Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-29 / 300. szám

»Limesélem. milyen volt Steinmetz kapitány...“ Steinmetz Miklós (19X3—44) a szovjet hadsereg ma­gyar harcosa, a hitlerfasiszták által orvul meggyilkolt parlamenter. Szülei 1919-ben Magyarországról a fehér- terror elől Bécsbe, később Dél-Amerikába emigráltak, ahonnan velük együtt 1932-ben a Szovjetunióba került. Részt vett a spanyol polgárháborúban. A hitlerfasisz­ták Szovjetunió ellen indított agresszív támadása után jelentkezett a szovjet hadseregbe. A II. ukrán hadse­regcsoport harcosaként részt vett a Magyarország fel­szabadításáért vívott harcokban. 1944. december 29-én mint parlamenter Vecsés határában gépkocsin a né­met vonalak felé tartott, amikor a fasiszták három társával együtt orvul lelőtték. Hősi halála helyén em­lékmű áll. A fénykép 25 éves, kopott, szakadozott, megsárgult, öt katona néz a lencsébe — né­met, román, magyar és szov­jet tisztek. Az első sorban jobbra Steinmetz kapitány. Markáns, szép tartású férfi, szakállal, bajusszal. Rajta az elmaradhatatlan bőszárú csiz­ma — abban tartotta az ira­tait. A képét egy gyömrői fény­képész csinálta 1944 decembe­rében. Megőrzött belőle egy példányt Roczkó György, aki a kép jobb felső sarkában áll. Egy hadosztályban harcolt Steinmetz kapitánnyal. — Még 1944. május 21-én, amikor Kolomeánál bevetették a magyar csapatokat, átmen­tem a szovjetekhez. Tudtam oroszul, előzőleg egy évig a szovjet fronton megtanultam. Akkor Kartoskov őrnagy ez­redébe kerültem, a felderítő szakaszba. Két hónap múlva politikai különítményes let­tem Janploszki csapatkommi- s/.árnál (áll a képen Steinmetz mellett, a bal oldalon). A 317- es hadosztályhoz akkor került Steinmetz kapitány is. Ott is­merkedtem meg vele, s a kép felső sorában látható Walter német és a középső Gordon román társammal. — Együtt harcoltunk a Kár­pátokban, aztán visszamen­tünk Munkács, Beregszász környékére, átkeltünk a Ti­szán. Jöttünk Magyarország felé, Tiszalöknél újból átkel­tünk a Tiszán, Jászapátin, Jászberényen keresztül. Gyom­ron két hétig állomásoztunk. öt hónapig harcolt Roczkó György Steinmetz kapitány­nyal. — Milyennek ismerte meg ezalatt? — Nagyon közvetlennek és tisztánlátónak. Alig érkeztünk meg valahová, mindjárt tér­kén előtt magyarázta a had­állásokat. Ö már a madridi felkelés után ment a Szovjet­unióba. Pécsi születésű volt. Tökéletesen beszélt vagy hat nyelvet, köztük magyarul, oro­szul. németül, spanyolul. — Néha. indulatos volt, máskor meg barátságos, jókedvű. Sze­rette a magyaros ételeket, ha megálltunk azt kérte: húsle­vest főzzenek neki. A család­járól nem sokat mesélt, a fe­leségéről néha. Azt tudom, nagyon készült Budapestre. Azért hagyta meg a szakái- lát, — azt mondta: „majd Pesten megborotválkozom”. — December 28-án hajnal­ban elfoglaltuk Rákoskeresz­túrt. Ott letáboroztunk. Más­nap vártuk a parancsot a to­vábbi támadásra. Akkor hal­lottuk, Steinmetzet megölték. S kaptuk a parancsot, vonul­junk be Vecsésre. A harcosok oda hozták a holttestet. Alig akartunk hinni a szemünk­nek. Hát még amikor meg­tudtuk, hogy mi történt, hogy fehér zászlóval indult. mint parlamenter és gáládul, álno- kul ölték meg. Két nap múlva Ecseren, a templomkertben eltemették. A bejárattól jobbra, a második sír az övé. — Az ecseri asztalos csi­nálta a koporsót, egy építke­zésről szereztünk fát hozzá. A fejfára rámában Steinmetz kapitány fényképét tettük. Né­gyen vittük a koporsót — Walter, Gordon, Bodnár elv­társ és én. Ugyanakkor egy másik tisztet is temettünk. Több száz ember jött el, s hallgatta meg Muszátov gár­daezredes búcsúztatóját. — Gyömrőről, ahol a polgá­ri lakosok közül sokan ismer­ték — akiknek a pártveze­tésben adott tanácsot — át­jöttek a temetésre. — Hitet­lenkedve, megdöbbenve kér­dezték — azt a szimpatikus, szép szál katonát temetik? Megölték volna? — Csak mi, katonák tudtuk, hogy mi tör­tént. — Azóta sokszor gondolok rá. Sokat meséltem róla, ami­kor háborús élményeimről esett szó. Őrzöm a fényképe­ket a temetésről, és azt, ame- lviken együtt álltunk a gép elé. — Én még tovább har­coltam. Pozsony, Prága fel­szabadításánál is ott voltam. 1945. május 11-én jöttem ha­za Battonyára. Beléptem a kommunista pártba, amikor itt Battonyán Púja Friwes volta párttitkár. Most a Dózsa Tsz brigádvezetője vagyok. Néha iskolákban, gyermekeknek el­mesélem, ki volt, milyen volt Steinmetz kapitány. Kádár Márta KÖTELEZETTSÉG, AMELY SOK GONDTÓL MENTESÍTI AZ AUTÓSOKAT, MOTOROSOKAT! A szövetkezeti és magántulajdonban levő, forgalmi rendszámmal ellátott gépjárművekre a szavatossági biztosítás kötelező. ÉVI DIJAI O magánautó 460 Ft O személyautó egyéb üzemben tartó esetén 300 Ft O motorkerékpár, rendszámmal ellátott segéd-motorkerékpár 100 Ft O háromkerekű gépjármű 300 Ft O rokkantak háromkerekű gépjárműve 10 Ft A biztosítási díj január 1-én esedékes és január 31-ig pótlékmentesen fizethető (Magánautók biztosítási díja két egyenlő részletben, január 1-én és július 1-én is fizethető.) Biztosítási igazolást és befizetési lapot fiókjaink adnak. Ez alkalommal kérjen felvilágosítást az autó-casco és az önkéntes motorkerékpár-biztosításról. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ (46) A régi fénykép, az első sorban jobbra: Steinmetz kapitány. Aki életben maradt, Roczkó György. Önnek szerencséje van, mert háztartási kisgépeit és minden elektromos készülékét a Tolna menyei kisipari szövetkezeteknél javíttatja! műn Garantáltan precíz, mám tökéletes javítás, mun rövid javítási határidő, mmm szolid javítási árak, a megye egész területén! 1 C " ||||rr«rCt*Í8fj r \ (213-- fieex

Next

/
Thumbnails
Contents