Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-25 / 299. szám
A SPORT KARÁCSONYFÁJA — Kellemes ünnepeket! — Magának is. — Mit hozott a Télapó? — Nézzen erre a gyönyörű fára és meggyőződhet: minden van rajta, amit csak kívánni lehet. — Na. nézzük, ki milyen ajándékot kap? Talán kezdjük a toronyórával és a hozzá tartozó lánccal. — Biztosan a sakkozók, vagy tekézők kapják. — Sürgősen vizsgáltassa meg magát a régi kórház hátsó épületében, mert valami baj van az „emeleten”. — Miért akar a bolondok házába küldeni? — Mert megjátssza a fejét, mintha nem tudná, hogy manapság melyik sportágban vannak olyan igények, hol még toronyórát is kérnek lánccal. — Értem. Biztos szegény, ártatlan labdarúgókra gondol. — Nyert! — Miért bántja azokat a közkedvelt fiákat? Nemrég láthatta a tv-ben is, hogy a csehek ellen például olyan igyekezettel, lelkesedéssel, önfeláldozóim küzdöttek, öröm volt nézni. — Igen. A cseheknek öröm volt, de nem nekünk. — Nézzük azt a szép bundát, ami a fát díszíti. De mi az a 20 ezer forintos árcédula rajta? — Ez egy sajnálatos tévedés folytán került a karácsonyfára. Rajzolónknak ezzel a bundával egy hirdetést kellett volna illusztrálnia, de összekeverte a rajzlapokat, így került a fára. — Már megijedtem, hogy megint a labdarúgókat akarja bemószerolni. — Isten ments, csak nem képzeli rólam. Mindenkor a legnagyobb tisztelője voltam, a labdarí'.gásnak. — És az a szerencsétlen gólya kinek vétett a fán? — A Bonyhádi Vasasnak ajánlom forró szeretettel ebben a nagy hidegben. — Miért pont a, Bonyhádi Vasasnak? — Mert ők állnak legsiralmasabban utánpótlás szempontjából. Losonczi edzőnek az ősszel már komoly fejtörést okozott, 11 embert a pályára küldeni. Már az is megfordult a bonyhádiak fejében, hogy esetleg Májasról igazolnak 1—2 embert. — Hát van Májasról játékosaik, Szegedi személyében. — Szegedi jó focista, de a másik majosi legény, akit Schneikernek hívnak, eredményesebb lenne. — Nem értem. Hát Schneiker sohasem focizott, különben is lassan az aggok házába megy. — Mindez igaz, de gondolja el: ha megjelenne zöld kalapjában, fehér-zöld színű cipőjében és pulóverjében, nem beszélve a sportszatyráról, melyen külön díszeleg ás FTC felirat, milyen hatást váltana ki, — Milyent? — Szóval a taktikai elgondolás az volt, hogy Schneiker 11. emberként ilyen felszerelésben megjelenne a pálya szélén, az ellenfél játékosai nevetőgörcsöt kapnának és közben a bonyhádi fiúk rugdalnák a gólokat. — Az ötlet nem rossz, de mikor kerül megvalósításra? — Remélem, rövidesen. Persze, a bemutatóra én is beszállok. — Gondoskodjanak orvosokról, akik a nevetőgörcsben fetrengő szenvedőket elsősegélyben részesítik. — Látok egy köteg százast. Lesz ennek gazdája? — Gondolom, igen. Különösen átigazolás, valamint a bajnokság befejezése előtti időszakban nem árt, ha van agy-két köteg százas az intézők zsebében. — Lassanként érvényesül a jelszó: szélesebb alapokon. Eddig csak fociban volt ilyen, most már mind jobban elterjed a „fizesd meg ellenfeled” mozgalom. Mint kiderült, a kézilabdások is áttértek a program szerinti eredményekre. — Ezt hogy értsem? — Nem érti, pedig egyszeri. A sorsdöntő mérkőzés előtt szoroznak, összeadnak, kivonnak és pénzt adnak, máris tudják, hány gólt kell dobniök ahhoz, hogy magasabb osztályba kerüljenek. így volt ez az idén Tatán is. — Kezdem érteni. De ez még mindig nem jelenti azt, hogy a Bőrdíszműt magasabb osztályba sorolták. — Ez sajnos igaz. de bízzunk,.. — Úgy, mint a megyei labdarúgó-bajnokságban Gyönk és Tolna, valamint a megyei B-ben Bátaszék. — Már Bátaszéket is a reménykedők közé sorolja? — Miért ne? Reménykedni mindenkinek joga van, és ki tudja. Ilyen nagy hóviharok után hátha lesz szabad út a magasabb osztályba. — Tehát akkor a lakat nem azt jelenti, hogy minden út zárva? — Igaz, hogy a lakat a fán van, de én ezt úgy értelmezem, hogy nincs még lezárva minden. A lakathoz van kulcs, azt ki lehet nyitni és adott időben esetleg bezárni. — Csakhogy addig sok idegnyugtatót kell a sportvezetőknek és a sportolóknak fogyasztani, — Ezért gondoskodtunk Andaxinról. Amint látja, az angyalka mögött ott van az Andaxin, — És az „Illik tudni" című elmemű kit illet? — önkiválasztó rendszert vezetünk be. Aki úgy érzi, hogy erre szüksége van, bátran lapozzon bele. Ebből megtudhatja, mit illik a játékvezetőnek és játékostársainak mondani, esetleg melyik játékvezetőt milyen szálak fűzik valamelyik egyesülethez, jövőre a csapat hányadik helyen végez, stb. — Ilyen is van, hogy előre tudják, hánya*- dik helyen végeznek? — Persze, figyeljen rám. Ha történetesen egy csapat a képességei alapján bajnokságot nyerhetne, az még nem biztos, hogy bajnok is lesz. — De miért nem? — Nem üzlet elsőnek lenni. Sokkal jobb 2., esetleg 3. helyen kikötni, mert a következő évre a vezetők még többet ígérnek a cél érdekében. Ha viszont mondjuk bajnokságot nyernek, a csapatból jó néhány játékos kikerül, helyettük másokat hoznak. Ez viszont nem üzlet azoknak, akik érzik, hogy kifelé áü a szekerük rúdja. — Ami azt illeti, nem ártana, ha maga is belelapozna az „Illik tudni” könyvecskébe. Mostanában túl sokat bírálja a labdarúgókat. Legalábbis így nyilatlcoztak Szekszárdon, a Vasas közgyűlésén. Sőt, az egyik felszólalónak még a könnye is kijött, mikor közölte, hogy még napjainkban is akadnak labdarúgók, akik albérletben laknak. — Miért nem maradtak ott, ahol eddig voltak? A termelés szempontjából — a népgazdaságnak — teljesen közömbös, hogy Szekszárdon, vagy esetleg 300 kilométerrel odébb dolgoznak. — Az igaz, de a vezetőknek mindig produkálni kell valamit. így nyerik el ők a szurkolók szimpátiáját, hogy játékosokat importálnak. Higgye el, sok esetben nem is a játékosok a hibásak, hanem azok, akik ha kell, akár az Orion űrhajót, sőt mi több, akár az Apollo—13-at is odaígérik egy aláírásért. — Az igaz, de ha sokat bántja a labdarúgókat, az Apollo—13 már magát is a Holdra repíti, és ottfelejtik. — Azt még megvárom. — Hg jól látom, a barátsági szerződés sem maradt el a fáról. De kit illet ez? — Nem ártana mondjuk ilyen szerződést kötni néhány egyesületnek egymással. Például Paksnak Faddal, esetleg Kisdoroggal. Bár az sem baj, ha a játékvezetők és a sportvezetők, sőt még a nézők között is létrejön ilyen szerződés. Javasolnám esetleg ezt aláírásra egykét dombóvári és szekszárdi játékvezető között is. — Ahogy elnézem, NB II., sőt NB III-as felirat sem hiányzik. — Igen. Az NB Il-t kézilabdásainkvak ajánljuk, illetve kívánjuk. Az NB 111-at viszont a Paksi Kinizsinek. — De ki ez az ágról szakadt, akarom mondani, ágról pottyant szurkoló, aki ijedt tekintettel néz a bíróm?-—Jól nézze meg, mert kevés van belőlük. Ö is azok közé tartozik, akik elhiszik, hogy nálunk valamennyi sportágat egyformán szeretnek, támogatnak, az edzőket és szakosztályvezetőket mindenben segítik, sőt naponta megkérdezik őket, mi a problémájuk, miben lehetnek segítségükre. — Az ökölvívókesztyűkről is illene néhány szót ejteni. — Ezt a Dózsa bunyósainak küldjük szeretettel, azzal, hogy reméljük, ezzel verekszik be magukat az NB II-be. Mert a szekszárdi közönség nagyon szeretne izgalmas és színvonalas mérkőzéseket látni. — A nagy hasú játékvezető, tudja kire hasonlít? — Nem akarok személyeskedni, így tehát hallgatok. Annyi bizonyos, hogy ilyen termettel nem kerül valaki magasabb osztályba. — Akkor nevessen: pont ilyen alakja van, akit az idén a pécsiek az NB Il-re terjesztettek fel. Ugyanakkor az atlétatermetű jelölteket nem vették számításba. — Megint kezdi a rosszindulatú csipkelődést. A szemüveg is biztos azért van kéznél, hogy a játékvezetőknek javasolja, — Ki tudja? Nem árt nekik sem, de a nézőknek sem. — A kosaras fiúcska is könnyen ejti a labdát a kosárba. Bár ilyen hosszú játékosaink lennének. — A Szekszárdi Vasas női csapatába is elkelne, de nem ártana abba az 5 nőből és 5 férfiből állá csapatba néhány belőlük, akik az NB Ill-ba jutottak. — Engedje, hogy visszatérjek a játékvezetőkhöz. Miért az a nagy toll a kezében? — Hogy felírja, akik sértegetik. — Akkor adhatott volna mellé legalább 200 lapos jegyzettömböt is. — Az ökölvívókesztyű felett látok egy másik tollat is. Ez vajon kié? Úgy érzem, ezt magának hozta a Télapó? — El is fogadnám, ha tudnám, ezzel nem. lehet hibát véteni. — Volt ilyen? — Azt meghiszem. Például amikor Tenge- lic játszott Tamási környékén, a tudósító közölte: a mezőny legjobbja Jilling, Tengelic- ből. — Na és hihetetlen? Egy éve még NB 1-es csapatok is hívták. — Csakhogy akkor Jilling még gipsszel a lábán, örült, hogy néhány lépést tudott tenni. Ennek ellenére azon a vasárnapon 5 volt a mezőny legjobbja. — Akkor javaslom, adjuk a tollat azoknak a tudósítóknak, akik téves információkat adtak. — És a jó szereplést című felirat kinek szól? — Megyénk valamennyi sportolójának, egyesületének. — Végül engedje meg, hogy kellemes ünnepeket kívánjak valamennyi sportvezetőnek, sportolónak, de nem utolsó sorban a lelkes szurkolóknak és olvasóinknak. I —kas.
