Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-23 / 297. szám
Laci nagyítói*« Még néhány hét, s útjára indul B. László Tolna megyei fiú, mivel január 10-én. betölti 18. életévét, s az aszódi Fiúnevelő Intézetben pályafutása lezárul. Hogyan is került Laci Aszódra? S milyen terveket sző jelenleg? — erről érdeklődtem tőle néhány nappal ezelőtt. — Tanár úr, az én életem nagyon keserves volt! — kezdi a magas, szőke, jóképű fiú. Budapesten születtem,, de háromhónapos koromban már nagyszülőimhez kerültem Tolna megyébe, mivel szüleim elváltak. Én hivatalosan anyámnál maradtam, de valójában nagyszüleim neveltek hétéves koromig. Hétéves koromban anyám magához vett, így általános iskolai tanulmányaimat Budapesten kezdtem meg, s ott is voltam negyedik osztályos koromig. Ötödikben ismét visszakerültem Tolnába, s ott is maradtam volttá, de anyám elégedetlen volt magatartásommal, ej ezért az „Ady” Nevelő Otthonba helyezett Budapestre. Az otthonban sok mindent megtaláltam, é* hiányzott a kedves paksi baráti kör, hiányoztak a nagyszüleim, s ezért többször is megszöktem az otthonból, aminek viszont az lett az eredménye,, hogy az otthon vezetősége áthelyezett az Aga utcai intézetbe. Hosszú, keserves út vezetett az általános iskola befejezéséig. Úgy éreztem, hogy engem nem szeret senki. Az fájt a legjobban, hogy anyám is, apám is élt, de én szeretetet nem kaptam tőlük. Mind a ketten élték a maguk külön életét, de gyermekükre keveset gondoltak. Az általános iskola befejezése után ismét haza kerültem, s lakatosipari tanuló lettem. Nem is tudom, hogy volt-e kedvem a szakmához?! Annyi bizonyos, hogy nem fejeztem be tanulmányaimat, mert a „baráti kör” támogatásával loptam, s 1966. novemberében a Budapesti Központi Kerületi Bíróság ítélkezett felettem. Először a Szőlő utcai intézetbe kerültem, majd 1967, június 2-án áthoztak az Aszódi Fiúnevelő Intézetbe. Itt beiskoláztak bútorasztalosipari tanulónak. Kezdetben itt is ok problémám volt. Kétszer hagytam el illegálisan az intézetet, s ezért „hajvesztésre” ítéltek. Végül rájöttem arra, hogy rendesen kell dolgoznom, mert egyébként egészen a „lejtő aljára” kerülök. „Rákapcsoltam”, s a szakmáMészáros Lajos tanár Három avatás N em lehet elmenni szó nélkül három jelentős dombóvári esemény mellett. A közeli napokban egy országosan is számottevő, és két helyi jelentőségű -létesítmény átadására került sor. Az utóbbi években meglehetősen ritka esemény volt a községben, hogy ünnepséget kelljen rendezni egy új létesítmény felavatására. Ez a három avatás tulajdonképpen azt is jelzi, hogy az utóbbi fél évtizedben jelentős változások kezdődtek a község gazdaságpolitikai életében. Nem ritka, amikor arról adunk hírt, hogy a községben működő ktsz-ek, más gazdasági egységek egyre-másra érik el sikereiket, bővítik termelőkapacitásukat, mind több helyi és környékbeli lakosnak tudnak adni elfoglaltságot. A vegyes- és építőipari ktsz az utóbbi években több mint kétszeresére növelte létszámát. Ugyanakkor folyamatosan épült az ország egyik legszebb, legkorszerűbb kórháza. Ebbe a kórházba szinte belekerült minden új gyógyászati felszerelés, berendezés, mely pillanatnyilag hazánkban megvásárolható. A kórház építésének ígérete négy évtizede kezdődött. Éppen a népi hatalom huszonötödik évében valósul azonban meg. S ebben is van valami felemelő. Aki csak egy kicsit is ismeri a község és környéke dolgozóinak múltbéli életét, tudja, hogy a betegség milyen gyakori „vendég” volt az Eszterháziak, a Dőryek pusztáinak cselédházaiban... Ez az új járási kórház nagy szolgálatokat tesz majd a községnek, környékének... Községi hatását tekintve nem kisebb jelentőségű azonban a szakmunkásképző intézet sem. Hisz itt képezik majd ki az egyre iparosodó nagyközség szakmunkásgárdáját. Egyedül a Láng-program keretében több száz szakmu nkásra lesz szükség De igényli vasút, a ktsz-ek, a mezőgazdasági tsz- ek is a jól képzett szakembereket. Most megfelelő körülmények között munkálkodhatnak pedagógusok, szakoktatók, hogy egyre több, s jól képzett szakember tudjon a fejlődő dombóvári üzemek munkapadjai mellé állni. És elkészült a régen várt AKÖV forgalmi telep is. A közlekedési vállalat dolgozói végre olyan körülmények közé kerülnek, melyet már munkahelynek lehet nevezni. A három avatás kapcsán sok bészéd, vélemény hangzott el. A megyei vezetők mindenütt hangoztatták a létesítmények jelentőségét a község fejlődése szempontjából. Úgy tűnik, Dombóvárott elkezdődött egy olyan folyamat, melynek során gazdagabb, szebb lesz a három megye határában fekvő nagyközség.- Pj Csúcsforgalom az exportáru- szállításban A Masped ebben az évben 600—700 ezer tonna árut továbbít, 200—300 ezer tonnával többet mint tavaly. A vállalatra bízzák a tengerentúli szállítások megszervezését ég a kontinensen belül is a kényesebb áruk forgalmának irányítását. A külkereskedelmi és közlekedési szakértőkkel együttesen keresik a gazdaságosabb és az árut „kímélő”, gyorsabb szállítási módokat. Ezek közé tartozik a konténerforgalom is. A vállalat gondoskodik arról, hogy a Terimpex megbízására konténerforgalomban szállítsák a dobozos sonkát az Egyesült Államokba, a Monimpex borát Kanadába, a Hungarofruct komzerveit pedig Ausztráliába és más távoli piacokra. Foglalkoznak annak a megoldásával ; is, hogy kis távolságra tartálykonténerben juttassák el a magyar timföldet a külföldi feldolgozóüzemekbe. AMfcOL ban eléggé szépen haladok. Két és fél évem nemsokára meglesz, s utána — mivel betöltőm a 18. életévemet — elmegyek ismét Tolnába. Szek- szárdon szeretnék elhelyezkedni, mivel ott vár rám „Valaki”. — S mi lesz az utolsó fél évvel? Azt hol fogod befejezni? — kérdezem. — Azt még nem tudom, de nagyon szeretném, ha Szek- szárdon sikerülne. Miért nem Aszódon? Hiszen van arra lehetőség, hogy még itt maradj. — Igen. Lehetőség van, de én végre intézeten kívül akarok lenni. — Nem fogod ezt megbánni? — Lehet, de én bízom abban, hogy Szekszárdon majd segítenek rajtam, s eddigi hányatott életem végre rendes mederbe kerül. Laci bízik, s vele bízom én is, hiszen ismerem Tolna megyét — ott töltöttem én is életem nagyobbik részét —, s tudom, hogy vannak ott segítőkész emberek, akik majd felfigyelnek e jobb sorsra érdemes emberre, s egyengetni fogják útjait, hiszen neki még sok segítségre lesz szüksége. Major József budapesti lakos, — mint jelentettük, — ez év december 14-én Dunaföldváron karambolozott. A szekszárdi járásbíróság Majort a múlt héten gyorsított eljárással vonta felelősségre, s tízhónapi felfüggesztett szabadságvesztésre, ezer forint pénz-mellékbüntetésre, valamint a gépjárművezetéstől egyévi eltiltásra ítélte. A bíróság tényként állapította meg, hogy a gépjárművezető megszegte a KRESZ 55. § (1.) bekezdésének b) pontját. Mint az alábbiakból kiderül, megszegte a KRESZ-függelék 11. cikkének (1.) bekezdését is. A fővárosi autós új 850-es Fiat-jával Dunaföldvár községből kifelé jövet, a körforgalomhoz érkezett. Az „Állj! Elsőbbségadás kötelező” tábla ellenére nem adott elsőbbséget dr. Tóth Tamás szekszárdi orvos Trabantjának. A két jármű összeütközött, a Trabant az úttest menetirány szerinti jobb oldalán lefutott az útról, majd felborult. Dr. Tóth Tamás, valamint felesége és két gyermeke megsérült. A két kocsiban tízezer forintra tehető kár keletkezett. A Fiaton nem voltak hatósági jelzések, hiszen az új jármű a baleset idején még nem volt levizsgáztatva. Könnyelmű tulajdonosa azt sem tartotta érdemesnek, hogy a rendőr- hatóságtól útvonalengedélyt kérjen. Nem vitás, hogy a baleset forgalmi rendszámmal ellátott, vagy megfelelő űtiok- mányokkal felszerelt vezetővel is előfordulhatott volna, — a közlekedési szabályok lenézése rtiégis sejtet egy- keveset a karambolozó fegyelmezetlenségéről. A szekszárdi járásbíróság előtt Major József azzal védekezett, hogy meg akarta adni az áthaladási elsőbbséget a Trabantnak, ám járműve a síkos úton megcsúszott. A bíróság, a megyei közlekedésrendészet szolgáltatta adatok alapján nem fogadta el ezt a védekezést. Más kérdés, hogy ha elfogadta volna, Majort akkor is el kellett volna ítélnie. A különbség csak annyi, hogy ez utóbbi esetben a KRESZ 57. §-ának megsértése miatt ítélte volna el a bíróság. Ez a paragrafus, — mint ismeretes —, arra kötelezi a gépjárművezetőt, hogy a sebességet a látási, út-, és forgalmi viszonyoknak megfelelően szabja meg. Frissítsük fel emlékezetünkben azt a két előírást, amelyet Major figyelmen kívül hagyott! „Útkereszteződéseknél áthaladási elsőbbsége van, ha a forgalmat rendőri karjelzéssel, vagy fényjelző készülékkel nem irányítják, annak a járműnek, amelyik az. „Elsőbbségadás kötelező”, vagy „Állj! Elsőbbségadás kötelező” jelzőtáblával védett útvonalon halad; a megkülönböztetett gépjárműnek és a körforgalmat keresztező villamosnak azonban e járművel szemben is áthaladási elsőbbsége van”. S most lapozzunk a függelékhez: „A közúti forgalomban csak olyan gépjárművel szabad részt venni, amely el van látva rendszámtáblával és az üzemben tartójának forgalmi engedélye van”. E pont rendelkezései nem vonatkoznak — többek között — az útvonalengedéllyel közlekedő járműre. Karácsonyi gyermekből Nem is olyan vég, talán négy-öt éve, még igazi karácsonyi hangulat volt. A terem közepén hatalmas karácsonyfa, erre a célra készített színes lámpácskák- kai megvilágítva, mamák koszorúja, s a friss szünetélmény boldogsága a gyerekarcokon. Előkerültek a ruhásszekrények legféltettebb darabjai: a nyolcadikos lányok egész ruhakölteményekben pompáztak, de még a legvásottabb köly kékén is nyakkendő díszlett. S ami ehhez illik: gyermekzenekar — természetesen tangóharmonikával — o legúabbb slágerokat próbálja utánozni. A táncotoknak tökéletesen megfelel es a zene. Elmegy még a csárdás, sőt a keringő is, mi több, a tangónak népes tábora van. Erre táncolnak ugyanis legtöbben. LeánypároK forognak és néhány bátrabb kamaszfiú próbálja „focin nevelődött” lábát a ritmushoz és partneréhez igazítani. A többi kislegény izgatottan nyüzsög, otthonosan érzik magukat kinn a' folyosón; vad kergetőzéssel, alkalmi bunyókkal telik az idő. Valahogy idegen nekik a terem illedelmes ünnepélyessége. Amikor aztán felhangzik a kiáltás: — „Sék!” — fiúk, lányok vegyesen, oszlopba állva lengetik lábaikat. Ezt a táncot — bár eltérő mozgáskészséggel — de mindenki tudja. A minapi karácsonyi gyermekbálon elsősorban a zene ragadta meg a figyelmemet. Lemezjátszóról hangerősítővel felfokozott beat~zene harsog. A karácsonyfa ugyanúgy, mint sok-sok éve, áll, de valahogy ridegen, nem-oda-il- lőn. Egyetlen mama ül a fal mellett ásító üres széksorban. A többi nem bírta... A zaj pokoli. Fiatal, 10 —12 éves fiúk, mohosodé ajkú kamaszok ropják, partnerükkel a zenébe feledkezve. Lezseren, majd, hogy nem hétköznapi öltözékben. Vagy négyen — a forgatagban nehezen lehet megállapítani — körülveszik a legjobban táncoló kislányt; kísérteties, ősi rituális tánchoz hasonló mozgást produkálnak. A síkito- zás állandó. Azon töprengek: szívből jövő zenei élmény kifejezése ez, vagy tudatos viselkedés? Bizony nem nehéz elsajátítani a beat-zene élvezetének „technikáját”, a példákat naponta ömlesztik a rádió- és televíziós készülékek. S a gyermek életének egyik meghatározója az utánzási vágy. Ugyanakkor az iskolai kötöttségek háromhetes lazulásának is juthat némi szerep, az elszabadult féktelenségben. Úgy látszik, nem lehet eléggé korán kezdeni. (csupor) Vázlatunk jelei: A. A Fiat haladási iránya. B. A Trabant haladási iránya. C. Az összeütközés helye. D. Ezen a ponton borult fel a Trabant. — borváró — Népújság 7 196». december 33.
