Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-18 / 293. szám
t A népet képviselni Beszélgetés egy volt A Tolna megyei Népújság december 13-i számában rövid hír jelent meg arról, hogy a Hazafias Népfront megyei elnöksége ülést tartott. Az ülésen ezúttal Mónus István elnökölt. Mónus István két és fél évtizeden át azon tevékenykedett, hogy a nép jobban éljen, hogy mind többen találják meg boldogulásukat az országban. — Ügy tudjuk, Mónus elvtárs országgyűlési képviselő volt. — Igen, 1949-től három ciklusban voltam országgyűlési képviselő. A harmadik ciklus végén azt mondták az elvtársak, hogy Pista bácsi, fiatalokat állítunk helyetted is a Tolna megyei nép képviseletére. Én ezzel egyetértettem. Annyi sok új dolog történt, az élet rohamosan fejlődik, s én ezt a rohamos tempót már nem bírom. Mondtam az elvtársaknak, igazatok van, nem az ország- gyűlésben, de másutt képviselem a népet. — Mit gondol, amikor az országgyűlés egykét ülésének tudósításait olvassa, eseményeit képernyőn figyeli? — Mit gondolok? Azt, hogy azok az elvtársak, akik most az én helyemen ülnek, ugyanazt képviselik, amit én. Nem volt nekem furcsa a másik oldalról nézni az országgyűlés munkáját, mert látom, hogy ők azokról a gondokról beszélnek, azokat az eredményeket regisztrálják, amit én, Tolna megyei tanácstagságom során tapasztalok. országgyűlési képviselővel — Mióta tanácstag, Mónus elvtárs? — Ügy kell fölfogni a helyzetet, hogy 1945-től. Bár a tanácsok csak 1949-ben alakultak, de én a felszabadulás után már azonnal a kis pusztánk, Tabód népének ügyében tevékenykedtem. A cselédemberek közül is hamar kivált az, aki szeret, s tud a népért dolgozni. Az emberek megbíztak bennem: feladatokat adtak, én lelki- ismeretesen utánajártam a dolgoknak, aztán Bo- gyiszlón megyei tanácstagnak jelöltek. Meg is választottak. Még most is ott vagyok tanácstag. Éppen a héten jártam a megyei tanácselnökünknél, hogy kijárjam a községi vízműhöz a megye nagyobb támogatását, mert nagyon rossz Bogyiszló községben a víz. Azt mondta Szabópál Antal elvtárs, hogy „Pista bácsi, most nincs pénzünk, de jövőre lehet a dologról beszélni”. Ez már azt jelenti nekem, hogy 80 százalékig biztos a pénzdolog. — És milyen elfoglaltságai vannak egy volt képviselőnek? — Mondom, nem jó, ha úgy fogalmazunk, hogy volt képviselő, mert én most is a népet képviselem. Tehát tanácstag vagyok a megyénél, ott a pénzügyi állandó bizottságnak az elnöke, azonkívül népi ülnök vagyok a megyei bíróságon, a Hazafias Népfront szekszárdi járási elnöke is vagyok, szóval most majdnem többet dolgozom, mint amikor szolgálatban voltam. Pedig már több mint öt éve nyugdíjas vagyok. — Én még visszatérek a képviselőségre. Mit szóltak az emberek, a volt választói, amikor megszűnt az országgyűlési képviselői mandátuma? — Nagyon sok embert ismerek. Öreg, fiatal, munkás, szellemi dolgozó, szóval a nép minden rétegéből van barátom, ismerősöm és ügyfelem is. ök is valahogy úgy lehettek a dologgal, mint én: az életet nem változtathatjuk meg, a fiataloknak helyet kell adni. Amikor, mint népfrontember kimegyek egy-egy községbe, ugyanúgy Pista bácsi, Mónus elvtárs vagyok nekik, mint azelőtt, mert most is gondjukat, bajukat, örömüket megértem, magamévá tudom tenni. Nem múlik el nap, hogy ne kopognának lakásomon barátok, panaszosok, dühös emberek és olyanok is, akik örömüket akarják velem közölni, ha valamit sikerült elintézni. Na, és a dolgok rendjéhez tartozik az is, hogy nagyon sok megbízást kapok. Ennek örülök legjobban. A megyei tanács, a járási tanács, meg a pártbizottságok vezetői nagyon gyakran mondják, hogy segíts, Mónus elvtárs, gyere el ide, menj el oda. Én meg aztán megyek, mert hál’ istennek jó az egészségem. — És ha szabad ideje van? — Az nagyon kevés akad. Vadászni járok, de azt is inkább sétának, kirándulásnak tekintem, mint húsvadászatnak. Nagyon szeretem az erdőt, mezőt, a föld emberének tartom még most is magamat, pedig már hatvankilenc éves is elmúlottam januárban, de még fölveszem a versenyt sok fiatallal. Meg aztán, ha van egy kis időm, akkor fát vágok. Van két vöm, azoknak még nem kellett soha fát vágni. — Akkor Mónus elvtársnak csak sok munkát kell kívánni. — Hát azért egészséget is. PÁLKOVÁCS JENŐ Józsi bácsi kedvtelése z unalom sok mindenre kit olyan útra csábít. ráveszi az embereket. Kit ilyen, A pásztorok többnyire magános emberek. Életük nagy részét embertársaiktól távol töltik, s tulajdonképpen akkor is unatkoznak, amikor a munkájukat végzik. A juhász naphosz- sasat terelgeti a nyáját, de közben jól jön valami gondűző. — Az embernek minden eszébe jut ilyenkor — vallja Fung Józsi bácsi, — nincs ember tán a földön, akinek a képzelete annyit csapkodhatna, mint a juhászé. Terelőkutya nélkül nem élhet a juhász, de a jó kutya egyben helyettesíti is az embert Többnyire csak a puszta jelenléte szükséges, hogy az1 eb meg ne feledkezzék tennivalójáról. Csoda, hogy végül már a képzelet, a gondolat sem elégíti ki a juhászt, hanem valami tett után vágyik? Tulajdonkképpen itt van a választóvíz. Akad, aki az unalomtól hajtva magára hagyja a nyájat elkalandozik, hogy két dűlővel odébb dolgozzék, vagy éppen a kocsmában lebzsel, amikor a nyáj mellett lenne a helye. És csodálkozik, hogy a kutya kínjában megtépett egy-két bárányt, de a nyáj így is a tilosba ment. A jó juhász olyan gondűzőt keres, ami nem csalja él a nyáj mellől. — Egyszer, valamikor már nagyon régen, eszembe jutott, hogy faragni kellene. Mintákat a fadarabokra. Ha farag az ember, szemmel tudja tartani a nyájat így lettem faragó juhász. Most elmondva nagyon egyszerűnek tűnik: „így lettem.. A pásztoremberekről az a hír járja, hogy szótianok, titkoló- zók. Józsi bácsi is. Ha jól emlékszem, három évtizede ismerem, de még sosem hallottam róla, hogy farag, sőt, az szenvedélyévé vált Persze, nincs olyan titok, ami ki ne tudódna, végül ennek is híre ment Az persze a sors véletlenje, hogy én, aki gyermekkorom óta ismerem, tisztelem, s egykor annyira irigyeltem, mert hát romantikát láttam mesterségében, kiállításon tudtam meg, hogy ő... Egy szekszárdi kiállításra összegyűjtöttek megannyi népművészeti remeket a megyéből. Legnagyobb meglepetésemre Fung Józsi bácsi nevét találtam a faragások egyik, már előre megcsodált csoportjánál, Józsi bácsit Gyönkön otthon találtam. — Most már többnyire itthon vagyok. Nyugdíjba kerültem — dicsekszik, s hangsúlyozottan hozzáteszi: — Legalább kedvemre faraghatok. Nagyon beleéltem magamat, s most majd minden időmet ezzel töltöm. Az első szobában percek alatt megállapíthatom — ha a kiállítás nem lett volna elég, — hogy Józsi bácsi nem hiába tölti ezzel majd minden idejét. fz már nem egyszerű kedvtelés, hanem népművészet. Gazdag fantáziával, ügyes kézzel pompás díszeket, mintákat farag. Mint mondani szokták, valósággal megeleveníti az élettelen fadarabokat. A juhászboton kígyó tekerőzik, a dobozon erdő szarvasokkal, papírvágó kés, a fogóján emberfej, gyertyatartó, Lenin-portré és megannyi más. A környék egykori gyermekeinek palavesszőtartója is megihlette Józsi bácsit. Furfangos zárszerkezetű, díszes formában elevenítette fel ezt a gyakorlatból már eltűnt emléket. — Jó, ha eszünkbe jut, hogy valamikor hogyan is éltünk. BŐDA FERENC I A simontornyai átszervezés „KOP-KA” A tamási fmsz hosszú éveken keresztül kiemelkedő sikereket ért el. Tavaly elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Bár év vége van, de mégis korai lenne arról beszélni, hogy milyen kilátásaik vannak ezúttal. Klein István elnök és Csepregi Ferenc főkönyvelő egyaránt az árubeszerzést . tartotta az idei év egyik legnehezebb feladatának. Sokat küszködtek az áruhiánnyal. Úgy vélik, hogy a hiánycikkek listája nem csökkent, s mintha számos fontos áruféleséghez nehezebben lehetne hozzájutni, mint korábban. A rövid idő alatt beigazolódott, hogy hasznos volt a kereskedelmi hálózat fejlesztésére tett erőfeszítésük, annak ellenére is, hogy a feltételek kedvezőtlenül alakultak. A bútoráruházzal sok megyén kívüli vásárlót is sikerült Tamásiba vonzani. Egész évben nagy gondot jelentett az ármozgás. Nem egyszerűen azért, mert az adminisztratív lebonyolítása rengeteg munkával járt, hanem azért, mert a vásárlók . nem fogadták örömmel: üzletpolitikai szempontból kedvezőtlenül hatott. — Sajnos, ezzel szemben teljesen tehetetlenül álltunk — mondják a vezetők —, mert nem volt semmiféle eszközünk ellene. Ha valahol árut kívántunk vásárolni, s felemelt árat közöltek, legfeljebb alkudhattunk. Néhány esetben sikerült valamit lefaragni belőle, de legtöbbször nem. Uj nevet választott a tamási fmsz: „KOP-KA”. Ez arra utal, hogy ez az fmsz körzete a Koppány és Kapos térségében van. Népújság J 1969. december 18. Seregnyi hiányosságot tárt fel tavalyi vizsgálata idején a Simontornyai Vegyesipari Ktsz-ben a Tamási Járási Népi Ellenőrzési Bizottság. A ktsz dicséretére szól, hogy nemcsak a javaslatokat igyekezett megfogadni, de — Gergely István főkönyvelő ajánlására, — Jobbágy József elnök belső ellenőri státuszt is teremtett. Az állást országos pályázat alapján, gondos mérlegelés után, ez év nyarán M. Józsefnével töltötték be. Akként egyeztek meg vele, hogy a jelenlegi főkönyvelő 1971 elején esedékes nyugdíjba vonulása után ő kerül helyére. Dolgozzék szorgalmasan, ismerje meg a szövetkezetei — így bíztatták. M.-nének nem kellett ezt kétszer mondani. Éberségét dicséri, hogy az 1968. évi ügydarabok átvizsgálásakor felfedezte : a pénztáros kétezer forintot sikkasztott. Az agilis fiatalasszony úgy találta, lassú a felelősségrevonás, ezért a bűncselekmény elkövetését bizonyító aktákat hóna alá csapta, s bevitte a rendőrségre. Ezért még ma is neheztel reá az elnök és a főkönyvelő, öreg hiba, hogy a szövetkezetben összefüggést vélnek találni a feljelentés és M. Józsefné állásának megszüntetése között. Az asszonyt elő- és utókalkulátorként kívánják január elsejétől foglalkoztatni; 3100 forintos fizetés helyett havi 2000 forintért Az átszervezésről az elnökkel és a főkönyvelővel folytattam eszmecserét. Tőlük tudtam meg, hogy a megye kisipari szövetkezetei jogi, műszaki és revizori társulásának szolgálatait óhajtják igénybe venni. A ktsz az évi bruttó nyereség arányában 20 000 forintot fizet majd a társulásnak. A vezetőség állásfoglalása szerint helyes egy csapásra két legyet ütni: betölteni M. Józsefnével a kalkulátori állást, ugyanakkor jelentős summát megtakarítani a béralapbóL Az elnök nézete egyezik a vezetőségével, a főkönyvelőé nem, — A belső ellenőri állás megszervezését én javasoltam — emlékezik Gergely István. — örültem M.-né személyének is. Igyekvő, erélyes. Az őszinteség érdekében ehhez annyit fűzök, hogy szerintem barátságosabb modorral jpbban rászolgálna kollégái szeretetére. Megjegyzem, ha erről olykor beszélgettünk, néhány napig megfogadta tanácsomat Belső ellenőrre annál inkább szükségünk van, mivel már puszta jelenléte visszatarthatja az ingatag jelleműeket a társadalmi tulajdon megkárosításától. Okos szó ez, nincs mit hozzátenni. Abban viszont az elnökkel kell egyetérteni, hogy a béralap nem Csáki szalmája, s azzal is szükséges a takarékoskodás. Másfelől: nem bizonyos, hogy az említett társulás végezhet olyan állandó és beható ellenőrzést, mint a szövetkezetben, odabenn foglalkoztatott belső ellenőr. Ügy érzem, az elmondottakon túl azért is érdemes lenne a vezetőségnek revideálnia a belső ellenőri állás megszüntetésére vonatkozó határozatát, mert ezzel eloszlatná a megtorlás gyanújának utolsó foszlányát, sőt újabb találgatásoknak is elejét venné. Elejét, mert a jelenlegi álláspont fenntartása mellett még azt képzelhetné valaki, hogy abból az összegből kaptak hárman, összesen havi 1050 forint fizetésemelést, amellyel M. Józsefné illetményét csökkentették. Magam azokhoz csatlakozom, akik szükségesnek tartják anyagi áldozat árán is a társadalmi tulajdon fokozott védelmét. Borváró Zoltán Értesítjük T. Ügyfeleinket, hogy szövetkezetünk. a „Tolnai Fémipari és Szerelő KTSZ" cégszövege 1970. január 1-től az alábbira változik „Gép- és Műszeripari Szövetkezet Tolna" «29)
