Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296. szám
5zekszárd./ e_omi Könyvtár 3cs,Leonardo da Vinci u SZ» Ügy 9 __ ^fOLNA MEGYEI ‘ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! nIEPÜJSAG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTT8AOA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | XIX. évfolyam, 296. szám ÁRA: 1,3« FORINT Vasárnap, 1969. december 21. • • Ünnepi országgyűlés Negyedszázaddal ezelőtt — 1944. december 21-én — a történelmi múltú Debrecenben tartotta alakuló ülését a felszabadult országrész képviselőiből összehívott ideiglenes nemzetgyűlés. Nemzeti újjászületésünk e nevezetes évfordulója alkalmából, a huszonöt évvel ezelőtti történelmi napokra emlékezve a forradalmi munkás-paraszt kormány, az országgyűlés és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az ideiglenes nemzetgyűlés megalakulásának 25. évfordulója alkalmából az ősi falak között, a kollégium oratóriumában szombaton délután ünnepi ülést tartott, amelyre az ország minden részéből több Thint háromszáz vendég érkezett a zászlódíszt öltött városba. Az ünnepség elnökségében foglalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsénak elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Biszlku Béla, déspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Ajtai Miklós és Ilku Pál a Politikai Bizottság póttagjai, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának: főtitkára, Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Karakas László, az MSZMP Ijftjdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára, dr. Ambrus István, a Hajdú-Bihar megyei Tanács VB Végrehajtó Bizottságának elnöke, dr. Ács István, Debrecen megyei jogú Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, valamint Bakó Kálmán, Csala István, Csirmaz Dezső, tíergely Lajos, id. Komócsin Mihály, Macskáéi József, Oszip István, Pintér András, Sztankó Mátyás, az ideiglenes nemzetgyűlés tagjai, továbbá dr. Bartha Tibor, az Elnöki Tanács tagja, a tiszántúli református egyházkerület püspöke, Szabó István, az Elnöki Tanács tagja, a nádudvari Vörös Csillag Termelő- szövetkezet elnöke, Hajdú János, Labancz András, Nagy Gábor, id. Tarosai Mihály, Tóth Mihály, a munkásmozgalom régi harcosai, Dobi Gyuláné, a debreceni dohánygyár szocialista brigádvezetője, Dusnoki József, a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádvezetője, Holló János, a Debreceni Járműjavító szocialista brigádvezetője. Az elnökségben foglalt, helyet Hoang-Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság, F. J. Tyítov, a Szovjetunió, Dumitru Tur- cus, a Román Szocialista Köztársaság Géza Tikvicki, a Jugoszláv Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete, Bogu- mik Dabrowski, a Lengyel Népköztársaság, dr. Oldrich Mohelski, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és Erhard Dechnik. a Német Demokratikus Köztársaság nagykövetségének másodtitkára. Részt vett az ünnepségen a kormány, valamint az ideiglenes nemzetgyűlés számos tagja, közéleti vezető személyiségek, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői. Az ünnepséget Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg Kállai Gyula beszéde Tisztelt ünnepi nagygyűlés! Kedves elvtársak! Kedves vendégeink! — Az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány megalakulásának negyedszázados évfordulójának megünneplésére jöttünk ma össze. Ebből az alkalomból szeretettel üdvözlöm körünkben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, kormányának és országgyűlésének tagjait. a Hazafias Népfront Országos Tanácsának képviselőit. Különös örömmel tölt el, hogy ünnepségünkön sok olyan elvtársunk és barátunk van jelen, aki már negyedszázaddal ezelőtt is itt volt ebben a teremben, S cselekvő részese volt az új. demokratikus Magyarország alapkőletételének. — Szeretettel és nagyrabecsüléssel köszöntőm ünnepségünkön a szocialista országok diplomáciai képviselőit, ünnepségünk minden kedves résztvevőjét. Kedves elvtársak! — Az utóbbi hetekben és hónapokban az ország városaiban és falvaiban számos ben-* sóséges ünnepségen emlékeztek meg népünk életének sorsfordulójáról: a felszabadulás 25. évfordulójáról. Mai megemlékezésünknek ebben az ünnepség-sorozatban kiemelkedő jelentősége van. — Huszonöt évvel ezelőtt itt alakultak meg a fásizmus elleni harcban újjászülető magyar nép hatalmának központi szervei, az ideiglenes nemzetgyűlés és az ideiglenes nemzeti kormány. Nem veletlen, hogy e történelmi tettre a debreceni református kollégium oratóriumában került sor, aiiol 1849-ben Kossuth Lajos bejelentette az ország elszakadását az európai reakció bástyájától, a Habs- burg-birodalomtól, s kinyilvánította a magyar nemzet függetlenségét. Jelképe volt ez annak, hogy a születő új magyar hatalom egyenes örököse és I oly tat ója népünk évszázados nemzeti és forradalmi osztályküzdelmeinek. mindenekelőtt az 1848—49-es forradalomnak és szabadságharcnak, s az 1919-es dicsőséges Tanácsköztársa- , Ságnak. — A Tanácsköztársaság vér- beflojtása és az ideiglenes nemzetgyűlés megalakulása között eltelt negyedszázad harcokkal volt terhes, e harc élén a kommunisták pártja haladt, amely célt és programot adott, egységbe tömöritette, szervezte és harcba vezette a nemzet legjobb fiait a haza megmentéséért, a független, szabad, demokratikus Magyarország megteremtéséért. — Népünk, legjobbjainak, e nemes törekvései találkoztak' hű barátunk és osztálytestvérünk. a Szovjetunió harci célkitűzéseivel. S amire önmagunknak 1944—45-ben nem volt elég erőnk — elvégezte a dicsőséges Vörös Hadsereg: szétzúzta a fasizmust, felszabadította hazánkat a német megszállók és magyar cinkosaik uralma alól, s ezzel megnyitotta az utat népünk nemzeti és társadalmi felemelkedése e'őtt. —- E helyről is hálával és elismeréssel adózunk a hazánkat felszabadító szovjet hadseregnek, 8 a vele együtt küzdő román, bolgár és jugoszláv harcosoknak. Meghajtjuk a köszönet és hála zászlaját a népünk Szabadságáért «lesett hősök emléke előtt. — Ma már nemcsak jelszóként, hanem történelmi tényként említhetjük, hogy népünk élni tudott a szabadsággal. Pártunk lelkesítő jelszava: „Lesz magyar újjászületés” — nemcsak a háborús romok eltakarítására, hanem a régi társadalmi-politikai rendszer megdöntésére, s egy új, demokratikus, a szocializmus irányában fejlődő ország felépítésére mozgósított minden igazi hazafit. Az ideiglenes nemzetgyűlést és az ideiglenes nemzeti kormányt joggal tekinthetjük mai, szocialista néphatalmunk, mai szocialista államrendünk dicső elődjének. Az ideiglenes nemzetgyűlés és kormány a néptömegek forradalmi lelkesedésére, kiapadhatatlan energiájára és munkakészségére támaszkodott, s ezért tárhatta szélesre a kaput azon a felfelé ívelő úton, amelyen haladva a mai Magyarországhoz eljutottunk. Ennek, s népünk azóta végzett szorgalmas munkájának köszönhető. hogy ma már a szocializmus teljes felépítése nemzeti célkitűzéssé vált, amelynek megvalósításán erkölcsiDebrecenben politikai egységbe tömörülve dolgozik egész dolgozó népünk. Ennek köszönhető az is, hogy hazánk a Szocialista közösség szilárd tagja, s a nemzetközi béke és haladás nagy táborával együtt küzd az emberiség további felemelkedéséért. — Ünnepségünket ezennel megnyitom. Megkérem Loson- czi Pál elvtársat, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, tartsa meg ünnepi beszédét. Losonczi Pál beszéde Tisztelt ünnepi gyűlés! Kedves elvtársak! Negyedszázaddal ezelőtt, 1944. december 21-én, ebben a teremben, e történelmi falak között ült össze az ideiglenes nemzetgyűlés, majd másnap megalakult az ideiglenes nemzeti kormány. Nemzeti függetlenségünk, népi demokratikus államunk, mai hazánk első lépéseinek színhelyéx-e jöttünk el. A megtett út nagyságát mélyen átérezve, emlékezzünk meg erről az igen jeles évfordulóról. . . . r \ , Utunk kezdetén az ország még hadszíntér. A szovjet hadsereg győzelmesein vonul előre, vérét, hullatva, hű fiait temetve, fegyverével a szabadság kapuját mind szélesebbre tárva. Barátok, testvérek hozták közénk a béke és a szabadság nagyszerű ajándékát. Mostani ünnepünket is áthatja a hála és a szeretet, amely az ejmúlt negyedszázadon át egybefűzte népünket a felszabadító Szovjetunióval. Amikor két és fél évtizede a népi demokratikus állam alapjait, itt Debrecenben megvetettük, a magyar haza ellenségei, a német megszállók, az ország másik felében még haláltáncukat járják. A felszabadult területeken azonban már felhangzik Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja. Nemzeti összefogást, újjászületést hirdet, mozgósítva a becsületes antifasiszta erőket. Ezt a programot a Magyar Kommunista Párt fogalmazta meg, ezt a függetlenségi frontban tömörült demokratikus erők magukévá tették. Ennek jegyében gyűltek egybe az ideiglenes nemzetgyűlés küldöttei. hogy megalakítsák az új államhatalmat. A nemzetgyűlés az ideiglenes kormánnyal együtt, nem valamilyen ideiglenes, átmeneti korszakot nyitott meg amit elkezdett, abban úgy benne foglaltatik a mi mai néphatalmunk, mint a jó magvetésben az aratás. Munkája, intézkedései legjavában ráismerünk mostani, összehasonlíthatatlanul fejlettebb államlétünk elemeire. Amikor az új honfoglalás kezdetére visszatekintünk, s mérleget készítünk a mi huszonöt évünkről, a népi demokrácia negyed százados korszakáról, akkor emelt fővel állhatunk meg a történelem, a nép és saját lelkiismeretűnk ítélőszéke élőit. A magyar dolgozó nép a felszabadulásban kapott páratlanul nagyszerű alkalmat megragadta. A rendelkezésre álló időt jól és jóra használta fel. Ma már szinte össze sem lehet hasonlítani egymással a mi negyed századunkat az ezt megelőzővel. Joggal emelhetünk ki hallatlanul jelentős szorzószámokat. Méltán hangsúlyozhatjuk, hogy ipari termelésünk majdnem nyolcszorosa a háború előttinek, — Mezőgazdaságunk, fele annyi vetésterületen, több kenyérgabonát termel, mint hajdan bármikor. Évente annyian végeznek nálunk ma középiskolát, mint amérmyi diák összesen ült egykor a középiskolák nyolc osztályának padjaiban. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma megnyolcszoroző- dott. Ötször annyi a társadalombiztosításban részesülő, kétszer annyi az orvos. Az általános nyugdíjjogosultsághoz, a családi pótlékhoz, a gyermekgondozási segélyhez és még sok-sok mindenhez már toronymagas a szozászám. De össze lehet-e hasonlítani az összehasonlíthatatlant: a szocializmust építő jelen világosságát a felszabadulás előtti éjfekete múlttal? Számlálókat még találhatunk, de nincs közös nevező. Más az ország, más az állam, más a társadalmi rend. Nincs például semmiféle szorzószá- ttia annak, hogy munkáshatalom szolgálja, igen, szolgálja a népet, itt, a hajdani urak elnyomó hatalmának a földjén! I I Nem lehet százalékokkal érzékeltetni azt, hogy — á helyi tanácsoktól az országgyűlésig — a dolgozó nép fiai és leányai kezükbe vették saját sorsukat, ebben az országban, (Folytatás a 2. oldalon.)
