Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-19 / 294. szám
„Finis“ a szekszárdi művelődési kombinát építkezésén Tegnap délelőtt meglátogatták a megye legnagyobb kulturális jellegű beruházását, a szekszárdi művelődési kombinát építkezését Tolnai Ferenc és Horváth József, a megyei pártbizottság titkárai, valamint István József propaganda- és művelődési osztályvezető. Bor- bás István a megyei tanács tervosztályvezetője tájékoztatta őket az építkezés helyzetéről. A beruházás — mint azt elmondta az osztályvezető és meg is győződhettünk róla — befejezéshez közeledik, sportnyelven szólva finishez ért. A külső képen látszik ez leginkább. Ha eltekintünk a terep rendezetlenségétől, maga az épület külseje csaknem telje-' sen kész. Ha elkészülnek a presszórész üvegfalai is, a hatalmas épületkomplexum teljesen zárt lesz. Ami a környezetet illeti: gyors tempóban folyik az út és parkolóhely kialakítása — lényegében már csak az aszfaltburkolat van hátra —• befejezéshez közeledik a távfűtő- vezeték építése, rövidesen eltüntetik a régi villanyvezetékeket és lámpaoszlopokat, miután már lefektették a kábeleket és elhelyezték az új lámpákat. A térburkoló lapokat is folyamatosan szállítják, hamarosan megkezdődik ezek lerakása is. Az épület délkeleti oldalán helyezik majd el a több mint kétméteres Babits- szobrot. A bronzszobor már készen várja az elszállítást Budapesten, a Képzőművészeti Alap kivitelező vállalatánál. Az épület most már teljesen lezárható,. így a külső hideg követlenül nem hatolhat be. A napokba«) megindult a fűtés, egyelőre, ideiglenes megoldásként a pincében felszerelt „talicska kazánokkal”. Ezeket az olajtüzelésű, köny- nyen mozgatható gőzkazánokat főleg ilyen helyen használják, ahol átmenetileg van csak rájuk szükség. A fűtés lehetővé teszi, hogy a belső munkák zavartalanul folyhassanak. Dolgoznak a szakiparosok csaknem mindenütt az épület belsejében. Néhol már a padlóburkolat is elkészült, a mozinál rövidesen felrakják a falakra az akusztikai burkolatot, el van már helyezve a negyvenhárom hangszóró, itt van az építkezésen a mozi teljes belső berendezése. A színházteremben már helyén van a színpadtechnikai vasszerkezet. Tekintélyes mennyiségű burkolómunka van még hát - ra. Több helyen mozaikkal díszítik a falakat, a színházi fogadóteremben három falfelületet velencei üvegmozaikkal d'szítenek, a ruhatárba pedig két — Bonyhadon készülő — zománcmozaik kerül, a padozatot több helyen márvány- mozaikkal burkolják. Mint a megyei tanács tervA buszmegállóknál fázós, didergő emberek szállnak fel. A megmelegedett emberek, fázósan húzzák össze magukon a kabátjukat, amikor a buszról lelépnek. Érthető, tél van és hideg. Az új utasok elhelyezkednek most is a buszon, mint minden reggel. Beszélget, dön- gicsél mindenki. Megszokott arcok. Ma is, mint minden nap, munkába mennek. Minden megszokott. Csendes beszélgetés az ismerősök között: — Az esti tévé-műsor sem ért semmit... — Mit csinál a kislányod? — Köszönöm, növöget... — Lelőttek egy amerikai gépet... — A francia diákok mozgolódnak... — A főnököm egy nagy... Képzeld... — A Sós lemondott.„ — Ugyan, a foci... Minden a megszokott, emberek utaznak a munkanév lyükre. De most váratlan intermezzo zavarja meg a szokásos, szinte családias hangulatot. — Mit cigányoz maga itt? Én is, mi is emberek vagyunk. Én is a munkába megyek, akárcsak maga! A mondat szikraként pattan a buszban. Mindenki a pufaj- kába öltözött középkorú cigány felé fordult. Az energikus válasz egy középkorú, jól öltözött embernek szól. Az elvigyorodik és szinte tudomást sem■ vesz a cigányember szavairól, tovább mondja a magáét a mellette állóosztályvezetője ' közölte, a kivitelezők gyors ütemben dolgoznak, a szükséges anyagok, berendezések biztosítva vannak, így reálisnak tekinthető a szocialista szerződésben vállalt április 4-i befejezési határidő. Minden amellett szól, hogy a felszabadulás huszonötödik évfordulójának szekszárdi ünnepségeit már az új művelődési házban lehet megtartani, illetve az ünnepségsorozatba be lehet iktatni a művelődési kombinát avatását is. (J.) nak és most már az egész busznak. — Meg kellene regulázni őket! Csak mászkálnak lógnak! Az asszony taHja el őket! — Kérem, én nem■ lógok, én is ugyanolyan becsületes munkásember vagyok, mint bárki! Én is a munkámból élek! Engem ne cigányozzon le senki! — Na ugye, maga is szegyein!? Sajnos többen derülnek « buszon utazók közül. A cigányember vonásai megkeményednek, komor, elszánt, határozott lesz. — Azt, hogy és cigány vagyok, nem szégyellem, de azt szégyellem, hogy így Ve szélnek velem. Mélységesen restellem, magam, de csak itt és így tudok neki elégtételt adni. — A cigányemberen kívül talán senki sem szégyelite magát! Miért? S a cigányember hangja csendesedik, — Cigánynak is születhet bárki! S a busz utasai a jól öltözött embernek adnak inkább igazat, vagy legjobb esetben hallgatnak. Miért nem szólunk... Pedig kéne, kell!!! A busz ma reggel is megérkezik valahova, Az utasok fázósan húzzák össze magukon a kabátjukat, ahogy a buszról lelépnek., Ma is megérkeznek munkahelyükre az emberek. EmberekV. Varga László Dunaszentgyörgy Hajnali intermessó Nem, nem a hóviharban akadtam el. A hóviharban simán ment a Moszkvics. A kátyus úton sém mondta fél a szolgálatot. Bírta a hegyet is, bírta a völgyet is, még a göröngyös úton sem köhintett. Hosszú időn, sok ezer kilométeren keresztül egyetlen említésre méltó kalandom sem akadt. Nem is olyan ördön- gős dolog az autóvezetés — kezdtem egyre több ismerősömnek magyarázni, s ezt mindenki helyben hagyta. De váratlanul bekövetkezett a nagy kaland. Nem a közúton, ezúttal sem, hanem... No de kezdjük az elején. Minden Moszkvics kocsira 10 000 kilométerig vagy egy évig garancia van. Az én Moszkvicsom motorjából kezd- dettől hallatszott egy rendellenes hang. Az illetékes szakemberek azt mondták, hogy figyeljük, változik-e a hang, s majd meglátjuk a fejleményeket. A hang nem múlt el, semmi kétség, a motor hibás, ki kell javítani. Felküldtek kocsimmal Budapestre, a II. sz. Autójav'tó Vállalat Révész utcai üzemébe. Ctt a lehető legnagyobb udvariassággal fogadtak, pillanatok alatt megvizsgálták a kocsit, s az üzemvezető közölte: — Kicseréljük a motor! Újat teszünk bele... Nem tudtam, örüljek-e vagy sem, mindenesetre beleegyeztem. Kocsimat ott fogták, s közölték, hogy mikor mehetek érte. Pontosan megjelentem. Közölték, hogy kész a kocsi, beletették az új motort. Laikus lévén nem ellenAutóskaland őrizhettem a munkájukat, megköszönni azonban nem felejtettem el, mert ugyebár illem is van a földön. — Ó, semmi az egész. Az már csak természetes, hogy pontosan kiszolgáljuk a kedves ügyfelet — mondta a vezető. Persze, az ördög bujkált bennem az üzem egyik-másik dolgozójának elszólása miatt. Többen is gyanút keltő dolgot mondtak. Végül nekem is gyanús volt az új motor. Vajon ilyen kopottas lenne egy új? Ezért megkérdeztem az üzemvezetőt: — Mondja mennyi kilométert ment ez a motor, hogy annak megfelelően közlekedjem vele? — Semennyit. Kérem, ez vadonatúj motor, most jött ki a gyárból. Még azt is készségesen elmagyarázta, hogyan kell bejáratni, mennyire kell rá vigyázni. stb. A gyanúm útközben nőtt. Nem akart húzni a motor. Ctt is vissza kellett kapcsolni, ahol a direktnek észre sem szabad tett volna venni az emelkedést. De azért beértem vele Szekszárdra, haza viszont már nem. Az utcán lerobbant. A motor felmondta a szolgálatot, másnap úgy húzattak be a szerelőműhelybe. És ahány szakember megnézte, mind elnevette magái: — Van olyan üzem, ahol ezt új motornak tartják? Kiderült, hogy egyszerűen átráztak. Felújított motort raktak be új gyanánt. Másnap vittem vissza az , új” motort. .. Visszacseréltettem a kijavított eredetire. Megtanultam: „Nem mind arany, ami fénylik. Pláne, még ha ráadásul nem is fényük..." a—c Nemcsak a mezőgazdaság feladata 'T'án a legkedvezőbb évet zárja a mezőgazdaság, 1 hiszen úgyszólván alig volt olyan növényféle, amelynek termésátlagai ne haladták volna meg az eddigieket. Viszont, amíg a növénytermesztésben nőttek a terméseredmények, addig az állattenyésztés stagnál, vagy éppen további csökkenés tapasztalható. Hiába javul évről évre minőségileg, hús- és tejtermelőképességben a mezőgazdasági üzemek szarvasmarhaállománya, az igényeket nem képes kielégíteni, mert ! a közös állomány fejlődésénél nagyobb ütemű a háztájiban lévő — és nagy részarányt képviselő — állatok számának csökkenése. A napokban hozott kormányhatározat éppen ezért az állattenyésztés, főleg a szarvasmarha-tenyésztés, a vágóállat- és állatitermék-termelés, -feldolgozás és forgalmazás fejlesztését kívánja fellendíteni, a kívánt szintre hozni. A nagyobb ütemű fejlesztést szolgálja a vágómarha. a sertés, a juh árának emelése, ugyanakkor hangsúlyozza a rendelet, hogy változatlanok marad- j! nak az eddigi fogyasztói árak. Külön intézkedéseket hozott a kormány a háztáji szarvasmarha-állomány csökkenésének megállítására, a tenyésztői kedv visszaállítására. A háztáji, kisegítő, és egyéni gazdaságok vemhesüsző-vásárlási kedvezményét j, az eddigi 5000 forintról 8000 forintra emelik. Beveze- 1 tik az állati és növényi eredetű fehérjék, a takarmány- j koncentrátumok és keveréktakarmányok szabad forgalmazását. A fejlesztést szolgálja a termelőszövetkezeti törvény végrehajtásáról szóló miniszteri rendelet (6/1967. IX. 24.] MÉM) háztáji gazdaságokban tartható állat- létszám, — főleg a tehénállomány — korlátozásáról szóló részének módosítása. Kétségtelen, a háztáji, a kisegítő gazdaság«*: tehénállományának csökkenésében egyéb okok mellett közrejátszott a megfelelő felszerelések hiánya is. Vagy ami volt, és van, az még harminc-negyven évvel ezelőtti színvonalon áll. Ezért szögezi le a kormányhatározat-: „Biztosítani kell a kisüzemi felszerelések, korszerű berendezések szükségletnek megfelelő gyártását, a be szerzést ártámogatással is segíteni kell”. A rendelet eme kitételén érdemes meditálni. 4 háztáji, a kisegítő és az egyéni gazdaságok ál- lattenyésztését szolgáló modern felszerelés, gép, szinte alig van. Kukoricamorzsolót az üzletekben alig látni, találni. Kézi terménydaráló tán egy-két típus van, az is külsejében, konstrukciójában negyvenévesnél is idősebb. Elektromos terménydarálóból is jó- szerint csak egy típus van. Két évvel ezelőtt a bölcs- kei gépjavító állomás gyártott néhány ezer darabos szériában, — de leállt vele, mert nem volt megfelelő ",-‘ piaca. A Tisza típusú térménydaráló forgalombahoza- talát viszont néhány héttel ezelőtt a KERMI tiltotta meg, mert nem felelt meg a biztonsági követelményeknek. (Megyénkben ez a típus nem is került forgalomba). A korszerű igényeket kielégítő mezőgazdasági kisgépek hiányát tehát a lehető legrövidebb időn belül meg kell szüntetni. De hogyan, miképpen? A mezőgazdasági gépgyárak gyártási programja túl nagy ahhoz, hogy még a kisgépek gyártására is vállalkozzanak. Kézenfekvő talán az lenne, ha ktsz- ek, gépjavító vállalatok rendezkednének be ezek gyártására, előzetes felmérések után, hogy valójában meny nyíre is lenne igény. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ezek a kisgépek milyen áron kerülnek forgalomba. Mert ahhoz, hogy a háztáji állattartók számára valóban megvásárolhatók legyenek, áruk nem haladhatja meg, — vagy legalábbis nem sokkal — a háztartási gépek árát. A célszerűbb valószínű az lenne, ha a kormányrendeletben is jelzett ártámogatást a gyártó üzemek kapnák meg, hogy kifizetődő legyen kisebb szériák gyártása is. A rendelet az állattenyésztés tartós fejlesztéséhe:: csupán az alapokat teremti meg, a megvalósításhoz viszont átfogó program kidolgozása szükséges. A szarvasmarhát, a sertést, a baromfit ugyan a mező- gazdaság neveli fel, hizlalja meg, — de, hogy ezt rövid időn belül, nagyobb számban valósítsa meg, ahhoz az ipar közreműködése is szükséges, a kézi munkát megkönnyítő felszerelések, gépek gyártásával. BI. Köszönet a nővéreknek! Kérésnek régen tettünk olyan kész örömest eleget, mint annak a kérésnek, amit egy nágydorogi olvasónk intézett szerkesztőségünkhöz. Levélírónk hosszá idő óta ágyban fekvő beteg, akit a körzeti ápolónő az előírt injekciókúra miatt naponta fölkeres, akár szél viharzik, akár hó hull- Fedig, mint ezt bevallotta a levél írója, nagyon félt ő is, akárcsak betegtársai, hogy az idei tél igen bőséges ádázkodása nem enged majd zöld utat Szendi tst- vánné ápolónőnek, nem tud eljutni a rászorulókhoz. Tévedtek, Mióta az ország, a megye népét reggelente a hójelentések ébresztik, figyelmünk az országutak, a közlekedés, a közellátás dolgozói felé fordul. Jelentéseink főszereplői azok, akik a havazással viaskodna teljesítik naponta kötelességüket. Az egészségügy dolgozóiról megfeledkeztünk, pedig az a küzdelem sem kíván hősiesebb kitartást, kevesebb lelkiismeretességet, amit ők vívnak. A körzeti orvosok mellett tevékenykedő ápolónők sem ismerik munkájukban a hószünete* Ab« va az orvos nem jut ef. vag,1- ahol nincs olyan nagy szükség a/J orvosra, oda segítőtársát, az ápo lónőt várják. S nem hiába. Pedig ki tud most kerékpárral közlekedni? Ahhoz az úthoz, amit egy ápolónőnek naponta be kell! járnia, talán a sítalpak felelné- t nek meg legjobban, vagy a szán. Irénke nővér, azaz Szendi István- né, akár csak' annyi társa a megye behavazott falvaiban, gyalog közlekedik és „még így sem késik soha, s mindig van valami 1 kedves, vigasztaló szava az ágyhoz kötött beteghez.’’ Marasztalják, hogy melegedjen föL, időzzön kicsit, mielőtt továbbmegy. De nem marad, mert sok helyen várják, aggodalmasan tekinthetve ki az ablakon. Elég gyakori mos tanában az ítéletidő. . . Levélírónk betegtársai nevében is köszöni a kötelességtudó, lel- , kés munkát. Úgy véljük, e k© szünet a hozzá mellékelt kará esonyi és újévi jókívánságokká' nemcsak a nagydorogia^ körző ti ápolónőjének szól, hanem valahány ápolónőnknek. . . — óa —•
