Tolna Megyei Népújság, 1969. november (19. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-04 / 256. szám

Rovatvezető: JAPÍTNEK JÁNOS A nagyüzem helye és a kisüzem rangja Érdekes jelenségre figyelhe­tünk fel az utóbbi időben. Né­hány esztendő óta a kisüze­mek, főleg a tanácsi vállala­tok, a kisipari termelőszövet­kezetek gyorsabban fejlődnek, mint a nagy állami vállalatok. Az idén is az1 a helyzet, hogy az utóbbiak számottevő részé­nél stagnálás , tapasztalható, ■ míg sok kisüzemnél szinte tö­retlen a fejlődés. Mindez az­zal magyarázható, ■ hogy a ki­sebb méretű, üzemek gyorsab­ban képesek reagálni a piaci igények változásaira, rövidebb náluk a gyártási átfutási idő, rugalmasabbak a fejlesztés­ben, az új termékek ki­bocsátásában. Jó néhány kis­ipari termelőszövetkezetünk például a legigényesebb nem­zetközi piacon is állja a ver­senyt. Éveken át hangsúlyoztuk a nagyüzem fölényét a kisüzem felett. Most erre az elvre cá­folna rá a gyakorlat? Szó sincs róla. Félreérthetetlen módon, ugyancsak a kisüzemek szol­gáltatnak gyakori példát a csődbejutott vállalkozásokra, a szanálásra, a rendkívül kor­szerűtlen és gazdaságtalan munkára. Tehát kisüzeme vá­logatja: Sok függ a profiltól; a termelés színvonalától és mindenekelőtt a vezetéstől. Vannak termékek, amelyek kisüzemekben csak ráfizetés­sel és korszerűtlen kivitelben gyárthatók. (így például a műszakilag igényesen és gaz­daságosan csak nagy sorozat­ban gyárthátó háztartási gé­pek, termelőberendezések, stb.) De, a hozzáértő vezetés nem kőrülhet ilyen helyzetbe. Hi­szen napjainkban, amikor mind a szolgáltatási színvonal­ban, mind az iparcikkelíátás- ban messze vagyunk még a piac telítettségétől. így minden kisüzem mondhatnánk testre- szabott feladatok között Válo­gathat. Csak épület kell és szakképzett munkaerő — a termelőberendezések értéke többnyire jelentéktelen —, a feladat szinte magától adódik. S akár egyik gyártási ágról a másikra is viszonylag köny- nyen, gyorsan átállhatnak. A nagyüzem átállási nehéz­kessége eleve adódik a nagy értékű és többnyire speciali­zált termelőapparátusból, cél­gépeinek, speciális szalagjai­nak rendszeréből, a termelés- szervezés, a munkaerő nagyobb arányú specializációjsfból. A „nagy test lomhasága” óhatat­lanul' származik a méretekből, a vezetés, az információs és B hardpusztaiaké a televízió Szombati számunkban „Kié legyen a televízió?” címmel közöltük a Dombóvári Járási Építőipari Ktsz szerkesztősé­günkhöz írott levelét amely­ben érdeklődnek, hogy az ál­taluk felajánlott televíziót me­lyik iskolának ajándékozzák? Azóta már választ kaptak levelükre a dombóvári építők. A televízió pedig az első jelent­kezőé, a Németkér—Hard pusz tai általános iskoláé lesz. Szí­vesen vennénk azonbah más iskolák — akiknek még nincs televíziójuk — jelentkezését is. Hátha sikerülne ilyen közvetí­tésekkel másoknak is segíte­nünk. utasítási rendszer, sokrétű, lép­csőzetes belső hierarchiájából. Amíg példáiul (a. piaci hatás rendszerezett információ, va­lamint cselekvési variánsok formájában eljut a döntésre . illetékes személyig és. tőle a döntés ■ eljut a fejlesztés, a gyártás végrehajtó szervéig; az bizony.'időt igényel. ' ' ü Lám, vannak a nagyüzem­nek -is. bizonyos hátrányái.'Er- ' ről sem ártott volna - többet be­szélni abban a,Z időben, ami­kor-egyoldalúan csak a nagy­üzem fölényét- hangsúlyoztuk. És vannak* a gazdasági életnek olyan területei, ahol a kis­üzem életképesebb, gazdasá­gosabb. Például a szolgáltató és szervizhálózatban, a lakos­ság és a közuletek egyedi és speciális igényeit kielégítő ágazatokban. Nemcsak a kis sorozatban és gazdag válasz­tékban készített divatcikkekre gondolunk, hanem a speciális alkatrészekre is. Hadd említ­sük meg példaként, hogy az Amerikai Egyesült Államok­beli Fordrművek 30 ezer vál- ' lalat, — köztük néhány főt foglalkoztató kis cég — koope­rációs termékeit- használja fel. (Az USA csomagolóeszköz- és doboziparában működő válla­latok átlagos, létszáma 14 tő). A vállalatok összevonásával idönkéht eltúloztuk a nagy­üzem fölényét és .hallgattunk hátrányairól. így előfordulha­tott, hogy olyankor is nagy- vállalatot létesítettünk, ami­kor annak, hátrányai nagyob­bak, mint előnyei. Ma ezek a hátrányok -— még a közgazda­ságilag indokolt összevonások esetében is —, hangsúlyozot­tan jelentkeznek. A reform nyomán ugyanis nem elég csu­pán rugalmasan követni a piaci igények változásait, a műszaki fejlesztés- irányzatait, hanem ,a termelés összetételé­nek lényeges átalakítása is szükséges, hazai adottságaink­nak megfelelően. S a nagy­üzemek csak lassan és esetleg nagyobb áldozatok árán tud­ják meglévő gyártmányaikat merőben újakkal felváltani. Mindebből az is következik, hogy néhány hónap, vagy akár két-három esztendő eredmé­nyei nem bizonyító erejűek. Mammutvállalatainknál néha esetleg 8—10 év szükséges, amíg például a viszonylag kor­szerű, de gazdaságtalanul ex­portálható termékeiket minden szempontból megfelelőre cse­rélhetik. Ezért indokolt óvakod­ni a végletektől, az egyes válla­latok szervezeti perspektívájá­nak megítélésénél. Körültekin­tésre, elemző munkára és min­den esetben türelemre van szükség. Ez persze nem jelent­het a ma nehéz helyzetben lé­vő, átalakulásra váró nagyvál­lalatok számára védelmet és biztonságot. Ellenkezőleg, a gazdasági szabályozó eszközök nyomása alatt, a dotációk, a szubvenciók, a kedvezmények szigorításával, nehézkességük, tehetetlenségük erőteljes mér­sékelésére, rugalmasságra, az új iránti fogékonyságra kény­szerítik őket. Vannak eredményesen dol­gozó nagyvállalatok is, és rosszul gazdálkodó kisüzemek, is. És a .fordítottig ís. igaz. Va­lamikor a termelés nagysága, a foglalkoztatottak, száma sze-, rint rangsorolták az üzemeket, ma egyre inkább a munka színvonala, hatékonysága a mérce. Helyes, ha a nagy- vállalatnak nincsenek előjogai, hanem újból és újból a gya­korlatban bizonyítja be fölé­nyét. De a kisüzem sem ke­rülhet méreteinél fogva hát­rányos helyzetbe. így egyre több nagyvállalat és kisüzem meg­találhatja a maga sajátos fel­adatkörét saját dolgozói javá­ra és a népgazdaság hasznára. KOVÁCS JÓZSEF Automata üzem ■ egy munkással Az üzem a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat központi telepén épül. Beruházási előirányzata * 6,3 millió forint, a terv szé­riát 1970 áprilisában kezdi meg a termelést, óraként 30 köbméter betont állít majd elő. Ezek a legfontosabb adatai az épülő betonkeverő üzemnek. Es még egy: Mindössze egy dolgozóra lesz szükség a berendezés keze­léséhez, irányításához. A munkás — vagy technikus? — megnyomja a „B—200” és a „16” jelzésű gombot a kapcsolótáblán és a többi már az automatika dolga. B—200-as betonhoz szükséges cementtel kaviccsal és vízzel tizenhatszor telik meg a' gép dobja, tizenhatszor üríti a megkevert betont az alul várakozó billenőplatós teherautóra. Lyukkárt^a vezérli az automatikát, papírszalagra blokkolja a gép a beton mennyiségi és minőségi adatait. — Innét látják majd el a vállalat előregyártó üzemét, valamint a szekszárdi és környékbeli építkezéseket betonnal, de számítanak arra, hogy más építő vállalatok, sőt magánépítők is igénybe veszik az üzem termelését. A betonüzem húszféle összetételű beton keve­résére lesz képes, sőt, ha figyelembe vesszük a különféle vegysze­rek bekeverését, kilencvenféle a variációs lehetőség. A vállalat az UVATEÍRV Vállalatot bízta meg a tervezéssel és kivitelezéssel, a tervezővé Halat „kulcsátadással’ vállalkozott nem­csak a .tervezésre, hanem az építés és a berendezés lebonyolításá­ra is. • > Ha rendet, fegyelmet tartanak... „Munkaidőben nem ihatok meg a barátommal egy kávét a presszóban? Monxlta a- diri, hogy fél ójjája ott‘lat. Na és akkor mi van? Nem dől ösz- sze a világ, se a vállalat attól az egy órától és pár fröccstől, mert az lett belőle. Hívnak máshova is, kevés a szakem­ber. Odébbállok, odébb én” — hajtogatta szinte egyszuszra , a nótáját a bőbeszédű villany- szerelő. Miközben demagóg módon hánytorgatta vélt sé­relmeit, szembetűntek egyéb, nem éppen élenjáró munkásra valló nézetei és vándorhajla- ma. Ha ötven fillérrel nagyobb órabért ígértek — ő beszélt ró­la — otthagyta a munkahelyét. Munkakönyvében sorakoznak a kilépések másfél év alatt há­rom helye volt. Öt semmi más nem érdekli, csak a pénz, az égvilágon mindent ezen ke­resztül néz és ezért küzd min­denképpen — kérkedett. Még neki állt feljebb, ami­kor vezetője, a szekszárdi szol­gáltató vállalat élén álló igaz­gató szóvá tette neki a lazasá­got. Amikor aztán megkapta az írást, mely szerint csökken­tik a nyereségrészesedését, így tört ki: „Órabérben dolgozom, minek törjem magam? Manap­ság • Magyarországon nem olyan világ van, hogy csak úgy megbüntethetjük a me- lóst.” Annak tudatában mon­dogatja váltig, hogy elfogad­hat egy kedvező ajánlatot és ha átmegy a másik üzemhez itt nehéz lesz őt pótolni. Be­csületére váljék igazgatójának, erős maradt, s a villanyszerelő távozási szándékának bejelen­tésével sem bírta rá a bünte­tés visszavonására. (Tudok olyan tolnai munkásról, aki pár hónap után Visszatérési kérelemmel jelentkezett a gyá­ri vezetőknél, mondván, náluk már régen bedolgozta magát, de a fémipari ktsz-nél nem neki való az erős munkatem­pó.) Engedményekről gyakorta hallani, nem bírja minden ve­zető a nyomást, és az elvek rovására enged a negyven­nyolcból. A hanyag munkát végző, selejtes árut továbbító, nem éppen törzsökös munkás állandóan béremelésért bom­bázta vezetőjét, később már rz asztalt is verte előtte köve' ~- lésével. Megkapta az em és visszaesett a többinek a munkakedve. Szó nélkül kel- • lett hallgatnia a csendes szem­rehányást a még mindig jobb munkát végző, fegyelmezett és öntudatosabb emberektől. A szakemberhiány nem egy­szer szemethunyásrá késztet. Attól tartanak, hogy ha meg­követelik a fegyelmet, a jó munkát, kilép áz emberük, S' helyébe nehéz másikat találni. De ha mindenütt elvárják a tel­jesítményt, ha minden üzem­ben vállalatnál betartják és betartatják a- fegyelmet, ki­sebb teret kap a jogait isme­rő, de kötelességeiről megfe­ledkező ember. Ha elnézően szemet hunynak a lógás felett, ba az egoista munkásember revolverezésének engednek, mindenki rosszul jár, mert de- moralizálódik a vezetés és a vezetettek igényessége, rend- szeretete is csökken. Hamis és időleges eredmé­nyek azok, amit elvtelen en­gedményekkel érnek el. Több­nyire vissza is ütnek, ha nem ma, akkor holnap. Ami pedig a vándormadár, a munkaidő­ben fí’cccséző emberünk sé- 'Imcií illeti, vitába kell száll- -•i vele, nézeteit él kell utasí­tani. Bizony „összedől” a világ, ha jogot akarna formálni min­denki ahhoz, hogy a nap nyolc órás munkaidejéből elbliccel­jen egy órácskát. Egyik sem fejlődhet nélküle, minden tár­sadalmi rendszer törekszik a rendre és fegyelemre. A mi világunk, a mi. társa­dalmunk éppen a nagy több­ség, . a munka- és 'rendszerető emberek jobb holnapjának ér­dekében lép fel a rendbontás ellen, visszautasítva ’ az öniga­zolásul kreált el mél etecskéket, az anarchista törekvéseket és a demagógiát, ha mégoly tet­szetős is, Ha rendet, fegyelmet követelnek, attól' még nem megy el senki a munkahelyé­ről, legfeljebb be kell illesz­kednie abba a közösségbe, amelynek fejlődése így. bizto­sított. H. E. Népújság 3 1969. november 4, I

Next

/
Thumbnails
Contents