein, bár lelkesedése sokszor magával ragadta az egész csapa­tot. GELLÉR képességedhez mér­ten közepes teljesítménnyel is biztos pontja ^ölt a védelemnek, sok biztos gólhelyzetben mentett, ugyanakkor kezdetleges hibákat is vétett (Nagykanizsa ellen pél­dául.) A védelem kellemes meg­lepetése LELOVICH volt. aki nem törekedett látványos megoldások­ra. de megbízhatóan látta el fel­adatát. CSORDÁS a csapat oszlopának bizonyult az őszi idényben is, bár a támadó szerepkörben már nem csillogott olyan mértékben, mint amikor beállós szerepkört kapott. Lövései nem sikerültek. Az őszi idényben kétségkívül sokkal job­ban sikerült a pálya közepének birtokbavétele, mint tavasszal BECZE is nagyon szorgalmasnak bizonyult. A csatársorban FREPPÁN ki­emelkedően a legjobb teljesít­ményt nyújtotta. Fáradhatatlanul küzdött, harcolt a védőkkel, nagy­szerű labdákkal igyekezett társait helyzetbe hozni, ugyanakkor a csapatnak messze a leggólképe- sebb tagjának bizonyult. TÖRÖK viszont nem váltotta be a szerep­léséhez fűzött reményeket. Sok helyzetet hagyott ki és baj volt sok esetben a játékkedvével is. Talán ebben közrejátszott a ta­vaszi sérülése is. KALÁSZ hol a középpályán, hol a csatársorban kapott helyet. Fejjátéka volt kü­lönösen hasznára a csapatnak, kár hogy gyorsaságával sokszor baj volt. MICSKÓ harcosságával és ered­ményességével tűnt ki. A fiatal RÓNAI jól kezdett, de aztán visz- szaesett. Benne azonban változat­lanul láttunk fantáziát. FENYVE­SI nem tudta kiheverni súlyos be­tegségét. Jövőre lényegesen jobb teljesítményt várunk tőle. Időn­ként KORMOS. BUDIMÁCZ. SZŰCS doktor és a többiek is 1—2 alkalommal szóhoz jutottak és jól egészítették ki a csapatot. A Dózsa vezetősége is jó mun­kát végzett az elmúlt idényben. A jövőben arra kell törekedni, hogy NAGY edző még szabadab­ban ,y,£gezhesse munkáj át. A szurkológárda néha — külö­nösen az őszi idény első mérkő­zésein — összeforrott a csapattal, később azonban ugyanolyan kö­zönnyel figyelte a mérkőzéseket, amedy Szekszárdon most már évek óta divatos. Sokkal pártosabban kell biztatni a jövőben a csapa­tot ahhoz, hogy valóban képes­ségeihez mérten szerepelhessen. Mindent összevetve a tavaszi idényben mutatott teljesítmény­hez képest lényeges fejlődést ho­zott az Őszi idény. Ennek alap­ján attól függően, hogy a veze­tőség elképzeléseit hogyan . sike­rül realizálni a holt idényben, újabb feladatot lehet majd az 1970. évi bajnokságban a csapat elé kitűzni. — fia a gyászkar szalag hol ma­radt? — Felesleges. Nem változtat a tényen. Ez van, kár a könnye­kért. — Várható volt. Előbb-utóbb be kellett következnie, csak ezt so­kan nem akarták tudomásul ven­ni. — Mert ha az első félidő utol­só percében nem kap fűk azt a 11-est:.. — Ez igaz, de szeretném emlé­keztetni, hogy előtte két esetben a kapufa mentette meg hálón­kat á góltól. — Ja, én ezt. már elfelejtettem. — Sok szurkolónak volt álmat­lan éjszakája. — Nem is a vereség a fájó, in­kább az, ahogy történt. Az utol­só 15—20 percben aranylábú fi­aink úgy futkostak a pályán, mint pók a falon. — Ilyen sértő kifejezést azért nem lenne szabad használni. — Pedig állítom: az egész or­szág — Alsónána kivételével — még ennél csúnyábbat is mondott. — De miéri pont Alsónána a kivétel? —. Ritka szerencsés község. Gondolja el, a mérkőzés első 10 percét látták csak és utána va­lami■ üzc:.:zavar miatt nem volt villany a faluban. Kell ennél na­gyobb boldogság? — Állítólag még ennél na­gyobb is van. Amikor valaki rá- jöú arra, hogy a pofont helyette más kapta. — Egy kicsit zavaros, lehetne kérem világosabb fogalmazás­ban? — Kérem: szóval amikor Cikón egy „lelkes" szurkoló a mérkő­zés után a bírót megverte, a fe­leség másnap büszkélkedett mun­kahelyén, a bonyhádi cipőgyár­ban. — Es mit mondott? — SaináUa a játékvezetőt, men szerinte a férjének 50 kilós po­fonjai vannak. — Ilyen jól tudja? — Arról tartott azon a bizo­nyos hétfőn előadást, hogy ő többször kapott ilyet és egyszer a tűzhely alatt kötött ki. — És az illető szurkoló, hol köt ki? — Ha a bonyhádi járásbíróság is olyan szigorral ítéli meg a történteket, mint például a pak­si, akkor az illetőt legalább hat hónapra „kivonják" a forgalom­ból. Hallotta ? — Mi hír az átigazolásokról? — Ügyködnek, ügyködnek. Nagy gond ez. — Már ahol. Mert például a Pécsi Ércbányásznál nincs ilyen gond. A kedvezményes átigazo­lás alatt ők csak szeretnének iga­zolni, de nem tehetik — az MLSZ ezzel sújtotta őket. — így járnak azok, akik más csapattól csábítják a focistákat. — Nevetnem kell. Ilyen alapon az egyesületek S0 százalékától — ha nem 100-tól — megvonhatnák a kedvezményes átigazolást. — És mit szól Lubastyikhoz? — Hónapokon át Szekszárdon volt, sőt edzömérkőzéseken is játszott, érthetetlen, hogy miért irt alá Paksnak. — Úgy értesültem, hogy szor­galmasan gyakorolja a névalá­írást, ezt már több helyen is tette. — Pedig, ha kiderül, hogy a Dózsának is aláírt... — sőt mi több, a Pécsi Ércbá­nyásszal is tárgyalt* — Es a Volán kinek adja ki, Paksnak, vagy a Dózsának? — Pillanatnyilag a Volán veze­tői úgy nyilatkoztak, hogy a válaszadással ráérnek január 15-e körül is. — És a Dobos-ügy hogy áll? — Bár nem volt szándékom dobra verni, de ahogy értesül­tem, a Vasas részére rosszul. — Lakásügy? — Igen. — Úgy mondják nemcsak Do­bos, de Tárnok és Budimácz is aláirt a Vasasnál, sőt Turcsik és Licker neve is elhangzott már Vasas-szurkolók körében. — Senki nem tilthatja meg a szurkolóknak, hogy a fantáziájuk dolgozzék. Hogy mindazokból mi válik valóra, az az elkövetkező hetekben kiderül. — A közmondás szerint a tü­relem rózsát terem, de Tolnán valamint Gyönkön úgy véleked­nek, hogy ők türelmesek, . de a rózsa ebben a hófúvásos időjá­rásban nem terem. —• Ezt hogy értsem? — Hogy a megyei labdarúgó­szövetség még mindig nem mond­ta ki végérvényesen, hogy Bo- gyiszlón kívül lesz-e több ki­eső a megyebajnokságból? — Nem ok nélkül hallgatnak. — És mi az oka a némaságnak? — Egyelőre tárgyalgatnak a szomszédos megyékkel, hogy ösz- szevont tartalékbajnokságot ren­deznek. Ha ez sikerül, a két csa­pát megmenekülhet. — És ha nem? — Ki tudja, mit hoz a holnap. Amíg a szövetség nem mondja ki hivatalosan, hogy Tolna és Gyönk is Bogylszló sorsára ju­tott, addig még nem kell a pos­tára menniök. — Miért kellene a postára men­niök? — Feladni a reményt. —kas— Kirakat előtt... Foto: Tóth Iván. “ A földvári L. J.-né nem koldus, aki egy napon bevetődött Bene­dek Vince (Dunaföldvár, Szondy u 33/a) portájára, s a szobából rég kihajított ágyon keresett pihenést. L. J.-né az édesanyja Bendek Vincéné- nek, nagymamája a két Be­nedek-gyereknek. Itt lakik. Benedeknétől szerettem volna megtudni, hogyan került a tisztességben megőszült öreg­asszony a sertésólba. A tervezett beszélgetés meg­hiúsult; az asszony helyett férje vitte a szót. Elöljáróban hosszasan magyarázta, mek­kora ellensége néki egy hely­beli önkéntes, továbbá egy du- nafoldvári és paksi hivatásos rendőr, — mintha bizony er­ről bárki faggatta volna. A tények tekintetében különben is teljesen közömbös, hogy személy szerint ki volt az az emberséges érzésű ember, aki L. J.-né helyzetére felhívta ennek vagy annak a hivata­los szervnek figyelmét. Mivel viszont a titkolózásnak sem­mi értelme, hadd álljon itt: Balogh Antal, a községi ta­nács vb. szakigazgatási cso­portvezetője hívta ki a fény­képészt a Benedek-portára. — Nem igaz, hogy anyósom az ólban hált — így Benedek Vince. — Nincs is ólunk. Tes­sék, győződjék meg róla! A ház végéhez ragasztott toldaléképületbe lépünk. Az ajtó nyitásakor egy fehér és egy fekete sertés nyomakodik a világosság, a fülledt bűz­től a szabad levegő felé. A ház gazdája mutatja, hol állt L. J.-né ágya. — Mi ez, ha nem ól? — kérdem. — Istálló, •*— hangzik a ma­gyarázat, s így teljesedik ki: — A lovat, tetszik tudni, nem ólban, hanem istállóban tart­ják. Azért tettük ide az ágyat, hogy az anyósom nap 2,5 tonnás GARANT tehergépkocsi felújítva, 0 kilométerrel eladó. Építőipari Ktsz, Szekszárd. Tel.: 12—357. (51) szegyen ••• közben leheveredhessen meg­pihenni. — Miért nem pihenhetett a szobában? Most a cigányokról követ­kezik végevárhatatlan szóára­dat, a cigányokról, akik „biz­tosan” kirabolnák a házat, amíg L. J.-né szomszédok Ar­ra a tudakozódásra, hogy éj- jel hol aludt a nagymama, nincs elfogadható felelet. Be­nedek szempontjából nézve nem is lehet, mert akkor be kellene vallania, amit követ­kezetesen tagad: azt, hogy L. J.-né szállása előbb a présház, aztán az állatok he­lyisége volt. Igen az 61, — vagy, ha így szebb —, az is­tálló. Benedekné korábban egy szociális otthon dolgozója, volt; napról napra láthatta, miként kell bánni a rászoru­lókkal. — Nem okult az otthonban látottakból semmit? A válasz vállvonásnál nem több. Balogh Antal csoportveze­tőnek sikerült kiderítenie az igazságot. Benedekék tataroz­ták a házukat, ebben az idő­ben .az utcai szobát nem használták. Benedekné meg­fogalmazása szerint édesany­ja azért ‘ szorult ki a házból, mert „büdös volt.” Az idős asszony maga is jegyzőkönyv­be mondta, hogy állandóan a házon kívül hált. A községi tanács javasolta, hogy L.. J.-nét sürgősen utal­ják szociális otthonba; a cso­portvezető erélyes szavainak eredményeként pedig az asz- szony addig is emberhez mél­tó fedél alá került. Nem hiszem, hogy az álla­mi gondozásba vétellel pon­tot lehetne tenni az esemé­nyek végére. Ami a dunaföld- vári portán történt, ügyész után kiált. Borváró Zoltán A Szekszárdi Kórház fel­vételre keres érettségi­zett, gépírni tudó admi­nisztrátorokat, lakatos > szakmunkást, vízvezeték- szerelőket, takarítónőket, valamint magasnyomású fűtől képesítéssel rendel­kező kázánfűtőket. Je­lentkezni lehet a kórház munkaügyi . csoportjánál naponta 8—12 óráig (68)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents