Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296. szám

FÓKUSZ íiiHtmiiiiimiiiiiiii Szemelvények külföldi újságokból Elmaradt a nagykövet kinevezése Egyszerűen őrültség, hogy az Egyesült Államod­nak nincs nagykövete Svédországban, azért, mert nem tetszik nekünk Stockholm és Észak-Vietnam kapcsolata. Az amerikai nagykövet megbízatása ja­nuárban lejárt és semmi jel sem mutat arra, hogy a ..haragszomrád” hamarosan véget érne. Olaf Palme a meglepően fiatalos űj miniszter- elnök szerint ez „nem praktikus" megoldás. A mi­niszterelnök kijelentette: „Ha Washington valóban meg akarja magyarázni tévedéseinket, akkor külde­nie kell valakit, aki' felvilágosít bennünket ezekről. Még Palme szociáldemokrata rendszerének ellen­zői is visszhangozzák gúnyos kijelentését, mely sze­rint az ..Egyesült Államok azért hívta vissza nagy­követét. mert kormányunkkal nem rokonszenvez — végül is Görögországban, a Dél-Afrikai Köztársa­ságban, Spanyolországban és Bulgáriában is vannak követei, pedig ezeknek az országoknak Dolitikáját sem csodálja feltétel nélkül Washington." Nem volt bölcs dolog Washington készéről, hogy azt a benyomást keltette — és mindenekelőtt a lé-* nyegében baráti Svédországban, hogy csak az álta­lunk kedvelt országokba küldünk követet. Éppen e zavaros megközelítési mód miatt nem ismertük el Pekinget egy emberöltővel ezelőtt és 17 éve ugyanez idegeníteti el bennünket Moszkvától. Sokkal logiku- sabb érv lenne, hogy ott, azokban a fővárosokban kell nagykövetet tartanunk, ahol nehézségeink van- . nak. (INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE) Északi zsarolás ’ A Fehér Ház végre nyilvánosságra hozta Nelson Rockefeller jelentését a latin-amerikai helyzetről. Figyelemre méltó, hógy a jelentés ilyen javaslatokat tartalmaz: növelni kell a Rio Grande-tói délre fek­vő országoknak nyújtott katonai „segítséget", s meg kell szilárdítani a katonai diktatórikus rendszereket, — az amerikai iperializmus pozícióinak támaszait a nyugati féltekén. Az Egyesült Államok imperializmusa Latin-Ame- rikában „szembeszáll minden olyan lépéssel, amely a gazdasági és a tényleges politikai függetlenség el­érésére irányul." Ezeket a szavakat, amelyeket a kommunista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásán elfogadott dokumentumból idéztünk, szemléltetően alátámasztja a nyugati félteke orszA- gaiban az utóbbi időben kibontakozott események menete. Az Egyesült Államok már régen hitbizomá- nyává, olcsó nyersanyagokat és hatalmas profitot biztosító forrása változtatta a latin-amerikai kontinenst. Ezért amikor Latin-Amerikában valaki megpróbálja kétségbe vonni az Egyesült Államok jogát a vezetés­hez; azonnal működésbe hozzák a zsarolás, a fenye­getések és a szankciók egész arzenálját. Ez történt Peru esetében is, amikor válaszul a katonai kormányzat hazafias akcióira, a Potomac partjáról a gazdasági szankciókkal való fenyegetőzés valóságos Niagaráját zúdították az országra. Hason­lóan kezeli az Egyesült Államok a bolíviai esemé­nyeket is. Az amerikai lapok úira emlegetni kezd­ték a „Hickenlooper-féle módosítást", amelynek ér­telmében az Egyesült Államok minden olyan ország­tól megvonhatja a gazdasági „segítséget", amely amerikai tulajdont sajátít ki. Többek köz öt a hírhedt „Gulf Oil" igazgatója is erre szólította fel a közel­múltban az amerikai kormányt. Washington azonban tekintettel a perui kormány haladó akciói mellett Latin-Amerikában kibontako­zott szolidaritási mozgalomra, kénytelen manővere­zéshez folyamodni, uj köntösbe öltöztetni a fenye­getések hírhedt politikáját. Az Egyesült Államok nem szánja rá magát, hogy nyíltan beavatkozzék a latin­amerikai országok ügyeibe, ezért a belső reakció megmozdulásainak kiprovokálására, olyan diverziós tervek kiagyalására és megvalósítására teszi a tétet, amelyeknek az a céljuk, hogy dezorganizálják a gaz­daságokat, viszályt szítsanak, pánikot és bizonytalan­ságot keltsenek a demokratikus erők soraiban. (IZVESZTYIJA) Baljós időjárás Dél-Amerikában „A légkör nem is lehetne rosszabb. Ki az Ördög akarna ide jönni, amikor fokozódik az állami b3- avatkozás, itt vannak a világon a legmagasabb adók és mindössze 9 millió főt számláló piac kínálkozik? ’ Történetesen egy Sant.iagóban élő amerikai ban­kár tette fel ezt a kétségbeesett kérdést. Különböző formákban és hely* változatokban az amerikai üz­letemberek azonban Dél-Amerika-szerte ezt kérdezik. Az amerikai tőkések a határtól délre azt tapasztal­ják, hogy ők maguk és vállalataik e félteke naci­onalizmusa új sortüzének célpontjai. A külföldi be­ruházásokat szabályozó rendeletek állandóan változ­nak és az amerikai tőkeberuházások szempontjából csak­nem kivétel nélkül nem kívánatos irányt vesznek. Az amerikai vállalatok általában azzal reagálnak e súlyosbo­dó körülményekre, hogy elszalajtiák az egyébként vonzónak tűnő bemházási lehetőségeket, megvárják vajon végül is, világossá válnak-e a játékszabályok, s érdemes-e lefolytatni a játszmát. Egyelőre azonban az amerikai magántőke, amely érzékeny a gazdasági és politikai bizonytalansági té­nyezőkre — ugyanakkor azonban figyelemre méltó kitartásról tesz bizonyságot a világ különböző terüle­tein — feltűnően csökkentett mértékben vándorol Dél-Amerikába. A magántőke Őrizkedik például at­tól, hogy új beruházásokat eszközöljön Peruban, Chi­lében, Uruguayban és Bolíviában. A Limában műkö­dő egyik amerikai gyógyszervállalat fiatal igazgatója kijelentette: „Most már egy pennyt sem ruháznék be ebben az országba." A helyi kormányok által életbe léptetett korlá­tozások miatt óvotosságot tanúsítanak Venezuela és Kolumbia iránt és a politikai bizonytalanság követ­keztében az üzletemberek óvatos fenntartásokkal ké- • zelik Ecuadort is. Brazíliában és Argentínában a lámpa egyelőre még zöldet mutat, de ez bármely pillanatban megváltozhat. Az itt végbement harcok és kormányváltozások arra késztettek egyes amerikai vállalatokat, hogy szüneteltessék beruházásaikat. (FORTUNE) A Fehér Ház rejtélye Égy olyan városban, mint Washington, amely in- diszkréciókból és pletykákból él, Richard Nixon ez- ideig egyetlen anekdotára való anyagot sem szolgál­tatott. A hivatalos sajtókonferenciákon kívül (ame- Ivek kerdefbpn nagy sikereket hoztak szamára, de utőKKi hőnarjokban eléggé megritkultak) az el­nök eltökéltnek látszik, hogy távol tartja magától az újságírókat, kerüli az elődei által folytatott gyakor­latot. a- „bizalmas beszélgetéseket’ a ripo-terekkel. A Fehér Ház annak tulajdonítja ezt a tartózkodást, ho«ry Nixon féltékenyen Őrzi magánéletét, ellentétben Johnsonnal, aki ellenkező értelemben volt túlzó. Emlékezzünk csak: Johnson volt az az elnök, aki a kórházban, sérvoperációja másnapján nem habo­zott. hogy megmutassa az újságíróknak, kigombolta pizsamakabátját • » sebész késének nyomát testén. Valóban egy kifelé forduló, a legkisebb hangulatvál­tozását sem leplező ember után a Fehér Házban oay befelé forduló ember következett, aW állandóan figyeli és ellenőrzi érzelmeit. De ez nemcsak tempe­ramentum kérdése. Nixon a múltban többízben lel­kesedéssel emlegette de Gaulle egyik kedvenc állítá­sát.^ amely szerint helyes szabály, ha a kormányon lévő államférfi a hozzáférhetetlenség és titokzatos­ság légkörét teremti meg maga körül, és úgy lát­szik elhatározta, hogy ezt az irányelvet most nv. amerikai politikára alkalmazza. Az elnök olyan mód­szerrel vezeti kormányát, amelyet az egyik újság a „láthatatlan jelenlét" módszerének nevezett. ..Hallha­tó a zenekar hangja — jegyzi meg egy kommentátor — de,nem látható a karmester a dobogón.* Ugyanezen irányelv alánján Nixon jelentős mér­tékben csökkentette a találkozók napi listáját: a Fe­hér Ház töréskárának tagjaira ruházza át a feladatot, hogy fogadják a látogatókat, személyes részvételét a legfontosabb esetekre korlátozza. A gyakorlatban még munkatársai közül is korlátozott azoknak a szá­ma akiknek állandó és azonnali belépési joguk van hozzá. A kormány és a minisztériumok közötti össze­kötő szervek ülésein Nixon bátorítja a nyíltabb * vi­tát, de gyakran elkerüli az állásfoglalást. Egyik munkatársa magatartását a tárgyalást vezető bíró­éhoz hasonlította: figyelmesen meghallgatja a kü­lönböző felek érvelését, de egyedül magának tartja fenn a későbbi döntést. (Ez is de Gaulle egyik ked­venc módszerének nyilvánvaló utánzása.) Nixort téhát nemcsak az újságírókat, hanem sa­ját minisztereit is gyakran hagyja bizonytalanságban a Éehér Ház szándékai felől. Most az a probléma, hogy megállapítsuk, vajon egy ilyen taktika egysze­rűen egy lényegileg határozatlan, halogatásra és át­hárításra hajlamos természet védekezése, vagy pedig egy jól meghatározott program, amelyet az elnök fokozatosan, az eseményekhez igazodva akar meg­valósítani. Ez a „Nixon-rejtély". De a felelet erre a kérdésre nem könnyű. (f ORRIFBE DBOA SERA) „Oszlophoz köttetve veressék meg” Kiskunfélegyházán a kerü­leti kapitányság egykori bör­tönében múzeumot rendeztek be. Ott sorakoznak a régi Világ büntetőeszközei, a haj­dani bíráskodás és büntetés tárgyi maradványai, ide gyűj­tötték az ország ilyen jellegű emlékeit, A volt budapesti Országos Börtönügyi Múzeum megmaradt tárgyait a felsza badulás után a k’skunfél- egyházi múzeum kapta meg. A hajdani siralomházban és porkolábszobában még isii­ben megteremtették a bör- tönmúi.eumot. Most átrende­zett, bővített formában tár­ják a közönség elé a kö­zépkori büntetőeszközöket és a betyárviíág emlékeit, a Tanácsköztársaságban szere­pet vállalók megtorlásának válogatott eszközeit. Az első dokumentum a fél­egyházi tömlöc építési költsé­geinek elszámolása 1753-ból. Ott a Werbőczi hármaskönyv, s az első büntető törvény- könyv, a Csemegi Károly­iéi« 1873-ból. A halálbüntetések és kisebb fenyítések eszközei láttán megborzong az ember. Hát még jia arra gondol, hogy milyen bűntetteket toroltak meg efféle szerszámokkal. A pellengér enyhe bünte­tésnek számított. Egy 70 éves kertész kerti szerszámokat lopott. Büntetésül 1 órai pel­lengért állt és kiutasították a városból. A kínzószerszámok A kaloda hosszában nyit­ható falapján nagyobb kerek nyílás van a nyak, s két kisebb a csuklók számára. A veszekedő és nyelveskedő némbecek megszégyenítő bün­tetése volt a kalodába zárás. Az erőszakért fővétel járt, a selmeci jogkönyv még a csábításért is halállal bünte­tett, ugyanakkor a kartöré­sért csak az orvosi költség megtérítésére ítélik a tettest. Pálcázás, botozás, furatos- sal megveretés, szalmakoszorú­zás, nyakvas jár a „kisebb ’ bdnökért. Egy debreceni polgár így káromkodott: „ördögadta” — megbotozlak és kitiltották * a ' városból. Egy lány a szüleit gyalázía — 3 hónapi kény­szermunkára ítélték, vasba verve. Részegeskedett a bőr­készítő mester — „oszlophoz köttetve veressék meg” — szólt az ítélet. Ha a vádlott nem vallott, tortúrának, vetették alá. A kínvallatást a bíróság jelen­létében a hóhér végezte, pri­békjeivel az erre kijelölt kín- zőkamrákban. Különböző fo - kozatai voltak, úgy mint a fenyegetés a kínzással, a kín­zóeszközök megmutatása, az első fokú tortúra hüvelyk- szorító (7 perctől fél óráig), a másodfokú tortúra spanyol- csizmával. ..A kínzó vallatást lopás, rablás, rablógyilkosság, besiialitás varázslás, gyújto­gatás, gyermekgyilkosság és múzeuma paráználkodás bűneseteknél használták.” Félegyházán őrzik Lőcse város kínzópadját. S íme egy lőcsei ítélet — 1584-ben egy nős polgár férjes szolgálóval folytatott viszonyt. A nőt vízbe fojtották, a férfit lefe­jezték. A siralomház falára Miklós hóhér, portréját rajzolták. A kassai börtönt csak Miklós­nak nevezték. II. Rákóczi Fe­rencnek egy állítólagos Mik­lós nevű, a hagyományok szerint kegyetlen hóhérjáról Kassán a házasságtörő nőket önkezűleg varrt zsákba kötve elevenen dobták a Hemád vízébe, másokat élve eltemet­tek és a szivét hegyes karó­val verték át. v A szemet szemért, fogat fogért büntetéseket illusztrál­ják a szemkiszúró, nyelvkité­pő, hónaljsütögető szerszá­mok. Nem ritka a kerékbe­törés, akaróba húzás, a felné- gyelés, az akasztás sem. A kerékbetörés még a XIX. szá­zad elején is használt. s főleg rablók, gyilkosok gyúj­togatok ellen alkalmazott mi­nősíteti halálbüntetés. Íme néhány példa: embert ölt — elevenen kerékbe törte a hóhér és holttetemét újra /kerékbe vetette, mások ehet • terítésére 63 lovat lopott — akasztófára került, 1551-ber. Gotschi Márton soproni rab­felnégyelték és a város négy kapuján az országút felé eső oldalon, kiszögezték. És néhány kuriózum- A vá­ros borát vízzel felengedte, miután a bort ellopkodta — megfizettették véle a bort, nyakvasba tették és 36 botot vertek rá. Égő pipáját a tö- rekre dobta — 21 korbácsot kapott vigyázatlanságért és megtiltották neki a pipázást Egy kerékgyártó előleget vett fel és nem teljesítette válla­lását — a céhből kizárják és 36 pálcát vertek rá. Tizenkét font hús helyeit csak tízet adott — két heti tömlőére ítélték. A bírót förtelmes embernek mondta — 50 bot­ütés járt érte. Az 1700-as éveikben a szabómesterek, ha meg nem házasodnak előbb pénzbüntetést kapnak, 4 esz­tendő után „táblája vonatta­tok fel, úgy, hogy mindaddig nem lesz szabad mi vélni (dolgozni) míg meg nem há­zasodik.” Mária Terézia uralkodás* idején eltörölték a kínvalla­tásokat és kínzásokat. Ce a bűnözők vagy lázadók tette­inek megtorlásául ezentúl is változatos fenyítéseket, bün­tetéseket találtak: — koplal- tató ládát, kivégzőszéket, akasztófát. Egy évig raboskodott a fél­egyházi tömlöc föld alatti bör­tönében Bogár Imre. A be- tyár-pandurvilágra utal egy nyereg, amelyet Rózsa Sándor csapatából való legény hasz­nált. Olvastam rablevelet a “Független Ma­gyarország . cí­mű laphoz, lát­tam rabmun­kákat — évek alatt faragott, összegyúrt dí­szeket, rajzo­kat. Jól esikeny- nyi szenvedés és rémség után a néprajzi gyűjtemény­ben elgyönyör­ködni, az al- konyi félho­mályban az óriás szélma­lom lassan for­gó kerekeit nézni, míg egé­szen besötéte­dik. Kádár Márta városon kívül a vesztőhelyen Középkori kínzószerszámok

Next

/
Thumbnails
Contents