Tolna Megyei Népújság, 1969. december (19. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-16 / 291. szám
Gyalog Szekszárdi és Bonyhád közöst Autósok és a Sági-ügy — Mi van, ha esik az ólmos eső? Még láttam az autóbuszt, amint bekanyarodott, s eltűnt az úton. Egyedül álltam az állomás peronján, teljesen egyedül. A szolgálati helyiségben a forgalmista láthatóan élvezte a meleget. Bekopogtam. — Mi van? — fojtott el egy ásítást. — Lesz még busz Bonyhád felé? — Igen. — Mikor? — Reggel — vágta rá, és tokája rezgett a nevetéstől. © Telefon. Nem, a turistaszállóban sincs már hely. Másra Bedig nem futja a zsebemben csörgő forintokból. — Miért ne lehetne autóstoppal? — villant fel bennem az ötlet. Diákkorom Balaton-parti kocsikázásai jutottak eszembe, s újabb reménnyel vágtam a behavazott útnak. A 6-oson még ilyen időben is jó néhány autó járhat, lehetetlen, hogy ne könyörüljön meg legalább egy rajtam. Teherautó, személy- kocsi, eselteg motor? Mindegy, nem vagyok válogatós. A kásás hó hersegve mállóit lépteim alatt, az esti neonfényben is látszott piszkos- barna színe. Aztán a városi fények gyérülni kezdtek, sápadt külvárosi lámpácskák pislákolása mutatta az utat. Az idő kellemesen csípős„a séta kimondottan jólesik. Az utolsó házak mellett baktatok, s lesem a reflektorokat. A hóval burkolt környék fagyos nyugalmát, csak a kanyargó, fekete út csíkja háborítja. Meg az én lépteim. Megrokkant hótól terheltek még a fák, s az idő éjfél felé járván, a napközi gyenge olvadás nyomai most kezdenek üvegesedni. A sétából körülbelül elég ennyi, jöhetne már valami. De eltelik még egy negyed óra, mire az első lámpákat megpillantom. Szabályos stop, azaz. .. egy kis szépséghibája van a dolognak: a hosszú, elegáns kocsi könnyedén elsuhan mellettem. De mindjárt ott a másik, amely integető karomra éppen úgy nem hederít, mint az előző. Végre egy vacak kis robogó lefékez: —- Hová megy? — Bonyhádig. Gyorsan mondanám, mert a robogós nagyon gyanakodva néz... — Elment az utolsó..! — Üljön föl! Fölpattanok, s máris pöfög előre a masina. Felsóhajtok, de örömöm korai. A legközelebbi elágazónál megáll: — Dombóvár felé megyek. Nem tudom tovább vinni. Keservesen lekászálódom, még köszönni sincs időm, máris elfüstöl. Egyedül állok, néhány kilométeres körzetben sehol senki. Megint megcélozom a legközelebbi kanyart, s várom a jó szerencsét. Néhány teherautó zúg el felemelt karom dacára és egy álló, sötétbe burkolt Skodát érek be, ki tudja, miért vesztegel a nyüt úton? Megkocogtatom az ablakát, egy lélek se mozdul, s ahogy tovább-bandukolok, begyújt és könnyedén előz. — Hülye! — ordít egy öblös férfihang, s még valamit, de arra csak akkor felelhetek, ha ismét találkozom vele. Egy ideig megint síri csend lesz, aztán hangos beszéd üti meg a fülemet. A motorzúgást csak később hallom. Nemsokára felbukkan egy fújtató motorkerékpár, három(!) jól megtermett utasával, amint a Mar- seille-i tragédián keseregnek. Nem is hagyják abba, míg hallótávolságon belül vannak. Az út jelentős részét magam mögött hagytam már, visszafordulni esztelenség. Meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy Bonyhádig gyalog megyek. Csupán egy valami teszi elviselhetetlenné a gondolatot: megered az eső. Szép, kövér szemű, ólmos eső. © Idős, katonaviselt férfiak, akik száz, meg száz kilométert tettek meg erőltetett menetben, zúgolódnak és szívják a fogukat, ha a városi autóbusz- járaton nem akad ülőhely és állniok kell a harmadik utcáig. Gyári munkássá vedlett tanyasi lányok órákig képesek várakozni a villamosra, vagy más négykerekűre, de tavaszi estéken bebarangolják az egész várost — kettecskén. Ország- világot lehet látni anélkül, hogy az ember lába néhány lépcsőnél, s múzeumi teremnél „alább” adná. A kényelmes íróasztalok, a járművek garmadái elpuhították, rendeltetésüktől megfosztották járókáink izmait. Még ennél s jobban elfeledtették velünk a szívós fizikai erőkifejtés gyötrelmét, s az e fölött érzett örömöt. Igaz, manapság az akaratot sokkal nemesebb célok érdekébe illik állítani, s a céltudatos erőkifejtés is hasznosabb, ha a munkahelyén teszi az ember. Az önmagunkkal szembeni igény arányai eltolódnak, rendszerint a test .karbantartásának” rovására. Sajátos a helyzet a fiataloknál. Hiába szidják őket a sajtóban, a rádióban, vagy a fülük hallatára, mondván: nem ismerik az udvariasságot, nyugodtan terpeszkednek vonaton, villamoson, s rá se hederítenek a visszeres lábú öregekre. A megközelítés rossz. Fültanúja voltam, amikor a csaknem üres autóbuszon a galeri egyik tagját kinevették: — Le akarsz ülni? Ilyen hamar rongy lettél? Ilyen irányból kellene megközelíteni őket. A testedzés ösztönös igényében, értékes akarati tulajdonságok is rejteznek. Természetadta szívósság, kitartás, s mindez a közösség kohójában. Az évek múlásával, az egyre tökéletesedő civilizáció ezeket a szimpatikus alaptulajdonságokat a lábizmokkal együtt elsatnyít- ja. A magasabb értékű munkastílust meghatározó akarat így „iskolázatlanná”, s a teljesítmény kiegyensúlyozatlanná válik. S ha a civilizációban mégis mutatkoznak hézagok, elkényeztetett gyermeke úgy jár, mint én, ezen a decemberi éjszakán. Pedig csak 26 kilométert kellett legyalogolnom. Az eső kíméletlenül hullott; hideg volt és nyálkás. Talpam alatt síkos tócsák keletkeztek. Az út nagyobb részét magam mögött tudtam mái-, egyenletes tempóban haladtam. Az egyhangúságot figyelemelterelő elmélkedéssel próbáltam agyonütni. Megmértem, hogy 10—12 pert alatt gyalogoltam le egy kilométert, s kiszámítottam; hajnali négyre Bonyhádon lehetek. További rövid számolgatás után hozzávetőlegesen megállapítottam: 30—40 ezer lépést kell összesen megtennem. Autók jöttek és mentek. A kezemmel érinthettem volna őket Benn könnyű zakóban ültek, makulátlan, fényes cipőben, élvezték a kocsi melegét és a cigaretta füstjét, s közben könnyedén csevegtek. Én, alig fél méterre tőlük, pont az ellenkezőjét mondhattam el. Más világ az autósé, külön erkölcscsel, melynek első pontja, hogy az éjszakai gyalogosok vagy részegek, vagy bűnözők. Pedig helyemben akár orvosért siető férfi is lehetne. Ismét egy rés a civilizáción: honnan tudnák ezt a centiméternyire elsuhanok? Bár a cipőm talpa vastag, valahol az úttesttel való 25 ezredik találkozásánál megadja magát: az aszfalt nyomása égő fájdalmat kelt talpam tájékán. Lábamon érzem, milyen nehéz bizonyos testrészem. Szerencsés vagyok; Villon a nyakán érezte. Lendület, ritmus, megtört, tulajdonképpen botorkálok csak. Sose hittem, hogy ennyi kanyar van. Az autóbuszból minden olyan egyszerű. Eszembe jut: félnem kéne, hiszen teljesen egyedül vagyok. De mielőtt valóban félni kezdenék, a völgyben megpillantom Bonyhád lámpáit © Fékcsikorgás, autó „landol” mellettem. Trabant-Combi, hátulja kosarakkal van tele. — Jöjjön — int a vezető. — Legalább nem unatkozom. Nagyon gorombát szeretnék mondani, 25 kilométerrel a lábamban megtehetem. De csak ennyit tudok kinyögni: — Menjen a .. .csak tovább egyedül! CSUPOR TIBOR Buddhista misszió Magyarországon Kevesen tudják, hogy Magyarországon is van buddhista misszió, amelynek körülbelül ötszáz tagja van. A Budapesten levő misszió 1952. óta működik és szervezetileg a tibeti hagyományokat követő Arya-Maitreya-Manda- la rendhez tartozik, amelynek rendfőnöke az Indiában székelő Anagarika Govinda láma. A világ buddhistái 1956-ban ünnepelték a 2500 éves Budd- ha-évfordulót. Tulajdonképpen ebből az alkalomból alapították a Nemzetközi Buddhológiai Intézetet, amelyet a világhírű magyar Ázsia-kutatóról, a tibeti nyelv első tudományos művelőjéről, Körösi Csorna Sándorról neveztek el. A névadó iránti tiszteletből az intézet központja Budapesten van, amelynek célja a buddholágia tudományos művelése, eredeti munkák fordítása. A magyarországi buddhista misz- szió széles körű nemzetközi kapcsolatot épített ki az egész buddhista világgal. A Körösi Csorna Sándor Nemzetközi Buddhológiai Intézethez világhírű orientalisták is csatlakoztak, így például dr. Siegbert Hűmmel az NDK-ból, dr. H. U. Riecker az NSZK-ból és dr. Tony Schmiedt Svédországból. Említést érdemel, hogy halála előtt dr. Baktay Ervin és dr. Felvinczi Takács Zol- / tán professzor is támogatta az intézet tevékenységét. A budapesti intézet iskolát is tart fenn, harminc hallgatóval, levelező oktatás formájában. A hallgatók szellemi dolgozók, akik buddhológus tudósképzésben részesülnek. Népújság y 1868. december 16. AMAMfeOL Kocza Pál szekszárdi egyéni gazda ez év szeptember 3- án a megyeszékhelyen, a Wesselényi és az Arany János utca kereszteződésénél közlekedési balesetet okozott. A szekszárdi járásbíróság ezért háromhónapi, háromévi próbaidőre feltételesen felfüggesztett szabadságvesztésre és S00 forint pénz-mellékbüntetésre ítélte. A fogatos az ABC-árubáz felől jövet nem adta meg az áthaladási elsőbbséget O. Lajos motorkerékpárosnak, aki az Arany János utcában 45 km/óra sebességgel közlekedett. A motoros a kocsi bal első kerekének ütközött; szerencsére csak könnyen sérült meg. Mint az eseményekből látható, Kocza figyelmen kívül hagyta az „Elsőbbségadás kötelező’ tábla rendelkezését. Talán, ha nem iszik hajtás közben két üveg sört, több körültekintéssel közlekedik .., Sajnos, isméi szükséges idéznünk a KRESZ 46. §. (3.) bekezdését: „A járművezetőnek közvetlenül vezetés előtt, valamint vezetés közben szeszes italt vagy más hasonlóan ható szert fogyasztani, vagy azok valamelyikének hatása alatt levő állapotban járművet vezetni tilos!” Még ma- gyarabbul: Aki ivott, járjon gyalog. A KRESZ 55. §. (1) bekezdésének b) pontját is érdemes feleleveníteni: „Útkereszteződéseknél áthaladási elsőbbsége van, ha a forgalmat rendőri karjelzéssel vagy fényjelző készülékkel nem irányítják, annak a járműnek, amelyik az „Elsőbbségadás kötelező”, vagy „Állj! Elsőbbségadás kötelező” jelzőtáblával védett útvonalon halad; a megkülönböztetett gépjárműnek és körforgalmat keresztező villamosnak azonban e járművel szemben is áthaladási elsőbbsége van ” Vázlatunk jelzéseit A. Á fogat haladási iránya, B. A motorkerékpár haladási iránya. C. A motorkerékpár helyzete az ütközés után. D. A fogat helyzete az iisz- szeütközés után. F. A fogat guruló nyoma. G. Jelzőtáblák.- borváró “ JUBILEUMI TÖRZSGÁRDADecs Községi Közös TaJELVÉNY, nács felvételre keres EMLÉKPLAKETT, stb. ÉRETTSÉGIZETT, GÉPrövid határidőre, ÍRNI TUDÓ ADMINISZTművészi kivitelben, tűzi zománcozással. RÁTOROKAT. Készíti: Fizetés megegyezés szeSimontornyaí Vegyes Ktsz részlege Pálfa, Kossuth u. 4. Telefon: Pálfa, 14. rint. Jelentkezni lehet Decs Községi Közös Tanács elnökénél. (141) (152)
