Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-06 / 258. szám
Perben a közössel A negyedszázados évforduló tiszteletére: 3,2 millió forintos nyereségtöbblet A. „FÖLDVÁR” Gumiipari «tsz tagsága, dolgozói elkészítették a felszabadulási munkaverseny-vállalásukat. A szövetkezet kollektívája csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, melyet a magyar dolgozókhoz intézett az MSZMP KB és a Hazafias Népfront országos elnöksége. A szövetkezet minden brigádja értékes vállalást tett, a termelésben új sikereket kívánnak elérni, köszönteni a felszabadulás negyedszázados jubileumát. A .Technika szocialista brigád arra vállalkozott, hogy csökkenti az állásidőt, a Duna gumihengerész brigád az importból származó anyag megtakarítását irányozta elő. A posztószáras cipőrészleg egy újfajta cipő prototípusának elkészítését vállalta az évfordulóig, az akkumulátor- cella-készítő brigád pedig húszezer cella elkészítését vállalta A „FÖLDVÁR” Ktsz. brigádjainak vállalásait összesítették, a szövetkezet vezetői kiszámították, hogy 3,2 millió forint értékű nyereség- többletet érnek el a verseny során. • Külön érdekessége a ktsz. felszabadulási versenyének, hogy a profil bővítése érdekében mintegy féltucat új termék kidolgozását tervezik, előkészítik a O-szériákat gyártásra. így a kereskedelem igényét gyorsan ki tudják elégíteni. Magabiztosan ... A tolnai texlllgyár budapesti vállalatának szakszervezeti korifeusa végigjárta Tolnán az üzem műhelyeit és a gépek mellett érdeklődőit a törzsökös és leendő munkásoktól, hogy a helyszínen győződjön meg a felvilágosító munkáról. Különösen az érdekelte, hogyan foglalkoznak a gyárban a fiatalokkal, tájékozott-e a falvakból utánpótlásként bekerült új nemzedék. Felfigyelt egy apró termetű ifjú legénykére, aki ügyesen mozgott a szövőgépek között. Miután a gépek zaját túlkiabálva megbeszélték, hogyan tetszik az ifjú embernek a gyár, megkérdezte tőle a szakszervezeti vezető: — Tudod-e hogy milyen fejlődési lehetőségeid vannaE az üzemben? — Jól ismerem a prespektivát — hangzott el a tanulékony, 15 esztendős Ifjútól a határozott válasz. A szekszárdi megyei bíróság polgári kollégiuma tanulmányozta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jogviszonyaival összefüggő perekben folytatott ítélkezési gyakorlatot. Vizsgálata során konzultált a megyei főügyészség, a megyei tanács, a megyei földhivatal és a tsz területi szövetségek illetékes szakembereivel is. Megyénk termelőszövetkezeteié szőkébb hazánk mezőgazdasági művelés alatt álló összterületének több mint 60 százaléka, így 380 000 kh-nál nagyobb területen gazdálkodnak. A múlt év végén saját földterületük még csak 185 000 kh volt. A tulajdongyarapodás a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló 1967. évi IV. törvény végrehajtásának eredménye. A tsz tulajdonába került földek megváltására vonatkozóan földhivatalaink 28 000-nél több határozatot adtait ki. Arra, hogy a társadalom mennyire helyesli az említett törvényt, élesen rávilágít, hogy végrehajtásával kapcsolatban megyénk bíróságaihoz másfél év alatt mindössze 94 kereset érkezett. E perek túlnyomó többsége azért indult, mivel a tsz tulajdonába került föld volt tulajdonosa kevesellte a megváltási árat. Figyelemre méltó, ahogy amint a bíró a felperesnek megmagyarázta, hogy az ismert szorzó- kulcstól felfelé eltérni nem lehet, az elállt keresetétől. Érzésünk szerint ezt a felvilágosítást, némileg több türelemmel, a tsz-irodán is eredményesen meg lehetett volna adni. A polgári kollégium összefoglaló jelentésében világosan megfogalmazta, milyen jogvita tekinthető tsz-tagsági jogvitának. Ehhez két feltétel együttes megléte szükséges. Az elsó az alanyi feltétel, nevezetesen, hogy a vita a tsz és annak tagja (továbbá volt tagja, a közös munkában résztvevő családtagja) között merüljön fel. A második a tárgyi feltétel; jelesül, hogy a vita tagsági jogot, kötelezettséget érintően a termelőszövetkezet illetékes szerve által tett intézkedés, vagy annak elmulasztása miatt keletkezzék. Tartalmilag a tagsági vita lényege, hogy a vita a tagsági viszonyokból eredő jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos legyen, és hogy a tsz illetékes szerve által tett intézkedésből, vagy annak elmulasztásából fakadjon. Mindebből logikusan következik, hogy a tsz és a tsz-tag közötti vita nem feltétlenül tagsági vita. A korábbi évek súlyos problémája volt, hogy a tsz-veze- tőlc nem ismerték a munkájukhoz tartozó jogszabályokat, s hogy a törvényességet illetően egy-egy tsz-alapszabály- ban is akadt kivetni való. A polgári kollégium napjainkban már rámutatott, hogy a tsz-alapszabályok törvénybe ütköző rendelkezést nem tartalmaznak. Ezért, — mint ismeretes —, megilleti a dicséret a tanácsi mezőgazdasági szerveket, úgyszintén az ügyészségeket is, amelyek segítettek az alapszabályokba véletlenül becsúszott törvény- sértő rendelkezéseket kigyomlálni. Jelentős pozitívum, hogy a termelőszövetkezeti ön- igazgatási szervek határozatai — a kártérítésre kötelező határozatok kivételével — javarészt helytállóak. Úgy látszik, a tsz-jogászok segítségével készültek. Mind az igazság, mind a tagság jó hangulata azt kívánja, hogy a kártérítési ügyeket is a lehető leglelkiismeretesebben tárgyalják a szövetkezetben. Vizsgáljanak meg minden körülményt — szakértő bevonásával —, még akkor is, ha esetleg valamely hatóság a kártérítésre kötelezendő gazdát már vétkesnek találta volna, íme, két tanulságos eset a dombóvári járásból. A nyomozóhatóság úgy látta, hogy egy tsz-tag gondatlansága miatt a tsz egyik lova elpusztult. A társadalmi tulajdont kisebb súlyban károsító rongálásról lévén eszerint szó, az ügy a tsz hatáskörébe került. A tsz-vezetőség bizottsága az elmondottak alapján 3000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte a tsz-tagot. A járásbíróság széles körű bizonyítási eljárást bonyolított le; ennek eredményeként mondhatta ki, hogy az állathajtó nem felelős a ló pusztulásáért —, ezért őt a kártérítési kötelezettség alól mentesítette. ...és egy amerikai egyházközség az egyház földi javakhoz való makacs ragaszkodásának hagyományai szerint meggazdagodikHa nagyon akarnék, hozzájárulhatnék én is gazdagodásához, de minek dobáljak ki teljesen fölösleges dologra 1300 dollárt? Van aki dobálja helyettem, mert úgy érzi, vége a világnak, ha nem 'jut birtokába annak a díszdoktori oklevélnek, amit igen ravaszul az amerikai „Calvary Grace Christian Curch of Faith Inc.” egyházközség árusít. Ha fölidézem gyorsan, hogy az egyházak — történetük, kezdeteitől fogva — milyen leleményesen kereskedtek olyasmivel, ami legfeljebb kenetes belemagyarázással felelt meg az áru fogalmának. akkor nem csodálkozom. Csak nemrég olvastam, hallottam a Vatikán óriási bankhálózatáról. Miért ne lenne szabad az ökörnek is azt, amire a példát Jupiter szolgáltatja?! Szóval, az amerikai polgár és némely európai ország polgára is vásárolhat 1300 dollárért díszdoktori oklevelet. A vásár úgy kezdődik, hogy az egyházközség által megbízott ügynökség levelet intéz a kiszemelt vásárlóhoz. A levélben költői módon méltatja a címzett kimagasló erényeit, végül közli, ha a csatolt csekken befizeti az 1300 dollárt, akkor az egyházközség hajlandó díszdoktori oklevéllel dokumentálni a címzett erényeit, befizetés után postafordultával Legalább ilyen érdekes a másik eset. A nyomozás adatai szerint azért pusztult el 34 birka, mivel a juhász tiltott helyen — ömlesztett műtrágyadomb körül — legeltette az állatokat, s azok ettek a műtrágyából. A járásbíróság ezzel szemben bizonyítási eljárása során azt állapította meg, hogy a birkák az itató körül csillogó tócsából ittak, s hogy az ebben oldott műtrágya okozta vesztüket. Miből sejtette volna a juhász, hogy a pocsolya vize mérges ?... A bíróság ezt a tsz-tagot is mentesítette a kártérítés megfizetése alól. A megyei bíróság polgári kollégiuma felhívta a figyelmet arra, hogy bár minden tsz-ünk rendelkezik jóváhagyott alapszabállyal, — a belső szabályzat még sok helyütt nem készült el, vagy ha igen, még nem került elfogadásra. E hiány megszüntetése növelné a szövetkezeten belül a jogbiztonságot, s ez előnyére válna a termelésnek. A tagsági viták eldöntésére valamennyi tsz-ünk létrehozta’ a vezetőség bizottságát. Ezek összetétele nem mindenütt szerencsés, s aligha felel meg a törvényhozó akaratának. Vannak ugyanis kisebb tsz-ek, amelyek vezetősége öt főből áll, — s ugyanez az öt ember a vezetőség bizottsága is. A polgári kollégium szükségesnek látja, hogy az ilyen tsz-ekben három fős vezetőségi bizottságot válasszanak. , úgy, hogy annak a szövetkezet elnöke ne legyen, tagja. Az ilyen átszervezés bizonyára fokozza a tagsági viták eldöntésének tárgyilagosságát. — b. z. — megkaphatja az okmányt, esetleg többet is- Kinek mennyire van szüksége ... A díszdoktorság elnyerésének elég agyafúrt módja az, amit ez az egyházközség alkalmaz és bizonyára nem is fizet rá az üzletre. Nekem azonban nincs kedvem még csak mosolyogni sem a ravasz ötleten. Tudniillik, nem sokat ér az a díszdoktorság, amihez az úgynevezett korlátlan lehetőségek hazájában sem juthat hozzá bárki, aki erre emberségével, tudásával, tevékenységével rászolgálna. Igen, azok jutnak eszembe, akik az éhségmenetek résztvevői, akik hiába jó, vagy tehetséges emberek, hasztalanul erényesek. Nekik legföljebb mennydörgő prédilcációkat juttat az egyház- község, miszerint jól járnak, ha lemondanak a siralom völgyének hívságairól. Így például egyebek között a díszdoktori oklevélről is... Hát igen... a pénz beszél, a kutya ugat. az említett vállalkozást kivitelező egyház- község pedig meggazdagodik isten nagyobb dicsőségére és a rábízott tömegek lelkiüdvének javára. Népújság 7 1969. november 6. Tűnődés a „most” és „maid" fölön Kezemben a szekszárdi műsorfüzet novemberi számával '— kelletlenül ugyan —, de annak a pályakezdő orvosnak kell igazat adnom, aki nem is olyan régen azt találta mondani, hogy „Szek- szárd kulturális él fete állóvíz, s aki egyetemi városból, vagy megyeszékhelynél valamivel nagyobb városból kerül ide, azt a munkáján. kívül kevés dolog tudta Szekszárdihoz * fűzni- ■* Akkor vitatkoztam hosszan a jelenlegi és majdani lehetőségek teljes kelléktárát igénybe véve. Most úgy érzem, vitapartneremnek több az igaza, mint szeretném. Hiszen azt is mondta, hogy megfelelő alapok né.lküt nincs mire építkezni, az igények nem „nőnek” ki maguktól. S ha a szétszórtan működő kulturális létesítmények ma „csak szürkévé* tudják festeni a szürkét, mi lesz ha megnyílik a művelődési ház*?' Csakugyan, mi lesz? Itt van a műsorfüzet novemberi példánya, áll huszonnégy oldalból, másfél oldalon elfér benne, ami esemény. Nyolc oldal üres, jegyzeteknek szánják. Csekélyke helyet foglal még, hogy mikor van nyitva a könyvtár, mikor az állandó kiállítást ígérő múzeum és a Ba- bits-emlékház. A továbbiakban hirdetéseket kap a műsorfüzet kézbe vevője... Kapja, hogy november 24-én bepréselődhet visi- tozó teenagerek közé a Konc* Zsuzsa-est alkalmából, továbbá, hogy a művelődési központban, milyen tanfolyamok, szakkörök, művészeti csoportok működnek. A megyei könyvtár, aki „mindenkit szeretettel vár,” egy november 14-én sorra kerülő eseményt kínál, egy játékos irodalmi vetélkedőt, gondolom, gyermekeknek. Ezenkívül közli, hogy nyitva tart. holott természetes, hogy nyitva tart. Mióta könyvtarak vannak, természetes, hogy nyitva tartanak és mindenkit szeretettel várnak. Közli még a kiadvány, hogy a BM-klubban lesz 10-én és 21-én a Babits Mihály szabadegyetem, de nem közli milyen előadás hangzik el. Kétlem, hogy ez így vonzó- Van még a múzeum és van még a filmszínház. Ez utóbbi, teljeshavi műsorral. A plakátok is a teljes havi műsort közlik és állítom, hogy több embernek szólnak, mint a műsorfüzet. Szóval.«, ha a kalauznak szánt kiadvánnyal a kézben kívánja a* ember megismerni Szekszárd kulturális életét, nem föltétlenül jár jól. Az sem biztos, hogy teljes képet kap a város kulturális életéről. Be kiválóan megismerheti ugyanakkor, hol étkezhet olcsón, milyen szolgáltatásokat végez a Textiltisztító, hogy a Magyar Hirdető „felvesz közzétesz, kivitelez, lebonyolít5*, továbbá, hogy a Vasipari Ktsz-hez vigyük javításra szoruló mérlegeinket, hogy „a tej élet, erő és egészség*5, és ígv tovább. Félreértés ne essék. Nem az ellen van kifogás, hogy a műsorfüzet tartalmaz hirdetéseket, de az ellen bízvást iehet, hogy kevés szellemi táplálékot ajánl, s ahogy ezt teszi, az sem valami kedvre hangoló, óriási tömegeket mozgósító. Ha igaz az építők ígérete, rövidesen lesz egy művelődési palotánk. Felszabadulásunk 25. évfordulóját talán már itt ülhetjük meg. Mi lesz a nyitás után? Egy beat-koncert és a továbbiakban tanfolyamok, szakkörök és művészeti csoportok? Hangversenyek, ankétok, színházi előadások, a társadalom különböző rétegeit, megmozgósítani tudó, sokakat érdeklő és vonzó találkozók, rendezvények nem lesznek? Mi az a „most** eseményeiből, ami biztosítja számunkra, hogy „majd5* lesz érdeklődés és nem yálik üres ékszeres dobozzá a kultúrpalota? A műsorfüzetek fokozódó vérszegénysége arra figyelmeztet, hogv a „majd* magán fogja viselni mindazokat a jegyeket, ami a „most**-ra jellemző.« —óa— Solymár Ottó, a Tolna megyei Lakáskarbantartó Ktsz. szekszárdi részlegének dolgozója az utolsó simításokat végzi az ünnepi dekoráción. Foto: Tóth Iván A szekszárdi kórház felvételre keres takarítónőket, 5 órás tálalósokat, mosodai munkahelyre férfi és női betanított munkásokat, szakképzett szakácsokat, magasnyomású fűtői képesítéssel rendelkező kazánfűtőket, fűtő segédmunkásokat, valamint gépírásban jártas adminisztrátort. Jelentkezni lehet a kórház munkaügyi csoportjánál naponta 8—12 A pénz beszél, a kutya ugat...
