Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-12 / 262. szám
Mo I ti ár Géza.# Harcosok és héhérok Asért se folyik le..* Az agyán sűrű gőz ült, egészen elkábult, elbutult a vágytól, ahogy cserepes száját nyalogatja, de annyira azért nem hülyült meg, hogy ne tudta volna, ő csak egy nyűtt- bakancsos, rongyos, festékes köpenyes, ócska kis inas, akinek Micikénél egy szava se lehetne, s ha el akarja kerülni a botrányt és pofonokat, jobb ha meghúzza magát. Takácsnéhoz úgy járt, mint a szomjas ember a csaphoz. Ha az ember szenved a szomjúságtól, innia kell minden áron. Magdát tiszta szenvedéllyel szerette, érzelmei, eszményei előtte jártak, s fölötte maradtak a testiségnek. Magda teljesen betöltötte, mellette más nem jutott eszébe. Eddig. És most ez mi? Ha Boriská- ra gondol, Boriska „nénire”, nem szólal meg benne a vád, a lelkifurdalás, hanem: mintha Magda nem is lenne. Két külön vágány ez, két vonat, másfajta rakománnyal, más útiránnyal. S itt a szemafor is mindjárt, amely tilosra zárja az utat: és ha Magda is ezt csinálná? És ha Magda is így meglesne egy másik férfit, egy jó karban lévő negyvenévest, ilyen vadul megkívánná s törné a fejét; ha tenne egy kísérletet, szemeznének, bíztatóan rámosolyogna, majd elválna, hogyan reagál rá... Vagy ő is fogódzkodjon azokba az ócska érvekbe, hogy a nőnek nem lehet ugyanazt, mert a férfi biológiailag is egész más... Pfuj. Ami morálisan nem igaz, az politikailag sem az, nincs kétféle erkölcs, egy a férfinak, egy a nőnek, nincs külön egy a közéletnek, s másik a személyes, belső világnak. De lehet-e ilyen szublimál- tan — ész-renddel az érzelmekben — élni? Solohov regényében, a „Csendes Don”- ban is, hogy kavarják a szenvedélyek az embereket! Hogy zúg, forr az élet, milyen természetes áradással... Az emberek cselekednek és cselekednek, ahogy vágyaik, hajlamaik, érzelmeik diktálják, — s nem latolgatnák, nem töprengenek, nem kínlódnak a falhoz szorított homlokkal, mint... Ki is? Igen, Gladkov egyik hőse a „Cement”-ben. Az a fiatal értelmiségi, akinek tetszik a Nőszövetség titkárnője. Egymás mellett laknak, s a fiú minden éjjel hallja, hogy jön a tanácselnök, dobog a csizmája, benyomja az ajtót, s recseg az ágy, ahogy szinte maga alá temeti azt az erőtlen, kételyeiben vergődő nőt. A fiú az ajtóhoz megy, valamit tenni kellene, közbeavatkozni, hisz ő is szereti a nőt, de csak áll az ajtófélfának támasztott, lázas fejjel, kínlódva, s végül visz- szamegy a szobájába. A latolgatás, a tűnődés, fontolás, habozás, ezek mindmind értelmiségi dolgok — de ő „kutyabőrös” valódi proli, S nem ez történt-e vele a gyárban is, - hónapok vitája, míg elfogadta a szocializmust, s most is ez a vajúdó bizonytalanság, habozás... De .Takácsnéval milyen gyors volt, határozott, Magdával is. Amikor szökni kellett a behívás elől, akkor sem ingadozott, percig sem. Úgy látszik, ez a kétféleség már megmarad benne. A két szülő ez; apja gyors nekibuzdulásai, zabolátlan indulatai s anyja higgadt, bölcs megfontolásai. Jenci már kint diskurált ángyikájával, ő is felcihelő- dött. Öltözködés közben eszébe jutott, hogy tárcájában őrzi Magda egy levelét. Elővette az összehajtogatott papírt, nézte a tintával rótt sorokat, az érzékenyen rajzolt, álló betűket, egyenes sorokat. Hogy benne volt ebben az írásban Magda, áttetsző belső világa, ahogy villámgyorsan megfogalmazott mindent, hirtelen, latolgatás nélkül. Rátette a tollat a papírra, a levél végén vette föl. Laci olvasta a levelet, egy részt átugrott; ez itt nem érdekes. Tulajdonképpen ezért vette elő, itt van: „Kedveském, gondolj csak arra is, hogy a mi boldog, harmonikus életünknek szét kell sugározni az emberek között. Ha nem ezt tennénk, és csak saját boldogságunkért dolgoznánk, akkor semmivel sem lennénk különbek a többi embernél. Kedveském, nagyon szeretlek, bízzál abban, hogy eljön az idő, amikor zavartalanul leszünk boldogok. Addig is tanulj és készülj, mert nem tudhatjuk, mikor kezdődik életünknek ez a második, felhőtlen szakasza! Azzal szeretném befejezni, azzal a kéréssel, hogy tanuld meg a türelmet is az emberek iránt, s légy hozzám is türelmesebb. Nézd el nekem, ha néha ideges vagyok. Kérlek figyelmeztess, ha hibás úton járok, meglátod majd, hogy belátom a hibámat. Most már zárom soraimat, sokszor csókol az, akit úgy hívsz, hogy; „Te kedves leány.” Laci újra összehajtotta s eltette a levelet. Igen, az van benne, jól emlékezett. Szerelmük erőforrás is, készülődés a jövőre. Még egy kis szirup is van benne, tagadhatatlanul. A szerelemnek éppúgy van élete, mint az embernek, megvan a gyermekkora, amikor gügyögni kell benne, a romantikus ifjúkora, nagy ideálok, tervek, elhatározások — s a férfikora is, reális, dísztelen szépsége. Két év után már másképp néz vissza az ember. — Különösen, ha közben van szerencséje meztelenül látni Boriska nénit. — mondta magában, s hangosan felröhögött. — Nem öregem, nem eszel Boriskából. Délelőtt folyamán váratlanul beállított Papír Marci. Boriska néni csak nézte: — Jesszus, apukám, mi van veled? (Folytatjuk.) Alig kezdődött meg az iskolaév, az úttörők máris akcióba léptek. Hogy mi ebben a különös? Először is az, hogy ezek az úttörők már régen kinőttek az iskolapadból. Másodsorban, hogy csaknem két évig kellett erre az akcióra várni. Ugyanis jó két évvel ezelőtt készült el az úttest a Gróf Pál utcában, és az arra lakók már akkor konstatálták, hogy az aszfaltozás nem egyenletes, tócsákban áll majd az úttesten a víz. És igazuk lett, ezt már az első kiadósabb eső bizonyította. Az ABC-árüház előtt minden egyes esőzés, vagy kiadósabb zápor után olyan tócsa állt az úttest szélességében, hogy a rajta áthaladó gépkocsinak felért egy alvázmosással. És amikor felszáradt, napokig valóságos porfelhő terjengett minden egyes jármű után, így volt ez csaknem két évig, amikor szeptember közepén akcióba léptek az .,úttörők”. Az úttest két oldalát feltörték mintegy egy méteres szélességben, majd újabb burkolatot kapott az úttest. Egy- szóval^ megpróbálták egyengetni a lefolyni készülő víz útját. De hasztalan a legjobb igyekezet, ha mindig vannak kajánul kritizáló járókelők. Akik még a munkák idején azt jósolgatták, hogy továbbra is maradnák állóvizek a Gróf Pál utcában... És ismét igazuk lett. Az ABC-áruház előtt az eső után ismét ott terpeszkedett a jókora víztócsa, végig abban a kis teknőszerű mélyedésbenj amelyet direkt a gyorsabb vízlefolyás érdekében képeztek ki. Szóval, hogyan is irta; a költő? Azért mégis a víz az úr? íme, a Gróf Pál utcában a bizonyíték. Azért se folyik le... BT, Visszhang Vegyes lett volna? Az Országos Rendező Iroda a kővetkezőket válaszolta lapunk október 10-én megjelent „Egy árnyékos show műsor” című cikkünkre: „A randevú a divattal és beat- tal című műsor az OK1SZ Labor megrendelésére került megrendezésre. A turné elindulása után közvetlenül szerzett tapasztalataink alapján döntöttünk úgy, hogy a szereplők egy részét ki kell venni a műsorból, mert a sok közreműködő jelenléte a produkciót túl vegyessé tette és az időtartam ilyenfajta indokolatlan elnyújtása, a minőség rovására ment. Hiánycikkek „Hiánycikkek a dombóvári papírboltban’ című, október 3-án megjelent cikkünkre a Papír- és Irodaszer Nagykereskedelmi Vállalat Pécsi Kirendeltsége a következőket közölte: „A dombóvári 63-as számú papírbolt áruellátásában mutatkozó hiányosságokért a felelősség nem vállalatunkat terheli. A bolt részére a bolt által adott megrendelések alapján szállítottunk árut és megállapítottuk, hogy a bolt e tekinNem mézesmadzag-politikával volt önöknek ' dolguk, hanem az GKISZ Labor, feltehetően az idő rövidsége miatt nem tudta a plakátokat átragasztani. És végül: „Természetesen figyelmeztetésükre odafigyeltünk és az esetleges tényt megvizsgáljuk.** * Véleményünk szerint Aradszki László és Szuhai Balázs fellépése nem tette volna „túl vegyessé’5 a műsort, de ha mégis azzá tették volna, az idő rövidsége nem lehet indok arra, hogy a műsorváltoztatást legalább a művelődési otthonnak ne jelentették volna bp. tetben túl óvatos igényt adott. Példaként említjük, hogy például a 347-es számtandolgozat füzetből a nyár folyamán végzett szállítással a bolt igényét teljes mértékben kielégítettük, sőt a későbbiekben a pótrendelésben szereplő ezer darabot is megkapta, a bolt. Mindaddig, amíg a 63-as bolt* az ellátást nem tudja magasabb színvonalra emelni, a ?-es és az 5-ös boltokat fokozott ellátásban részesítjük.5^ * * * ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ * * ♦ ♦ f f ♦ * LANDRU, a kékszakáll Egy rendőrnyomozó emlékiratai A „mérnök” egy ideig rendületlenül hallgatott, végül készséggel elismerte, hogy a két nőt valóban ismerte... Mikor aztán firtatni kezdték, hova lettek ezek az asszonyok, fölényes gúny csillant meg a szemében. — Uraim — mondta —, ezeket a személyeket senki sem bízta az őrizetemre. Ha bármi okból is fel kell kutatni őket, ebbe nekem nem lehet beleszólásom. Azt hiszem, hogy ez kizárólag a rendőrség feladata. Egyébként remélem nem azért zaklatnak, hogy megismerjék véleményemet ezzel az üggyel kapcsolatban? — Zaklatjuk? — kapta fel a fejét Dautel rendőrbiztos. — Tulajdonképpen mi az ön foglalkozása? — Üzletekkel foglalkozom — hangzott a mogorva válasz. Ugyanezt a kérdést Fernande Segret kisasz- szonynak is feltették. A leány olyan meglepő választ adott, hogy Dautel ámulatában fejkiáltott. — A barátom detektívfelügyelő — jelentette ki naiv meggyőződéssel a fiatal nő. — Ezt be is bizonyította nekem. A meglepő felvilágosítást azon melegében közölték a gyanúsítottal. Egyáltalán nem jött zavarba. Mosolyogva válaszolta: — Hát igen, uraim, elhitettem a barátnőmmel, hogy detektív vagyok. De mi van ebben? Nem akartam az orrára kötni, hogy voltaképpen ♦ milyen üzletekkel foglalkozom. Tapasztalatom szerint sohasem jó pontosan megmondani a nőik-, nek. hogy mit csinálunk ... A detektívek még több kísérletet tettek, hogy még mielőtt hozzálátnának a letartóztatott személyazonosságának tisztázásához, valamilyen adatot kapjanak a két nő eltűnéséről. Elsősorban a két rejtélyes eltűnés foglalkoztatta őket. De a letartóztatott nem adta meg magát. — Buissonné? Collombné? Guillet? Frémyet? Dupomt? Gambais? Szemrebbenés nélkül hallgatta ezeket a neveket. s végül csak ennyit jegyzett meg: — Ugyan kérem ... Nőhistóriák... Kárbaveszett fáradságnak látszott tovább erőlködni ebben az irányban. Dautel biztos és Belin felügyelő elhatározták, hogy most már szétnéznék egy kicsit az ál- Guillet lakásában. Ez a látogatás szenzációs fordulatot hozott. A detektívek a sok irat között egy találmány- szabadalomra akadtak, amely Desiré Henri Landru Rennes tér 6. szám alatti lakos nevére volt kiállítva. A Guillet, Frémyet és Dupont neveket most már sutba lehetett hajítani. Ekkor bukkant fel először a Landru név. A letartóztatott még mindig hallgatott, de beszélt helyette a múlt s feltárta egy iszonyatos élet sötét mélységeit. A két detektív rögtön intézkedett, hogy a bűnügyi nyilvántartó tisztviselői sürgősen vizsgálják ki Landru előéletét. A vizsgálat fényt derített a Rochechouart utca titokzatos lakójának előéletére. Megállapították, hogy neve valóban Desiré Henri Landru. s többszörösen büntetett előéletű. 1914-ben csalásokért elítélték s azóta országszerte körözik. A rendőrség tehát, minden mástól eltekintve is, kitűnő fogást csinált. A nyomozó detektívek azonnal rejtélyes foglyuk elé tárták az adatokat. Gúnyos hangon ismerte be: — Hát jó. Csakugyan Desiré Henri Landru a nevem, de már most kijelentem, hogy további vallomásra nem vagyok hajlandó. Landru konok kitartással állta is a szavát. Ekkor megmotozták, s eközben a zsebében egy kis noteszt találtak. Dautel biztos rögtön átlapozta. Az egyik oldalon ez a névsor ragadta meg a figyelmét: Couchet, J.idem. Brésil. Crozatier, Havre. Collomb. Babelay, Buisson. jaume. Pascal, Marehadier. Képtelen volt levenni szemét a kis papírlapról, amelyre Landru, finom, apró betűkkel tizenegy nevet jegyzett fel. A gondolattársítás folytán szörnyű gyanúja támadt. A Buisson és Collomb név valósággal hipnotizálta. Borzalmas előérzet hatalmasodott el rajta. Minthogy ezek a nevek a két eltűnt és valószínűleg tragikus véget ért nőnek a nevével álltak egy sorban, vajon ez a felsorolás nem egyszerű összegezése-e a gyanúsított által elkövetett bűntetteknek? Tizenegy gyilkosság? A rendőrbiztos a dolog valószínűtlensége ellenére is megborzongva latolgatta a szörnyű lehetőséget. Jól megnézte az alacsony termetű, ötvenéves embert, aki nyugodt magatartásával, kimért mozdulataival elképesztő önuralomról tett bizonyságot. — Ezek a nevek... ezek a nevek... ezek ugyebár az áldozatai? Tizenegy nőt gyilkolt meg? Landru az izgalom legcsekélyebb jele nélkül felelte: — Nincs mit válaszolnom. Ha tizenegy gyilkossággal akar vádolni, akkor kötelessége ezt be is bizonyítani. A rendőrbiztos ezután Nantes-ba utazott, hogy az ügyészségnek jelentést tegyen a nyomozás addigi eredményéről. (Folytatjuk) ' ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦
