Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-16 / 291. szám

Gyalog Szekszárdi és Bonyhád közöst Autósok és a Sági-ügy — Mi van, ha esik az ólmos eső? Még láttam az autóbuszt, amint bekanyarodott, s eltűnt az úton. Egyedül álltam az ál­lomás peronján, teljesen egye­dül. A szolgálati helyiségben a forgalmista láthatóan élvez­te a meleget. Bekopogtam. — Mi van? — fojtott el egy ásítást. — Lesz még busz Bonyhád felé? — Igen. — Mikor? — Reggel — vágta rá, és to­kája rezgett a nevetéstől. © Telefon. Nem, a turistaszál­lóban sincs már hely. Másra Bedig nem futja a zsebemben csörgő forintokból. — Miért ne lehetne autóstoppal? — vil­lant fel bennem az ötlet. Diák­korom Balaton-parti kocsiká­zásai jutottak eszembe, s újabb reménnyel vágtam a be­havazott útnak. A 6-oson még ilyen időben is jó néhány au­tó járhat, lehetetlen, hogy ne könyörüljön meg legalább egy rajtam. Teherautó, személy- kocsi, eselteg motor? Mindegy, nem vagyok válogatós. A kásás hó hersegve mállóit lépteim alatt, az esti neon­fényben is látszott piszkos- barna színe. Aztán a városi fé­nyek gyérülni kezdtek, sápadt külvárosi lámpácskák pisláko­lása mutatta az utat. Az idő kellemesen csípős„a séta ki­mondottan jólesik. Az utolsó házak mellett baktatok, s le­sem a reflektorokat. A hóval burkolt környék fagyos nyu­galmát, csak a kanyargó, fe­kete út csíkja háborítja. Meg az én lépteim. Megrokkant hó­tól terheltek még a fák, s az idő éjfél felé járván, a nap­közi gyenge olvadás nyomai most kezdenek üvegesedni. A sétából körülbelül elég ennyi, jöhetne már valami. De eltelik még egy negyed óra, mire az első lámpákat meg­pillantom. Szabályos stop, az­az. .. egy kis szépséghibája van a dolognak: a hosszú, ele­gáns kocsi könnyedén elsuhan mellettem. De mindjárt ott a másik, amely integető karom­ra éppen úgy nem hederít, mint az előző. Végre egy va­cak kis robogó lefékez: —- Ho­vá megy? — Bonyhádig. Gyorsan mondanám, mert a robogós nagyon gyanakodva néz... — Elment az utolsó..! — Üljön föl! Fölpattanok, s máris pöfög előre a masina. Felsóhajtok, de örömöm korai. A legközelebbi elágazónál megáll: — Dombó­vár felé megyek. Nem tudom tovább vinni. Keservesen lekászálódom, még köszönni sincs időm, máris elfüstöl. Egyedül állok, néhány kilométeres körzetben sehol senki. Megint megcélo­zom a legközelebbi kanyart, s várom a jó szerencsét. Néhány teherautó zúg el felemelt ka­rom dacára és egy álló, sötét­be burkolt Skodát érek be, ki tudja, miért vesztegel a nyüt úton? Megkocogtatom az ab­lakát, egy lélek se mozdul, s ahogy tovább-bandukolok, be­gyújt és könnyedén előz. — Hülye! — ordít egy öblös fér­fihang, s még valamit, de arra csak akkor felelhetek, ha is­mét találkozom vele. Egy ideig megint síri csend lesz, aztán hangos beszéd üti meg a fü­lemet. A motorzúgást csak ké­sőbb hallom. Nemsokára fel­bukkan egy fújtató motorke­rékpár, három(!) jól megter­mett utasával, amint a Mar- seille-i tragédián keseregnek. Nem is hagyják abba, míg hallótávolságon belül vannak. Az út jelentős részét magam mögött hagytam már, vissza­fordulni esztelenség. Meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy Bonyhádig gyalog me­gyek. Csupán egy valami teszi elviselhetetlenné a gondolatot: megered az eső. Szép, kövér szemű, ólmos eső. © Idős, katonaviselt férfiak, akik száz, meg száz kilométert tettek meg erőltetett menet­ben, zúgolódnak és szívják a fogukat, ha a városi autóbusz- járaton nem akad ülőhely és állniok kell a harmadik utcáig. Gyári munkássá vedlett ta­nyasi lányok órákig képesek várakozni a villamosra, vagy más négykerekűre, de tavaszi estéken bebarangolják az egész várost — kettecskén. Ország- világot lehet látni anélkül, hogy az ember lába néhány lépcsőnél, s múzeumi terem­nél „alább” adná. A kényel­mes íróasztalok, a járművek garmadái elpuhították, rendel­tetésüktől megfosztották járó­káink izmait. Még ennél s jobban elfeledtették velünk a szívós fizikai erőkifejtés gyöt­relmét, s az e fölött érzett örö­möt. Igaz, manapság az akara­tot sokkal nemesebb célok ér­dekébe illik állítani, s a cél­tudatos erőkifejtés is haszno­sabb, ha a munkahelyén teszi az ember. Az önmagunkkal szembeni igény arányai el­tolódnak, rendszerint a test .karbantartásának” rovására. Sajátos a helyzet a fiatalok­nál. Hiába szidják őket a saj­tóban, a rádióban, vagy a fü­lük hallatára, mondván: nem ismerik az udvariasságot, nyu­godtan terpeszkednek vonaton, villamoson, s rá se hederíte­nek a visszeres lábú öregekre. A megközelítés rossz. Fültanú­ja voltam, amikor a csaknem üres autóbuszon a galeri egyik tagját kinevették: — Le akarsz ülni? Ilyen hamar rongy let­tél? Ilyen irányból kellene megközelíteni őket. A test­edzés ösztönös igényében, ér­tékes akarati tulajdonságok is rejteznek. Természetadta szí­vósság, kitartás, s mindez a közösség kohójában. Az évek múlásával, az egyre tökélete­sedő civilizáció ezeket a szim­patikus alaptulajdonságokat a lábizmokkal együtt elsatnyít- ja. A magasabb értékű munka­stílust meghatározó akarat így „iskolázatlanná”, s a teljesít­mény kiegyensúlyozatlanná vá­lik. S ha a civilizációban mégis mutatkoznak hézagok, elké­nyeztetett gyermeke úgy jár, mint én, ezen a decemberi éj­szakán. Pedig csak 26 kilo­métert kellett legyalogolnom. Az eső kíméletlenül hullott; hideg volt és nyálkás. Talpam alatt síkos tócsák keletkeztek. Az út nagyobb részét magam mögött tudtam mái-, egyenletes tempóban haladtam. Az egy­hangúságot figyelemelterelő el­mélkedéssel próbáltam agyon­ütni. Megmértem, hogy 10—12 pert alatt gyalogoltam le egy kilométert, s kiszámítottam; hajnali négyre Bonyhádon le­hetek. További rövid számol­gatás után hozzávetőlegesen megállapítottam: 30—40 ezer lépést kell összesen megten­nem. Autók jöttek és mentek. A kezemmel érinthettem volna őket Benn könnyű zakóban ül­tek, makulátlan, fényes cipő­ben, élvezték a kocsi melegét és a cigaretta füstjét, s közben könnyedén csevegtek. Én, alig fél méterre tőlük, pont az el­lenkezőjét mondhattam el. Más világ az autósé, külön erkölcs­csel, melynek első pontja, hogy az éjszakai gyalogosok vagy részegek, vagy bűnözők. Pedig helyemben akár orvosért siető férfi is lehetne. Ismét egy rés a civilizáción: honnan tudnák ezt a centiméternyire elsuha­nok? Bár a cipőm talpa vastag, valahol az úttesttel való 25 ez­redik találkozásánál megadja magát: az aszfalt nyomása égő fájdalmat kelt talpam tájékán. Lábamon érzem, milyen nehéz bizonyos testrészem. Szeren­csés vagyok; Villon a nyakán érezte. Lendület, ritmus, meg­tört, tulajdonképpen botorká­lok csak. Sose hittem, hogy ennyi kanyar van. Az autó­buszból minden olyan egysze­rű. Eszembe jut: félnem kéne, hiszen teljesen egyedül vagyok. De mielőtt valóban félni kez­denék, a völgyben megpillan­tom Bonyhád lámpáit © Fékcsikorgás, autó „landol” mellettem. Trabant-Combi, há­tulja kosarakkal van tele. — Jöjjön — int a vezető. — Leg­alább nem unatkozom. Nagyon gorombát szeretnék mondani, 25 kilométerrel a lábamban megtehetem. De csak ennyit tudok kinyögni: — Menjen a .. .csak tovább egyedül! CSUPOR TIBOR Buddhista misszió Magyarországon Kevesen tudják, hogy Ma­gyarországon is van buddhista misszió, amelynek körülbelül ötszáz tagja van. A Budapesten levő misszió 1952. óta működik és szerve­zetileg a tibeti hagyományokat követő Arya-Maitreya-Manda- la rendhez tartozik, amelynek rendfőnöke az Indiában szé­kelő Anagarika Govinda láma. A világ buddhistái 1956-ban ünnepelték a 2500 éves Budd- ha-évfordulót. Tulajdonképpen ebből az alkalomból alapítot­ták a Nemzetközi Buddhológiai Intézetet, amelyet a világhírű magyar Ázsia-kutatóról, a ti­beti nyelv első tudományos művelőjéről, Körösi Csorna Sándorról neveztek el. A név­adó iránti tiszteletből az in­tézet központja Budapesten van, amelynek célja a budd­holágia tudományos művelése, eredeti munkák fordítása. A magyarországi buddhista misz- szió széles körű nemzetközi kapcsolatot épített ki az egész buddhista világgal. A Körösi Csorna Sándor Nemzetközi Buddhológiai Intézethez világ­hírű orientalisták is csatlakoz­tak, így például dr. Siegbert Hűmmel az NDK-ból, dr. H. U. Riecker az NSZK-ból és dr. Tony Schmiedt Svédország­ból. Említést érdemel, hogy halála előtt dr. Baktay Ervin és dr. Felvinczi Takács Zol- / tán professzor is támogatta az intézet tevékenységét. A budapesti intézet iskolát is tart fenn, harminc hallga­tóval, levelező oktatás formá­jában. A hallgatók szellemi dolgozók, akik buddhológus tudósképzésben részesülnek. Népújság y 1868. december 16. AMAMfeOL Kocza Pál szekszárdi egyéni gazda ez év szeptember 3- án a megyeszékhelyen, a Wesselényi és az Arany János ut­ca kereszteződésénél közlekedési balesetet okozott. A szek­szárdi járásbíróság ezért háromhónapi, háromévi próbaidő­re feltételesen felfüggesztett szabadságvesztésre és S00 fo­rint pénz-mellékbüntetésre ítélte. A fogatos az ABC-árubáz felől jövet nem adta meg az áthaladási elsőbbséget O. La­jos motorkerékpárosnak, aki az Arany János utcában 45 km/óra sebességgel közleke­dett. A motoros a kocsi bal el­ső kerekének ütközött; sze­rencsére csak könnyen sérült meg. Mint az eseményekből látható, Kocza figyelmen kí­vül hagyta az „Elsőbbség­adás kötelező’ tábla rendelke­zését. Talán, ha nem iszik hajtás közben két üveg sört, több körültekintéssel közleke­dik .., Sajnos, isméi szükséges idéznünk a KRESZ 46. §. (3.) bekezdését: „A járművezető­nek közvetlenül vezetés előtt, valamint vezetés közben sze­szes italt vagy más hasonlóan ható szert fogyasztani, vagy azok valamelyikének hatása alatt levő állapotban jármű­vet vezetni tilos!” Még ma- gyarabbul: Aki ivott, járjon gyalog. A KRESZ 55. §. (1) bekez­désének b) pontját is érdemes feleleveníteni: „Útkeresztező­déseknél áthaladási elsőbbsé­ge van, ha a forgalmat rend­őri karjelzéssel vagy fényjel­ző készülékkel nem irányít­ják, annak a járműnek, ame­lyik az „Elsőbbségadás köte­lező”, vagy „Állj! Elsőbbség­adás kötelező” jelzőtáblával védett útvonalon halad; a megkülönböztetett gépjármű­nek és körforgalmat kereszte­ző villamosnak azonban e járművel szemben is áthala­dási elsőbbsége van ” Vázlatunk jelzéseit A. Á fogat haladási iránya, B. A motorkerékpár haladá­si iránya. C. A motorkerékpár helyze­te az ütközés után. D. A fogat helyzete az iisz- szeütközés után. F. A fogat guruló nyoma. G. Jelzőtáblák.- borváró “ JUBILEUMI TÖRZSGÁRDA­Decs Községi Közös Ta­JELVÉNY, nács felvételre keres EMLÉKPLAKETT, stb. ÉRETTSÉGIZETT, GÉP­rövid határidőre, ÍRNI TUDÓ ADMINISZT­művészi kivitelben, tűzi zománcozással. RÁTOROKAT. Készíti: Fizetés megegyezés sze­Simontornyaí Vegyes Ktsz részlege Pálfa, Kossuth u. 4. Telefon: Pálfa, 14. rint. Jelentkezni lehet Decs Községi Közös Ta­nács elnökénél. (141) (152)

Next

/
Thumbnails
Contents