Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-17 / 292. szám
Negyedszázaddal ezelőtt... Felkészült az ünnepekre a pezsgőgyár A Magyar Állami Pincegazdaság budafoki pezsgőüzemében jól felkészültek az idei év karácsonyi és szilveszteri ünnepeire. Az utolsó negyedévben a tavalyi 360 ezerrel szemben 500 ezer palack pezsgőt szállítanak a boltokba. Újdonság a mintegy 50 forintos árban piacra kerülő mini-pezsgőskész- let, amely ízléses csomagolásban Charmant, Doux, az Extra Rubin és a Hungária demi Sec 1—1 kétdecis palackját tartalmazza. Képünkön: A budafoki pincék meghitt csendjében ezrével sorakoznak az ünnepekre szánt, pezsgővel töltött palackok. (MTI foto — Bara István felvétele) Régi vendégfogadás 5. De ha nem is látják őket, menni kell, megállni nem szabad. Ha hajnalban felfedezik őket felgyújthatják a rohamlövegeket mielőtt tüzet nyitnának. Még az éjjel el kell foglalni Kurdot, mert reggel ilyen kis erőkkel lehetetlenné válik. Hajnali négy-ötkor az osztag elérte Kurd határát. Továbbra is minden csendes. Felálltak harci rendbe és készültek a rohamra. Va- sziljev arra számított, hogy a nehéz nap után a németek halálosan kifáradtak és alszanak. Mindezt mégis ellenőrizni kellett, és kiküldött két felderítőt. Azok elkúsztak a szélső ház irányába. Teljes magasságba kiegyenesedve, egy helybeli lakossal tértek vissza. Kiderült, hogy a németek 15 perce hagvték el a helységet. Addig tényleg aludtak, de úgylátszik biztonságosabbnak vélték Tamási felé elhúzódni, ahol már korábban berendezkedtek védelemre. — Van harckocsijuk? — Igen, van. Az osztag csendesen, egyetlen lövés nélkül átvonult Kurdan, majd vad rohanásba kezdett. Fél óra múlva haj- nalodik, sietni kellett. Kurd- tól öt-hat kilométerre végül is utolérték a visszavonuló német oszlopot. A mieink már javában verték az oszlop végét, amikor középen és elől sejtelmük sem volt, hogy ml; történik 1 hátul. Azután minden összekeveredett, égtek a páncél- dutők, az ágyúk iota'posVü.' 'íté 1 ellenséges katonák, kik nem haltak meg, szétfutotak. Mintegy fél óra múlva Tamási felől ellenséges harckocsik és rohamlövegek közeledtek. Megálltak és tüzet nyitottak. A mieink válaszoltak, megkezdődött a párbaj. A feladatot végrehajtották, Kurdot elfoglalták, de az élvonalban járó osztag nem szakadt el az ellenségtől. December 2-áról 3-ára virradóra Iremasvili hadosztálya betört Tamásiba és a gyalogság megérkezéséig megtartotta a helységet. Éjjel, bár volt még Tamásiban német szünetelt a harc, mert az emberek halálosan kifáradtak. Hajnalban jött rádión a parancs; „Az osztag folytassa az ellenség üldözését”. U.iabh, harcokkal teli nap kezdődött. Vasziljev csoportja a rohamlövegekkel élőre rohant. Amikor komolyabb ellenállásba ütköztek bevárták Iremasvilit, akj nagyobb erőkkel rohamozott. Utánuk Derziján egvségei siettek. Az események villámgyorsan váltakoztak. Állandó ösz- szecsapások, váratlan helyzetek, gyors csaták váltakoztak. Az osztag nem engedte az ellenséget magához térni. A lakott helyeken meg sem álltak, csak szüntelenül tüzelve keresztülrohantak. Ezzel pánikba ejtették az ott tartózkodó ollens“ffet, amely ezután kenteién volt rendezetten védekezni. Ennek a taktikának köszönhető, hosv Vasziljev csonortjának Siófokig vesztesége egyáltalán nem volt. A csoportban — és ez természetei — hamar kimerült a lőszerkészlet. bár normán felüli mennyiséggel indultak útrak. Amint valamelyik parancsnok azt jelentette, hogy nincs több lőszere. Vasziljev állít parancsolt, felkészült a védelemre és bevárta az utánpótlást. Iremasvili másik ^mhcmlövegekej,, bocsátott a1 rendéfftézte-ére. csak a de- szaní maradt a régi. Ságva.rVói Siófokig a roham- lövegek gyorsan megtették az utat. Az út kitűnő volt. a vezetők mindent kihoztak a motorokból, amit csav lehetett. Hátrafelé senki se nézegetett, mert tudták, ott jön Iremasvili és Derziján. Ha baj van segítenek. Siófok körül a vidék dombos. Szőlőskertek, betakarított mezők. A helység efőtt közvetlenül a csatorna, amelyen vasbeton híd vezetett keresztül. Az ellenség már idejekorán kiépítette védelmi vonalát. Mély futóárkok, rejtett géppuskafészkek és ütegállások. A vezetők mitsem láttak, csak rohantak előre. Még ma is nehéz megmondani, mi mentette meg Vasziljev csoportját az ellenséges tüzérségtől. Talán mert álmodni sem mertek arról, hogy a csapataink már ide értek. Egész közel engedték a mieinket, mintegy száz-kétszáz lépésre. Azok látták az arcukat, amint a lövészárok szélénél álldogálva beszélgettek. így rögződött a helyzet az osztag minden harcosának emlékezetében. Választásuk egyébként nem maradt. Nem lehetett megállni és tüzelni, nem lehetett elkanyarodni, vagy visszafordulni. Ilyen sebesség mellett tüzet nyitni sem volt érdemes. Egy maradt csak, felvenni a közelharcot. A lövészárkokat meglátva, Vasziljev oldalt vetette a karját, ez azt jelentette, hogy társai fejlődjenek harcrendbe. Más parancsra már nem maradt ideje. A továbbiakban a lövegparancsnokok önállóan tevékenykedtek. Az ellenség egyetlen ágvúból egyetlen lövést adott le, de az egyik ro- hamlöveget eltalálták. A többiek betörtek az ellenség körletébe. A deszant tüzet nyitott, gránátokat dobált. Sokan eldobták a fegyvert és elfutottak, mások folytatták a tüzelést a németek közül. Valahonnan tüzet nyitott a tüzérség és harckocsik jelentek meg, a csatorna túlsó partján maradtak, ahova visszavonult a gyalogságuk. Erőink nercről perce növekedtek. Megérkezett Iremasvili két üteggel, majd Derziján az osztag fő erőivel. Amikor a rohamlövegek elérték a hidat, a németek felrobbantották. Igyekeztek megkapaszkodni a város falai között. Közvetlen célzással lőttük egymást, csak a sötétség vetett véget a harcinak. ***»..>* Siófok volt az eevetlen akadály a Balaton előtt. Derziján mindent, megtett, hogy másnap elfoglalhassuk A tüzérektől, légvédelmiektől, végül is mindenkitől elvette a gépkocsikat és a lassan közelgő gyalogság elé küldte. Ez természetesen nagyon veszélyes intézkedés volt. (Folytatjuk.) A néhai Magyarországon nemzeti becsület dolgának számított a vendéglátás. Budán újév és farsang idején dívott az a szokás, hogy újév napján az ország küldöttségei megajándékozták a királyi párt, amit az, — nagy vendégelések közepette —, ugyancsak ajándékokkal viszonzntt. Farsang utolsó napján a középkori uralkodók Buda város polgárságát vendégelték meg. 1519-ben Alvise Bon velencei követ Írja haza: Esztergom sem marad Buda mögött vendégszeretet dolgában: az érseki aula kapuja tárva-nyitva áll. Mindenkit szívesen látnak s ellátnak itt. ha fél évig marad, akkor is. Vidéken is, valósággal fogták a vendéget! 1599-ben 'fhurzó György nádor írja haza, Vág-Biccsére feleségének: „Hallottam, hogy Nádasdyné Binse felé tart, bátyjához, Báthory Istvánhoz uiaztában. . . Ha arra megyen, kérd meg, térjen bé hozzánk. . . A szomszédokból is hivass bé akkor.. .” Előbb tehát fogták, aztán fogadták a vendéget, s az útonjárótl Erdély a XVII. században ..olyan emberséges ország való, hogy egy pénz nélkül is keresztül lehetett utazni azon. Hete i'ala ekkor még hire holmi vendég fogadóknak". 1690 körül, — mint Apor Péter írja —, csodálkozva nézték a kolozsvári Közép utzában az első erdélyi vendég- fogadó cégérét. A ház cégtábláját egy termetes szakács alakja ékesítette, késsel a kezében, amint a tűzhely s a fazekak körül forgolódik. Az ország legrégibb vendégfogadójának első okleveles emléke 1279-ből való. Ennek a „vendéglátóipari üzemegységnek" gazdája Tat Péter, — Petrus Calvus albergator -r vala. A középkori budai Vízivárosban — úgy vélik —, a Cser bokor utca neve őrizte egy hajdani korcsmacégér nevét. Áz itteni szokás — a XVI. század elején — az volt, hogy a csaposlegény kiállt a söntés elé, , s „három!, három!, háromt" kiáltással imutálta be az utca szomjasait. E háromszori „három" nem a „három magyar igazság" szólamra utalt, hanem arra, hogy ekkortájt három dénár volt egy pint budai veresbornak, a budai „törökvér nek" az ára. rYrTTrTrTTvrmrrrrwvwrr'rrrvwvvTfwvrrrTTvwwvwwTVTTrYTv w l t LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai 34. A GAMBAIS-I KIRÁNDULÁSOK Ezután sorozatos kirándulások következtek Gambais-ba. A víg özvegy bejelentette vállalatában, hogy vasárnapjait vidéken tölti és hétfőnként csak délelőtt fél 10-kor jelentkezhet munkahelyén. A Gambais-i hentes felesége' jól emlékezett rá. Jól megjegyezte magának a villa főbérlőjének új vendégét, mert egy alkalommal papucsban és kék pizsamában jelent meg a mészárszékben. tAprilis 15-én Collomb-né levelet küldött Gambads-toód nővérének, s a 'község látképén megjelölte vőlegényének a villáját. A derűs idillt azonban néha felhők árnyékolták. Landru olyan feltűnően hangsúlyozta, hogy csak magányos nőkkel rokonszenvez, hogy Collómb-né ezért egy álló esztendeig nem mert említést tenni anyjának házassági tervéről. Nővérének és barátnőinek is könnyezve mondta, hogy vőlegénye valóságos embergyűlöló. Kérőjének titokzatossága sem akadályozta meg, hogy 1917. januárjára ne mondja fel Ro- dier utcai lakását. Elhatái'ozta, hogy mint férj és feleség együtt él vőlegényével a Chateaudun utca 22. szám alatti lakásban. Előzőleg, november 15-én bejelentette a biztosító társaságnak, hogy a hónap végén megválik állásától. Mindezek az események végül is arra kény- szeri tették Landrut, hogy bemutatkozzon kiszemelt áldozata nővérének. Az első családi találkozást december 17-ére tűzték ki, de Landru távolmaradt. A találkozás elől azonban nem tudott végleg kitérni. A jelenet a Chateaudun utcai lakásban játszódott le. Collomib-né ekkor már egyre ér- tetlenebbül állt vőlegénye furcsa viselkedésével szemben. Addig állandóan arra ösztökélte, hogy szakítsa meg kapcsolatait családjával, most pedig, ebéd közben, amikor először ült egy asztalnál jövendőbeli sógornőjével, megígérte, hogy autón majd elmegy Bry-sur-Mar- ne-fca, menyasszonya szüleihez, s meghívja őket villájába. Persze Landru-nek esze ágában sem volt az ígéretet megtartani. Nem utazott el qpyósa és sógora meglátogatására, ehelyett fiával együtt egy kézikocsin elszállította Collomb-né lakásából a bútorokat és Olichy-ben, egy garázsban helyezte el. December 25-én, karácsony napján Collomb-né meglátogatta anyját és fivérét és végre nekik is bejelentette közeli házasságát. A hozzá intézett kérdéseikre bizonytalanul válaszolt. — Ki a vőlegényem? Ezt tulajdonképpen maga sem tudta. Ebben a pillanatban kétségtelenül tisztán látta, milyen messzire ment a meggondolatlanságban. Annyit mondott anyja érdeklődésére, hogy vőlegénye, Frémyet voltaképpen mechanikus i t t AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA, és gépkoosiijavító műhelye van Chliehy-ben. Azt is közölte, hogy vőlegénye Dél-Fnancia- anszágban szándékozik letelepedni. Coilomb-né az autójavító műhelyről szóló hazugságot éppen úgy ellentmondás nélkül elfogadta, mint ahogyan annak idején egyszerűen tudomásul vette vőlegényének azt a( furcsa elhatározását, hogy két különböző nevet használ. Könnyelműség? Naívság? Szerelmi elvaíkultság? Egyébként Collomb-né mindent ugyanilyen megadással és beletörődéssel fogadott. Azt is bevallotta családjának, hogy vőlegénye néha pénzzavarban van, s többször pénzt kért tőle. Azit is elmondta, vőlegénye azt kívánja, hogy ne érintkezzék családjával. Mindez nem kerülte el Collomb-né anyjának figyelmét. De hiába figyelmeztette leányát, hogy legyen óvatos. Collomb-né félbeszakította az anyai intelmeket, s váratlanul bejelentette, hogy nem tölti az ünnepeket anyjánál, hanem másnap elutazik Gambais-ba. — Csak egv napig maradok — tette hozzá. Aztán búcsúzóul megnyugtatásul megígérte: — Mihelyt visszatérek, eljövök,., s elmesélem az utazást, aztán együtt ünnepeljük meg az újesztendőt. Másnap, december 26-án Ooitamlb-né vőlegényével együtt Gambais-ba utazott. A chateaudun utcai ház házmester-nője látta, hogy hajnaliban hagyták el a házat, s egy bőröndöt vittek magúikkal. December 27-én Landru már visszatért Párizsba. Mégpedig egyedül! Bry-sur-Mure-ban pedig a szflveszterest olyan gyászosan telt el, mintha halottak napja lett volna. (Folytatjuk.) 3 3 3 3
